Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

I. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Két testvér választása

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Ádám és Éva engedetlenek voltak, amiért Isten nagyon szomorú volt. Ádám és Éva szintén szomorú volt. És a hűséges angyalok, valamint a más bolygókon élő teremtett lények mind-mind szomorúak voltak.

De mit gondolsz, vajon Sátán és az angyalok milliói, akik a neki való engedelmességet választották, szintén szomorúak voltak? Nem! Ők azt remélték, hogy a csodálatos világ, amit Isten Ádámnak és Évának teremtett, mostantól az övék lesz.

Sátán azt remélte, hogy Ádám és Éva enni fognak az élet fájának gyümölcséből és bűnösként örökké fognak élni. Ha így történt volna, akkor tervei szerint ő és bukott angyalai is csatlakoztak volna Ádámhoz és Évához és ők is ettek volna az élet fájának gyümölcséből.

A dolgok azonban nem így alakultak. Ádámnak és Évának el kellett hagynia csodálatos édenkerti otthonukat. Egy hatalmas angyal tüzes pallóssal a kezében állt őrt a kerthez és az élet fájához vezető út kapujánál, így senki sem ehetett azután a gyümölcsből.

Isten tudta, hogy a Sátánnak való engedelmességet választó emberek sohasem lesznek boldogok. Nem lett volna jó, ha hagyja őket tovább élni, amikor ők azt választották, hogy engedetlenek lesznek az Egyetlennel szemben, aki életet adhat.

 További elmélkedésre:  Mit gondolsz, Isten azután és annak ellenére is szerette drága gyermekeit, hogy azok engedetlenné lettek Vele szemben és tönkretették a nekik készített csodálatos tervet, amelyben örökre boldogan élhettek volna? De mennyire! Holnap arról fogunk tanulni azt, hogyan tette nekik azután is lehetővé, hogy az Isten iránti szeretetet, az Iránta való bizalmat és a Neki való engedelmességet választhassák, és ezáltal védetté váljanak Sátánnal szemben.

HÉTFÖ

Mit gondoltok, akarta valamikor is Isten, hogy Ádám és Éva megtudja, milyen az, amikor valaki a Sátánnak való engedelmességet választja? Dehogyis!

Mostanra azonban már világos volt előttük, hogy Sátán hazugságokat szól és kegyetlen. Azt is tudták, hogy most már minden meg fog változni, és ez így is lett.

Ugye, emlékszel, hogy lágy fényruhájuk egy csapásra eltűnt. Milyen kényelmetlenül érezhették magukat a levélből készített ruhában! A levegő máris más lett. Korábban sosem volt hűvös. Hogyan segített Isten rajtuk? 1Móz 3:21

Isten velük beszélgetve szomorúan mondta el nekik, milyen változások fognak bekövetkezni. 1 Móz 3:14−19, 23−24.

Amikor Isten a kígyóhoz szólt, kivel beszélt a valóságban? Sátánnal. A kígyó attól fogva mindig Sátánra fogja emlékeztetni őket. Már nem a csodálatos teremtmény, ami egykor volt. Elvesztette szárnyait és a földön csúszott. Az emberek féltek tőle.

Biztos lehetsz abban, hogy Sátán Isten minden szavát nyitott füllel hallgatta. Amikor Isten elmondta 1Móz 3:15 szavait, Sátán tudta, hogy ezek fontos szavak. És Ádám és Éva is tudta. Tudták, hogy amit Isten tenni készült, segítség lesz minden ember számára ezen a Földön. „Mire készül Isten?” − töprengett Ádám és Éva.

A következő leckében arról a csodálatos tervről fogunk tanulni, amit a mi csodálatos Istenünk készített még jóval azelőtt, hogy az első angyalt vagy embert megteremtette volna.

 További elmélkedésre:  Hogy lehet megölni egy kígyót? Mit kell levágni: a fejét vagy a farkát? 1Móz 3:15-ben Isten megígéri, hogy noha Sátán sebet ejt Jézuson, a végén Sátán hal meg.

KEDD

Isten azt akarta, hogy Ádám és Éva megértse, mire van szükség ahhoz, hogy az emberek ezután is választhassák az Istennek való engedelmességet a Sátánnak való engedelmességgel szemben. Isten ezért megkérte Ádámot, hogy hozzon egy bárányt. Biztos lehetsz abban, hogy Ádám a kedvenc bárányát hozta.

Ekkor Isten megmutatta neki, hogy kell felépíteni egy oltárt. Ádámnak nyilván azon jártak a gondolatai, hogy mi jön ezután.

Isten ekkor azt mondta neki, hogy meg kell ölnie kis kedvencét, az ártatlan bárányt.

Megölni? Ádám még sohasem látott halált. Még egy levél halálát sem! Ő is és Éva is bizonyára zokogtak, amikor engedelmeskedett.

A halott báránykát az oltár tetejére fektették. Ekkor tűz szállt alá az égből és figyelték, ahogy kis kedvencük elhamvad.

Isten szelíden emlékeztette őket arra, hogy ők érdemeltek volna halált, s hogy örökre eltávozzanak az élők sorából, mint az a kis bárány. De egy napon egy különleges személy születik majd e világra, aki meghal helyettük.

Ha úgy döntenek, hogy hisznek Isten ígéretében, és szeretik Őt és bíznak Benne, Ő segít nekik majd, hogy engedelmeskedni tudjanak az Ő csodálatos boldogság-szabályainak. És habár meg kell halniuk, de egy napon újra életre kelti őket. Ekkor örökre Istennel lesznek, ahol már nem támadhatja őket Sátán.

Milyen hála tölthette el Ádám és Éva szívét! Most értették meg, hogyan értette Isten 1Móz 3:15 szavait. Azt is megértették, hogy Isten mindig az igazat mondja. Ez arra késztette őket, hogy Isten segítségével engedelmesek legyenek Neki.

Isten elmondta nekik, hogy a bárányáldozat minden reggel és este meg kell ismételni. Ez fogja emlékeztetni őket Isten ígéretére; arra, hogy a boldogság-szabályoknak való engedelmességet válasszák. De arra is, hogy bízzanak Istenben, aki megoltalmazhatja őket Sátántól.

 További elmélkedésre:  Kit jelképez a bárány? Jézus vajon érted is meghalt? Eldöntötted, hogy ezentúl bízol Benne és engedelmeskedsz Neki? Senki sem erre pusztán magától. De Jézus tud segíteni. Kéred tőle minden nap, hogy segítsen téged? Ő nagyon szeretne segíteni.

SZERDA

El tudod képzelni, milyen izgatott és boldog volt Ádám és Éva, amikor az első babájuk megszületett? Ekkorra már nagyon sok állat és madár újszülöttet láttak, de embert még nem. Talán épp ő lesz az az ember, akit Isten megígért, aki majd megszabadítja őket Sátántól!

Első gyermeküket Káinnak nevezték el. A második neve Ábel lett. Milyen gondosan nevelték őket az engedelmességre! A fiúk megtanulták, hogy kell gondozni az állatokat és hogyan kell élelmet termelni. Ábel különösen a juhnyáj gondozását szerette, Káin pedig a növényekkel szeretett foglalkozni.

Mindkét fiú szemlélte a reggeli és az esti áldozatot. Látták az égből alászálló tüzet, amely megemésztette a bárányt, s amely azt jelezte, mennyire örvendezik Isten annak, hogy hisznek Isten ígéretében.

Nem kérdés, hogy Sátán buzgón munkálkodott azon, hogy megkísértse őket hazugságaival. Ahogy a fiúk felnőttek, Ábel az Isten iránti szeretetet, a Benne való bizalmat és a Neki való engedelmességet választotta. Káin azonban nem így döntött. Ahelyett, hogy hálás lett volna Isten áldásaiért, vádolni kezdte Istent azért, mert annyira megváltozott minden azóta, hogy szülei engedetlenek voltak az Édenkertben.

Miért csinálta Isten úgy, hogy ennyire nehéz legyen megművelni a földet? Miért teremtett tüskét, dudvát és gazt? Az állatok miért nem szelídek és barátságosak már, mint voltak azelőtt? Miért, miért, miért? − kérdezte egyre.

Ádám és Éva elmagyarázták neki, hogyan kezdődött az egész a mennyben, amikor Sátán az Isten boldogság-szabályaival szembeni engedetlenséget választotta. Beszéltek neki Sátán Istennel kapcsolatos szörnyű hazugságáról. És azt is elbeszélték nagy szomorúan, hogyan hozták meg maguk a rossz döntéseiket. Káin ennek ellenére úgy döntött, hogy inkább Sátánra hallgat.

 További elmélkedésre:  Emlékszel olyanra, amikor valaki Istent vádolta valami rossz dologért? Vajon a jó emberek is megbetegszenek, illetve szenvednek balesetet? Kitől valók ezek a rossz dolgok: Istentől vagy Sátántól? Soha ne felejtsd el, hogy Sátán a mi ellenségünk. De ha mi Jézus szeretetét, a Benne való bizalmat és a Neki való engedelmességet választjuk, mindegy, mi történik velünk, Ő ad nekünk végül otthont, ahol minden újra tökéletes lesz.

CSÜTÖRTÖK

Amikor Káin és Ábel idősebbek lettek, maguk is kezdtek áldozatot bemutatni. Megépítették a maguk oltárait, ahogy meg lettek tanítva rá. Ekkor elhozták az áldozataikat.

Mit kellett hozniuk? Igen, egy ártatlan bárányt, amely soha semmi rosszat nem tett.

Az áldozat állandóan arra emlékeztette őket, hogy mivel mindnyájan engedetlenek voltunk, mind halált érdemlünk. De az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten annyira szeretnek minket, hogy tervet készítettek a Sátántól való megszabadításunkra. Jézus, a Fiú Isten, aki teremtett minket, egy napon eljön és meghal helyettünk. Megindító szeretet!

Ábel vitte a maga báránykáját. Káin azonban nem igazán hitte el, hogy fontos feláldozni egy bárányt. Ő inkább a kertjéből hozott terményeket, és azt helyezte az oltárra.

És amikor a tűz jött az égből, csak Ábel áldozatát emésztette meg.

Talán úgy nézett ekkor a testvérére, mint ha épp Ábel lenne az oka annak, hogy Isten nem fogadta el az áldozatát. És talán komor, fenyegető ábrázattal ment el, nem is titkolva haragját az egész miatt.

Isten szomorú volt, látva Káin döntéseit. El is jött, hogy beszéljen vele. A beszélgetésről 1Móz 4:3−7-ben olvashatunk.

Isten elmondta Káinnak, hogy ha az engedelmességet választaná, akkor épp úgy megáldhatná Őt is, ahogy Ábelt megáldotta. Sátán persze nem akarta, hogy Káin megbánja a bűnét. Ő inkább azt akarta, hogy sajnálja önmagát. De Káin dönthetett volna úgy, hogy nem hallgat Sátánra.

Isten ugyanúgy szerette Káint, mint Ábelt. Vágyott arra, hogy bár Káin az Ő boldogság-szabályainak való engedelmességet választaná. Tudta, hogy az engedetlenség boldogtalanságot szül. Mi mellett döntött Káin?

 További elmélkedésre:  Naponta sokszor kell eldöntenünk, hogy Sátánra vagy Jézusra hallgatunk. Te mindig Jézus mellett döntesz? Ő segít nekünk abban, hogy engedelmeskedjünk akkor is, ha az érzéseink tiltakoznak. És mindig boldogabbak leszünk, ha Jézus mellett döntünk.

PÉNTEK

Káinnak sokat tépelődhetett azon, amit Isten neki mondott. De ahelyett, hogy belátta volna a tévedését, hagyta, hogy a korábban már dédelgetett gondolatok újra és újra visszatérjenek. Megint arra jutott, hogy valamennyi gondja Isten hibájából ered. Úgy gondolta, hogy minden problémáért Isten a felelős. Nem valahogy így okoskodott Sátán is a mennyben? Sátán semmit sem szeret annyira, mint amikor meg tud bennünket nyerni az Istennel kapcsolatos hazugságainak.

Olvassuk el 1Móz 4:8-at, amely elmondja, hogy milyen döntést hozott végül Káin.

Ó milyen szomorú! El tudod képzelni, mit érezhetett Ádám és Éva, amikor felfedezték, mi történt? A növények és állatok pusztulását is borzasztó volt látni. De most a gyermeküket ölték meg! És azt végiggondolniuk milyen borzasztó lehetett, hogy mindez azért, mert ők engedetlenek voltak Istennel szemben és ettek a tiltott fa gyümölcséből.

Isten is szomorú volt. Még egyszer megszólította Káint (9−10. v.). Ugye, milyen nyersen és tiszteletlenül válaszolt Káin? Káin úgy döntött, hogy nem látja be, mennyire rosszat tett. De Isten pontosan tudta, mi történt. Isten előtt senki sem rejthet el semmit, a legapróbb dolgot sem.

Isten elmondta Káinnak, hogy az élelem megtermelése ezután még nehezebb lesz, és az emberek nem fognak bízni benne többé amiatt, amit Ábellel tett. Olvasd el: 11−12. v.

Káin most elkezdett ugyan félni, de a bűnét nem bánta meg. Inkább azt kezdte el felpanaszolni, ami vele fog történni. De Isten így is oltalmat ígért neki, ha valaki meg akarná ölni. Végül mit tett Káin? 16. v.

 További elmélkedésre:  Mit gondolsz, Káin boldog volt? Mi boldogok vagyunk, amikor engedetlenek vagyunk? Nem. Sátán ellenben annál jobban örül. Tudja, hogy bennünket boldogtalanná tesz, Jézust pedig szomorúvá teszi. Ki választja közületek az engedelmességet? Jézus mindig segíteni fog jó döntéseket hozni, he kéred Őt.

 

 

 

Történet sarok

Lina takarója

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

Róza néni vidéken nőtt fel, messze onnan, ahol most lakik. A szülőföldjén a legtöbb ember nagyon szegény volt. Nem volt elegendő betevőjük sem, de nem volt elég ruhájuk sem. De még elegendő tiszta vizük sem volt.

Most Róza néni azt tervezte, hogy elutazik szülőföldjére és meglátogatja a családját. Szeretett volna vinni valamit az ottani nélkülözőknek. De mit vigyen?

Emlékezett arra, hogy szülőföldjén az anyáknak sokszor még egy takarójuk sem volt, amivel melegen tudták volna tartani a babákat. De Róza néninek kevés takarója volt, venni pedig nem tudott. Talán akad majd valaki, aki segít, gondolta. Elment azért a barátnőjéhez, Linához

− Nem akadna valami gyerektakaród, Lina? Szeretnék magammal vinni néhányat ajándékba, amikor a jövő hónapban elutazom a szülőföldemre − mondta Linának.

Lina gondolkodott egy percet. Aztán bólintott.

− Hogyne lenne − mondta. − Azt hiszem, van még néhány takaróm. Majd megkeresem őket.

Aztán, ahogy Róza néni elment, Linának nagyon sok dolga volt, és elfelejtette aznap megkeresni a takarókat.

Eltelt néhány hét, amikor Róza néni telefonált.

− Lina, ma este indul a repülőm, beugorhatnék a gyerektakarókért?

Lina azon nyomban nekiállt keresni a gyerektakarókat, amikről biztosan tudta, hogy elrakta őket. De nem találta sehol. Ekkor jutott eszébe, hogy szinte mindegyiket elajándékozta. Azt a néhányat, amit megtartott, nagyon különlegesek volt számára. Lina kezébe vette az egyiket és végigsimította. Olyan emberek, akik nagyon szerették őt, készítették ezt a puha, csinos kis takarót a gyermekeinek. Lina úgy tervezte, hogy félreteszi őket arra az időre, amikor unokái lesznek.

Lina egy pillanatig nem tudta, mit tegyen. Ekkor eszébe jutott az, amit Jézus mondott, hogy ha valami szívességet teszünk másoknak, az olyan, mint ha Neki tennénk. Arra gondolt, milyen örömmel adta volna oda a takaróját, hogy Jézust legyen mivel betakarni kisbaba korában.

Amikor Róza néni kopogtatott a bejárati ajtón, Lina széles mosollyal üdvözölte.

− Itt vannak a takarók − mondta, ahogy átadta a nagy gondosan becsomagolt takarókat Róza néninek. − Ezek a takarók nagyon különlegesek nekem, remélem, jó helyre jutnak.

Odaadta Róza néninek a takarókat. A néni mosolygott és így szólt:

− Ó, nagyon szépen köszönöm, hogy odaadhatom ezeket a takarókat a szegény anyáknak az én szülőföldemen!

Lina tudta, hogy ezeket a takarókat soha többé nem fogja látni, de boldognak érezte magát. Odaadni őket, hogy be lehessen takarni néhány szegény pici babát, olyan volt, mint ha Jézusnak adta volna. Jézus annyira szeretett minket, hogy elhagyta az Ő csodálatos mennyei otthonát, és szegény, gyámoltalan csecsemő lett ezen a földön. Tudta, hogy a szívesség, amit tett, Őt is megörvendeztette.