Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Az önzés soha nem kifizetődő

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Az emberek szétszóródtak a világ számos részére, és Sátán szinte mindegyiküket rávette a bálványimádásra. Noé ősapánk meghalt, de hűséges fia, Sém, még az élők között volt, amikor Ur városában egy gazdag családban született egy Ábrám nevű fiú.

Ábrám családja igyekezett úgy csinálni, hogy egyszerre imádhassák Istent és a bálványokat. Ám habár Ábrám családja nagyrészt nemigen törődött végül az Istennek való engedelmességgel, Ábrám elhatározta, hogy ha senki más nem is, de ő engedelmeskedik Isten boldogság-szabályainak. Séth-hez, Énokh-hoz és Noéhoz hasonlóan ő is teljes szívéből szerette Istent.

Felnőve, Ábrám feleségül vett egy Szárai nevű nagyon szép lányt. Szárainak és Ábrámnak ugyanaz volt az apja, de más-más anyától származtak, úgyhogy Szárai valójában Ábrám féltestvére volt.

Ábrám rendkívül gazdag volt. Neki és Szárainak sok rokona és barátja volt. Szép otthonuk volt és sok szolgájuk, rengeteg földjük, nyájuk és csordájuk. Volt azonban valami, ami nem volt nekik, pedig nagyon-nagyon vágyakoztak rá. Ki tudod találni, mi volt az? Egy gyermek!

Isten egy napon megszólította Ábrámot. Olvassuk el 1Móz 12:1−3-ból, mit mondott neki. Mivel Isten tudta, hogy Ábrám hűséges lesz Hozzá, és hogy a gyermekeit és a Hozzá való hűségre neveli, azt akarta, hogy Ábrám legyen segítségére valami nagyon különleges dologban. Tudta azonban, hogy Ábrámnak távol kell költöznie barátaitól és rokonaitól, akik Urban laknak és bálványokat imádnak.

 További elmélkedésre:   Mit gondolsz, könnyű lehetett eleget tenni Isten kérésének? Milyen mentségeket kereshetett volna magának? Volt már úgy, hogy kifogásokat kerestél, amikor anya vagy apa kért tőled valamit, ami nehezedre esett?

HÉTFÖ

Vajon Ábrám keresett kifogásokat, amikor Isten felszólította őt, hogy szedelőzködjön és költözzön el, holott még azt sem tudta, merre van az az oda? Olvasd el 1Móz 12:4 első részét. Ábrám semmit nem kérdezősködött. Egyszerűen engedelmeskedett.

Ábrám barátai nyilván azt gondolták, hogy barátjuk meghibbant, amikor eladta szép házát, összepakolta a dolgait, valamint elmondta nekik, hogy sátrakban fog lakni, de azt viszont már nem tudta nekik megmondani, hogy hol, merre, mert maga sem tudta!

Ábrám hozzátartozói közül többen vele tartottak egy Hárán nevű városig. Kik voltak ők? Táré, az atyja, Nákhór, a fivére, valamint az unokaöccse, Lót. Egy ideig Háránban laktak. A jó öreg Táré ott halt meg, több mint kétszáz esztendősen.

A temetés után Isten szólt Ábrámnak, hogy kerekedjen fel és induljon el Kánaán földje felé. Nákhor úgy döntött, hogy ő nem akar onnan tovább menni. Ő szeretné ezután is együtt imádni Istent és a bálványokat. Lót azonban úgy dönt, hogy ő Ábrámmal tart.

Háránban való tartózkodásuk idején Ábrám és Szárai igazi misszionáriusok voltak, és terjesztették az Isten ismeretét az emberek között. Sokan döntöttek úgy, hogy Istent fogják szeretni és Neki fognak engedelmeskedni, és mikor eljött az ideje annak, hogy útra keljenek, csatlakozni akartak Ábrámhoz. Ábrám szívesen fogadta be őket a táborába. Olvassuk el ezzel kapcsolatban 1Móz 12:4−5-öt.

Amikor továbbmentek Háránból, nagyon lassan haladtak. Minden este meg kellett állniuk, mivel sok száz ember volt a táborban, és rengeteg marha, juh és egyéb jószág.

Végül megérkeztek Kánaán földjére. A Kánaán földjén élő emberek nagyon veszélyesek és gonoszak voltak, ám Ábrám bízott Istenben és nem félt.

 További elmélkedésre:  Adott már ekkor Isten házat vagy földet Ábrámnak? És jóllehet Isten arról beszélt Ábrámnak, hogy gyermekei születnek, volt már neki és Szárainak akárcsak egy is. Kezdett-e kételkedni Ábrám Istenben, vagy továbbra is bízott Benne?

KEDD

Ábrám igazi misszionárius volt. Valahol tábort vert, oltárt épített és a köré hívott mindenkit és istentiszteletet tartottak. Ahogy szemlélték az állatok feláldozását, újra és újra megemlékeztek Isten azon ígéretéről, hogy megment bennünket Sátántól. Miután Ábrám felszedte a tábort és utazók jártak arra, láthatták az oltárt, amit Ábrám maga mögött hagyott. Megtudták, hogy Ábrám járt ott. Voltak, akik megálltak ott és imádták Istent.

Mi történt Kánaánban, miután Ábrám eljutott oda? 1Móz 12:10 Amikor egy országban nincs elég eledel az emberek számára, azt mondjuk, hogy éhínség van. Ábrám nem ment vissza Urba, ahol rengeteg élelem volt. Aláment Egyiptomba, de szilárdan eltökélte, hogy mihelyt vége az éhínségnek, visszamegy Kánaánba.

Sátán nemde mindig lesi az alkalmat, hogy megkísértsen bennünket? Egyiptomban Ábrámot kísértette meg azzal, hogy valami olyasmit mondjon, ami részben igaz volt, részben viszont nem volt igaz. Szárai a féltestvére volt, de a felsége is. Mivelhogy Szárai rendkívül szép volt, attól félt, hogy valaki megöli őt, hogy elvehesse tőle Szárait. Azt gondolta ki tehát, hogy nagyobb biztonságban lesz, ha azt mondja, hogy Szárai a húga.

De az ötlet egyáltalán nem bizonyult jónak. Egyiptom királya majdnem feleségül vette magának Szárait. Isten azonban figyelmeztette őt, hogy óvakodjon attól. A király azért sok ajándék kíséretében visszaküldte Szárait Ábrámnak, egyben kedvesen megkérte őt, hogy hagyja el az országát.

 További elmélkedésre:  Hagyta már el az ajkadat efféle félhazugság? Olyan állítás, ami részben igaz volt, de mégsem mondtál el mindent, amit el kellett volna mondanod? Nagyon egyszerű az ilyesmi. Ám Isten egyik boldogság-szabálya arra szólít fel bennünket, hogy mindig mondjunk igazat. Ki kísért bennünket arra, hogy hazugságot szóljunk?

SZERDA

Ábrám igazi misszionárius volt. Valahol tábort vert, oltárt épített és a köré hívott mindenkit és istentiszteletet tartottak. Ahogy szemlélték az állatok feláldozását, újra és újra megemlékeztek Isten azon ígéretéről, hogy megment bennünket Sátántól. Miután Ábrám felszedte a tábort és utazók jártak arra, láthatták az oltárt, amit Ábrám maga mögött hagyott. Megtudták, hogy Ábrám járt ott. Voltak, akik megálltak ott és imádták Istent.

Mi történt Kánaánban, miután Ábrám eljutott oda? 1Móz 12:10 Amikor egy országban nincs elég eledel az emberek számára, azt mondjuk, hogy éhínség van. Ábrám nem ment vissza Urba, ahol rengeteg élelem volt. Aláment Egyiptomba, de szilárdan eltökélte, hogy mihelyt vége az éhínségnek, visszamegy Kánaánba.

Sátán nemde mindig lesi az alkalmat, hogy megkísértsen bennünket? Egyiptomban Ábrámot kísértette meg azzal, hogy valami olyasmit mondjon, ami részben igaz volt, részben viszont nem volt igaz. Szárai a féltestvére volt, de a felsége is. Mivelhogy Szárai rendkívül szép volt, attól félt, hogy valaki megöli őt, hogy elvehesse tőle Szárait. Azt gondolta ki tehát, hogy nagyobb biztonságban lesz, ha azt mondja, hogy Szárai a húga.

De az ötlet egyáltalán nem bizonyult jónak. Egyiptom királya majdnem feleségül vette magának Szárait. Isten azonban figyelmeztette őt, hogy óvakodjon attól. A király azért sok ajándék kíséretében visszaküldte Szárait Ábrámnak, egyben kedvesen megkérte őt, hogy hagyja el az országát.

 További elmélkedésre:  Hagyta már el az ajkadat efféle félhazugság? Olyan állítás, ami részben igaz volt, de mégsem mondtál el mindent, amit el kellett volna mondanod? Nagyon egyszerű az ilyesmi. Ám Isten egyik boldogság-szabálya arra szólít fel bennünket, hogy mindig mondjunk igazat. Ki kísért bennünket arra, hogy hazugságot szóljunk?

CSÜTÖRTÖK

Emlékszel, mit tanultunk arról, hogy miért akarta Isten azt, hogy az emberek inkább vidéken, semmint a városokban éljenek? Azért akarta így, mert a városokban oly sokféle a kísértés. Ábrám szomorú volt Lót önző döntése miatt. Tudta, hogy a gyönyörű völgyben, amit Lót lakhelyül választott, gonosz városok vannak. Az egyik ilyen város Szodoma volt. 1Móz 13:13 Jóllehet Lót szerette Istent, Sátánnak könnyű dolga volt, ha abban a gonosz városban meg akarta kísérteni őt és családját.

Lót először nem lakott benn magában a városban, hanem csupán Szodoma közelében ütötte fel a sátorát. Lehet, hogy a felesége nyaggatta őt azzal, hogy költözzenek közelebb. Ő és gyermekei élvezték a dolgokat, amiket láthattak és űzhettek. Végül kiköltöztek a sátrakból és vettek maguknak egy házat Szodomában, ebben a gonosz városban.

Egy nap aztán hírnök érkezett futva Ábrám sátorához. Szörnyű híreket hozott. Háború tört ki, amelyben Szodoma királya súlyos vereséget szenvedett. Lótot és családját fogságba hurcolták! Vajon mit tesz most Ábrám? Azt mondja netán, hogy „én megmondtam neki”? Olvassuk el, mit tett ő. 1Móz 14:14−16 Mennyire hálás volt Lót és mind a többi fogoly Ábrámnak, amiért kiszabadította őket!

Milyen ajánlatot tett Szodoma királya Ábrámnak? Mit felelt erre Ábrám a királynak? 21−23. v. Ábrám még egy cipőfűzőt sem fogadott el, ugye? Ez aztán az önzetlenség!

 További elmélkedésre:  Mi volt az a két rossz döntés, ami ebbe a bajba sodorta Lótot? Ugye, mennyire oda kell figyelnünk a döntéseinkre?

PÉNTEK

Lót és Szodoma lakosainak kiszabadításából megtérve, Ábrám útközben egy nagyon fontos személlyel találkozott, aki szintén szerette Istent. 1Móz 14:18−20

Most először olvasunk a Bibliában a tizedről. A tized egytizedet jelent. Tíz forintból egy forintot, száz forintból tíz forintot, ezer forintból százat − és így tovább: ez a tized. A pénzünknek ez a része Istené.

A világban természetesen mindenünk, amink van, nemde a valóságban Istené? A tized azonban egészen különlegesen az Övé. Isten azt akarja, hogy a tizedrészt mindig adjuk vissza Neki. A tizedből tartja el a lelkészeket, hogy azok minden idejüket annak szentelhessék, hogy az embereket Isten ismeretére taníthassák, és ne kelljen egyéb munkákat vállalniuk a megélhetés miatt.

A pénzünk többi része is Istené. Azt azonban nálunk hagyja Isten, hogy a szükséges dolgokat kifizethessük belőle és tudjunk segíteni másokat is adományokkal és egyéb dolgokkal.

Ha a tizedet a magunk céljaira használjuk, vagy akár csak ebből adakozunk a gyülekezetben, valójában lopást követünk el. A tized minden egyes forintja Istené. Ha csak egy forintot is visszatartunk ebből, azzal vétünk isten boldogság-szabálya ellen. Ez nagyon komoly dolog! Lopni mindenképp súlyos dolog, de mennyivel súlyosabb dolog Istent meglopni! Azzal kapcsolatban, hogy a Biblia is mennyire komolyan szól erről, olvassuk el 3Móz 27:30 és Mal 3:8−10 igéit.

Van úgy, hogy az embereknek alig van pénze. De amikor elhatározzák, hogy becsületesek lesznek, és akárhogy is, de megadják a tizedet, Isten megáldja őket. Azt bizonyítják ezzel, hogy valóban Benne bíznak és engedelmesek lesznek, akármi is jön utána.

 További elmélkedésre:  Isten „tárháza”, ahol mi a tizedünket elhelyezzük, a gyülekezet. Miért ne határozhatnád el akár most, hogy amíg élsz, még mielőtt egy forintot is elköltenél bármi másra, mindig visszaadod a tizedet Istennek. Sátán sokszor meg fog kísérteni azzal, hogy légy önző és lopj magadnak. Tökéld el magadban, hogy soha nem engedsz, és nem hallgatsz az effajta kísértésekre.

 

 

 

Történet sarok

Az elsűllyeszthetetlen Titanic

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

[Eddig történt: A Titanic, a nagy angol óceánjáró hajó, első útjára indult Amerikába. Az indulást követő második nap éjjelén egy olyan részen haladtak át, ahol a sötét, jeges óceánon jéghegyek lebegtek. És ekkor az őr hirtelen felkiáltott: „Jéghegy közvetlenül előttünk!”]

A tiszt, aki szintén megpillantotta a jéghegyet, kiadta a parancsot: „Hajót fordíts!” A parancsot azonnal teljesítették. De már késő volt. A gyönyörű, hatalmas óceánjáró a jéghegynek ütközött, és az éles jég hatalmas lyukat ütött a hajó oldalában. A víz elkezdett behatolni, a vészcsengők megszólaltak. Smith kapitány máris futott, hogy megtudja, mi történt. Amikor megtudta, hogy a víz egyre ömlik a hajóba, tudta, hogy el fog süllyedni. Milyen rettenetesen érezhette magát! Tudta, hogy épp azért, mivel a hajó építői annyira biztosak voltak abban, hogy ez a hajó soha nem süllyedhet el, közel sem volt elegendő mentőcsónak valamennyi ember számára.

A matrózok megkezdték a mentőcsónakok vízre bocsátását. Először azonban nagyon kevesen akartak helyet kapni ezekben. Úgy vélték, hogy megbízhatnak a Titanicban. Nem is tudták elhinni, hogy a fűtött és kényelmes hajójuk már süllyed. Nem akarták elhagyni, nem akartak kimenni egy kis csónakban a jéghideg óceánra. Az első mentőcsónak 65 ember szállítására volt alkalmas, de mindössze 27-en akartak beszállni abba.

Nemsokára azonban au utasok maguk is ráébredtek arra, hogy a hajó valóban süllyed. A matrózok több mint két órán próbáltak feltuszkolni a lehető legtöbb utast a mentőcsónakokra. De messze nem volt annyi csónak, amennyire valamennyi ember kimentéséhez szükség lett volna.

Néhány eszét vesztett, őrjöngő ember igyekezett előretolakodni, hogy feljussanak a mentőcsónakokra. Akadtak azonban olyanok is, akik udvariasan előreengedtek másokat, és az ilyen önzetlen emberek közül sokakat kellett otthagyni a hajón. Családok váltak el itt egymástól: az egyik felük feljutott a csónakokra, a másik a hajón maradt. Smith kapitány is azok között volt, akik maradtak.

Végül az utolsó mentőcsónakot is leengedték a süllyedő hajóról. Ekkor a hatalmas Titanic ketté tört, és lassan elsüllyedt, le az óceán fenekére, mintegy háromezer méter mélyre.

Végül érkezett egy másik hajó az emberek megmentésére. A mentőcsónakban levő emberek életben megmaradtak. Voltak a megmentettek között olyanok is, akiket a jéghideg óceánból húztak ki.

Milyen rettenetes vég volt ez azon emberek számára, akik erre a hajóra bízták magukat! Az emberek szerte a világban hitetlenkedve hallgatták a Titanic végéről szóló beszámolókat. Mindenki mély szomorúságot érzett.

Mit gondolsz, lehet a világon valami, amire biztosan ráhagyatkozhatunk?

Igen! Rábízhatjuk magunkat Jézusra és ráhagyatkozhatunk a Bibliára. A Bibliából megismerhetjük Jézus ígéretét, hogy Ő új eget és új földet teremt, amely azoknak van előkészítve, akik elhatározták, hogy rábízzák magukat Jézus vezetésére, és az Ő segítségével szeretni fogják Őt, Őbenne bíznak és Neki engedelmeskednek. És mi ráhagyatkozhatunk Jézus ígéreteire, mert Ő mindig megtartja az ígéreteit. Ugye te is örülsz ennek?