|
VASÁRNAP
 Noha
Ádámnak és Évának nagyon-nagyon sok gyermeke volt, a Biblia csak három gyermek nevét árulja el nekünk: ők Káin,
Ábel és Séth. Múlt heti tanulmányunkban arról tanultunk, hogy Káin, Ádám és Éva első gyermeke, egy nagyon
szomorú döntéseket hozott. Mivel Káin és családja nem érezték azt, hogy szükségük lenne Jézusra, Sátán követése
mellett döntöttek. 1Móz 4:16
Séth Ábel halála után született. Séth az összes többi gyermeknél jobban
hasonlított Ádámra. Elképzelheted, mennyire örült Ádám és Éva annak, hogy Séth és gyermekei azt a döntést
hozták, hogy szeretni fogják Istent és engedelmeskednek Neki. Abban reménykedtek, hogy talán Séth lesz az a
különleges személy, aki megszabadítja a világunkat Sátántól. Mit mondott Éva vele kapcsolatban?
1Móz 4:25
Amikor Séth és gyermekei felnőttek, igyekeztek jó misszionáriusokká válni sok
ember számára, akik azt az utat választották, hogy hisznek Sátán hazugságainak. De többnyire ügyet sem vetettek
rájuk. Az emberek többsége egyre gonoszabbá vált.
Sok-sok év telt el azóta, hogy Isten megteremtette a világunkat. Hány éves volt
Ádám, amikor Séth megszületett? 1Móz 5:3−5 Ismersz olyan embert, aki
akár csak száz éves is lenne? Ádám pedig ugyebár több mint kilencszer száz esztendőt is megért!
Amikor Isten megalkotta Ádámot és Évát, testük annyira tökéletes és egészséges
volt, hogy örökké éltek volna, ha nem követtek volna el bűnt. Gyermekeik és unokáik hosszú-hosszú időn keresztül
sok száz évet is megértek.
További elmélkedésre:
Ha Jézust szeretetét választjuk, illetve azt, hogy Benne bízunk és Neki
engedelmeskedünk, úgy amikor hamarosan visszajön, örökké fogunk majd élni Vele. Soha ne feledd el, hogy minden
napon döntéseket hozunk. Hasonlóak lehetünk Ábelhez és Séth-hez, illetve dönthetünk úgy, hogy a magunk útját
választjuk, miként Káin. Te milyen döntéseket hozol nap mint nap?
HÉTFÖ
Séth egyik leszármazottjának, aki nagyon szerette Istent, Énokh volt a neve.
Énokh naponta beszélgetett Istennel, és az Ő csodálatos szeretetéről gondolkodott. Mindent, amit csak tudott,
megtanult az Ő boldogság-szabályaival kapcsolatban. Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében is, hogy
bemutassa más embereknek Isten szeretettörvényét is, amelyek a boldogságot szolgálják. De ezek között az emberek
között nagyon kevesen voltak olyanok, akik azt a döntést hozták, hogy megváltoznak.
Egy napon, amikor Énokh már elmúlt 300 esztendős, Isten elvitte őt haza, a
mennybe, hogy Vele legyen örökké. 1Móz 5:24 Milyen csodálatos! Isten
tudta, hogy Énokh soha nem fordulna már vissza arról az útról, amelyen járt, és később sem döntene Sátán
követése mellett.
És habár voltak többen is, akik szemtanúi voltak annak, amint Isten elragadja
Énokhot a mennybe, a legtöbben azután is úgy döntöttek, hogy Sátán hazugságainak hisznek. Sokféle
bálványistenséget imádtak, miközben öltek, loptak, háborúztak, hazudoztak, részegeskedtek, szerencsejátékokat
űztek és sok más gonosz dolgot cselekedtek.
További elmélkedésre:
Énokh sorsa azokhoz a jó emberekéhez hasonlít, akik akkor élnek, amikor Jézus
visszajön. Mivelhogy Jézus szeretetét választják, illetve azt, hogy Benne bíznak és Neki engedelmeskednek,
történjen bármi velük és körülöttük, a Mennybe vitetnek majd Vele együtt, amiként Énokh is a mennybe vitetett.
Lehet, hogy sokan élünk még, amikor Jézus eljön. Hogyan állhatunk készen arra, hogy Vele mehessünk, ahogy Énokh?
Ismersz olyan éneket, amely arra buzdít vagy valamiképpen arról szól, hogy legyünk készen?
KEDD
 Isten
nagyon szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek egyre gonoszabbakká váltak. A dolgok végül annyira rossz
irányba mentek, hogy Isten látta, hogy most már valami módon közbe kell avatkoznia.
Immár több mint ezer esztendeje volt annak, hogy megalkotta ezt a csodálatos
világot. A Szentlélek újra és újra szólt az emberek lelkéhez, kivétel nélkül mindenkihez, de csak nagyon kevesen
hallgattak Rá. 1Móz 6:5 és 11−13.
elmondja, milyenek lettek az emberek. Azt, hogy mit mondott végül erről Isten, megtudhatod, ha elolvasod
1Móz 6:3 első részét.
 A
17. vers elmondja nekünk, mire határozta el magát Isten
végül. Olvasd csak el. Úgy döntött, hogy annyi esőt küld a földre, ami olyan áradást fog okozni, ami az egész
földet, de még a legmagasabb hegyeket is betakarja. Kit választott ki Isten arra a feladatra, hogy Neki
segítsen? Noét.
Ki volt Noé és mit mond el a Biblia róla? 8−9. v.
„Noé Istennel járt.” Ki jut eszedbe erről? Ugye Énokh?
Mit mondott Isten, mit kell csinálnia Noénak? 14.
v. Isten azután azt is elmondta neki, hogyan készítse el azt. Össze kellett gyűjtenie az összes
anyagot, amire szüksége lesz az építéshez, és fel kellett fogadnia férfiakat, akik segédkeznek neki.
Még 120 évvel azelőtt vagyunk, hogy a bárka elkészült volna. Mialatt a munkások
a bárkát építették, az emberek tömegesen tódultak oda bámészkodni. És Noé szüntelenül, nap nap után, év az évre,
prédikált és figyelmeztette az embereket arra az özönvízre, ami a világra fog következni.
22. v.
Mire a bárka elkészült, addigra már mindenki hallott a világban arról a
hajóról, amit Noé sok éven át épített. És mindenki tudott a közelgő özönvízről szóló figyelmeztetéseiről. De
szinte mindnyájan csak kinevették őt és gúnyt űztek belőle. Azt hitték, meghibbant.
További elmélkedésre:
Mit jelenthet szerinted „Istennel járni”, amiről Énokhkal és Noéval
kapcsolatban olvashatunk? Járhatnak ma is emberek Istennel? A gyermekek is? Hogyan?
SZERDA
 120
év múlva a bárka elkészült. Ám az emberek még mindig úgy gondolták, hogy Noé megőrült. Még sohasem fordult elő
eső. Azt sem tudta senki, mi az, hogy eső! A bölcs tanítók mindenkit nyugtatgattak. És ha be is következne az
özönvíz, biztosak voltak benne, hogy a hajó, amit Noé épített, nem maradna fenn a víz színén.
 Csakhogy, mint emlékezhetünk,
Noé mindent pontosan a szerint tett, ahogy azt Isten mondta neki. Nem izgatta magát amiatt, hogy mit mondanak az
emberek. Noénak volt hite. Ha nem is érthetett meg mindent, és ha úgy tűnt, hogy az egésznek semmi értelme. Noé
és családja bízott Istenben, és engedelmeskedett annak, amit Ő mondott. Hány tagú volt a családja?
1Móz 7:13. Mindössze nyolc.
Sok hónapon át kellett a bárkán belül tartózkodniuk, így hát rengeteg élelemre
volt szükségük. És Noé azzal is tisztában volt, hogy nem csak maguknak kell gondoskodni elegendő élelemről.
Amikor begyűjtötte és elraktározta a bárkán azt a sok-sok tonna élelmet, az emberek immár biztosak voltak
abban, hogy meghibbant. 1Móz 6:21.
Aztán egy napon valami egészen bámulatos dolog történt. Olyasmi, amit a
legnagyobb tanítók sem tudtak megmagyarázni. Nagy szárnysuhogtatás közepette madarak repültük be a bárkába.
Kivétel nélkül minden fajta madárból repültek fel a bárkára. Némely fajtából kettő-kettő, némelyből hét-hét. A
bárkában aztán Noé és fiai finoman a már korábban számukra előkészített kalitkába helyezték őket.
 Ekkor
valaki felkiáltott: „Nézzétek!” Állatok sereglettek a bárkába. Minden egyes állatfaj ott képviseltette magát.
Némely fajtából kettő-kettő, némelyből hét-hét. Csendben és tökéletes rendben kaptattak fel a bárka ajtajáig,
mintha valaki épp vezette volna őket. Az ajtótól aztán Noé és fiai vezették azokat a számukra előkészített
helyekre.
Az embereken a döbbenet lett úrrá! Mit jelentsen ez az egész? Nem tudták, hogy
angyalok választották ki, majd vezették a madarakat és a többi állatot a bárkára, hogy az özönvíz utáni időkben
is fennmaradjanak ezek a fajok.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, te lettél volna olyan bátor, hogy higgy és bízz Istenben, he te
is ott lettél volna, amikor Noé kérlelte az embereket, hogy menjenek be ők is a bárkára, mielőtt késő lenne?
Hogyan tanulhatsz meg bátornak lenni Jézusért ma?
CSÜTÖRTÖK
 Miközben
az állatok bevonultak a bárkába, Noé valószínűleg még utoljára kérlelte az embereket, hogy menjenek be ők is.
Valami ilyesmit mondhatott nekik: „Nézzétek! Még az állatok is tudják, hogy özönvíz következik a földre!” De
senki nem döntött úgy, hogy bemegy a bárkába.
Ekkor Isten azt mondta Noénak és családjának, hogy menjenek be.
1Móz 7:1. A hatalmas ajtó túlontúl nehéz volt ahhoz, hogy maguk csukják be
azt. Hirtelen egy nagy villanás támadt, amely a villámlásnál is fényesebb volt. Fénylő felhő jelent meg az
ajtónál, majd az ajtó az emberek szeme láttára rácsukódott. A Biblia a 16. versben
azt mondja, hogy az Úr zárta be az ajtót.
Az emberek egymásra néztek. Némelyekben félelem támadt. „Nem lehet, hogy mégis
igaza volt Noénak?” − töprengtek. De azok a férfiak, akik nagy bölcsek hírében álltak, még mindig azt
mondták, hogy semmi ok az aggodalomra.
Teltek-múltak a napok. Amikor már egy hét is eltelt, már senki nem
aggodalmaskodott. Sőt, emberek sereglették körül a bárkát és nagy mulatságot rendeztek. Noé és családja a
bárkában türelmesen várt. Nem volt könnyű. Hallották a kívül maradt emberek gúnyolódását, kurjongatását, meg
azt, hogy viccet csinálnak belőlük. Ők azonban megmaradtak abban, hogy Istenben bíznak.
További elmélkedésre:
Tehetett volna-e még valamit Isten azért, hogy az emberek a Benne való hitet
válasszák? Nem. Amikor úgy döntünk, hogy szeretettel, bizalommal és engedelmességgel viszonyulunk Isten
boldogság-szabályaihoz, Jézus ugyanúgy megoltalmazhat bennünket, ahogy Noét is megoltalmazta a bárkában.
Válasszuk hát most, hogy mindig bízni fogunk Jézusban és mindig engedelmeskedni fogunk Neki, mert szeretjük Őt.
PÉNTEK
 Noé
és családja nagyjából egy hete tartózkodott már a bárkában, és a nyolcadik napon hatalmas fekete felhők kezdtek
gyülekezni a teljes égbolton. Soha senki nem látott még ilyet. Majd villámok cikáztak, és hangos dörgések
ütöttek át a sötét felhőkön. Aztán kövér esőcseppek kezdtek hullani az égből. Az eső egyre csak hullott, és
egyre hevesebben zuhogott. A villámok belecsaptak az emberek házaiba és az általuk emelt épületekbe, olyan
erővel, hogy porrá zúzta azokat. Bálványisteneik és oltáraik is ledőltek. A szél tornádószerűen fújt. A föld
megremegett és megrázkódott.
Aztán hirtelen víz tört fel a föld mélyéből, mégpedig akkora erővel, hogy
hatalmas kősziklát dobált fel az égbe. Ekkor már a vadállatok és a háziállatok is rettegtek a félelemtől. Az
emberek futottak, ki merre látott. Voltak, akik imádkoztak. Mások az öklüket rázták az ég felé és átkozták
Istent. Megint mások a bárka oldalán dörömböltek, miközben kiáltoztak: „Engedjetek be minket! Engedjetek be
minket!” Isten azonban bezárta az ajtót, és senki ki nem nyithatta azt. Jól tudta, hogy senki ezek között az
emberek között nem bánta meg igazán a korábbi viselkedését. A szívük korántsem nem változott meg.
A rettenetes vihar majdnem hat héten át tartott! Ahogy a víz szintje egyre
magasabbra és magasabbra emelkedett, a bárka lassan felemelkedett a földről és lebegni kezdett a vízen. Voltak
emberek, akik megpróbáltak belekapaszkodni. De beleütődtek a sziklákba és a hánykódó fákba, és a vízbe
fulladtak. A hatalmas bárka remegett és rázkódott, jobbra-balra himbálózott, ahogy a szél és a hatalmas hullámok
belekaptak. Az állatok odabent rettegtek a félelemtől. Noé és családja mindegyre csak imádkozott. A bárka pedig
biztonságosan ringatózott, mert angyalok oltalmazták azt.
Noé és családján, illetve a bárkában levő állatokon kívül egyetlenegy dolog
maradt épségben, mégpedig Isten csodálatos Édenkertje. Még mielőtt az özönvíz kezdetét vette volna, Isten
elragadta a mennybe. Meg akarta őrizni Ádámnak és Évának, hogy velünk együtt élvezhessék annak örömét, amikor
egy nap − és ez hamarosan el is jön − Jézus újra eljön!
További elmélkedésre:
Gyakran mondjuk azt, hogy „bocsánatot kérek”, amikor valami rosszat teszünk.
Tudja-e Jézus ilyenkor, hogy valóban bánjuk-e azt, amiért bocsánatot kérünk? Kérjük Őt, hogy segítsen mindig
igazán, szívből megbánni azt, ami rosszat tettünk. Jézus szeret bennünket annyira, hogy megbocsásson és
segítségünkre legyen.
| |
Történet sarok
A város, amely
nemet mondott
Patti Lynn Guthrie történetei alapján |
 |
 Vajon
Isten szeret-e minden embert még akkor is, amikor azt mondják Neki: „Nem, mi nem akarunk neked engedelmeskedni”?
Szereti-e vajon azokat a kegyetlen embereket is, akik megölték Őt? Igen, még őket is szereti!
Isten sok idővel ezelőtt kiválasztott egy gyönyörű várost egy gyönyörű
templommal, amelyre annak az országnak a lakói nagyon büszkék voltak. Isten azt akarta, hogy annak a városnak a
polgárai mondják el a világnak azt az ígéretet, miszerint Jézus el fog jönni e világba, hogy megmentsen
bennünket. Jézus segítségével megtanulhatunk engedelmeskedni az Ő csodálatos boldogság-szabályainak. És Jézus
meghalt helyettünk, hogy örökké együtt élhessünk Vele.
Jézus megtartotta az ígéretét. De amikor eljött, az emberek közül sokan nem
szerették Őt. Ők egy királyt akartak maguknak, aki kiűzi ellenségeiket és minden beteget meggyógyít közöttük.
Egy királyt, aki mindnyájukat gazdagsággal ajándékozza meg.
Ennek a különleges városnak a neve Jeruzsálem. És amikor eljött Jézus, az
emberek közül sokan nemet mondtak Neki.
Jézus megpróbálta megváltoztatni a helytelen gondolkodásukat. És sírt, mert
sokan nemet mondtak. Tudta, hogy azok az emberek, akik nem akarják Őt, nem lesznek biztonságban ellenségeiktől,
akik nemsokára rájuk törnek. Ellenségeik fel fogják perzselni Jeruzsálemet és a gyönyörű templomot. Mindent le
fognak rombolni. Milyen szomorú!
De ha az emberek többsége nemet is mondott Jézusnak, tudta, hogy lesznek
valamennyien, akik azt a döntést hozzák, hogy igent mondanak. Jézus ezért elmondta a tanítványainak, mit kell
tenniük majd azoknak az embereknek, amikor az ellenség eljön. A tanítványok pedig biztosak voltak abban, hogy
mindazok, akik hisznek Jézusban, tudni fogják, miről beszélt Jézus és mit kell majd akkor cselekedniük.
Ezt a beszédet 40 évvel azelőtt mondta el, hogy az ellenség a városra jött. De
még ezt megelőzően is Jeruzsálem számos komoly intést kapott. Egy különös férfiú például hét esztendőn keresztül
járta körül és körül a várost, miközben gyászosan ezt kiáltozta: „Jaj Jeruzsálem lakosainak, jaj, jaj!” Elmondta
nekik, hogy hamarosan rettenetes dolgok következnek rájuk.
 Naplementekor úgy látszott a
távolban, mintha szekerek és katonák vonulnának a felhők tetején, harcra készen. Aztán az éjszaka közepén az
egyik hatalmas, nehéz kapu, amely Jeruzsálem határán volt, kinyílt, mégpedig úgy, hogy emberi kéz nem is
érintette! Különös fény ragyogott fel a templom és az oltár felett. A föld rázkódott. Az emberek jajveszékelni
kezdtek: „Menjünk innen!” A papok a templomban féltek és rettegtek.
Végül megjelentek az ellenséges katonák. Körbevették a várost. Ekkor azonban
csoda történt. Épp amikor rohamra készültek, hogy bevegyék a várost, hirtelen hátraarcot vezényeltek és
elviharzottak. Ekkor a várost védő katonák űzőbe vették őket. Ez esélyt adott a keresztényeknek arra, hogy
gyorsan elhagyják a várost, Jézus figyelmeztetésének (Mt 24:16−18, 20) engedelmeskedve.
Amikor az ellenség visszatért, egyetlen keresztény sem tartózkodott már a
városban. Mindnyájan biztonságos helyre menekültek.
Az ellenséges katonák behatoltak a városba és ezrével öldösték az embereket.
Azután a várost és a templomot felperzselték, amint azt Jézus jó előre megjövendölte.
Szerinted ezek a keresztények hálásak voltak Jézusnak, hogy elmondta nekik, mit
kell tenniük? Örültek vajon, hogy ők igent mondtak Neki?
Szeretnél te is itt és most igent mondani Neki? Köszönjük meg Neki, hogy
elmondta nekünk, hogyan menekülhetünk ki ellenségünk, a Sátán karmaiból.
|
