Bibliatanulmány gyerekeknek

Péntekre földünk már nagyon szép volt, igaz? Ám Isten még nem végzett a munkájával. Mit gondolsz, mit teremtett ezután? Olvasd el a választ Mózes első könyvében (1:24−25. v.).

Állatokat! Mindenféle állatot! Isten minden fajtából, amit csak el tudsz képzelni, kettőt-kettőt teremtett.

Ha ott lettünk volna, láttuk volna az első nagy elefántokat, ahogy kószálás közben vidáman himbálják az ormányukat előre-hátra. Talán leveleket és cukornádat eszegettek és mindenféle mást, amiben örömüket lelték. Lehet, hogy átmentek egy kis tóhoz, hogy igyanak egyet; azután pedig talán vizet spricceltek egymásra. Örültek volna, ha felkaphatnak és elvihetnek a hátukon egy útra.

Zebrák is voltak ott a maguk fekete-fehér csíkos zekéjükben.

Két muris majom himbálózott a fákon és közben egymásnak rikoltoztak.

Hosszú nyakú zsiráfok nyújtogatták nyakukat, hogy leveleket harapdáljanak.

Egy gyönyörű oroszlán és párja egy kis simogatásért jelentkeztek.

Kutyák és cicák egymással fogócskáztak.

Két gyönyörű ló versenyt futott egymással a mezőn, farkuk és sörényük a levegőben úszott.

Tigrisek hempergőztek a puha fűben. Őz és juh legelt egymás mellett és a legkevésbé sem féltek. Az egyik talán odébb ment és egy oroszlánhoz bújt.

Akár bele se fogjunk, hogy elősoroljuk mind az állatokat, amiket Isten azon a napon teremtett.

Az állatok nem tudnak gondolkodni, érvelni és dönteni, mint az emberek. De Isten úgy alkotta meg őket, hogy szeressenek és segítsenek bennünket. Soha nem akarta azt, hogy féljenek tőlünk.

További gondolkodásra: Hány állatot tudsz még elsorolni? Miben voltak mások az állatok akkor, mint ma? Melyikeket szeretnéd a te kis házi kedvencednek? Hogyan kell bánnunk az állatokkal, amiket Isten teremtett? Mit gondolsz, volt Istennek bármikor olyan szándéka, hogy megöljük és megegyük az állatokat? Nyilván nem!

HÉTFÖ

Mostanra minden elkészült azoknak a különleges lényeknek, akik megteremtésére Isten készült.

Egy gyönyörű helyen, melynek neve: Édenkert, Isten különleges otthont is készített a számukra. Ez lett az első otthon a földön. Nem olyan otthon volt, amilyet mi eddig láthattunk. Nem fából készült és nem is téglából, sem nem beton elemekből, sem semmi efféléből. Ez egy csodálatos kert volt, amelyben puha fű volt szőnyeg gyanánt, gyönyörű lugasok fal gyanánt. Mivel soha nem esett az eső, nem volt szükség tetőre. A levegő sem túl forró, sem túl hideg nem volt soha. Mindig éppen megfelelő volt. Éjszaka sem volt szükségük takaróra. Gyönyörű, édes illatú virágok adták mindehhez a színt. Talán gyümölcsök is teremtek a lugasokon. Csak felnyúltak és leszakítottak egyet-egyet.

Isten mindent megtervezett, ebből máris tudhatjuk, hogy sokkal szebbnek kellett lennie, mint ahogy mi azt el tudjuk képzelni. Sokkal gyönyörűbb volt, mint bármely nagyszerű palota, amelyben királyok laktak. 1Móz 2:8−9 említést tesz két különleges fáról, amiket Isten a kertbe helyezett. Fontos megjegyeznünk ezek nevét. Mi volt a nevük?

További gondolkodásra: Örülsz, hogy van otthonod? Miből készült a házatok? Ha Jézus ott van a családunkban, az otthonunk boldog hely lehet, nem számít, milyen maga a ház. Mit tehetsz azért, hogy az otthonod boldog legyen?

KEDD

A teremtés első napjától Isten két nagyon különleges személy számára készítette a világunkat. Minden egyes napon csak szólt, és amit megtervezett, előállt (meglett). És minden nap, ahogy nézte alkotásait, elégedett volt; és azt mondta, hogy mindez jó.

Minden nap, miután Isten szólt, az élőlények, amiket megalkotott, azonnal felbukkantak a földből. Isten tervei szerint a talajnak, a víznek, a napfénynek és a levegőnek mind együtt kellett működnie egészségünk fenntartásában.

Szükségünk van a nap sötét szakára, hogy tudjunk aludni. Szükségünk van az ételre, amit a föld terem. Szükségünk van friss levegőre, vízre, valamint napfényre. A negyedik nap végére Isten mindent elkészített, amire az élő teremtményeknek szüksége volt.

Így most már minden készen állt ősszüleink számára. Hogy kire fognak ők hasonlítani? Olvassuk el 1Móz 1:26−27-et! „Isten képmására” lettek teremtve. Mit jelent ez?

Ismersz valakit, aki úgy néz ki vagy úgy viselkedik sok tekintetben, mint az anyukája vagy az apukája? Ilyenkor azt mondjuk, hogy egyik vagy másik szülőjére hasonlít.

Isten a mi szerető mennyei Szülőnk, Aki minket alkotott. Távolról sem értünk mindent Vele kapcsolatban. De hasonlíthatunk Hozzá abban, ahogy nézünk, ahogy cseleszünk és gondolkodunk. Szerethetjük és engedelmesen követhetjük a „boldogság-szabályok”-at, ahogy az angyalok, mielőtt Lucifer elkövette a bűnt a mennyben. Az Ő drága és boldog gyermekei lehetünk.

További gondolkodásra: Mik azok a dolgok, amiket Isten a földből teremtett? Miért olyan fontos az alvás, a víz, a napfény, és az a fajta étel, amit Isten alkotott? Sokat alszol, sokszor vagy friss levegőn, napon? Elegendő vízhez jutsz? Azt a csodálatos ételt választod, amit Isten számunkra készített vagy néha vacak ételeket is eszel? Örülsz annak, hogy Isten elmondja nekünk, hogyan lehetünk boldogok és egészségesek?

SZERDA

Az lett volna Isten terve, hogy az ember az állatokhoz legyen hasonló? Nem! Ő úgy tervezte meg az embert, hogy az nagyon is különbözzék az állatoktól. Az ember Isten minden teremtménye között a legcsodálatosabb.

Azonkívül a világunkban élő emberek különböznek Istennek valamennyi más teremtménytől. Mi, emberek, nagyon különlegesek vagyunk. Majdnem olyan csodálatosak vagyunk, mint az angyalok! Képesek vagyunk gondolkodni és tervezni, szeretni és választani. Mit mond rólunk a Biblia? Zsolt 8:4−5; 139:14

Isten minden élőlényt a föld porából alkotta? Az embert is a föld porából hozta létre? Olvassuk el 1Móz 2:7-et! Isten ezúttal többet tett annál, mint hogy csak szólt, nemde? Lehajolt és a porból nagy gonddal megformálta a legelső ember valamennyi testrészét.

Minden részlet tökéletes volt. Az agy készen állt a gondolkodásra, a szemek a látásra, a fülek a hallásra, a száj az ízlelésre, a tüdők a légzésre, a szív a lüktetésre, és a többi testrész is készen állt arra, hogy működjön. Azután Isten szeretettel egészen közel tartotta magához Ádámot és belélehelte saját erőt árasztó leheletét. Szíve azonnal dobogni kezdett, egyszerre minden működni kezdett.

További gondolkodásra: Az állatok alszanak, esznek és isznak és amiket tesznek, ösztönösen teszik. De az embereknek meg kell tanulniuk, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy egészségesek és boldogok legyenek. Ezért adott nekünk Isten szülőket. Gondolod, Sátán is azt szeretné, hogy egészségesek és boldogok legyünk? Nem! De a szüleink igen és Jézus is ezt szeretné.

CSÜTÖRTÖK

Amikor Ádám kinyitotta a szemét, kié volt az első arc, amibe belenézett? Ez a fölé hajoló Isten kedves arca volt.

Mennyire boldoggá tehette Istent az, hogy megmutathatta Ádámnak gyönyörű otthonát! Minden készen állt számára, hogy e világ királya legyen. És Ádám úgy is nézett ki, mint egy király. Magas volt, jóképű, és nagyon bölcs. Tudod, milyen magas volt? Körülbelül kétszer olyan magas volt, mint a mai emberek.

Mi volt az egyik első dolog, amit Isten Ádámtól kért? 1Móz 2:19-20 Milyen izgalmas! Amint Ádám az állatokra nézett, azonnal tudta, milyen neveket ad nekik. De amikor nevet adott az állatoknak, Ádám azt is észrevette, hogy mindegyiknek van párja, ami olyan volt, mint ő és akivel együtt lehetett. Vajon rá is vár közöttük egy társ? − töprengett.

Végül az utolsó állat is nevet kapott. Mégsem volt egy sem, aki olyan lett volna, mint ő. Az állatok gyönyörűek voltak, de valahogy Ádám egy kicsit magányosnak érezte magát. Arra vágyott, hogy bárcsak lenne valaki, aki olyan, mint ő, akivel mindig együtt lehetne.

Természetesen Isten pontosan tudta, hogy Ádám min gondolkodik és örült ennek. Tudta, hogy most már itt az ideje a kedves meglepetésnek, amit a teremtés legvégére tartogatott. Álmot bocsátott Ádámra arra az időre, amíg a meglepetést készítette. Olvassuk el, mi történt, míg Ádám aludt! (21−22. v.)

Amikor Ádám felébredt, talán újra az jutott az eszébe, hogy milyen jó lenne, ha volna valaki, aki olyan, mint ő, akivel beszélgethetne és akivel közösségben lehetne. Ekkor hirtelen arra lett figyelmes, hogy Isten jön felé valakivel, aki rendkívül szép volt. Ahogy Ádám, úgy ő is puha fényruhát viselt, amiben nagyon bájos volt. Magas volt és úgy nézett ki, mint egy királynő. Ádám, aki csak az imént ébredt föl, most azonnal felállt a helyéről. Az a valaki csak egy kicsivel volt alacsonyabb nála.

Most olvassuk el a 23. versben, hogy mit mondott Ádám! Ez volt az első esküvő. Mit mondott Isten, amikor ők ketten férj és feleség lettek? Megtudjuk a 24. versből.

Férj és feleség egymáshoz tartoznak, és Isten azt akarja, hogy szeressék egymást és vigyázzanak egymásra, amíg csak élnek.

Milyen nevet adott Ádám a feleségének? 1Móz 3:20. Ádám és Éva lett világunk királya és királynője, és ők lettek az első család, amelyik e földön élt.

További gondolkodásra: Vajon az állatok kicsinyek, az emberek kisbabák voltak, amikor e világra jöttek, vagy már kifejlett példányok illetve felnőttek voltak? Mit gondolsz, miért így és miért nem kicsiknek alkotta meg Isten az első állatokat és embereket? Ha a teremtéskor tehetetlen kicsinyek illetve csecsemők lettek volna, ki gondoskodott volna róluk? Lám-lám, ugye, hogy Isten mindenre gondol?

PÉNTEK

A hatodik nap végére Isten mindent megalkotott, amit eltervezett a mi csodálatos világunkba. Nem volt immár több tennivalója.

De hány napból is áll egy hét? Hét napból. És hogy hívjuk a hetedik napot? Szombatnak! A jövő héten arról fogunk beszélni, hogy miért a szombat a legjobb nap az összes közül.

További gondolkodásra: Képzeld el, hogy ott voltál és végignézhetted, ahogyan Isten megalkotja a világunkat! Mit láttál volna az egyes napokon? Melyik nap volt szerinted a legizgalmasabb?

Történet sarok

A kis pék

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

− Kenyeret kell ma sütnöm − mondta anya, amint felszeletelte az utolsó vekni kenyeret.

− Mami, segíthetek? − kérdezte Johanna.

− Igen − mosolygott rá anya.

− Ó, de szuper! Szeretek kenyeret sütni!

Johanna kék szeme csillogott az izgalomtól, amikor végiggondolta, mi mindent tud majd csinálni a tésztából.

− Amíg a malom megőrli a búzát, a többi hozzávalót beletehetjük a keverőgépbe − mondta anya, miközben a konyhapultra helyezte azokat a dolgokat, amelyekre szükségük volt.

Johanna fogott egy kancsót és engedett bele annyi meleg vizet, amennyi éppen kellett. Óvatosan beleöntötte a tálba. Aztán anya segített neki kimérni az olajat, a mézet, a sót és az élesztőt. Anya azt mondta, hogy minden egyes hozzávaló nagyon fontos.

A malom hamarosan végzett a búza őrlésével. Johanna segített a lisztet beleönteni a tálba. Anya bekapcsolta a gépet, Johanna pedig apránként szórt még hozzá lisztet, míg anya nem szólt, hogy most már épp megfelelő lesz a tészta.

Amíg a gép a tésztát dagasztotta, anya odakészítette a kenyérsütő formákat a pultra, Johanna meg hozott egy kis széket, amire ráállhat.

Amikor a tészta készen volt, anya kivette a tálból. Johanna sóvár tekintettel figyelte, hogyan csíp ki anyukája neki egy keveset, hogy játszhasson vele.

− Köszönöm, Anya! − mondta, ahogy elvette a tésztát. Kezei jóval kisebbek voltak, mint anyukájáé, de tudta, hogyan készíthet mindenfélét a tésztájából. Megpaskolta, kinyújtotta, mint egy kötelet és gömbölyűre formázta. Egy kis mennyiséget laposra nyújtott és különböző formákat vágott ki belőle. Nagyon vidám dolog volt a tésztával játszani.

Amikor a veknik készen álltak a sütésre, Johanna finoman a tetejükre tette a különböző alakokat, amiket készített. Úgy néztek ki, mint valami különleges díszítések egy ajándékon. Azután Johanna segített anyukájának óvatosan becsúsztatni a kenyérsütő formákat a sütőbe. A házat kis idő múlva betölti majd a megsült kenyér finom illata. Nyami!

− Johanna, emlékszel még, miket használtunk a kenyerünk elkészítéséhez? − kérdezte anya. És a kis Johanna egyenként elősorolta a hozzávalókat.

− Ügyes vagy! − nyugtázva mosollyal anya a választ, majd feltett Johannának még egy kérdést: − Tud bárki is kenyeret sütni liszt, élesztő és a többi anyag nélkül?

− Nem! − mondta nevetve Johanna. − Szükség van a megfelelő hozzávalókra ahhoz, hogy kenyeret süssünk.

− Emlékszel olyan dologra a világon, ami nem valamiből készült? − kérdezte anya.

Johanna egy kicsit gondolkodott; aztán megrázta a fejét, jelezve, hogy nem.

− Most gondoljunk valami csodálatos dologra! − mondta anya. − Amikor Isten megalkotta e világot, benne a sok csodálatos dolgot, mit használt hozzá?

Johannának eszébe jutott, mit ír a Biblia arról, hogyan teremtette meg Isten a világunkat: − Istennek nem volt szüksége arra, hogy valamit is felhasználjon a világ megteremtéséhez, ugye, Anya?

− Ez így igaz − mondta anya Johannára mosolyogva. − Elképzelni sem tudjuk, milyen csodálatos és hatalmas a mi Istenünk. És el sem tudjuk képzelni, mennyire szeret minket.

− Örülök, hogy Isten ilyen hatalmas és hogy szeret minket − mondta Johanna.

− Én is − értett egyet anya.