Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Angyalok szabadítják ki Lótot

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Ábrám és Lót egyaránt nagyon jómódúak voltak, mindazonáltal nagyon különböző döntéseket hoztak. Miután Ábrám kiszabadította Lótot és családját a fogságból, visszatértek a gonosz Szodomába. Ábrám azonban és a vele levők továbbra is sátrakban laktak. Egy csodálatos dombon, egy tölgyfaliget hűs árnyai alatt ütötték fel táborukat. Olívaolajfák, szőlőültetvények, gabonamezők vették körül őket. Az állataiknak pedig rengeteg legelő, és mindig-mindig friss levegő.

A környező városokban, sőt, számos külhoni országban is tudtak Ábrahámról. Tisztelték őt és mint hatalmas fejedelemre és bölcs vezérre gondoltak rá. És abban is biztos lehetsz, hogy mindnyájan tudták, hogy a menny Istenét és nem a bálványokat imádta!

Sok év telt el azóta, hogy Ábrám Kánaánba költözött, és neki és Szárainak még mindig nem születtek gyermekeik. Lassan-lassan elkezdett töprengni azon, hogyan tartja meg Isten azon ígéretét, miszerint egy nagy nemzet atyjává lesz. Ha gyermektelenül halna meg, vagyona hív főemberére szállt volna, akit Eliézernek hívtak.

Isten tudta, mi jár Ábrám fejében. Olvasd el a beszélgetésükről szóló leírást. 1Móz 15:1−6 Ugye, szinte magad előtt látod Ábrámot, amint feltekint a sötét égre, a csillagok megszámlálhatatlan seregével? És szinte magad előtt láthatod, ahogy Isten örömteli mosollyal nyugtázza azt, hogy Ábrám úgy döntött, hogy ezután is Benne bízik.

 További elmélkedésre:  Ha Isten valamit megígér, meg is tartja az ígéretét? Igen, mindig! Ha az Ő szeretetét, a Benne való bizodalmat és a Jézusnak való engedelmességet választod, kell-e aggodalmaskodnod? Hát persze, hogy nem!

HÉTFÖ

Ábrám valóban hitt abban, hogy Isten ad majd neki egy fiúgyermeket. De ekkor már tíz esztendeje tartózkodtak Kánaánban, és még mindig nem született fiuk. Ekkor Szárai kiötlött valamit, egy szerinte jó elgondolást a helyzet orvoslására.

Jóllehet Isten boldogság-szabályaival ellentétes volt, az idő tájt nagyon elterjedt szokás volt a férfiaknak egynél több feleséget tartani. Szárai úgy okoskodott, hogy ha megengedi, hogy egyiptomi szolgálónője, Hágár, Ábrám második felesége legyen, talán általa születne egy fia. Szárai maradt volna továbbra is az igazi felesége, és Hágár valójában ezután is Szárai szolgálója lett volna.

Ábrám végül ráállt a dologra. Szárai tervének azonban nem lett szerencsés kimenetele. Attól fogva, hogy Hágár megtudta, hogy fiat szül Ábrámnak, már nem volt olyan illedelmes és engedelmes, mint volt előtte.

Amikor Szárai nagyon keményen fellépett Hágárral szemben, mi történt? 1Móz 16:6−16 Az angyal vajon feleségnek vagy szolgálónak hívta Hágárt? Mit parancsolt meg neki? Mi lesz a születendő fiú neve, és mi történik vele ezután?

Milyen jóságos és türelmes a mi Istenünk! Soha nem állt Isten tervében az, hogy egy férfinak egynél több felesége lesz egyszerre. És az Isten elgondolásával szembeni engedetlenség ma is boldogtalanságot visz a boldog otthonokba.

Habár Isten nem áldhatta meg azt, amit Ábrám és Szárai művelt, továbbra is szerette őket. És nemde bánkódott Hágár miatt is?

Isten tudta, mennyire fontos, hogy Ábrám megtanuljon teljesen bízni Istenben. Mivelhogy Isten mindenható, ő adhatott és ad is majd nekik egy fiút a megfelelő időben.

 További elmélkedésre:  Ki akarja azt, hogy ne engedelmeskedjünk Isten boldogság-szabályainak? Amikor valamit irtóra akarsz, és anya vagy apa azt mondja neked, hogy légy türelemmel és várj, ez vajon könnyű kérés?

KEDD

Sok idő telt el azóta, hogy Hágár megszülte Ismáelt. Ekkorra Ábrám és Szárai már biztos volt abban, hogy túl idősek ahhoz, hogy gyermekük szülessen. De vajon Isten meggondolta volna magát? Dehogyis! Igazából nagyon is jól tudta, milyen dolgok forognak Ábrám fejében. És újra beszélgetésre hívta Ábrámot a kérdéssel kapcsolatban. Olvassuk el a köztük zajló párbeszédet. 1Móz 17:1−9,15−22

Ekkor Ábrám és Szárai egyaránt új nevet kapott. Ábrahám jelentése: „sok nemzet atyja”; Sára azt jelenti: „fejedelemasszony”.

 További elmélkedésre:  Ábrahám még mindig nem volt biztos abban, hogy Isten meg tudja tartani az ígéretét? Olvasd el újra a 17. verset. Milyen különös, hogy az emberek ma is olvassák a Bibliában található igaz történeteket arról, hogy milyen hatalmas a mi Istenünk, ám ennek ellenére is aggodalmaskodnak amiatt, hogy valóban gondot visel-e róluk! Megkísérti vajon a gyermekeket is az a gondolat, hogy Jézus nem is szereti őket igazán? És ugye, hogy leginkább akkor, amikor rakoncátlanok voltak? Te bizonyos vagy abban, hogy Jézus szeret téged? Ő nagyon szeret téged! Soha ne hallgass Sátánra!

SZERDA

Egy forró napon, nem sokkal azután, hogy Isten új nevet adott neki, Ábrahám a sátrának bejáratánál üldögélt. Ahogy figyelte a gyönyörű tájképet, a távolban megpillantott három férfiút, amint a tábora felé közelítenek. Amikor közelebb értek, megálltak és szót váltottak egymással, mint akik azon tanácskoznak, hogy melyik úton menjenek tovább.

Ábrahám gyorsan felállt és odasietett hozzájuk, és udvariasan behívta őket magához, hogy pihenjenek meg nála egy kevéssé. 1Móz 18:1−8 Nem csoda, hogy annyian szerették és csodálták Ábrahámot! Mindig barátságos, udvarias és figyelmes volt.

Miután befejezték az étkezést, mit kérdeztek a vendégek Ábrahámtól, és mit mondott az Úr Sárával kapcsolatban? 9−12. v. Emlékszünk, ugye, hogy korábban Ábrahám is nevetett magában. Most Sára is nevetett magában. 13−15. v.

 További elmélkedésre:  Isten mindig tudja, mire gondolunk? Igen, tudja. Tudja, hogy épp mit csinálunk, mire gondolunk és mit érzünk. Tudta, hogy Sára nevetett magában? Olyasmit mondott, ugye, ami egy iciri-piciri hazugság? De vajon az Úr ezt is észrevette? Mindig igazat kell szólnunk. Nincs olyan, hogy „kis” hazugság!

CSÜTÖRTÖK

A vendégek útra keltek, Ábrahám elkísérte őket valameddig. Ekkorra már tisztában volt vele, hogy egyikük az Úr, a másik kettő pedig egy-egy angyal. Az Úr azt mondta a két angyalnak, hogy csak menjenek tovább. Négyszemközt akart beszélni Ábrahámmal.

Ekkor az Úr nagyon szomorú híreket osztott meg Ábrahámmal. Szodoma, amelyben Lót és családja lakott, olyan rettenetesen gonosz lett, hogy immár el kellett pusztítania azt. Ábrahám megdöbbent. Mindjárt alkudozni kezdett az Úrral. 1Móz 18:23−33 Az Úr nem rótta meg Ábrahámot amiatt, hogy meg akarta menteni Szodomát. Sem az Úr, sem Ábrahám nem kívánta Szodoma pusztulását. Isten senkinek nem akar ártani, senkit nem akar elpusztítani, és nekünk sem kell akarni ezt.

Eközben a közönséges embereknek látszó angyalok megérkeztek Szodomába. Amikor Lót meglátta őket, tudta, hogy idegenek. Ábrahám nagybátyja arra tanította őt, hogy legyen udvarias, azért rögvest meghívta magukhoz őket szállásra. Azok megköszönték neki, de azt mondták, hogy inkább a városon kívüli ligetben tanyáznak éjjel. Lót tudta, hogy nem lennének biztonságban ott, és amikor továbbra is unszolta őket, végül elfogadták a meghívását. 1Móz 19:1−3

Mivelhogy Lót nem akarta, hogy vendégeiről bárki is tudomást szerezzen, nem a megszokott útvonalon vitte el őket a házához. Ámde mégis észrevették őket, és nem kellett hozzá sok idő, hogy Szodoma lakosai bizonyságát adják annak, mennyire gonoszok. Dörömbölni kezdtek Lót ajtaján, és ütemesen kiáltozták neki, hogy adja ki nekik a vendégeit. Lót tisztában volt vele, hogy ártani akartak nekik, ezért hát kiment hozzájuk és megpróbált a lelkükre beszélni. A gonosz férfiak viszont csak még dühösebbek lettek, és azzal fenyegetőztek, hogy erőszakkal fognak behatolni a házába.

Azoknak a férfiaknak persze fogalmuk sem volt arról, hogy a látogatók mennyei angyalok. Ezt még Lót sem tudta. Most viszont szüksége volt a segítségükre. Azonnal kinyitották az ajtót és bevonták a házba Lótot, majd bereteszelték az ajtót. Ezzel egy időben a kint levő sokaságot vaksággal verték meg. Azok a gonosz emberek még ekkor is matattak, keresgélve a bejáratot körös-körül, mígnem teljesen elfáradtak.

 További elmélkedésre:  Jónak bizonyult vajon Lót önző választása, hogy a jobb földet akarta? Minden nap döntéseket hozunk, amelyek végül el fogják dönteni, hogy készen állunk-e majd, amikor Jézus visszajön mindazoknak, akik az Ő boldogság-szabályainak való engedelmességet választották.

PÉNTEK

Miután Lót számára kiderült, hogy látogatói angyalok, azok mire szólították fel őt? 1Móz 19:12−14. Ezek szerint még tízen sem akadtak egész Szodomában, akik az Isten boldogság-szabályainak való engedelmességet választották! Még Lót saját gyermekei közül sem választották mind azt.

Ekkor az angyalok azt mondták Lótnak, hogy vegye a feleségét és két leányát, akik még vele laktak, és siessenek ki a városból. 15. v. Nem volt veszíteni való idő! Ámde Lót nem akarta ott hagyni a többi gyermekét, a szép házát és a vagyonát. Minden olyan hirtelen történt! Végül mihez kellett folyamodniuk az angyaloknak, hogy sietségre bírják őt? 16−18. v. Mindent maguk mögött kellett hagyniuk, még a gyermekeik közül is néhányat. Szodoma hamarosan az enyészeté lesz − minden az enyészeté lesz!

Miután Lótot és hozzátartozóit saját kezeikkel vitték ki, jobban mondva szinte kiráncigálták a városból, az angyalok visszatértek, hogy elpusztítsák azt. Most maga az Úr sietett Lóték segítségére. Olvassuk el, mint mondott nekik. 19−22. v.

Figyelmeztették őket, hogy ne nézzenek hátra. Ámde Lót felesége hiába volt már a városon kívül, a szíve még mindig Szodomában volt. Nem pusztán a gyermekeire gondolt. Nagyon sok minden volt Szodomában, ami kedvére való volt. És amikor hátrafordult és sóvárogva tekintett vissza, mi történt? 26. v.

Másnap a korán reggel felserkenő Ábrahám, ott fenn a hegyekben, Szodoma felé emelte a tekintetét. Mit látott? 1Móz 19:27−29. Hát nem szinte magad előtt látod Ábrahámot, amint az orcáján könnycseppek csorognak alá?

Lót nagyon hamar ráébredt arra, hogy Cóar is gonosz volt. Mire jutott végül? 30. v.

Isten számos ízben adott Lótnak esélyt arra, hogy helyes döntést hozzon. Sátán azonban megkísértette őt azzal, hogy az Isten boldogság-szabályainak való engedelmesség nem annyira fontos, és Lót végül úgy döntött, hogy elhiszi ezeket a hazugságokat. Most ahelyett, hogy szép otthonában végezhetné be az életét, egy barlangban lakott. Milyen szomorú!

 További elmélkedésre:  A Biblia azt mondja egy helyütt, hogy emlékezzünk Lót feleségére. Lk 17:32. Milyen tanulságokat vonhatunk le Lót feleségének döntéseiből?

Történet sarok Péter és a pénze Patti Lynn Guthrie történetei alapján

Péter egészen kicsi korától fogva szívesen üldögélt a konyhában és nézte, ahogy anyja a kenyértésztát lágy kerek cipókká formálta. Anyja mindig odanyújtott neki egy kis darab tésztát, amivel játszhatott, amíg ő a munkáival bíbelődött. Szerette az ujjai között pödörni vagy kinyújtani az asztalon. Ezután érdekes alakokat gyúrt és formált, amiket az anyjának odavitt, hogy süsse meg.

Amikor Péter nagyobb lett, megtanult maga kenyeret sütni. Elsőként a búzaszemeket az elektromos asztali malomba öntötte. Majd miután a malom lisztfinomságúra őrölte azt, gondosan kimérte a megfelelő mennyiséget. A lisztet ezután a vízzel, az olajjal, a mézzel, az élesztővel és a sóval anya nagy kenyérsütőjébe öntötte. A kenyérsütő addig dagasztotta a tésztát, amíg az olyan anyaggá állt össze, amiből olyan sima, kerek cipókat lehetett formálni, amilyeneket anya is formált.

Péter minden egyes hét végeztével gondosan megszámolta a pénzét. És amikor összeállt neki, hogy mekkora jövedelemhez jutott azon a héten a kenyér eladásával, első dolga mindig az volt, hogy kivette belőle az összeg tizedrészét. Ez volt a tized. Péter jól tudta, hogy az nem az övé, hanem Istené. Ha a maga céljaira használta volna a tizedet, azzal meglopta volna Istent! (Mal 3:8)

Péter könnyen kiszámolta, mekkora az az összeg, ami az Istené. Minden tíz forintból egy forint, minden száz forintból tíz forint. Leírva még egyszerűbb: minden összegből leválasztotta a legutolsó számjegyet, és az volt a tizednek megfelelő összeg. Például 800 forintból 80 forint a tized. 3800 forintból 380 forint.

Péter pénzt keresett! Végiggondolta, mennyi minden olyan dolog van, amit szeretne megvásárolni ebből a pénzből!

(Folytatjuk.)