|
VASÁRNAP
 Izrael gyermekei elhagyták a
Vörös-tengert és a gyönyörű felhőt követve folytatták vándorútjukat Kánaán felé. Ki volt a felhőben, ami vezette
őket? Azon kívül, hogy vezette őket, mit tett a felhő napközben? Mit tett éjszaka? Jézus volt velük minden
pillanatban, ugye?
A Vörös-tengernél lévő táboruk elhagyása után három napja voltak úton, amikor
az emberek kifogytak valami nagyon fontos dologból, amire nekik is és jószágaiknak is szükségük volt. Mi volt
az? Az ivóvíz!
Mózes azelőtt hosszú évekig juhokat őrzött azon a vidéken, ahol éppen
gyalogoltak. Aggódva figyelte, merre vezeti őket a felhő. Mikor az Mára felé mozdult, Mózes szíve összeszorult.
Miért?
Tudta, hogy ott találnak majd vizet, de az olyan rossz ízű, hogy senki nem
tudja majd meginni. Reményt kellett öntenie az emberekbe, hogy bízzanak Istenben és emlékeztetnie őket a sok
csodára, amit addig értük tett.
Bízott a nép? Nem. Ahelyett, hogy Jézustól kértek volna segítséget, zúgolódni
kezdtek és Mózest vádolták. Micsoda bolondság! Mózes viszont, ahogy mindig is tette az Egyetlenhez fordult, aki
segíteni tudott nekik. Mit mondott neki Jézus, mit tegyen?
Isten emlékeztetni akarta népét, Ő azt akarja, hogy bízzanak Benne és
engedelmeskedjenek Neki.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, Jézus most is ugyanúgy velünk akar lenni
és segíteni nekünk, mint akkor tette? Olvassuk el, mi az, amire Jézus szeretné, ha mindig emlékeznénk:
Zsid 13:8. 6.
HÉTFÖ
 Mi volt a következő táborhely,
ahová Márából vezette Izrael gyermekeit a felhő? Olvassuk el:
2Móz 15:27.
Milyen kellemes hely megpihenni egy kis időre! Néhány nap múlva
azonban a felhő felemelkedett. Ideje volt továbbindulni.
Az izraeliták hamarosan észrevették, hogy nincsen túl sok
ennivaló a földön, amelyen áthaladtak. A magukkal hozott készletek is egyre csak fogytak.
Annak ellenére, hogy még volt ennivalójuk, és még nem voltak
éhesek, régi szokásuk szerint újra aggodalmaskodni és panaszkodni kezdtek. Honnan szereznek élelmet? Mi lesz, ha
nem találnak eleget? Mi lesz, ha mindnyájan éhen halnak? Mi lesz, ha, mi lesz, ha mi lesz, ha….!
Aztán a hosszú idő alatt Egyiptomban megszokott, és élvezett
dolgokra gondoltak, és elkezdtek sóvárogni utánuk.
2Móz 16:2-3.
Jézus ismét adott nekik egy esélyt, hogy bízzanak Benne, és ők
ismét kudarcot vallottak. Mit mondott Isten Mózesnek és Áronnak?
2Móz 16:4-8.
Észrevetted, hogy Mózes és Áron figyelmeztették a népet, hogy
valójában Isten ellen zúgolódnak? Isten ismerte minden gondolatukat és tettüket.
Hirtelen ragyogó fényesség támadt! Mindnyájan odafordultak, hogy
lássák. A felhő úgy ragyogott, mint a napfény. Majd Jézus Mózeshez szólt. Mit mondott neki?
10-12. v.
További elmélkedésre:
Ne feledjük, több mint két millióan voltak! És Isten
megígérte, hogy jóllakatja őket. Hogyan tette?
KEDD
 Olvassuk el még egyszer az
ígéretet, amit Isten adott az izraelitáknak!
2Móz 16:12.
Ha Izrael gyermekeivel együtt lettél volna a táborban, amikor
fogytán volt az élelmiszer-készletük, bizonyára te is kíváncsi lettél volna, hogyan tudja Isten megtartani az
ígéretét, hogy húst ad nekik vacsorára – amit annyira kívántak – és elegendő élelmet a következő napra is.
 Mielőtt az est leszállt volna,
szárnysuhogást hallottál volna! Felpillantva fürjek ezreit láttad volna pontosan a tábor fölé repülni. Olyan
alacsonyan repültek, hogy az emberek könnyen elérték és megfoghatták őket! Pontosan ezt is tették! Isten
megtartotta ígéretének első részét.
No, és másnap? Isten az ígérte, hogy ennivaló-esőt fog hullatni
az égből! Ők azonban nem hallották az eső hangját éjszaka.
Reggel az emberek kinéztek sátraikból. Mit láttak?
El tudod képzelni az „Óóh”, és „Jééé” kiáltásokat, ahogy a szülők
kihívták gyermekeiket is, hogy ők is lássák? Mi ez? Kérdezgették. Így kapta a nevét ez az élelmiszer! A „manna”
szó azt jelenti: „Mi ez?”. Olvassuk el: 2Móz
16:15,31. A
Zsolt 78:25.
angyalok eledelének nevezi!
És milyen finom volt! Nagyon jó íze volt! Az édesanyák
sokféleképpen tudták használni. Megőrölhették, megfőzhették, vagy megsüthették.
Isten elmondta neki, hogy egy családban személyenként mennyire
van szükségük belőle. Olvassuk el: 2Móz
16:17-18.
Mi történt azzal, amit a földön hagytak?
21. v.
További elmélkedésre:
Képzeljük el, ha megkóstolhatnánk az angyalok
eledelét! Biztosítja ma is Isten a megfelelő táplálékot számunkra? Azt akarja, hogy meg tanuljuk élvezni azt?
Együtt kell működnünk a szüleinkkel, amikor segítenek nekünk, hogy megszeressük azokat az ételeket, amiktől
erősek és egészségesek leszünk?
SZERDA
Vajon mindig természettől fogva kedveljük azokat az ételeket,
amik jót tesznek nekünk? Te szereted őket?
 Néha a gyerekeknek
megengedik, hogy olyan sok cukorkát és cukorból és zsiradékból készített édes dolgokat egyenek, hogy még a
zamatos gyümölcsöket sem szeretik, amiket pedig Isten nekünk készített, hogy élvezzük őket!
Az egyiptomiaknak rossz étkezési szokásaik voltak. Olyan
betegségekben haltak meg, amik a rossz szokásaikból következtek. Nem tudták, hogy Sátán az, aki el akarja
pusztítani az embereket és szenvedést akar nekik okozni.
Sátán tudja, hogy a legnehezebb megváltoztatni étkezési
szokásainkat és elhagyni a nekünk ártalmas ételeket. Te tudtad ezt?
Isten nagyon szomorú, amikor azt látja, hogy ártunk csodálatos
testünknek, de soha nem kényszerít, hogy engedelmeskedjünk az egészségügyi törvényeknek. Hagyja, hogy mi
válasszunk.
Ha apukád üdítőitalt töltene az autója benzintankjába, az
természetesen nem indulna el! A mi testünk sem lesz egészséges, ha rossz szokásokat választunk. Isten nem
változtatja meg a testünk működését, vagy nem szünteti meg a bajokat, amik ártalmas szokásaink következményei.
Bár Izrael gyermekei rabszolgák voltak és nagyon kegyetlenül
bántak velük, mindig volt elegendő ételük. Ahogy az idő haladt, egyre inkább utánozták az egyiptomiakat. Mire
elhagyták Egyiptomot sok olyan szokásuk volt már, amit meg kellett változtatniuk. Isten azt akarta, hogy a vele
való együttműködést válasszák, hogy Ő segíthessen nekik egészségesnek és boldognak lenni. Olvassuk el:
1Kor 6:19-20.
Sokan nem is gondolják, hogy amit a testünkkel teszünk, az
nagyban befolyásolja a gondolkodásmódunkat, pedig így van. Isten csak a „gondolkodó helyünkön”--az agyunkon--
keresztül tud szólni hozzánk. Azzal „dicsőítjük meg őt”, ha engedelmeskedünk az Ő „boldogság törvényeinek”. És
pontosan ez az, amit Sátán nem akar, ugye?
További elmélkedésre:
Milyen rossz étkezési szokásaid vannak, amikről tudod,
hogy meg kell változtatnod őket? Eszedbe jut egy pár? Nevezd meg őket! Ha úgy döntesz, Jézus segíteni fog neked,
hogy változtass rajtuk!
CSÜTÖRTÖK
 Tudta vajon Isten, hogy Izrael
gyermekei milyen lassan tanulnak meg bízni Benne és engedelmeskedni Neki? Természetesen! Azt akarta, hogy
felismerjék milyen súlyos a problémájuk. Mikor Isten a mannáról beszélt, amit majd adni fog nekik, egyéb fontos
dolgokat is mondott, amikre emlékezniük kellett. Olvassuk el:
2Móz 16:16-26.
Mikor kellett összegyűjteniük a mannát? Mennyit kellett szedniük?
Midig minden embernek pontosan elegendő jutott?
Mit mondott Isten, mi történik, ha megpróbálják a mannát
megőrizni másnapra?
Melyik a hét hatodik napja, és mit mondott Isten, mit kell azon a
napon tenniük? Meg fog vajon romlani az azon a napon szedett manna, mert megtartották másnapig?
Fog szombaton manna hullani? Miért nem?
Azzal együtt, hogy Isten a legeslegjobb élelmet adta az
izraelitáknak és segített nekik az étkezési szokásaik megváltoztatásában, egyúttal emlékeztetni akarta őket,
hogy a Szombat megszentelése ugyanolyan fontos, mint amikor először Ádámnak és Évának adta azt az Édenkertben.
Isten minden héten csodát tett, hogy emlékeztesse népét a Szombat
szent megtartására.
További elmélkedésre:
Ma is fontos még a Szombat? Természetesen az. Azok,
akik nem tartják meg úgy, ahogy Isten mondta nekünk, nagyon nagy áldástól esnek el, azon kívül, hogy nem
engedelmeskednek az Ő Szeretet törvénye egyik pontjának.
PÉNTEK
Ma a „További
elmélkedés”ideje
van!
Isten azért adta nekünk az egészségügyi törvényeket, mert tudja,
hogy akik az engedelmességet választják, a lehető legegészségesebbek lesznek a lehető leghosszabb ideid, amíg
csak ezen a földön élnek. Ám ő ennél sokkal többet akar adni nekünk. Olvassuk el, mit mondott Jézus:
Ján 6:51.
 Mit mond Jézus, milyen kenyér Ő?
Az élő kenyér! Ahogyan a manna réges-régen, Ő is lejött a mennyből világunkba. Azért jött, hogy megszabadítson
minket Sátántól,és örök életet adjon nekünk, ha szertejük Őt, bízunk Benne és engedelmeskedünk Neki.
Hogyan „esszük” az élő kenyeret? Azzal, ha mindent megtanulunk
Jézusról, amit csak tudunk. Azzal, ha tanulmányozzuk az Ő szavát a Bibliában, ahogyan éppen most tesszük!
Azáltal, hogy imádkozunk Hozzá minden egyes napon a segítségét kérve.
Most olvassuk el a
Jn 6:35.
verset. Akik úgy próbálnak boldogok lenni, hogy nem engedelmeskednek Isten törvényének, azok Sátán hazugságaira
hallgatnak. Soha nem boldogok vagy megelégedettek igazán. Minél inkább olyan dolgokat esznek, isznak és
csinálnak, amiről Sátán azt mondja nekik, hogy az boldoggá teszi őket, annál boldogtalanabb mind a testük, mind
a lelkük.
Tehát szükségünk van az élő kenyérre. Minden egyes napon
szükségünk van rá. Reggel ez a legelső, amire szükségünk van, még mielőtt”elolvadna”, ahogyan a manna is
elolvadt a nap sugaraitól. 2Móz 16:21.
Pénteken mindennel el kell készülnünk, hogy élvezni
tudjuk a különleges szombati mannánkat, anélkül, hogy olyan dolgokra gondolnánk, amikre hétköznapokon szoktunk.
Kérd Jézust, most rögtön, hogy segítsen neked az Ő igaz útját
választani itt a földön és nemsokára Vele örökre a mennyben!
| |
Történet sarok
Jeremiás öszvérei
– 1. rész
Írta: Yvonne Durst |
 |
Jeremiás gazdálkodó volt. Családjával együtt több, mint száz éve
éltek. Sokkal azelőtt, hogy TV, rádió, mosógép, elektromos világítás, vagy sok egyéb dolog, - ami ma már van -
lett volna. Csak néhány embernek volt autója, de azok nem olyan kocsik voltak, mint a maiak. Inkább díszes lovas
kocsira hasonlítottak motorral, ami a lovak helyett mozgatta őket. Sokan még éltükben nem láttak autót, csak
néhány gazdag embernek volt.
Bár Jeremiás szegény volt, soha nem panaszkodott. Nagyon jó férj
és apa volt. Ő, a felesége és a gyermekeik szerették Jézust. Még ha nem is esett elég eső és a szél ártott a
gabonájuknak és kukoricájuknak, hálásak voltak, hogy az egész családnak elegendő élelmet tudtak termeszteni, és
az állataikat is etetni tudták egész télen át.
 Jeremiás mindig szeretettel bánt
állataival. Soha nem verte, vagy hajszolta agyon őket. Mindig gondoskodott róla, hogy elegendő ennivalójuk
legyen és tető a fejük felett. Különösen hálás volt két hűséges, öreg öszvérükért.
Az öszvéreknek köszönhetően Jeremiás, a gazdálkodó fel tudta
szántani a földjét és szekerével be tudott menni a városba, hogy eladja a gabonát, amit termesztettek, ezzel is
segítve családját. Az öszvérek gyönyörű állatok voltak és a gyerekek szerettek a hátukon lovagolni.
A család mindig buzgón várta, hogy Szombaton a gyülekezetbe
mehessenek. A templom sok-sok mérföldre volt, és mert az öszvérek már öregek voltak, csak havonta kétszer tudtak
elmenni.
Egyszer nagyon szomorú dolog történt. A két öreg öszvér súlyosan
megbetegedett, és mindkettő elpusztult.
Szegény Jeremiás! Mi lesz velük a két öreg öszvér nélkül? Nem
tudja ezentúl felszántani a földet, hogy élelmet termesszen. Nem lesz elég pénzük, mert nem lesz mit a
piacra vinni. Nem lesz pénzük, hogy megvegyék a család számára szükséges holmikat. Ami a legrosszabb, nem tudja
majd elvinni családját a templomba, ami gyalog nagyon messze van.
Jeremiás és családja változatlanul bíztak Jézusban, ezért így
imádkoztak, hogy megtudják, mitévők legyenek: „Drága Jézus, Te tudod, hogy már nincsenek meg az öreg hűséges
öszvéreink, nem tudjuk, mi lesz velünk nélkülük. Nincsen pénzünk, hogy másik öszvéreket vegyünk. Kérünk, segíts
nekünk, mutasd meg, hogy mit tegyünk. Ámen”.
Imádkozás közben Jeremiásnak eszébe jutott, hogy másnap nagyvásár
lesz a városban. Mikor ezt elmondta a feleségének, mindketten úgy érezték, hogy oda kell mennie, annak ellenére,
hogy nincsen semmi eladnivalója, és nincsen pénze vásárolni sem.
„Időpazarlásnak tűnik.” Mondta Jeremiás. „Inkább a kerítést, és a
csirkeólat kellene megjavítanom, és sok egyéb munka is van itt a gazdaságban.” Mégis úgy döntöttek, hogy
Jeremiásnak el kell mennie másnap a vásárba.
(Folytatása következik)
|
