|
VASÁRNAP
Amikor Ábrahám mintegy 140 esztendős volt, arra gondolt, hogy biztos nem él már
túl sokáig. Halála előtt bizonyos akart lenni abban, hogy Izsák szerencsés házasságot köt, olyan leánnyal, aki
szereti és tiszteli Istent.
 Valóra
vált a reménysége?
Annak ellenére is, hogy még mindig sátrakban lakott, és még mindig csak azt a
kicsiny földdarabot birtokolta, ahová Sárát temette, Ábrahám boldog volt. Zúgolódás nélkül várt arra a
csodálatos otthonra, amiről tudta, hogy az övé lesz azon a napon, amikor Jézus visszajön. Isten megajándékozta
őt Izsákkal, és Ábrahám tudta, hogy Isten meg fogja tartani a többi ígéretét is.
Zsid 11:8−10.
Szeretnéd tudni, mi lett Ismáellel, Hágár fiával? Egy pusztában lakó gazdag
fejedelem lett belőle, aki egyik helyről a másikra vándorolt. A feleségei bálványokat imádtak. Féltékenyek
voltak és sokat veszekedtek. Ismáel nem volt boldog és az otthona sem volt boldog. Nem kapott benne helyet
Jézus.
Jóllehet Ábrahám arra tanította Ismáelt sok-sok esztendőn át, hogy szeresse és
tisztelje Istent és hogy tegye magáévá a boldogság-szabályokat, Ismáel nem követte azokat. Mindezért vajon Isten
már nem is gondoskodott Ismáelről? Szó sincs róla! Isten szomorú, amikor rossz döntéseket hozunk, mert tudja,
hogy azok ártalmunkra lesznek. Ennek ellenére továbbra is szeret bennünket és továbbra is segíteni szeretne
rajtunk.
Amikor megöregedett, Ismáel megbánta a rossz döntéseit. Isten természetesen
megbocsátott neki. És Ismáel újra Istent szerette és tisztelte. Nem gyűlölte már Izsákot. Mennyire örülhetett
Ábrahám!
Ábrahám még 35 esztendeig élt azt követően, hogy Izsák elvette Rebekát. Amikor
meghalt, Ismáel és Izsák együtt temette el őt.
További elmélkedésre: Örülsz
annak, hogy a Biblia hozzánk hasonló, hús-vér emberekről beszél? Róluk tanulva azt is megértjük, mennyire
türelmes és szerető a mi Istenünk. Azt is látjuk, hogy amikor hiszünk Sátán hazugságainak, annak nem lehet
boldogság a vége.
HÉTFÖ
 Ahogy
telt-múlt az idő, Izsák és gyönyörű felesége, Rebeka egyre azon gondolkodtak, hogy mikor lesz már gyermekük. Már
húsz éve volt ekkor annak, hogy egybekeltek.
Izsák kérte Istent, hogy ajándékozza meg őket ne sokára egy gyermekkel, és
Rebeka is szólt erről Istennek. Ugyancsak meglepődhettek, amikor kiderült, hogy ikreik lesznek!
1Móz 25:23-ból megtudjuk, mit mondott Isten Rebekának.
Az ikrek gyakran nagyon hasonlítanak egymásra úgy kinézetre, mint
viselkedésben. De van, hogy különböznek egymástól. Isten elmondta Rebekának, hogy az ő ikreik nagyon különböznek
majd egymástól.
Felfigyeltél arra, hogy Isten azt is elmondta neki, hogy a később születő
gyermek kap meg majd valami olyasmit, amiben általában az elsőként születő gyermek részesül? Mi lesz ez majd és
mivel jár?
Abban a korban az volt Isten terve minden egyes családra nézve, amely szerette
Őt, hogy egy különleges áldásban részesíti a legidősebb fiút. Ez az áldás az elsőszülöttségi joghoz kapcsolódik.
Amikor egy családban meghalt az apa, az elsőszülöttségi joggal bíró fiú lett a
családfő. Az ő feladata volt a mindennapi áldozat bemutatása. Ő tanította a család többi tagját Isten
boldogság-szabályaira, továbbá Istennek arra az ígéretére, mely szerint Jézus eljön egy napon, hogy megmentsen
minket Sátántól. Ez a legidősebb fiú lett a család papja.
Az elsőszülöttségi jogot bíró fiúnak emellett kétakkora rész járt az atyai
javakból, mint amekkora a többi gyermeknek.
Ha a legidősebb fiú meghalt, vagy ha azt az utat választotta, hogy nem
engedelmeskedik Isten boldogság-szabályainak, az apa átadhatta egy másik fiúnak az elsőszülöttségi jogot. Az
elsőszülöttségi jog birtokosa el is adhatta vagy el is ajándékozhatta azt, ha nem tartott rá igényt. Isten
megmondta Rebekának, hogy a másodikként világra jövő gyermek szereti majd igazán Istent és ő fog engedelmeskedni
Neki. Az övé lesz majd az elsőszülöttségi jog.
További elmélkedésre:
Az elsőszülöttségi jog rendkívül fontos volt. El tudod mondani, miért? Próbáld
meg! Az ikerpár melyik tagjáról mondta Isten, hogy övé lesz az elsőszülöttségi jog, az elsőként vagy a
másodikként világra jövő gyermekről?
KEDD
 Amikor
a gyermekek világra jöttek, egyértelműen különböztek egymástól. A Biblia is kiemeli ezt:
1Móz 25:24−26.
A Jákób név jelentése „mást kitúró”. Mit jelent „kitúrni valakit a
helyéről”? Azt, amikor valaki rászed bennünket és csellel elvesz tőlünk valamit. Örülnél neki, ha „mást
kitúró”-nak neveznének téged?
Ahogy Ézsau és Jákób felnőttek, mi egyébben vált még nyilvánvalóvá a köztük
levő különbség? 27. v. Nem csak külsőre voltak nagyon mások, de
minden más tekintetben is eltértek egymástól!
Ugyanakkor mindketten erős és egészséges fiatalemberré cseperedtek.
Mindkettejüket Isten tiszteletére tanították a szüleik. Megismerték az Ő boldogság-szabályait. De amikor
felnőttek, nagyon eltérő döntéseket hoztak.
Ézsau természete szerint türelmetlen, önző és meggondolatlan volt. Úgy
gondolta, hogy az élvezetek keresése teszi boldoggá őt, illetve az, ha azt tesz, amit akar. Nem igazán szerette
Jézust és nem sokba vette az Isten boldogság-szabályainak való engedelmességet.
Jákób épp az ellenkezője volt. Türelmes volt, kedves, megfontolt és segítőkész.
Szívesen gondozta a nyájat és művelte a földet. Tudta, hogy Ézsau nem törődött Istennel és az Ő
boldogság-szabályaival. Azt is tudta, hogy Isten a másodszülöttnek ígérte meg az elsőszülöttnek kijáró
különleges áldást.
Ki volt az a másodszülött gyermek? Jákób! És Jákób nagyon szerette Istent.
Természetesen Izsák és Rebeka mindkét fiukat szerették. Ezzel együtt a Biblia
egy különleges megállapítást is tesz a gyermekekhez való viszonyulásukról. 1Móz
25:28.
Ézsau szeretett az íjával a vállán vadászni menni. Izsák szívesen hallgatta a
vakmerő dolgairól szóló izgalmas történeteit. És Izsák rendkívül kedvelte azokat az ételeket, amiket Ézsau neki
készített. Rebeka viszont Jákób előzékenységét, segítőkészségét és engedelmességét értékelte nagyra.
További elmélkedésre:
Az emberek természetes módon különböznek egymástól. Ez magától értetődő. De ha
természet szerint önzőek vagy türelmetlenek vagyunk, segíthet nekünk Jézus, hogy megváltozzunk, ha mi is kérjük
ezt? Természetesen! Van valami, amiben szeretnél változni? Mi az a dolog? Miért ne kérhetnéd Jézust máris, hogy
segítsen neked?
SZERDA
 Történt egy napon, hogy Ézsau
hosszú ideig tartó mezei vadászatról tért meg. Nagyon éhes volt. Jákób sátra közelében finom étel illata csapta
meg az orrát. Jákób egy fazékban ízletes vöröslencse-főzeléket főzött. Jaj de finom illata volt! Ézsau Jákób
sátrához sietett.
„Jákób, farkaséhes vagyok! Kaphatnék ebből a főzelékből?” − kérdezte.
Jákób fáradt, éhes fivérére emelte a szemeit, és hirtelen egy rossz gondolat
fészkelte magát az elméjébe. Alkut fog ajánlani Ézsaunak.
„Ha neked adom ezt az egész tál főzeléket, nekem adod az elsőszülöttség jogát”
− firtatta.
„Annyira, de annyira éhes vagyok, hogy úgy érzem, mindjárt meghalok! −
válaszolta Ézsau. − Ha éhen halok, mire lesz nekem jó az elsőszülöttségi jog? Persze, a tiéd lehet.”
„Megígéred?” − kérdezte Jákób.
„Persze, megígérem!” − mondta Ézsau. Ez alatt a néhány perc alatt nemde
nyilvánvalóan bebizonyította, hogy mit sem számít neki az elsőszülöttségi jog? Olvasd el az egész történetet:
1Móz 25:29−34.
A 33. vers azt is elárulja, hogy Ézsau ígérete mindörökre szólt, amit nem változtathatott meg.
Ézsau számos rossz döntést hozott. Izsák és Rebeka nagyon szomorú volt, amikor
az előbbiek tetejébe pogány nőket vett feleségül, akik bálványokat imádtak.
Jákób ekkor még nem volt nős. Ő olyan feleséget akart, aki hozzá hasonlóan
Istent szerette és tisztelte.
További elmélkedésre:
Amit Ézsau csinált, az ugye nem volt helyes? De gondolod, hogy amit Jákób
cselekedett, az helyes volt? Igen? Nem? Vajon bízott Istenben, hogy majd ő elrendezi a dolgokat úgy, hogy bírni
fogja majd az elsőszülöttségi jogot, amikor Isten szerint is eljön az ideje?
CSÜTÖRTÖK
 Izsák
már nagyon megöregedett és már szinte vak volt. Érezte, hogy mivel a napjai meg vannak számlálva, oda kell adni
az elsőszülöttségi áldást. De ő még mindig Ézsaura akarta adni azt, jóllehet tudta, mit mondott Isten Rebekának.
Egy napon aztán a sátrába hívta Ézsaut, és kérte, hogy készítsen neki egy
nagyon különleges ételt, amit ő kiváltképpen szeretett, és hozza el azt neki. Izsák elmondta Ézsaunak, hogy az
étel elfogyasztása után fogja reá adni az elsőszülöttnek kijáró áldást.
Ézsau nem mondta el atyjának, hogy az elsőszülöttségi áldást már eladta
Jákóbnak. Most sem törődött Istennel, az viszont nagyon is érdekelte, hogy az övé legyenek atyja javai, amikor
az meghal.
Izsák nem tudta, hogy valaki fültanúja annak, amit Ézsaunak mondott. Ki volt
az, és mi történt ezt követően? 1Móz 27:5−17.
Ugye, milyen gyors egymásutánban követték egymást az események? Jákób nem akart
ráállni arra, amit Rebeka kigondolt. Végül mégis beadta a derekát, jóllehet tudta, hogy amit csinálnak,
helytelen. 18−24. v.
Ahogy attól Jákób okkal tartott, apja megsejtette, hogy valami nincs rendjén.
Ekkor egyik hazugság követte a másikat. A történet kifejletét a 25−29.
versekben találod.
További elmélkedésre:
Amikor valaki mond egy hazugságot, szinte mindig szükség van egy másikra, ami
fedezi az elsőt! Számold meg, hány ízben hazudott Jákób addigra, hogy elhagyta Izsák sátrát. Mit gondolsz, Isten
el tudott volna rendezni mindent úgy is, hogy Rebeka és Jákób „nem segít be” neki? Ez nyilvánvaló. Akarhatja
vajon Isten, hogy akár csak egyszer is megszegjük az Ő boldogság-szabályait? Nem. Soha!
.
PÉNTEK
 A mai napon gondolkodjunk el
néhány fontos tanulságon. Először is olvasd el 1Móz 27:30−38-at,
amelyből megtudod, mi minden történt rögtön azután, hogy Jákób eljött Izsák sátrából. Mit gondolsz, mi volt
Ézsau keserves sírásának valódi oka?
Tudta vajon Isten, hogy Ézsau nem változott semmit, és most sem szereti Őt
jobban, mint azelőtt?
Ézsau végtelenül csalódott volt, és emiatt haraggal telt el. Most már nem kap
akkora részt az atyjuk javaiból, mint amekkorát akkor kapna, ha bírná az elsőszülöttségi jogot.
Próbáld beleélni magad Izsák, Rebeka és Jákób helyzetébe. Mondd el, szerinted
ki milyen érzésekkel gondolhatott a történtekre.
Soha ne felejtsd el, hogy mindig csupán két választásunk van: vagy Isten, vagy
Sátán. Azóta, hogy Ádám és Éva bűnbe estek, természetesebb módon választjuk azt, hogy Sátánra hallgatunk,
semmint azt, hogy Istenre. Ha azt választjuk, ami nekünk tetszik, azzal gyakran veszélybe sodorjuk magunkat.
Mindig meg kell kérdezni önmagunkat: „Vajon engedelmeskedem most a boldogság-szabályoknak?”
Ézsau egész életében azt választotta, hogy azt cselekszi, amihez kedve van.
Mondtál már te is ilyesmiket: „Nincs kedvem összerakni a játékaimat!”; vagy: „Nem vagyok álmos, nem akarok
aludni menni!”?
További elmélkedésre:
Cselekedjünk úgy, ahogy a kedvünk diktálja, vagy bízzunk Jézusban, és
cselekedjük azt, ami felől biztosan tudjuk, hogy az ő akarata, akár van hozzá kedvünk, akár nincs? Jézus
segíteni akar nekünk abban, hogy helyes döntések által jó szokásokat alakítsunk ki. Tudja, hogy ez az egyetlen
módja annak, hogy boldogok legyünk.
| |
Történet sarok
Isten néha nemet
mond
Írta: Amy Sherrard |
 |
 −
„Hány hét van még karácsonyig?” − kérdezte Jancsi.
„Már csak négy” − mondta anyukája, a konyha falára akasztott naptárt pásztázva.
Majd a kicsi fiára pillantva mindjárt el is komorult az arca. „Bár lenne pénzünk ajándékokat venni, Jancsi, de
tudod, milyen nehezen élünk azóta, hogy apa meghalt.” Anya nagyokat sóhajtva préselte ki e szavakat.
„Tudom, anya” − bólintott Jancsi. Majd felragyogott az arca. „De Jézus gondot
visel rólunk, nem igaz?” Most anya bólintott és viszonozta a mosolyt. „És különben sem foglalkoztatnak az
ajándékok” − nyugtatta Jancsi kedvesen az édesanyját.
„Ha nem is veszünk ajándékot, vagy ünnepeljük a karácsonyt úgy, ahogy a legtöbb
ember, elmehetünk a városi nagyáruházba, és bámulhatjuk a dolgokat − állt elő az ötlettel anya. − Mit szólnál
hozzá, Jancsi?”
Jancsi szeme ragyogott az izgatottságtól: „Ó, az nagyon jó lenne! Mikor
mehetünk?” − akarta tudni máris.
Így történt, hogy pár nap múlva ott jártak-keltek a városi nagyáruházban.
Olyan volt az, mint ha tündérországban jártak volna. Az áruház minden
szegletében karácsonyi díszek csillogtak-villogtak. És hát jaj, a játékok! Kedvtelve nézegettek egy bábukból
kirakott betlehemet, Mária és József, valamint a pásztorok kicsiny alakjaival, amint amaz kis jászol köré
gyűlnek, amelyben Jézus feküdt. A tevéken érkező bölcsek az ajándékaikat hozták és vitték be a szerény jászolba.
Az áruház közepén állt egy hatalmas fa, amely tele volt aggatva csillogó
gömbökkel és égőkkel, illetve mindeféle ragyogó díszekkel. A fa alatt halomban hevertek a becsomagolt ajándékok.
Jancsi és anyukája annak találgatásával múlatták az időt, hogy mi lehet az egyes dobozokban. Majd amikor lassan
megkerülte a fát, Jancsi hirtelen meglátott valamit, amitől hirtelen hevesen verni kezdett a szíve. „Jaj” −
mondta ellágyulva, ahogy arra a bizonyos tárgyra meresztette a tekintetét. Olyasvalami volt, amit valószínűleg
mindenki szívesen kapna meg karácsonyra. Egy villanyvonat volt, amely egy hidakon átívelő nyomvonalon gördült,
megállt egy-egy állomáson, zakatolás közben pedig nagyokat füttyentett.
 Jancsi letérdelt és hosszasan
bámulta. Aztán az anyjára nézett és így szólt: „Imádkozni fogok minden este, hogy kaphassak egy ilyen vonatot
ajándékba.”
Anyja csak zavartan mosolygott, mert nem tudta, mit mondjon erre. Tudatában
volt annak, hogy neki soha nem lesz annyi pénze, amiből meg tudja azt venni, és ezzel Jancsi is tisztában volt.
Mindenesetre otthon Jancsi tényleg minden este imádkozott a vonatért. De eljött
a karácsony, és a kisvonat még mindig sehol.
„Remélem, Jancsi, hogy nem vagy csalódott, hogy Jézus nem hallgatta meg az
imádságodat” − fürkészte Jancsi arcát anyja.
„De, Anya, Jézus meghallgatta az imáimat − válaszolta Jancsi derűsen. −
Egyszerűen azt válaszolta, hogy „nem”. Pontosan ugyanazt válaszolta, amit te is mondasz időnként, amikor tudod,
hogy az, amit kérek, nem lenne jó nekem! És én tudom, hogy ha ezt teszed, azért teszed, mert szeretsz engem. És
én tudom, hogy Jézus is szeret engem.” Anyja magához vonta és szorosan átölelte Jancsit. Mennyire örült, hogy
fia eldöntötte, hogy Jézusban fog bízni!
Te is meg akarsz tanulni Jézusban bízni, ahogy Jancsi is megtanult?
|
