Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

I. A sátoros ünnep jelentősége

1. Isten törvénye szerint Izrael fiainak évente három alkalommal kellett megjelenni az Úr előtt. V. Móz. 16,16.

• A három alkalom közül azonban ezt várták a legjobban, mert minden reményük végső beteljesedésének ideje volt ez számukra.

• Hiszen ez az ünnep már az Istennel való megbékélésnek a boldog, örömteli bizonyossága volt.

• Az engesztelés ítélete már megtörtént, bűneiket már nemcsak megbocsátotta Isten, hanem el is törölte azokat.

• Ugyanakkor küzdelmes és fáradságos munkájuk gyümölcsét is betakaríthatták már ekkor a mezőről.

• Vagyis ez az ünnep a hála, a boldog megelégedettség, és a már minden küzdelem utáni boldog nyugalmat jelentette részükre.

2. A legtöbb Izraelitának komoly fáradságot, törődést és elég sok időt jelentett az, amikor esetenként még a családját is magával hozva, Jeruzsálembe kellett jönnie.

• Az Úr előtti közös istentisztelet utáni vágy azonban olyan nagy volt bennük, hogy szívesen áldoztak rá időt, erőt és még anyagiakat is.

• Ennek érdekében a jövedelmük második tizedét arra különítették el, hogy amikor Jeruzsálemben megjelennek az Úr előtt, akkor semmiben ne kelljen szűkölködni, hanem mindennel bőségesen legyenek ellátva. V. Móz. 14,22-26.

• Az evangéliumokban Jézus is arra tanít bennünket, hogy az ideiglenes érdekeinket mindig rendeljük alá az örökkévaló lelki szükségleteknek. Mt. 6,33.

3. Jó volna, ha Isten népének ma is volna rendszeresen ilyen sátoros ünnepe.

• Nemcsak a szokványos “aratási-hála ünnep”-re gondolok, amikor hálával emlékezünk meg az Istentől nyert minden áldásra.

• Ez az ünnep a mi gyakorlatunkban már egyre inkább csak egyfajta adomány begyűjtésére korlátozódik.

• Természetesen ez az adomány történhet a hála kifejezéseként, és így is kell, hogy történjen.

• Én azonban olyan ünnepre gondolok, mint amilyen Izraelben volt a sátoros ünnep.

• Ez az ünnep ugyanis nemcsak az Istennel való kapcsolatukat mélyítette az izraelitáknak, hanem hatással volt társas életükre, egymással való kapcsolatukra.

• “És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon.” V. Móz. 16,14.

• Olyan örömünnep volt ez, amely ifjat és öreget együtt örülésre késztetett és az Isten fokozottabb szolgálatára serkentett.

II. Jelkép és valóság

1. A kovásztalan kenyerek ünnepéhez hasonlóan a sátoros ünnep is egy emléknap volt.

• A pusztában való vándorlás emlékére el kellett hagyják házaikat, és zöld gallyakból és pálmaágakból készített sátrakban laktak. III. Móz. 23,43.

• A pusztai vándorlásra való emlékezés egyúttal állandósította azt a gondolatot is, hogy Isten gyermekei csak idegenek és vándorok ebben a világban. Zsid. 11,3-16.

2. Mivel ez a nap a hálaadás napja volt, ezért ekkor megemlékeztek Isten minden kegyelmes tettéről, amelyet velük cselekedett.

• Megemlékeztek az Egyiptomból való szabadulás csodáiról és arról, hogy milyen körülmények közül szabadította ki őket Isten.

• Mi ugyanilyen módon emlékezhetünk meg hálaadással a bűn Egyiptomából való szabadításáért.

• Megemlékeztek Istennek azokról a tetteiről is, melyeket a pusztai vándorlás alatt cselekedett velük és értük.

• Vajon nekünk, mint népének nincsenek Istennel szerzett tapasztalataink, amit a mindennapok életútján éltünk át?

• Vajon nem éljük át Isten megtartó kegyelmét újra és újra, ami hálaadásra késztet bennünket is?

3. A sátoros ünnep azonban a legfrissebben szerzett tapasztalatból fakadó öröm és hála ünnepe is volt.

• A csak néhány napja lezajlott engesztelési ítélet ugyanis biztosította számukra bűneik végleges bocsánatát és végleges eltörlését.

• Ez az alkalom előrevetíti a megváltottak örömünnepét is.

• Amikor már örökre megszabadultak a bűn átkától és a bűn világából, mert most már nemcsak jelképesen, hanem a nagy valóságban is befejeződött az engesztelés ítélete és Jézus végleg eltörölte bűneiket.

4. A sátoros ünnep ugyanakkor az aratás ünnepe is volt bizonyos értelemben. V. Móz. 16,13-15.

• Mire a sátoros ünnep elérkezett, addigra már minden terményt betakarítottak, ezért ez a nap az aratás gazdag áldásáért való hálaadás napja is volt.

• “Mert megáldott téged az Úr, minden termésedben, kezeidnek minden munkájában, azért igen örvendezz!”.

• Ez az ünnep előre irányította a figyelmet az Isten végső nagy aratására.

• Jézus egy példázat elmondásával erősítette meg a végső időre való alkalmazását az aratás jelképének. Mt. 13,38-43.

• Ebben az aratásban az angyalok lesznek az aratók.

• Ekkor a búzát, vagyis az “Isten országának fiait” gyűjtik be az örök csűrökbe.

• A konkolyt pedig, – a “gonosznak fiait” – mind megsemmisítik.

5. Csak a nagy valóságra átvetítve tudjuk megérteni, hogy miért kellett nyolc napig ünnepelni a sátoros ünnepet és miért kellett különleges módon ünnepelni az első és a nyolcadik napot.

• Az első nap ünnepe Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelére mutatott előre, arra a napra, amikor a megváltottak ujjongó örömmel köszöntik Szabadítójukat és magát a szabadulást is. Ésa. 25,9. I. Kor. 15,55-57.

• A nyolcadik nap pedig, a mennyei örömünnepre, a Bárány menyegzőjének vacsorájára mutatott előre. Jel. 19,7-9.

• Jézus több példázattal is rámutatott erre a különleges alkalomra:

• A királyi menyegzőről Mt. 22,1-14.

• A nagy vacsoráról Lk. 14,15-21.

• A közbeeső idő pedig a megváltottak összegyűjtését és a mennyei otthonba való útjukat jelöli, illetve azt az időszakaszt.

6. A Jelenések könyvében a hetedik pecsétről szóló próféciában találunk még utalást erre az időre vonatkozóan. Jel. 8,1.

• Az itt megadott időegységet a próféciákra jellemző nap-év elv alapján kell figyelembe venni és kiszámítani.

• Egy nap egyenlő egy évvel.

• A fél óra pedig az egy napnak a 48-ad része.

• Egy prófétai év (360) nap 48-ad része pedig 7, 5 nap, vagyis valamivel több, mint egy hét.

• A sátoros ünnep örömét ezért kellett nyolc napon keresztül ünnepelni.

• Ez a hosszú utazás Jézus ígérete szerint fog megtörténni.

• Megközelítően tehát egy hétig tart az, amíg az üdvözültek seregével Jézus visszatér a mennybe.

III. A megváltás végső beteljesedése

1. A megváltottak serege azonban csak 1000 évig fog a mennyben lakni.

• Az ezer év után különböző más eseményekkel kapcsolatban Isten megtisztítja a földet a bűn minden következményétől és újjáteremti azt, az édeni állapothoz hasonlóan.

• Istennek ezen ígérete elé már a régi korok emberei is vágyakozással tekintettek.

• “Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint.” II. Pét. 3,13.

• A megváltás kiteljesedésének utolsó ígérete ez, amelynek ismerete vágyakozással tölt el bennünket is.

• Pál apostol azt mondja, hogy ez az ország olyan lesz, amelyet szem még nem látott, fül még nem hallott, emberi szív még nem gondolt el, olyan szépet és jót. I. Kor. 2,9.

2. Nekünk azonban sok mindent kijelentett Isten erről az országról:

• Ebben az országban igazság lakozik. II. Pét 3,13.

• Isten eltöröl minden könnyet, halált, gyászt és fájdalmat. Jel. 21,1-4.

• Békesség és nyugalom uralkodik minden dologban. Ésa. 11,6-9.

• Maga az Isten is velük fog lakni az újjáteremtett földön. Jel. 21,3.

• Mindezek hátterén teljesen természetes, hogy a régiek nem említtetnek. Ésa. 65,17.

3. Isten erre az életre és ilyen életre hív mindannyiunkat.

• Ígéretének teljesítését érettünk érzett szeretetéből késlelteti. II. Pét 3,9.

• Ez alatt Szentlelke által mindannyiunkért munkálkodik. Jel. 3,20.

4. A nagy valóság sátoros ünnepe egy csodálatos változást hoz a megváltottak életében, mert megszabadítja őket a bűn világából és annak minden következménye elmúlik életükből.

• “És az Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről, és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jel. 21,4.

• Isten úgy fogja letörölni a megváltottak könnyeit, hogy megszünteti azok kiváltó okait.

• A legcsodálatosabb azonban az lesz, hogy Isten a szeretetének olyan sok ajándékával halmoz el bennünket, aminek hatására az előzőeket teljesen elfelejtjük.

• Ésaiás próféta szerint “a régiek ingyen sem említettnek, még csak észbe sem jutnak.” Ésai. 65,17.

5. A megváltottak különleges jutalma lesz az, hogy “az Isten sátora az emberekkel van”. 3. vers.

• Az Isten sátora a Szent Várost, az atyai ház otthonát jelenti, amit Jézus ígért meg tanítványainak mennybemenetele előtt. Ján. 14,2-3.

• Azt jelenti ez, hogy Isten az emberi család közé költözik.

• A világegyetem központja, Isten uralkodásának székhelye a Földre tevődik át.

• Ebben a teljesedésben Jézusnak egy hasonlatát látjuk beigazolódni.

• Eszerint ugyanis jobban fognak örülni egy megváltott világnak a Mennyben, mint a 99 másiknak, amelyek soha nem vesztek el.

6. A győzőnek két ígéretet adott Isten: egyrészt “örökségül nyer mindent”, másrészt “annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem”. Jel. 21,7.

• Ez az ígéret azt jelenti, hogy a szentek nem idegenekként és szolgákként veszik birtokukba az új Földet, hanem fiakként, örökösökként. Gal. 3,29.

• Isten valóságosan is fiainak tekinti a megváltottakat Jézusban.

• Uralkodásának különleges előnyeit és áldásait fogják élvezni.

• Nem tudjuk, hogy ez konkrétan mit jelent majd akkor, de az ígéret szerint Isten örökösei lehetnek a megváltottak, Jézusnak pedig társai lehetnek ebben az örökségben. Róma 8,17.

7. Az istenfiúság többet jelent, mint egyszerűen Isten teremtményeinek lenni.

• Az el nem bukott világ lényei között az “Isten fiai” különleges jogokat élveznek. Jób. 1,6. 38,7.

• Egy-egy teremtett világ fejedelmei ők, miként Ádám is az lett volna, ha Sátán el nem veszi tőle ezt az előjogot. Luk. 3,38. Ján. 14,30.

• Ezek a lények közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak fenn Istennel.

• A megváltottak tehát ilyen minőségbe lesznek felemelve.

• A megváltottak még azok között is kiváltságot fognak élvezni, akik pedig mint Istennek közvetlen teremtményei, már korábban is Isten fiainak mondott lények voltak.

• “Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sosem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötött minket. “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta.” Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét... Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az “embernek Fia” az, Akivel megosztja a világmindenség trónját.” (Jéz. Élete 17,1.)

• A 144.000 pedig még a megváltottak között is közelebb lesz Istenhez, hisz ők lesznek a szent város lakói az örökkévalóságon át.

8. A Biblia szerint nem minden ember részesülhet abban a kegyelemben, hogy joga legyen az új Földet birtokba venni és rajta élni az örökkévalóságon át.

• Ezt az ígéretet Isten csak a győzőknek adja, akik mindvégig állhatatosak maradnak mellette.

• Nemcsak a paráznák és a gyilkosok maradnak ki az örökéletből, hanem a gyávák is.

• Ezek nem a saját gyengeségüktől vagy a kísértő erejétől félnek.

• Hiszen ez inkább közelebb visz Istenhez, az erő és a hatalom forrásához.

• Ezeknek félelme inkább a hitetlenségükből származik.

• Félnek, hogy nevetségessé válnak a világ előtt.

• Félnek Istenben és ígéreteiben bízni és Rá hagyatkozni.

• Ezért válnak ingadozóvá, aminek végül a teljes elfordulás lesz a következménye.

• Csak azok mehetnek be az új Jeruzsálembe, akiknek neve be van írva az élet könyvébe. Jel. 21,27.

• Ez a kijelentés szintén egy szembeállítás egy korábban adott kijelentéssel.

• “És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába vettették.” Jel. 20,15.

• Erre az ígéretre gondolt Jézus, amikor tanítványait oktatva figyelmeztette őket, hogy minek érdemes örülni.

• “Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek néktek; hanem azon örüljetek inkább, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” Luk. 10,20.