|
VASÁRNAP
„Apa! Mi lelt?” Bizonyára ehhez hasonló szavak fogadták Jákóbot, amikor másnap
reggel visszasántikált a családjához. Jákóbnak nagy fájdalmai voltak, de minden bizonnyal a mosoly is ott ült az
arcán. Elmondta nekik, hogy küzdött Valakivel, akit ellenségnek vélt, de akiről kiderült, hogy Jézus! Elmondta
nekik azt is, hogy nem engedte el Jézust, amíg meg nem áldotta őt.
 Ezután
valaki megszólalt: „Nézzétek! Jönnek!” Mindenki odanézett. Mit láttak meg a távolban? Mit csinált mindjárt
Jákób? 1Móz 33:1−2.
A testvérek mindjárt találkozni fognak. Mit tett Jákób, ahogy egyre közelebb és
közelebb értek egymáshoz Ézsaúval? 3. v.
Jákób, jóllehet most már bizonyos volt benne, hogy Isten vele van, azt is
tudta, hogy valahogyan akkor is egyértelműen Ézsaú tudomására kell hoznia, hogy mennyire bánja már azt, amit
ellene tett.
Jákób nem tudta, hogy Isten az előző éjjel egy álmot adott Ézsaúnak. Abban az
álomban Ézsaú angyalokat látott, akik Jákóbot oltalmukkal veszik körül. Elmondta a katonáinak is az álmot, majd
erősen a lelkükre kötötte, hogy semmiképpen ne ártsanak Jákóbnak. Isten meglágyította Ézsaú szívét!
Mennyire meglepődhetett Jákób azon, ahogy Ézsau viselkedett, ahogy közel ért
hozzá! Olvassuk el a 4. verset! Az ikertestvérek megölelték egymást, és örömkönnyekben törtek ki.
Ézsaú megkérdezte Jákóbot, ki ez a sok ember vele, és mit jelentsen az a sok
jószág, amiket ajándékba küldött neki. De amikor Ézsaú biztosította arról, hogy neki nincs szüksége a
jószágokra, Jákób ragaszkodott hozzá, hogy csak legyenek az övéi. 8−11. v.
Ezután Ézsaú azt mondta, hogy ő és a katonái Jákóbbal maradnak, hogy az út
hátralevő részén ők oltalmazzák. Jákób megköszönte neki a felajánlást, de mondta, hogy ő nem fél. Ráadásul nekik
nagyon lassan kell haladniuk, hogy a gyermekek és a jószágok el ne fáradjanak.
További elmélkedésre:
Megtartotta Isten az ígéretét és visszahozta Jákóbot Kánaánba? Egyértelmű,
hogy igen! Jákóbnak jóformán semmije sem volt, amikor útra kelt. Visszatértekor nagyon gazdag volt, és volt
immár egy nagy családja. És ami a legfontosabb, hálás volt azért, hogy mind Isten, mind Ézsau megbocsátottak
neki.
HÉTFÖ
 Jákób és családja végül útra
kelt, hogy megtérjen Kánaán földjére. Hogy hívták azt a különleges helyet, amelyre Isten szerint Jákóbnak el
kellett mennie? 1Móz 35:1−4.
Jákób soha nem felejtette el Bételt és a csodálatos létráról szóló álmot húsz
évvel azelőttről. Isten most emlékeztetni akarta őt és családját arra, hogy mindenestül különbözniük kell a
körülöttük élő pogány népektől. Isten arra is emlékeztette Jákóbot, hogy új neve Izrael. Izrael győzőt jelent.
Jákób végül megértette, hogy teljesen rábízhatja magát Istenre.
Noha Jákób Háránbeli rokonai Istent tisztelték, bálványokat is imádtak. Isten
most arra emlékeztette Jákóbot, hogy családjának egyes-egyedül Őt szabad tisztelnie. És hogy nem hordhatnak
ékszereket és nem csinálhatnak sok más olyan dolgot is, amiket a körülöttük élő pogány népek.
A hazafelé vezető út legutolsó szakaszán egy nagyon szomorú dolog is
bekövetkezett. Ő és Ráhel nagyon-nagyon vágytak egy második gyermekre! De a kisgyermek szülése közben Ráhel
meghalt.
Jákóbnak valósággal megszakadt a szíve. Tizennégy esztendőt dolgozott azért,
hogy feleségül vehesse Ráhelt. Annyira, de annyira szerette őt! Annyira fontos volt neki, mint a jobb keze.
Jákób ezt a nevet is adta gyermeküknek: Benjámin. A név jelentése: a Jobb Kéz Fia.
További elmélkedésre:
Mire szólította fel Jákób a családját, mielőtt Bételbe vették volna az
útjukat? Mit gondolsz, amikor mi elhatározzuk, hogy szeretjük Jézust, rábízzuk magunkat és engedelmeskedünk
Jézusnak és az Ő boldogság-szabályainak, különbözni fogunk a többi embertől? El tudod képzelni, mik azok a
dolgok, amikben mások lehetünk, amikor engedelmeskedünk a boldogság-szabályoknak?
KEDD
 Azalatt,
míg Jákób távol volt az otthontól, anyja meghalt. Jákób apjának nagy vigasztalást jelentett, amikor Jákób a
családjával hazatért és a közelében telepedtek le. Jákób szeretettel viselt gondot atyjáról egészen annak
haláláig.
Ézsaú évek hosszú során át várta a pillanatot, amikor megölheti Jákóbot.
Mostanra minden megváltozott. Amikor Izsák meghalt, két ikerfia vele volt. És együtt temették el őt.
Jákób örömmel adta Ézsaúnak atyja javaiból a teljes részt. Boldog volt, hogy
elnyerheti azt, amit a legjobban akart − Isten áldását. És Isten többet adott belőle, mint amennyit
elképzelhetett.
Jákób tizenkét fia szép lassan felnőtt. De a fiúk − József és öccse, Benjámin
kivételével − rossz döntéseket hoztak. Olvasd el, hogyan számol be ezekről a Biblia.
1Móz 37:1−4. Mi volt az a két dolog, amik miatt a testvérek meggyűlölték
Józsefet?
József igazán szerette a testvéreit. Szomorú volt, látva, hogy inkább Sátán
kísértéseire hallgatnak. Igyekezett kedves szavakkal a lelkükre hatni, de mindhiába, azok nem hallgattak rá.
Végül arra jutott, hogy talán ha Jákób beszélne velük, arra hallgatnának. Ámde ők nemhogy nem akartak
megváltozni, de meg is gyűlölték Józsefet, amiért az árulkodott rájuk.
József testvérei a köntös miatt is féltékenyek voltak, amit Jákób Józsefnek
adott. Jól tudták, hogy csak különleges emberek viselnek ilyen köntöst. Rúben, Jákób legidősebb fia, olyan rossz
dolgot követett el, ami miatt Jákób nem adhatta neki az elsőszülöttségi jogot. Ezért aztán arra gondoltak, hogy
Jákób valószínűleg Józsefet szemelte ki az elsőszülöttségi jog birtokosának.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, bölcs dolog az a szülők részéről, ha az egyik gyermeket jobban
szeretik a többinél? A gyermekek gyakran gondolják úgy, hogy a szülők valamelyik gyermeket jobban szeretik, mint
a többit. Ámde akárhogy is gondolják, a szülők általában mindnyájukat egyformán szeretik. Ugyanakkor nem árt
meggondolni, hogy mivel mindegyik gyerek más és más, a szülőknek mindegyiket úgy kell nevelniük, ahogy az
legjobb meggyőződésük szerint a gyermeknek a legjobb.
SZERDA
 Noha a testvérei gyűlölték
Józsefet, nem állhatták meg, hogy ne csodálják is egyben őt. Segítőkész, alkalmazkodó, jó természetű és ügyes
volt. Azonkívül szerette Istent és engedelmes volt Neki. A bátyjai viszont úgy döntöttek, hogy inkább megszegik
Isten boldogság-szabályait és engedik a gyűlöletet felnövekedni a szívükben.
József az egyik éjjel különös álmot látott. Miről szólt az az álom?
1Móz 37:5−8. A testvérek immár jobban gyűlölték őt, mint bármikor
korábban. És József másik álmot is látott! Annak tartalmát is megtudjuk a Bibliából.
9−11. v. Jákób bizonyosan tudta, hogy annak valami nagyon fontos
jelentése van.
Olvasd el 1Móz 37:12−14-et. Jákób
szerette a fiait. Amikor azok a vártnál hosszabb ideig voltak távol, félt, hogy valami baj történt velük. József
sietve a keresésükre indult.
Hosszú utat tett meg, mire megtalálta őket. József örömmel nyugtázta, hogy
mindnyájan épek és egészségesek. A testvérek azonban egyáltalán nem örültek. Amit ezután tettek, azt elhinni is
nehéz. 19−24. v. Rúben, a legidősebb testvér, tartotta vissza csupán
a többieket attól, hogy megöljék őt.
József kiáltozva könyörgött, hogy húzzák ki őt onnan, de azok csak leültek
falatozni.
Ekkor megpillantottak egy kereskedőkaravánt, amely Egyiptomba tartott. Amikor
Júda előállt azzal az ötlettel, hogy adják el nekik Józsefet rabszolgának, a többiek ráálltak. És jóllehet
voltak közöttük némelyek, akik nem akarták volna ezt a szörnyű dolgot elkövetni, senki nem volt olyan bátor,
hogy hangot is adjon az ellenvéleményének.
József megrémült! A rabszolgalétnél szörnyűbbet elképzelni sem lehetett − az a
halálnál is rosszabb volt! Az esdeklése senkit nem hatott meg. Eladták őt a kereskedőknek, akik aztán
elhajtottak vele Egyiptomba.
További elmélkedésre:
Megesik, hogy az Isten iránt engedetlen emberek gyűlölik az Istennek
engedelmeskedő embereket és gúnyt űznek belőlük. Miért? Mindig azt kell cselekednünk, ami helyes, még akkor is,
ha az emberek kigúnyolnak bennünket? Olvasd el 1Ján 3:15-öt! Vajon József testvérei igazán gyilkosoknak
tekinthetők akkor is, ha végül is nem ölték meg őt?
CSÜTÖRTÖK
 Rúben,
József legidősebb testvére, nem volt ott, amikor a kereskedők megvásárolták Józsefet. Mi történt, amikor
visszajött, és észrevette, hogy József már nincs ott? 1Móz 37:29−35.
József testvérei azt gondolták, hogy azzal, hogy József immár nincs,
boldogabbak lesznek. Most, látva, mennyire le van sújtva atyjuk, Jákób, egyáltalán nem voltak boldogok.
Nyomorultaknak és bűnösöknek érezték magukat. Annyit, de annyit hazudtak. Most pedig féltek elmondani az
igazságot. Ha atyjuk megtudná, mit műveltek, még rosszabbul éreznék magukat. Most először kezdtek rájönni arra,
mekkorát hibáztak. Kezdték megbánni, amit tettek.
Eközben József, immár rabszolgaként, úton volt Egyiptom felé. Úgy érezte,
megszakad a szíve. Ahogy rótták az utat, végiggondolta, hogy apja pont annak a hegynek a túloldalán lakik, amely
mellett elmentek. Ha az apja tudná, mi van vele, kiszabadítaná őt. De ugyan honnan is tudhatná, mi van vele!
József arra gondolta, mennyire szomorú lesz Jákób.
Mit gondolsz, Sátán kísérthette Józsefet azzal, hogy azon gondolkodjon, hogy
Isten szereti-e őt egyáltalán? Nyilván. Ámde József már meghozta a maga döntését. Akármi is történjen vele, ő
mindig szeretni fogja Istent, Benne fog bízni és Neki fog engedelmeskedni. Sohasem másítja meg ezt a döntését.
Az izmaeliták József nagy-nagybátyjának (nagyapja testvérének) családjából
származtak. Vagyis ezek a kereskedők József távoli rokonai voltak! A hosszú út során hosszasan vizslathatták
Józsefet. Az udvarias és segítőkész volt, habár nagyon szomorú is volt.
További elmélkedésre:
Mindig könnyű az Istenben bízást és az engedelmességet választani? Tudhatta
vajon József, miért hagyta Isten, hogy ilyen szörnyű dolog történjen vele? József jó gyerek volt. De mit
gondolsz, megesik időnként, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történnek? Te eldöntötted már, hogy akármi is ér,
Istenben fogsz bízni?
.
PÉNTEK
 Egyiptomban ki vásárolta meg
Józsefet, hogy a rabszolgája legyen? 1Móz 39:1−6.
Arról olvasunk, hogy Potifár megbízott Józsefben. József pedig Istenben bízott. Potifár nyilván sokat hallott
arról a csodálatos Istenről, akit József tisztelt.
Ámde egy nap minden megváltozott. Potifárné egy szörnyű hazugságot állított
Józsefről. Potifár méregbe gurult, dühös lett. Mit tett válaszul? 20. v.
Milyen könnyű lett volna Józsefnek elcsüggedni ekkor. Már megint valami rossz
történt vele, amikor nem is szolgált arra rá! De József elhatározta, hogy akkor is Istenben fog bízni. Hogyan
áldotta meg őt Isten a börtönben töltött esztendők során? 21−23. v.
József természetesen megismerkedett valamennyi fogollyal. Kettejükről a Biblia
is megemlékezik: 1Móz 40:1−8. József nem
állította, hogy maga képes megmagyarázni a két fogoly álmát. Erre egyedül Isten képes. És Isten megmutatta
Józsefnek az álmok jelentését.
József örömmel közölte a királyi főpohárnokkal, hogy alig három nap múlva
kiengedik a börtönből, és a hivatalába is visszatér. Ugyanakkor szomorúan mondta el a királyi pékmesternek, hogy
neki viszont három múlva meg kell halnia.
József, miután elmondta a főpohárnoknak, mi lesz az ő sorsa, mire kérte meg őt?
Az álmok beteljesedtek. A főpohárnok visszatért a fáraó palotájába, vissza a
hivatalába.  És József abban
reménykedett, hogy nemsokára ő is kikerül a börtönből. De mi történt ehelyett?
23. v.
József alig tudott úrrá lenni a csalódásán. Újabb két évig szolgált nap nap
után a börtönben, és mint addig, híven, kedvesen és szolgálatkészséggel.
További elmélkedésre:
Isten akkor is Józseffel volt, amikor az a börtönbe került? Éreztél már
csalódást, amikor nagyon vártál valamit, és az nem következett be? Hogyan viselted ilyenkor a helyzetet?
Duzzogtál, nyafogtál, vagy sírtál? Netán dühösködtél? Vagy elhatároztad, hogy derűsen viseled a helyzetet?
Hogyan viselkedett József?
| |
Történet sarok
Ima egy
tengeralattjáróért
Írta: Amy Sherrard |
 |
A hétéves Bobby és a szülei misszionáriusi szolgálatot teljesítettek a
Fülöp-szigeteken. Aztán egyszer, amikor ellenséges hadsereg támadta meg az országot, az életük veszélyben
forgott.
Jóérzésű filippínók és kínaiak segítették a misszionáriusokat abban, hogy a
hegyekbe menekülhessenek, ahol pálmalevelekből egy kis kunyhót építettek. Sárpadlója volt, a tűzhelyük pedig nem
volt más, mint egy nagy üres bádogtartály. Nem volt egyebük egy kevés rizsnél, egy vagy két doboz sűrített tejük
és egypár ruhájuk. Banánon és édes paradicsomon éltek. De hálásak voltak, hogy ott vannak egymásnak, és hogy
legalább valamelyest biztonságban vannak.
Féltek tüzet gyújtani. Ha az ellenség meglátja a fák közül felfelé gomolygó
füstöt, rájönne, hogy valaki rejtőzködik ott, és nyomukra akadnának.
Néha jóakaratú bennlakók siettek hozzájuk, hogy figyelmeztessék őket: „Gyorsan,
gyorsan! Beljebb kell mennetek a dzsungelbe. Az ellenség errefelé tart!” Ilyenkor összeszedték a kevés
cókmókjukat, és odébb költöztek.
Barátaik szintén megmondták nekik, mikor biztonságos megtenni a faluhoz vezető
hosszú utat. Ott eladták néhány fölösleges ruhájukat, és tudtak vásárolni némi élelmet.
Egy repülőgépen talán elmenekülhettek volna, de ugyan hol lett volna az a hely,
ahol egy repülőgép biztonságban leszállhatott volna! Egy hadihajó nem merészkedett volna közel a szigetükhöz. De
Bobby tudott valamiről, ami esetleg segítségükre lehetett. Egy tengeralattjáró valószínűleg kimenthette volna
őket, mert az rejtve maradna az emberszemek előtt. Bobby azért attól fogva naponta imádkozott azért, hogy Isten
küldjön nekik egy tengeralattjárót.
 A szigetre került
néhány olyan amerikai repülős is, akiknek a gépét lelőtték.
Végül egy amerikai hadihajó tisztjeinek valahogy tudomására jutott, hogy voltak
a szigeten még emberek, akiket ki kellene menteni. Üzenetet küldtek nekik, hogy egy adott napon, egy adott
időpontban, egy tengeralattjáró fut be a megmentésükre. Készen kell állniuk arra, hogy a fedélzetre szállnak.
Bobby nagyon izgatott volt. Tudta, hogy Jézus meghallgatta az imáit.
Aztán végre eljött az a bizonyos nap. Mindenki készen állt az akcióra. A
tengeralattjáró feljött a víz felszínére, és jelet küldött, hogy egy kis csónakon evezzenek ki. A
tengeralattjáró ezután újra alámerült.
Pont akkor, amikor a kimenekítésre váró emberek fel akartak szállni a kis
csónakra, megpillantottak egy ellenséges csatahajót. Továbbhalad? Nem, lehorgonyzott, és a várakozók bizonyosak
voltak abban, hogy a menekülés esélye elszállt.
Nemsokára besötétedett. Tisztában voltak azzal, hogy a tengeralattjáró nem
vesztegelhet sokáig. Mihez kezdjenek? Imádkoztak, majd elhatározták, hogy felszállnak a kis csónakra, és nagyon
halkan eleveztek az ellenséges hadihajó mellett. Jól tudták, hogy ha az ellenség meglátja vagy meghallja őket,
azonnal lelövi őket. A tengeralattjáró feljött a víz színére, gyorsan felvette őket a fedélzetre, majd ismét
gyorsan alámerült. Megmenekültek! Öt nap múlva pedig már biztonságban voltak, egy másik országban.
Bobby és a szülei jól tudták, hogy a tengeralattjárót Jézus küldte, imáikra
való válaszképpen.
|
