|
VASÁRNAP
Láttál már olyat, hogy hét sovány gabonakalász megevett hét kövér
gabonakalászt? És olyat, hogy hét csontig soványodott tehén felfalt hét kövér tehenet úgy, hogy utána is
ugyanolyan soványak voltak, mint azelőtt? Ezeket a dolgokat látta az egyiptomi király két álmában, és mivel
senki nem tudta neki megfejteni az álmok jelentését, rendkívül ingerült és nyugtalan volt.
Az egyiptomiak fáraónak nevezték a királyukat. Emlékszel a fáraó főpohárnokára?
Amikor fülébe jutott, hogy miket álmodott a fáraó, szerinted mi jutott eszébe végre-valahára? A saját álma,
amiket a börtönben álmodott. Valamint József.
 És amikor szólt a
fáraónak Józsefről, a király azonnal küldött érte és magához hívatta őt.
József még mindig a börtönben sínylődött. El tudod képzelni, mennyire
meglepődött, amikor egy hírnök azzal érkezett hozzá, hogy a fáraó azonnal látni kívánja őt!
József bizonyára elcsodálkozott, és erősen törhette a fejét, miért kell a fáraó
előtt megjelennie. 1Móz 41:14−15-ből kiderül, hogyan folytatódott a történet.
József, ahogy azelőtt, most sem gondolta, hogy maga képes lenne megfejteni az
álmok jelentését. Mit mondott a fáraónak? 16. v.
Amikor a király elmondta az álmait, Isten megmondta Józsefnek az álmok
jelentését. Hét olyan esztendőnek kell következnie, amikor az élelem nagy bőségben lesz, amit az álmokban a hét
kövér gabonafej és a hét kövér tehén képviselt. Azután viszont az éhség hét esztendeje következik, amit az
álmokban a hét sovány gabonakalász és a hét ösztövér tehén jelképezett. Akkor majd nem lesz elegendő élelem az
emberek számára, és sokat kell majd nélkülözniük, hacsak jó előre nem tesznek ellene valamit.
József azt mondta a fáraónak, hogy szüksége van valakire, aki segít neki az
előretervezésben. Ha sikerül sok élelmet elraktározni a bőség hét esztendejében, lesz elegendő élelem az emberek
számára az éhség hét esztendejében, és senki nem fog nélkülözni.
További elmélkedésre:
Könnyen beleesünk a hetvenkedés hibájába? Vajon József hetvenkedett csak egy
pillanatig is azzal, ahogy megfejtette a fáraónak az álmait? Nem! Újra és újra emlékeztette a fáraót arra, hogy
Isten az, aki gondot visel rá és a népére. Gyakran megfeledkeznek az emberek arról, hogy Isten nélkül semmit nem
tehetünk?
HÉTFÖ
 József
elmondta a fáraónak, mit jelentenek az álmai, és azt is, mit kell most csinálnia. Hogyan döntött a fáraó:
követi-e vagy nem József javaslatát? 1Móz 41:37−44.
Milyen nagyot fordult hirtelen a világ József számára! Nem egyszerűen kijutott
a börtönből, de mindjárt Egyiptom hatalmas országának kormányzója lett!
A fáraó, sok-sok minden mellett, egy feleséget is adott Józsefnek. A leány neve
Aszenáth volt. És még mielőtt elérkezett volna az éhség hét esztendeje, két szép fiúgyermekük született. Milyen
nevet adott neki József, és miért épp ezeket a neveket adta nekik? A választ megtudhatjuk a 51−52. versekből.
Aszerint, amint Isten megjelentette a fáraónak az álmokon keresztül, hét
esztendő telt el úgy, hogy nagy bőségben volt gabona. József sok-sok hatalmas épületet emeltetett, amelyben az
élelmiszerfelesleget tárolták.
Aztán eljött az éhség hét esztendeje. De Józsefet nem érte váratlanul. Ő
felkészült. Amikor az emberek élelemért könyörögtek, mit mondott nekik a fáraó, kihez forduljanak?
54−55. v.
Nem Egyiptom volt az egyetlen hely, ahol az embereknek élelemre volt szükségük.
56−57. v.
Odafenn északon, Kánaán földjén, egy nagyon különleges család törte egyre a
fejét, mihez kezdjenek most az éhség idején. 1Móz 42:1−5.
Nagyjából húsz esztendő telt el azóta, hogy József testvérei rabszolgának adták
el őt. Noha egyre inkább megbánták azt, amit tettek, annyira sosem voltak bátrak, hogy elmondják apjuknak az
igazságot. Biztosra vették, hogy József már meghalt, de nem tudták megállni, hogy ne őrá gondoljanak, miközben
Egyiptom felé bandukoltak, hogy élelmet hozzanak onnan.
További elmélkedésre:
Lehettek olyan emberek Egyiptomban, akik József révén hallották már egyet se
mást Istenről? Kikre gondolhatunk? Az, ahogyan mi az emberekkel viseltetünk, segíthet az embereknek abban, hogy
megismerjék Istent?
KEDD
 József feladata volt, hogy az
éhség idején Egyiptomban az élelem eladásáról gondoskodjon. Egy napon egy tízfős embercsoport érkezett, hogy
élelmet vásároljon. Azok nem tudták, kicsoda ő, ő viszont tudta, hogy kik ők. Ahogy rájuk nézett, a szíve
valószínűleg szaporábban vert. Mit csináltak ők? Hogyan köszöntötték a fivérei őt? Mit kérdezett József tőlük?
1Móz 42:6−8.
A gondolatok egyre cikáztak keresztül-kasul József fejében. Legszívesebben
odarohant volna hozzájuk és átölelte volna őket. Viszont tudta, hogy ezzel még várnia kell. Vajon még mindig
gyűlölik őt? Vagy már megváltoztak? És hol van Benjámin? Netán őt is meggyűlölték? És vajon az apja él még?
Józsefnek eszébe jutott az álma, amelyben a fivérei kévéi meghajoltak az ő
kévéje előtt. Elhatározta, hogy kifürkészi, hogy vajon megváltoztak-e. Kérdéseket tett fel nekik, és úgy bánt
velük, mintha kémek lettek volna. 9−17. v.
A börtönben a bátyjainak egy csomó minden eszükbe jutott a múltból. Biztosra
vették, hogy apjuk, Jákób, soha nem engedné meg, hogy legkisebb öccsük Egyiptomba menjen. Csakhogy az éhség nem
szűnt meg, és nekik vissza kell majd jönniük élelemért. Mi lesz majd velük? Józsefet eladták rabszolgának. Talán
ők is rabszolgaként végzik!
A harmadik napon József előhívatta őket, és tolmácson keresztül beszélgetett
velük. Amikor a testvérek egymás között beszélgettek, nem tudták, hogy József mindent ért, ami elhangzik köztük.
Addig-addig, hogy József arrébb ment. Nem tudta tovább visszafogni magát, hogy el ne sírja magát.
18−24. v.
Kilenc nagyon csendes, riadt ember indult el haza. Simeon, a tizedik, ott
maradt a börtönben. A testvéreknek eszébe jutott, hogy ő volt a kigondolója annak a kegyetlen tervnek, hogy
öljék meg Józsefet.
Amikor az első éjszaka megálltak és letáboroztak, és kinyitották az egyik
zsákot, hogy enni adjanak az öszvéreknek, mit fedeztek fel a zsákban? 25−28. v.
Úgy tűnt, minden olyan rosszul sül el!
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, Isten vajon haragudott József testvéreire? Vagy igazából csak
segített nekik? Hogyan? És szerinted József haragudott, és azon volt, hogy „megfizessen nekik”?
SZERDA
 Amikor
József testvérei végre hazaértek, elmondtak az apjuknak mindent, ami velük történt. És hiába győzködték az
apjukat, hogy engedje el velük Egyiptomba, mert vigyázni fognak rá, Jákób egyre csak azt mondta, hogy szó sem
lehet róla. 1Móz 42:29−38.
Aztán eljött az idő, amikor a családnak megint égetően szüksége lett volna
élelemre. Jákób kérte a fiait, hogy kerekedjenek megint fel, menjenek el Egyiptomba és vásároljanak még. De Júda
emlékeztette őt arra, hogy mit mondott a kormányzó, és megígérte, hogy nagyon fog vigyázni Benjáminra, ha
elengedi őt velük. Mire határozta el magát Jákób legvégül? 1Móz 43:11−14.
Egyiptomba visszatérve, a testvérek meglepődtek, de meg is rémültek azon, ami
ott történt. 15−18. v. Mire határozták
el magukat? 19−23. v.
A testvérek hálásak voltak, amiért az udvarmester olyan kedvesen bánt velük. És
Simeon újra köztük volt! Annyi minden mondanivalójuk volt egymásnak, miközben előkészítették az ajándékot, amit
a kormányzónak hoztak.
Amikor József bejött, a fivérei tiszteletteljesen üdvözölték őt. József
kíváncsian nézett körbe, szemével Benjámint kereste. Az ő! A 29−31. vers érzékelteti, mit érzett ebben a
pillanatban József.
A vacsoraasztalnál a testvérek különös dologra figyeltek fel, amin igen
elálmélkodtak. Tudniillik életkoruk szerinti sorrendben ültették le őket! És Benjáminnak ötször akkora adagot
szolgáltak fel, mint nekik!
József csendben volt, de minden érzékszervével figyelt és hallgatott. Már egyik
fivére sem tűnt irigynek. De József még egy próbát akart tenni velük. Mi lesz az?
További elmélkedésre: Hogyan
érezhették magukat a testvérek, amikor másnap reggel útra keltek? Aggodalommal terheltek voltak? Zavarban
voltak? Örültek?
CSÜTÖRTÖK
 József testvérei
örömmel a szívükben keltek útra másnap reggel, hogy megtérjenek hazájukba. Benjáminnal semmi baj nem történt!
Simeon ismét ott lehet közöttük! Szereztek élelmet! Alig várták, hogy hazaérjenek. De alig értek ki a városból,
amikor József udvarmestere utánuk lovagolt és elkapta őket. Ezúttal már cseppet sem volt barátságos.
„Miért loptátok el a kormányzó ezüst kelyhét? − szegezte nekik a kérdést.
A testvérek döbbenten álltak. Tudták, hogy senki nem lopta el a kelyhet.
 Sőt, annyira biztosak
voltak az igazukban, hogy azt mondták, hogy ha valamelyikük zsákjában megtalálják a kelyhet, a zsák gazdája
lakoljon halállal, a többi pedig kerüljön rabszolgaságra.
„Nem! − így az udvarmester −, csak akinél megtaláljuk a kelyhet, kerül
rabszolgaságra.”
A legidősebb testvéren kezdve a kutatást, az udvarmester mindnyájuk zsákját
átkutatta. A pénzt ismét ott találták a zsákokban egytől-egyig. De az ezüst kelyhet nem találták − egészen
addig, míg Benjámin zsákjára nem került a sor. És ott volt nála! Mit tettek ekkor a testvérek?
1Móz 44:13.
József a házában várta ki a fejleményeket. Vajon hagyják, hogy Benjámint
elvigyék rabszolgának? Nemsokára a testvérei ott álltak mind előtte. Júda szólt mindnyájuk nevében. Elmondta,
hogy ha Benjámin nélkül mennének haza, apjuk bizonyosan meghalna. Ezután könyörgött Józsefnek, hogy engedje haza
Benjámint, és inkább őt vitesse el rabszolgának.
József ebben a pillanatban megbizonyosodott arról, hogy a testvérei valóban
megváltoztak. Megparancsolta az összes szolgának, hogy hagyják el a helyiséget. Már tolmácsra sem volt szüksége.
1Móz 45:1−4.
József lenne a kormányzó? A testvérek csak nézték őt. Egy szó sem jött ki a
szájukon. El sem tudták hinni, ami történt. Vajon mit csinál most velük? Benjámint nem számítva mind
megérdemelnék, hogy rabszolgává tétessenek. De József sietve megnyugtatta őket, hogy nincs mitől félniük.
5−8. v.
További elmélkedésre:
József elhatározta a szívében, hogy Isten boldogság-szabályát szereti, abba
veti bizodalmát, és engedelmesen követi. Isten képes volt minden rossz dolgot, ami őt érte, áldására
változtatni? A mi életünkben is megcselekedheti ugyanezt, ha bennünk is megszületik ugyanaz az elhatározás, ami
Józsefben? Olvassuk el erről: Róm
8:28.
.
PÉNTEK
 Azt követően, hogy József
elmondta a testvéreinek, ki ő, sok dolog zajlott gyors egymásutánban. Kérte a testvéreit, hogy hozzák el Jákóbot
és az egész családot Egyiptomba, mert az éhségből hátra van még öt év. Ő majd a gondjukat viseli.
A fáraó hírét vette a felvillanyozó történéseknek, és rendeletbe adta, hogy
segítsenek József családjának a költözésben. Mit mondott Józsefnek, mi legyen Jákób családjával?
1Móz 45:17−24.
Megtérve Jákóbhoz, majd miután elmondták neki, hogy az egyiptomi kormányzó nem
más, mint József, Jákób először nem akarta elhinni a szavukat. 25−28. v.
És ekkor végre, annyi év után, Jákób fiai bevallották a szörnyű dolgot, amit
elkövettek. József már megbocsátott nekik. Vajon atyjuk is megbocsát nekik? Igen, megbocsátott nekik.
Jóllehet Jákób vágyott arra, hogy láthassa Józsefet és ismét a közelében
legyen, meg akart bizonyosodni arról is, hogy Istennek is az a terve, hogy Egyiptomba menjen. Olvassuk el,
hogyan tudakolta meg ezt a kérdést Istennél. 1Móz 46:1−6.
Júda előrement, hogy tudassa Józseffel, hogy hamarosan megérkeznek. Mit tett
József azonnal? 28−30. v.
Gósen Egyiptom legjobb fekvésű és legjobb termőterülete volt. Jó hely volt a
családjaik számára, és rengeteg terület állt rendelkezésükre, amelyen a nyájaikat és a csordáikat
legeltethették. A fáraó örömmel adta azokat nekik.
 Jákób
tizenhét esztendeig élt még ezután. Nagyon boldog volt. És amikor visszaemlékezett arra a sok dologra, ami
hosszú élete során vele történt, hálát adott Istennek, amiért mindig vele volt, és hogy a végén mindent jóra
fordított.
További elmélkedésre:
Ugye, milyen sok múlik azon, hogy hogyan döntünk? Jákób igazán megtanulta ezt.
És a fiai is megtanulták. Örülsz annak, hogy Isten szelíden emlékeztet arra, hogy akkor is, amikor azzal
kísértetünk hogy hallgassunk Sátánra, válasszuk csak a jót. Ugye, mennyire örömteli érzés tudni arról, hogy
akármi is történjen, ő soha nem szűnik meg szeretni bennünket.
| |
Történet sarok
A fehér fal
rejteke
Írta: Amy Sherrard |
 |
Sok évvel ezelőtt történt. Jancsi, az anyukája és nagymamája egy kis
farönkkunyhóban lakott, a hegyek közelében. Jancsinak nem volt testvére. Egyetlen játszótársa egy skót
juhászkutya kölyök volt, amely a házat őrizte, hazaterelte a teheneket a legelőről, és szeretett bújócskázni kis
gazdájával.
Jancsi szerette a lakott helyektől távol fekvő csendes kis otthonától. Soha nem
félt. Ám egy napon anyja megtudta, hogy egy csapat gonosz ember kószál a környéken, kirabolnak és felgyújtanak
házakat illetve istállókat. A hegy tetejéről még azt is láthatták, hol tanyáznak. Így aztán nem nagyon érezték
már magukat biztonságban.
 Egy
borult téli napon egy jóakaratú szomszéd jött, hogy figyelmeztesse anyukáját és a nagyit: „A rablók ma éjjel
errefelé fognak portyázni” − mondta a kedves szomszéd.
Miután elment tőlük, anyja lassan bement a házba és leült a nagyi mellé, egy
alacsony hintaszékbe. „Most mit csináljunk? − kérdezte töprengve. − Ugyan hová mehetnénk, hol lehetnénk
biztonságban a rablóktól?”
Jancsi csendben hallgatta anyját. Majd kedvesen átkarolta a nyakát és
megpuszilta őt.
„Anya − szólalt meg −, én tudom, hogy Isten megsegít bennünket, ha kérjük Őt.”
Anyja rámosolygott. „Igen, Jancsi, Ő megsegít minket. Tudja, hogy nem tudjuk
elhagyni ezt a helyet, és megsegít bennünket és vigyáz ránk.”
Elköltötték egyszerű vacsorájukat, majd imára borultak le. Anya imádkozott. Az
imáját ezzel zárta: „Ó Istenünk, kérünk Téged, építs körénk egy védőfalat, és tarts meg bennünket a te szerető
oltalmadban. Ámen.” Amikor felkeltek a térdeikről, mindnyájan érezték azt a bizonyosságot, hogy Isten valahogy
meghallgatja majd az imáikat. Amikor Jancsi bemászott a jó meleg ágyába, azon gondolkodott, milyen lesz majd az
a „védőfal”, amit Isten nekik épít.
Másnap reggel Jancsi egyik ablaktól a másikig futkosott, és izgatottan nézte a
kinti fehér világot. „Anya! Nagyi! − szólította őket. − Nézzétek a havat! Nézzétek csak a havat! Ennyi havat még
életemben nem láttam! Fel van hordva itt a tanyánk körül!”
Isten egész éjjel munkálkodott: hullatta a vastag hópelyheket, majd parancsolt
a szeleknek. Azok meg örvénylettek, kavarogtak, és hatalmas hóhalmokat emeltek, mégpedig éppen azon az oldalon,
ahol a rablók járhattak. Kis kunyhójuk tökéletes rejteket kapott!
Senki sem tudta, mikor jártak arra a rablók. De nem sokkal később valahogy
megtudták, hogy noha a rablók a kunyhó közvetlen közelében kószáltak, nem látták meg őket.
„Lám, Istennek semmire nem volt szüksége annak a falnak a felépítéséhez?” −
mondta Jancsi az anyukájának.
Anyukája rámosolygott. „Úgy van, Jancsi. Isten mindig tud védőfalat építeni
azoknak, akik szeretik Őt és Benne bíznak.”
|
