Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

I. Az ünnepek rendeltetése

1. Mivel az előző témákban a Szentsátor jelképeinek vizsgálatát befejeztük, így ebben az anyagban tovább lépünk, és egy új területen fogjuk keresni az evangélium üzenetét a zsidó nép vallásos életében.

2. A felolvasott Igében Pál apostol a különböző zsidó ünnepekről beszél, azokról az ünnepekről, amelyek elő-árnyékai voltak a bekövetkező nagy valóságnak, az advent eseményeinek.

• Ezek az ünnepek a megváltás eseményeinek csak homályos árnyképei voltak, amik alapján csak sejteni lehet a valóságot.

• Olyan árnyékképek ezek, amelyeknek körvonalai határozottak ugyan, de a belső részletet csak a valóság megjelenésével lehet megismerni.

• Mi azonban már a kitisztult képet láthatjuk az árnyékban is, mivel ismerjük a valóságot is.

3. Az apostol által említett szombatok itt ugyanúgy a megváltás eseményeinek előképei közé tartoznak, mint a többi jelkép.

• Az itt említett szombatokat nem szabad összetéveszteni a hét hetedik napjának szombatjával.

• Izraelben ugyanis hét ilyen árnyék szombatot különítettek el évenként a többi napoktól. III. Móz. 23. fej.

• A sabbat szó jelentése: nyugalom.

• Az árnyék-szombatokat ugyanaz a törvény szabályozta, mint az áldozatok bemutatásának eseményét, vagyis a ceremoniális törvény.

• Ezért szűntek meg ezek a szombatok Jézus halálával.

• A hetedik nap szombatját viszont az örök erkölcsi törvény, a Tízparancsolat írja elő.

• Ez a törvény azonban Jézustól csak még mélyebb értelmet kapott.

• Mindezeknek a hátterén teljesen értelmetlen a keresztény világ magatartása.

• Egyrészt hangoztatják, hogy Jézus eltörölte a zsidók számára adott törvényeket, és ezért nem tartják meg a hetedik nap szombatját.

• Ugyanakkor viszont – bár pogány jegyekkel vegyítve – de megünneplik a zsidók húsvétját, pedig Jézus ezt valóban érvénytelenítette akkor, amikor az Úrvacsorát beiktatta helyette.

4. Szeretnék arról is szólni, hogy milyen helyet foglalnak el az ünnepek napjainkban az emberek életében.

• Korunkban az ünnepek elértéktelenedésének vagyunk tanúi.

• Az emberek szeretnék felszabadulttá tenni az ünnepeket.

• Azonban mégis ekkor látszik igazán a modern élet zaklatottsága.

• Az emberi önzésnek és az önmagáról való teljes megfeledkezésnek a rémítő tünetei is ekkor csapódnak le.

• Néhány éve a következőképpen fogalmazta ezt meg valaki:

• “A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára egyre inkább a napi felelősségből, az ünnepi felelőtlenségbe való menekülés szerepét látja el… A keresztény ünnep mindenek előtt a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kellene, hogy legyen. Kikapcsolódás erre kevés, hiányzik belőle az ünnepteremtő erő. Valójában bekapcsolódásnak kellene lennie. A modern munka szükségszerű megosztottsága után, az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálhatná.”

• Az olyan felfogás elve hibás, amelyik kikapcsolódást keres az ünnepben.

• Az igazi ünnep bekapcsolni akar valamibe.

• Közelebb kerülünk Istenhez és életünk igazi értelméhez.

5. A Biblia ünnepeinek az a rendeltetése, hogy fokozatosan az Isten közelébe jussunk és mindjobban átérezzük ennek örömét és áldását.

• Isten közelségének örömét szemléltetve, nagyon szép példákat találunk a Bibliában.

• Ezékiás idejében kétszer hét napig ünnepelték a páskát.

• A tanítványok pedig végleg ott akartak maradni a megdicsőülés hegyén.

6. Isten közelébe az Atyához azonban csak Jézus Krisztus által juthatunk el.

• Ebből tehát mindjárt az következik, hogy a bibliai ünnepek középpontjában mindig Jézus Krisztus áll, aki összekapcsol bennünket az Atyával.

• Ez azonban csak akkor válik valósággá, ha az ünnep számomra Jézus Krisztus áldozatának és szeretetének a szemlélését és tanulmányozását jelenti, és nem mást.

7. Az ószövetségi ünnepeknek tehát az a rendeltetése, hogy Isten üdvözítő tervére irányítja figyelmünket és segítsen azt igazán megérteni.

• A naponkénti szolgálat azt mutatta be, hogy a bűnös, személy szerint hogyan lehet igazzá Isten előtt.

• Vagyis, hogy mi az útja-módja annak, hogy Krisztus áldozata által bűnbocsánatban részesüljön és megszabaduljon bűneinek terhétől.

• Az évi ünnepek viszont mintegy hosszmetszetben mutatta be, hogy az egész nép életében miként következik be a bűntől való megtisztulás.

• Vagyis, hogy a történelem folyamán milyen nagy események során szabadítja meg a földet és az embert a bűnnek átkától, és biztosítja számára az üdvösséget.

II. Izrael ünnepei

1. Izrael ünnepeit két nagy csoportba lehet szétválasztani:

• Tavaszi és őszi ünnepek.

• A tavaszi ünnepek az eljövendő Messiás első adventjének eseményeit mutatták be jelképekben.

• Míg az őszi ünnepek a második adventtel kapcsolatos események előképei.

2. Tavaszi ünnepként négy esemény említhetünk meg Izrael gyakorlatából:

• Az I. hónap 14-én a pászka ünnepe volt, amely bemutatta azt, hogy a Megváltónak meg kell halnia.

• Majd az I. hónap 15-21-ig a kovásztalan kenyerek ünnepe volt, ami pedig arra tanított, hogy annak az embernek, aki elfogadja a megváltást, Isten szabadító tervét, annak meg kell szabadulnia a bűn kovászától.

• Az I. hónap 16-án a zsengekéve bemutatásának ünnepe volt, amely a Megváltó harmadnapon napon történő feltámadását jelezte előre.

• A III. hónap 6-án a hetek ünnepe, vagyis a pünkösd, amely Isten magvetésének aratását jelezte, amely először a Szentlélek kiárasztásával vette kezdetét.

3. Őszi ünnepként pedig három kiemelkedő esemény mutatott előre a megváltás eseményeire:

• VII. hó 1-én a kürtzengés ünnepe, amely Isten ítéletének napjára hívja fel a figyelmet.

• VII. hó 10-én az engesztelési nap, mint az ünnepek-ünnepe, mert ezen a napon tartott ítéletet Isten az Ő háza felett, vagyis ezen a napon dőlt el Izrael sorsa, hogy eltöröltetnek-e a templomra áthárított bűneik végleg.

• VII. hó 15-én a sátoros ünnep, amely a bűntől való szabadulás boldog, örömteli előképe volt.

4. Az ünnepekről még azt mondja el a Biblia, hogy Izrael fiainak évente három alkalommal kellett megjelenniük az Isten előtt. V. Móz. 16,16.

III. A pászka ünnepe

1. Isten határozott utasítása szerint, csak az általa meghatározott időben lehetett a pászka ünnepét megtartani. III. Móz. 23,4/b.

• Ezen az időponton senki sem változtathatott, minden évben pontosan kellett megtartani.

• Ezek az ünnepek ugyanis előrevetítő jelképei voltak egy bekövetkező eseménynek. Kol. 2,17.

• A megváltás kiemelkedő eseményei minden esetben a történelemnek egy meghatározott idejében teljesedtek.Gal. 4,4. Eféz. 1,9-10.

• Az evangéliumi feljegyzések is arról tesznek bizonyságot, hogy Jézus szolgálatának legfontosabb eseményei dátum szerint, bizonyos évi ünnepnapokon történtek.

2. A pászka ünneppel kapcsolatosan a következő rendelkezéseket ismerjük:

• Családonként egy egészséges, hibátlan, egyéves bárányt kellett megölni,

• A bárány vérével meg kellett kenni a bejárati ajtó szemöldökét és félfáját,

• A bárány húsát pedig meg kellett enni a családnak, keserű füvekkel,

• Ezeknek az utasításoknak a pontos betartása biztosította azt, hogy az ítélet éjszakáján senki sem halt meg a családból.

3. Az isteni utasítás figyelmen kívül hagyása viszont egy rettenetes ítélet bekövetkezését eredményezte.

• Minden elsőszülött meghalt, ahol nem volt vér.

• Ez az ítélet mindenkire vonatkozott az országban, akár egyiptomi volt, akár izraelita.

• Isten nem ismert és nem is tehet különbséget:

• “Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róm. 3,23.

4. Ahogy a halálos ítélet minden elsőszülöttre vonatkozott, akként az Isten kegyelmi ajánlata is fel lett ajánlva mindenkinek.

• Aki hitelt adott ennek az ajánlatnak, és leölt egy bárányt, mint helyettest, az megmenekült.

• Ebben az esetben Isten nem a vétkező bűnösre tekintett, hanem a vérre, mert a vérben van a bűneink egyedüli engesztelése.

5. A vér ezen az éjszakán Izrael elsőszülöttjeit nemcsak a haláltól szabadította meg, hanem a Fáraó rabszolgaságától is.

• Isten gyermekei közül sokan a szabadító vér hatásának csak az egyik oldalát ismerik mármint azt, amelyik bűneik bocsánatával kapcsolatos.

• A bűn rabságából és hatalmától való szabadulás élménye ismeretlen marad számukra.

6. Amit akkor Izraelnek a húsvéti bárány jelentett, azt jelenti ma nekünk Jézus, mint Istennek Báránya.

• Csak egy olyan tökéletes áldozat, - mint amilyen Jézusé volt, - szerezhet számunkra az Isten ítélete alóli mentességet.

• De csak annak az embernek, aki ezt az áldozatot elfogadja, és annak oltalmába menekül.

• Ha Isten te melletted is ott látja a Bárány vérét, akkor olyan biztosan állhatsz meg az ítéletben, mint Egyiptomban a vér által megmentett elsőszülött az öldöklő angyal előtt.

7. A bárány azonban táplálékul is adatott Izrael fiainak.

• Nekünk is táplálkoznunk kell Jézus Krisztus testével és vérével. Ján. 6,53-54.

• A test azonban önmagában nem használ semmit. Ján. 6,63.

• Ezért szükséges, hogy Krisztus Igéjével, a benne található életpéldájával, az életéről szóló tanításokkal úgy táplálkozzunk, mint étellel és itallal.

8. A húsvéti bárányt teljes menetkész állapotban és nagy sietséggel kellett elfogyasztani. II. Móz. 12,11.

• Ez a nagy sietség arra utal, hogy a szabadulás alkalmát nem lehet halogatni.

• Isten azt szeretné, ha mi is rádöbbennénk arra, hogy a bűn rabságából csak az alkalmas időben lehet megszabadulni.

• Legyünk mindig készek erre a szabadulásra.

• Nagy sietséggel tegyük meg azt, amit ránk bízott Isten.

9. A pászka bárányt keserű füvekkel kellett a családokban elfogyasztani. II. Móz. 12,8.

• Az egyiptomi rabszolgaság keserűségére emlékeztetett elsődlegesen.

• Ha azonban igazán rádöbbentem bűnös állapotomra és megértem annak következményét, akkor ez megszomorodást és megkeseredést fog kiváltani belőlem.

• Nem a kétségbeesés keserűségét, mert ez Sátán további csapdája.

• Az igazi bűnbánat mély szomorúságára és keserűségére van szükségem. II. Kor. 7,10.

• Mert Jézus Krisztus áldozatát csak a szív töredelmes bűnbánatával lehet elfogadni.

IV. Húsvét vagy Úrvacsora

1. A zsidó népnek adott húsvét vagy pászka ünnepe a beteljesedés által érvényét veszítette.

• Ennek ellenére azonban már az első keresztények életében ott volt annak a kísértése, hogy a beidegződött szokásokat tovább folytassák.

• Sok teológus és történész hivatkozik is erre a tényre, hogy már az első keresztények is ünnepelték a húsvétot.

• Pál azonban és a többi apostolok határozottan felléptek ezen irányzat ellen. Kol. 2,16-17. Gal. 4,9-11.

• Amikor tehát a keresztény világ ma húsvétot ünnepel, akkor az Ige bizonyságtétele szerint visszatért az erőtelen és gyarló elemekhez.

2. A keresztény húsvét mai gyakorlatát több tényező befolyásolta kialakulásában:

• A zsidókból megtért keresztények hozták magukkal a régi ünnepek iránti tiszteletüket.

• A pogányok tömeges beáramlása pedig két területen is gyakorolt befolyást:

• A zsidók iránt érzett megvetés és gyűlölet munkálta azt, hogy a keresztények húsvétja különbözzön a zsidók húsvétjától.

• Ugyanakkor ezek a tömegek hozták magukkal a pogány vallásuk kultuszát és szokásait, amit megpróbáltak beépíteni a keresztény szokásokba, ünnepekbe.

• Eközben teljesen szem elől veszítették azt, hogy Jézus miként rendelkezett az Ő halálára utaló emlékünnepről.

3. Jézus Krisztus új szertartást vezetett be, és az Újszövetség idejében ez kell, hogy emlékeztessen bennünket a Golgota áldozatára. Mát. 26,26-28.

• Pál apostol bizonyságtétele szerint ezt kell cselekednünk Jézus Krisztus halálának emlékére. I. Kor. 11,23-26.

• Ezt a megemlékezést azonban nem évente egyszer, húsvétkor kell megtennünk, hanem minél sűrűbben.

• A tanítványok naponta cselekedték ezt. Csel. 2,42-46.

4. Hasonlóan a pászkához, az Úrvacsorában is Jézus Krisztus halálának és golgotai áldozatának emléke él tovább.

• Ugyanúgy meg kell enni a Megváltót jelképező kenyeret és bort, mint akkor a bárányt.

• A jelképek fogyasztása közben mi is ugyanarra a Szabadítóra gondolunk, mint Izrael.

• Nekünk is kovásztalan kenyeret kell akkor ennünk, mert ez Jézus Krisztusnak a bűn kovászától mentes életét szimbolizálja.