Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Föoldal Összesítőlap

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

A Közbenjáró Isten és az ember között

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

 

2.  JÉZUS KRISZTUS TEGNAP, MA ÉS ÖRÖKKÉ UGYANAZ

Zsid. 13,8.

 I. A téma aktualitása

 II. Az Ószövetség Istene

 III. Istennél nincs változás

I. A téma aktualitása

1. Ezzel a kérdéssel azért szükséges foglalkozni, mivel a különböző keresztény elképzelések eltorzítják az Atyáról és a Jézusról adott bibliai képet.

  • A keresztények többsége az Atyának tulajdonítja az Ószövetség kegyetlen ítéleteit, Jézusnak pedig az Újszövetség irgalmas tetteit.

  • Az Atyát úgy látják, mint egy nagyon szigorú ítélőbírót, aki könyörtelenül büntet.

  • Jézust pedig csak úgy ismerik, mint egy szeretőszívű, kegyelmes lényt, aki a Golgotán az életét is kész volt feláldozni, csakhogy kiengesztelje az Atyát az emberi család iránt.

2. Ez a fajta istenkép akkor alakul ki az emberekben, ha elutasítják Pál apostolnak azt a bejelentését, hogy “a teljes Írás Istentől ihletett.“ II. Tim. 3,16.

  • Korunk kereszténysége tudva, vagy tudatlanul elutasítja ezt a bibliai igényt.

  • Elutasítják azáltal, hogy csak az újszövetségi Szentírást tartják mértékadónak a keresztény egyházban, az újszövetségi iratokból is csak azokkal a szakaszokkal foglalkoznak, melyek Jézus szeretetéről szólnak.

  • Pedig Jézus beszélt Jeruzsálem pusztulásáról és az utolsó ítéletről is és egyáltalán nem kendőzte annak rettenetes következményeit.

  • “Korunk lelkészei hajlamosak arra, hogy az isteni jó akaratból leválasszák az isteni igazságosságot és ezt a jó akaratot inkábba egyfajta szentimentalizmussá /érzelgősség/ süllyesszék, mintsem, hogy elvi rangra emeljék. Az új teológiai prizma szétválasztja azt, amit Isten egybeszerkesztett.“ (N.K. 415,1)

3. A mai keresztények a modern pedagógia elveit vetítették át az Istenről alkotott elképzelésükre is.

  • Ettől az elgondolástól idegen az, hogy egy szülő megverje gyermekét.

  • Ebből következik, vagy ehhez kapcsolódik az, mivel Isten a szeretet, ezért az Isten sem bünteti és bántja az embert.

  • A Biblia azonban tele van olyan kinyilatkoztatásokkal, amelyek ezzel a felfogással szembeállnak.

    • “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem, légy buzgóságos azért és térj meg.“ Jel. 3,19.

    • “Ne vond el a gyermektől a fenyítéket, ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.“ Péld. 23,13-14. 13,24.

4. Ezt a felmerülő nehézséget, ezt az ellentmondásos helyzetet kétféle módon próbálják megoldani, attól függően, hogy kinek melyik áll közelebb az egyéniségéhez.

  • Némelyek szelektálják a különböző bibliai könyveket.

    • Vannak, akik odáig mennek el, hogy csak azt fogadják el, mit közvetlenül Jézusnak lehet tulajdonítani.

    • A többit pedig már csak emberi véleménynek és emberi magyarázatnak tekintik.

  • Mások pedig az Istenség személyeit állítják szembe egymással, különböző tulajdonságokkal és jellemvonásokkal ruházva fel őket.

5. Mindezek után jogosan vetődik fel a kérdés: milyen hát a mi Istenünk?

  • Jézus szerint az örök életünk feltételei közé tartozik az, hogy a valóságnak megfelelően ismerjük meg az Istenség személyeit és a közöttük lévő kapcsolatot. Ján. 17,3.

II. Az Ószövetség Istene

1. A kérdésben rejlő feszültség alapproblémája abból indul ki, hogy az Ószövetség Istenének csak az Atyát tekinti a keresztény világ, míg Jézus tevékenységét csak a betlehemi megszületéstől tartják számon.

  • Ezzel azonban óhatatlanul egy olyan helyzetet teremtenek, mintha Jézus nem létezett volna a betlehemi születés előtt, mint Isten.

  • Vagy ha létezett is, de teljesen visszavonultan létezett, mintha semmilyen lényeges cselekedetet sem tett volna az emberért Betlehem előtt.

  • A Biblia viszont ezzel ellentétesen azt állítja, hogy az emberiség történelmének folyamán mindig Jézus volt az az isteni személy, aki az emberi családdal a közvetlen kapcsolatot tartotta.

2. Az Atyát úgy mutatja be a Biblia, mint aki a megváltás megvalósítása közben mindenben a fő, a vezető.I. Kor. 11,3.

  • Ugyanakkor viszont az emberek számára láthatatlan. Ján. 1,18.

    • Bűnös állapotunk miatt rejti el magát előlünk. Ésa. 45,15. 59,2.

    • Mert a mi Istenünk megemésztő tűz lenne a bűnös számára. Zsid. 12,29. V. Móz. 4,24.

  • Szeretetének és kegyelmének megnyilatkozása ez a bűnös ember felé. II. Móz. 33,2O.

  • Ha most láthatatlan is számunkra, de ez nem jelenti azt, hogy nincs alakja, a teremtett lények számára is érzékelhető formája. I. Móz. 1,26. Mát. 18,1O. 5,8, Jel. 22,3-4.

3. A Szentírás különböző könyveiben azonban újra és újra találkozunk egy olyan isteni személlyel, aki az emberek által is látható alakban megjelent.

  • Ez a személy “Mindenható Isten”-ként mutatkozott be a vele beszélő embereknek. I. Móz. 17,1.

  • Az Istenségnek ez a személye, az általunk Fiúként ismert isteni személlyel, vagyis Jézus Krisztussal azonos.

4. Az a tény, hogy a Fiú Isten látható formában is megjelent a bűnös emberek között, és azok beszélhettek vele, - de ettől nem haltak meg – egy különös körülményből adódik. Fil. 2,5-8.

  • Az emberi család megváltása érdekében az isteni létformáját és dicsőségét levetette és szolgai létformát vett fel.

  • Az emberiség érdekében történő megalázkodása Édenben kezdődött el, amikor az első bűneset után találkozott Ádámmal és Évával.

5. A bűnös ember által is látható isteni személy az Istenség minden nevét igényli magának.

  • Ezzel is azt bizonyítva, hogy a megváltozott létforma ellenére Ő ugyanúgy teljesen Isten, mint korábban volt.

  • Mózesnek például kétféle módon is bemutatkozik. II. Móz. 6,3.

    • Sokan tévesen az Atyának tulajdonítják ezt a bemutatkozást.

    • Pedig itt a látható alakban megjelenő Isten nevezi magát Jehovának, vagyis az örökké létezőnek.

  • Ugyanez a személy Ésaiásnak már úgy mutatkozik be, hogy Ő a Megváltó, Izráelnek Szentje. Ésa. 48,17.

    • Márpedig a Biblia szerint Megváltó csak egy van, - Jézus Krisztus.

  • Ezért nevezi magát Jézus teljes határozottsággal a szent próféták Istenének. Jel. 6,16.

6. Jézus a szent történelem folyamán mindig olyan nevet vett fel, amely bizonyos vonatkozásban kifejezte küldetését és munkáját.

  • A legkiemelkedőbb példája ennek az Ábrahámnak való bemutatkozás. II. Móz. 6,3. /l5,3/

  • Nagyon sokszor azonban csak angyalként jelent meg az Ószövetség embereinek.II. Móz. 23,20-23. Dán. 10,21. 12,l.

  • Nevének azonban akkor is különleges jelentése volt.

    • “MICHAÉL”    –  Ki olyan, mint az Isten?

                                      –  Aki olyan, mint az Isten!

    • Ez a név egyidejűleg kérdés és állítás, és ebből adódóan egy kihívás is.

    • A “Michaél” név a legalkalmasabb, a legtalálóbb olyan valaki számára, aki arra vállalkozott, hogy az egész teremtett világ előtt kinyilatkoztassa Isten jellemét és megcáfolja Sátán állításait és rágalmait.

7. Azok az események, amiket a keresztény világ az Atyának tulajdonít, a valóságban Jézus cselekedetei voltak.

  • Hiszen mindig Ő volt az Istenségnek az a személye, aki a választott nép érdekében síkraszállt és különböző módon megnyilatkozott.

    • Még akkor is, ha ez ítélet formájában történt meg.

III. Istennél nincs változás

1. A Biblia azt mondja el, hogy Istennél “nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Jak. 1,17.

  • Ez nemcsak az Atyára vonatkozó kijelentés, hanem Jézusra is érvényes. Zsid. 13,8.

  • Ez a kijelentés két dolgot akar megerősíteni előttünk:

    • Jézus nemcsak az Újszövetség ideje alatt volt irgalma és kegyelmes Istenünk, hanem az Ószövetség idején is.

    • Ugyanakkor nemcsak az Ószövetség ideje alatt ítélte meg szigorúan a bűnt, hanem az Újszövetség idején is.

2. Az Ószövetség nagyon határozottan summázza az Isten viszonyulását a bűnös felé. Mik. 7,18. Jón 4,2/b.

  • Ezt az isteni magatartást viszont csak a bűnbánó bűnös tapasztalhatja meg.

  • Bár Isten kegyelmes és irgalmas, de nem hagyja a bűnt büntetlenül. II. Móz. 34,6-7.

    • A bűnbánó bűnös esetében Jézus veszi magára a bűnös bűneinek büntetését.

    • A bűneihez ragaszkodó ember viszont a bűneivel együtt fog megsemmisülni.

  • Ezért tud Isten egyszerre szigorú bíró lenni, miközben kegyelmet is gyakorol.

    • Mert az általa kimondott ítélet mértékét kész átvállalni mindazoktól, akik elfogadják Őt személyes Megváltójuknak.

3. Az Újszövetség is szeretné megerősíteni bennünk ezt az istenképet.

  • Jézus a leghatározottabban kimondta azt, hogy neki nem az Atya haragját kell kiengesztelni az áldozatával.

    • Az Atya Jézushoz hasonlóan szereti az embert. Ján. 3,16.

    • Nem teheti félre azonban azokat a törvényeket, amelyek a világegyetem békéjét és biztonságát védik, mert akkor felborul minden, és elszabadul a pokol.

    • És ez a törvény írja elő azt, hogy “a bűn zsoldja a halál”. Róm. 6,23/a.

  • Isten azonban ilyen helyzetben is kínál megoldást az ember számára. Azt mondja: “Nem tehetem félre ugyan a törvényszabta igazságszolgáltatást, de ha elfogadod tőlem, akkor én kész vagyok helyetted elviselni bűneid büntetését.”

4. Az Atya azonban még tovább megy, csakhogy minél jobban bebizonyítsa az emberi család iránti szeretetét.

  • Mivel a megváltás ideje alatt az Atya érintkezett a legkevesebbet az emberi családdal az Istenség személyei közül.

    • Ezért teljesen és végleg lemondott arról, hogy Ő mondjon ki ítéletet a bűn világában élő ember felett. Ján. 5,22.

  • A bűnös ember megítélésének joga teljesen Jézus kezében összpontosul. Csel. 10,42. Mát. 28,18/b.

    • Ezért kell nekünk Krisztus ítélőszéke előtt megjelennünk. II. Kor. 5,10.

    • Ezért nevezi Jézus az örökélet ajándékát a saját jutalmának. Jel. 22,12.

  • Az Atya tehát még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy bárki is elfogultsággal vagy túlzott szigorúsággal minősítse Őt.

    • Az Istenségnek az a személye fogja megítélni az embereket, aki szeretetének bizonyságaként az életét is kész volt adni értük.

5. Ez a Jézus viszont nagyon határozottan figyelmeztet bennünket, hogy nem mindenki mehet majd be az Istennek országába. Mát. 7,21-23.

  • Minden ember saját maga dönt örök sorsa felett. A bűneihez ragaszkodó embert a saját döntése alapján örök kárhozatra vagyis a végső és teljes megsemmisülésre ítéli Jézus.

  • A bűnbánó bűnösnek pedig kegyelmet ad és örök életet.

    • Mert Jézusnál nincs változás, Ő “tegnap, ma és örökké ugyanaz” marad.