|
VASÁRNAP
 Végre,
Izrael gyermekei szabadok voltak! Nem voltak többé rabszolgák! Úton voltak Kánaán földjére! Ezren és ezren
voltak, körülbelül kétmillió ember, az állataikon kívül.
Olvassuk el: 2Móz 12:33. Az
egyiptomiak alig várták már, hogy távozzanak!
Mivel az izraeliták rabszolgák voltak, soha nem kaptak semmilyen fizetséget a
nehéz munkáért, amit végeztek. Mózes azt mondta nekik, hogy mielőtt elhagyják Egyiptomot, kérjenek aranyat,
ezüstöt és ruhaneműt az egyiptomiaktól. 35-36.v.
Meglehetősen sok egyiptomi választotta, hogy elhagyja Egyiptomot és velük tart.
Többen közülük megtanulták tisztelni Istent. Többségük el akart menekülni a csapások elől, vagy, ahogy ők
gondolták egy izgalmas utazásra menni. Mózes „keverék népnek” nevezte őket és sok gondot okoztak a vándorlás
során.
Gondolod, hogy Izrael gyermekei felnőttekből, gyermekekből és állatokból álló
zűrzavaros tömeget alkottak Egyiptom elhagyása során? Ó, nem! Emlékezzünk rá, hogy Mózes volt az egyiptomi
hadsereg főparancsnoka, és tudta, hogyan kell mindent megszervezni. Minden egyes ember tudta, hová tartozik,
miközben elhagyták Egyiptomot. Olvassuk el: 2Móz 03:18.v. második felét!
Csodálatos volt!
További elmélkedésre:
Sok-sok évvel azelőtt Isten elmondta Ábrahámnak, hogy
leszármazottainak majd nagyon nehéz sorsa lesz egy idegen országban, de nagy gazdagságban vissza fognak térni
Kánaán földjére. Így történt? Isten azt is mondta, hogy nagy nemzetté lesznek. Ez lett volna annak a kezdete?
HÉTFÖ
 Az izraeliták végre úton voltak
visszafelé Kánaánba. Mit láttak, ahogy felnéztek maguk előtt az égre, mi vezette őket?
2Móz 13:21-22.
Jézus vándorolt velük egy gyönyörű felhőben!
Napközben a felhő árnyékot adott nekik a tűző nap elől. Mikor az est leszállt,
a felhő gyönyörű ragyogó tűzoszloppá változott, ami világított nekik. Milyen bámulatos! Jézus velük volt nappal
és éjjel.
Kánaán földje tulajdonképpen nem volt túl messze attól a helytől, ahol az
izraeliták Egyiptomban éltek. Azonban ha a legrövidebb úton mentek volna, akkor a filiszteusok országán
keresztül vezetett volna az útjuk. A filiszteusok Isten ellenségei voltak, és az izraeliták valószínűleg féltek
tőlük. Az izraelitáknak még sokat kellett tanulniuk az Istenbe vetett bizalomról. isten nem akarta, hogy
ellenségeik elől meneküljenek. 2Móz 13:17-18. Mikor a felhőoszlop a
Vörös-tenger felé vezette őket, a nép idegeskedni kezdett. Miért vezeti őket Mózes a rossz úton? Nem értették
meg, hogy Isten vezeti őket, és nem Mózes!
Hamarosan előttük volt a Vörös-tenger és egy hegység tőlük délre. Mi történik,
ha a fáraó ismét meggondolja magát és üldözőbe veszi őket? Csapdába kerülnek!
További elmélkedésre:
Látták már az izraeliták, hogy az igaz Isten sokkal
hatalmasabb, mint az egyiptomiak által tisztelt istenek? Mit gondolsz, ki csábította őket a kételkedésre?
KEDD
 Miután Izrael gyermekei elhagyták
Egyiptomot a csapásoknak vége szakadt. Ám a fáraó, a segítői és a papok még mindig gyűlölték Istent, jobban,
mint valaha. Valójában azt kívánták, bárcsak ne engedték volna el az izraelitákat.
A papok és a törvényhozók találkoztak a fáraóval és újra
megbeszélték a dolgot. Meggyőzték magukat, hogy az ő isteneik erősebbek Izrael Istenénél. Úgy döntöttek, hogy a
csapások csak valamiféle varázslat következményei voltak. Ezen kívül mit fog a többi nemzet gondolni róluk, ha
megtudják, mi történt? Ezért elhatározták, hogy elmennek és visszahozzák rabszolgáikat, aranyukat és ezüstjüket.
A fáraó tudta, hogy az izraelitáknak nincsenek katonáik, akik
harcolnának értük. biztos volt benne, hogy az ő erős hadserege könnyen elfogja és visszaviszi őket Egyiptomba. Ő
is a harci szekereivel, a katonáival, a papokkal és az egyiptomi istenekkel megy.
Így a fáraó megparancsolta 600 harci szekérnek és sok katonának,
hogy álljanak készen; és hamarosan úton is voltak. Ő maga is velük ment!
Sokkal gyorsabban tudott haladni az fáraó serege, mint az
izraeliták? Mit gondolsz, könnyű volt utolérni az oly sok emberből és állatból álló menetoszlopot?
Jézus volt az, aki pontosan arra a helyre vezette az Izrael
gyermekeit, ahol letáboroztak. Ő már előre elmondta Mózesnek, mit fog tenni a fáraó, amikkor Izrael gyermekei
elhagyják Egyiptomot. Jézus még azt is elmondta Mózesnek, mi lesz a dolgok végkifejlete.
További elmélkedésre:
Ugye Sátán soha nem adja fel, hogy megakadályozza
Isten tervei? Örülsz, hogy Isten erősebb, mint Sátán?
SZERDA
Mostanra Izrael gyermekei már letáboroztak a Vörös-tenger
partján, magas hegyekkel mindkét oldalukon. Annak ellenére, hogy a szép felhő velük volt, féltek. Mi lesz,
ha a fáraó az üldözésük mellett dönt?
Egyszer csak valaki felsikolthatott: „Nézzétek!” Söpört végig a
hír nagyon rövid idő alatt a táboron. „Jönnek az egyiptomiak!” Egészen bizonyosan az izraeliták az egyiptomi
sereget látták a távolban, amint feléjük siet. Fényes fegyverzetükön megcsillant a napfény.
 Azonnal pánik tört ki! Néhányan
Istenhez imádkoztak. A többségük azonban azonnal Mózest kezdte vádolni. Olvassuk el:
2Móz 14:11-12.
Mit válaszolt nekik Mózes? 13-14.v.
Most két csodálatos dolog történt. Mi volt az első?
19-20.v. Az egyiptomiak már nem láthatták az izraelitákat, de
a felhő másik oldala világosságot adott az izraelitáknak egész éjszaka.
Mi volt a második dolog, amit Isten tett? 21-22.v.
Milyen bámulatos csoda! Erős szél támadt! A tenger kettévált! Magas vízfalak
álltak a köztük lévő út mindkét oldalán! A tengerfenék száraz volt!
Az emberek gyorsan siettek a Vörös-tenger túlsó partja felé.
Isten ismét bebizonyította, hogy számára semmi sem lehetetlen!
Zsolt 77:19-20.
További elmélkedésre:
Újra és újra bebizonyította Isten, hogy számára semmit
sem lehetetlen megtenni? Milyen hamar elfelejtette a nép az egyiptomiak kegyetlenségét! Elfelejtették az összes
bámulatos csodát, amit Isten tett!
CSÜTÖRTÖK
 A fáraó nem aggódott.
Tudta, hogy az izraeliták csapdába estek: előttük a tenger, mellettük magas hegység és mögöttük az egyiptomi
sereg.
Korán reggel a felhő felemelkedett. Az izraeliták elmentek!
A tenger közepén, két vízfal között egy száraz, széles út volt. A fáraó dühöngött.
„Üldözzétek őket!” Parancsolta.
2Móz 14:23.
A bolond, gonosz fáraó
ezzel eldöntötte a sorsát. Mi történt ezután? 24-25.v.
És most ki volt a soros, hogy pánikba essen? A harci szekerek kerekei elakadtak
és kiestek! Ijedt lovaik ágaskodtak! Minden egyre rosszabb lett. A felhő tűzoszloppá változott. Mennydörgés
csattant és villámok cikáztak. Zsolt 77:17-18.
A fáraó seregében most senki sem gondolt a rabszolgák elfogására. Mindnyájan
kétségbeesetten próbáltak visszafordulni és menekülni. De már túl késő volt. Mit mondott Isten Mózesnek, hogy
mit tegyen? 2Móz 14:26-30.
Végre eltűntek! A gonosz fáraó őket üldöző hadserege eltűnt!
Sátán és gonosz angyalai mindent megtettek, amit csak ki tudtak gondolni, hogy
visszatartsák Izrael gyermekeit Egyiptom elhagyásától, de elveszítették a csatát.
További elmélkedésre:
Gondoljunk csak arra a sok szenvedésre és bajra, amit
a makacs fáraó döntései okoztak. Tíz szörnyű csapás jött országára. Fel tudod sorolni őket? Sátán kegyetlen
gazda, ugye?
.
PÉNTEK
Izrael népe biztonságban volt a Vörös-tenger túlsó partján.
Üldözőik, a gonosz fáraó és hadserege a vízbe fulladtak. Izrael gyermekei boldogok voltak; és ó, igen hálásak
voltak! Útjuk folytatása előtt időt áldoztak rá, hogy hálaadó ünnepséget tartsanak Istennek.
 Mózes szép verseket és dalokat
tudott írni. Most egy különleges dalt tanított a népnek arról hogyan mentette meg Isten őket a gonosz fáraótól
és a rabszolgasorba való visszakerüléstől. Olvassuk el legalább az első felét a
2Móz 15:1-5. versekben!
Az izraeliták sok-sok évig voltak Egyiptomban. Annyira
hozzászoktak az ott látott rossz dolgokhoz, hogy azt gondolták, hogy végül is azok nem is annyira rosszak. Még
mielőtt tudták volna, hogy rosszak, ők maguk is sok mindent elkövettek azok közül a dolgok közül. Sokan hittek
az igaz Istenben, de az egyiptomi bálványokat is tisztelték.
Istennek az volt a terve velük, hogy egy különleges, boldog nép
legyenek, példaként a többi népeknek. Azt akarta, hogy szeressék Őt és bízzanak Benne. Azt akarta, hogy
engedelmeskedjenek az Ő Szeretet Törvényének, hogy megáldhassa őket. Ennek következtében más népek is hamarosan
kíváncsiak lesznek az igaz Istenre.
További elmélkedésre:
Biztonságos olyan dolgokat nézni, amikről tudjuk, hogy
rosszak? Miért nem? Biztonságos jó barátságban lenni olyan emberekkel, akik nem akarják megismerni és szeretni
Jézust, vagy akik nem engedelmeskednek az Ő Szeretet Törvényének?
| |
Történet sarok
Józsi imája egy fa
belsejében
Írta: Amy Sherrard |
 |
 „Nagyapa,
mesélj nekünk még egyet!” Kérlelték a gyerekek. A nagypapa a következő mesét mondta:
Éppen nyolc esztendős voltam, amikor az édesanyám meghalt, és hamarosan otthon
nélkül maradtam. Egy kedves gazdálkodó, Barna úr és jóságos felesége befogadtak és gondot viseltek rólam.
Egy nap a reggelinél Barna úr így szólt: „Józsi, mi a piacra megyünk ma. Amíg
odaleszünk, légy szíves menj ki az erdőbe, oda ahol azokat a héjafészkeket láttuk. Mássz föl a fákra és
pusztítsd el a fészkeiket. A héja veszélyes, ellopja a csirkéinket.”
Miután nagy szekerükkel elhajtottak, én kimentem az erdőbe. Felmásztam a fákra
és sok fészket elpusztítottam. Éppen egy nagyon öreg fára másztam fel, ami nagyobb volt a többinél. A tetejéhez
közel egy vastag ág letörött a fa törzséről. Lenéztem a lyukra, amit a letört faág hagyott. Úgy láttam, hogy a
tövében egy héjafészek van. Lejjebb másztam, hogy leüssem onnan a fészket. Kiderült azonban, hogy a fészek alatt
a fa üreges. A fészek hirtelen elmozdult, és én csak zuhantam és zuhantam lefelé!
Kétségbe voltam esve! Ott voltam egy odvas fa belsejében! Hiába próbáltam,
ahogy csak bírtam, nem tudtam felmászni a fa sima belső falán. Úgy tűnt, halálra vagyok ítélve abban az odvas
fában. Hogyan is találhatna meg itt valaha is bárki?
 Imádkozni kezdtem.”Kérlek,
segíts nekem Jézus!” Könyörögtem.
Ezután találtam egy kis nyílást a fa oldalán, ahol valaki elkezdte kivágni.
Azon a nyíláson át egy öreg útra láttam, amit aligha használt már bárki is.
El tudjátok képzelni, milyen boldog voltam, amikor szekeret húzó lovak
csoportját pillantottam meg az úton? Amint közelebb ért torkom szakadtából kiabálni kezdtem.
A bakon ülő ember jobbra-balra forgatta fejét. Nem tudta elképzelni, honnan
jöhet a hang. Én persze tovább kiáltoztam és végül az ember lemászott a szekérről és felém indult.
„Mit csinálsz te ott bent?” Kérdezte.
Elmeséltem neki, hogy mi történt. „Kérem, vágjon egy lyukat a fa törzsén és
szabadítson ki innen!” Könyörögtem.
„Nem tudlak kiszedni onnan, ott bent kell maradnod!” Ugratott az ember. Ám
hamar hozta a fejszéjét és vágott egy lyukat, ami elég nagy volt, hogy kiférjek rajta. Ó, milyen hálás voltam!
„Nem értem, miért fordultak be a lovaim erre az útra.” Mondta az ember.”Évek
óta nem jártam ezen az úton.”
„Én tudom, miért.” Mondtam neki, „Imádkoztam és kértem Jézust, hogy küldjön
valakit, aki kiszabadít innen, és Ő magát küldte.”
|
