|
2. JÉZUS KRISZTUS TEGNAP, MA ÉS
ÖRÖKKÉ UGYANAZ
Zsid. 13,8.
1. Ezzel a kérdéssel azért szükséges foglalkozni, mivel a különböző keresztény
elképzelések eltorzítják az Atyáról és a Jézusról adott bibliai képet.
-
A keresztények többsége az Atyának tulajdonítja az Ószövetség kegyetlen
ítéleteit, Jézusnak pedig az Újszövetség irgalmas tetteit.
-
Az Atyát úgy látják, mint egy nagyon szigorú ítélőbírót, aki könyörtelenül
büntet.
-
Jézust pedig csak úgy ismerik, mint egy szeretőszívű, kegyelmes lényt,
aki a Golgotán az életét is kész volt feláldozni, csakhogy kiengesztelje
az Atyát az emberi család iránt.
2. Ez a fajta istenkép akkor alakul ki az emberekben, ha elutasítják Pál
apostolnak azt a bejelentését, hogy “a teljes Írás Istentől ihletett.“
II. Tim. 3,16.
-
Korunk kereszténysége tudva, vagy tudatlanul elutasítja ezt a bibliai igényt.
-
Elutasítják azáltal, hogy csak az újszövetségi Szentírást tartják mértékadónak
a keresztény egyházban, az újszövetségi iratokból is csak azokkal a szakaszokkal
foglalkoznak, melyek Jézus szeretetéről szólnak.
-
Pedig Jézus beszélt Jeruzsálem pusztulásáról és az utolsó ítéletről is
és egyáltalán nem kendőzte annak rettenetes következményeit.
-
“Korunk lelkészei hajlamosak arra, hogy az isteni jó akaratból leválasszák
az isteni igazságosságot és ezt a jó akaratot inkábba egyfajta szentimentalizmussá
/érzelgősség/ süllyesszék, mintsem, hogy elvi rangra emeljék. Az új
teológiai prizma szétválasztja azt, amit Isten egybeszerkesztett.“ (N.K.
415,1)
3. A mai keresztények a modern pedagógia elveit vetítették át az Istenről
alkotott elképzelésükre is.
-
Ettől az elgondolástól idegen az, hogy egy szülő megverje gyermekét.
-
Ebből következik, vagy ehhez kapcsolódik az, mivel Isten a szeretet, ezért
az Isten sem bünteti és bántja az embert.
-
A Biblia azonban tele van olyan kinyilatkoztatásokkal, amelyek ezzel a
felfogással szembeállnak.
-
“Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem, légy buzgóságos azért
és térj meg.“ Jel. 3,19.
-
“Ne vond el a gyermektől a fenyítéket, ha megvered őt vesszővel, meg
nem hal. Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.“
Péld. 23,13-14. 13,24.
4. Ezt a felmerülő nehézséget, ezt az ellentmondásos helyzetet kétféle
módon próbálják megoldani, attól függően, hogy kinek melyik áll közelebb
az egyéniségéhez.
-
Némelyek szelektálják a különböző bibliai könyveket.
-
Vannak, akik odáig mennek el, hogy csak azt fogadják el, mit közvetlenül
Jézusnak lehet tulajdonítani.
-
A többit pedig már csak emberi véleménynek és emberi magyarázatnak tekintik.
-
Mások pedig az Istenség személyeit állítják szembe egymással, különböző
tulajdonságokkal és jellemvonásokkal ruházva fel őket.
5. Mindezek után jogosan vetődik fel a kérdés: milyen hát a mi Istenünk?
1. A kérdésben rejlő feszültség alapproblémája abból indul ki, hogy az
Ószövetség Istenének csak az Atyát tekinti a keresztény világ, míg Jézus
tevékenységét csak a betlehemi megszületéstől tartják számon.
-
Ezzel azonban óhatatlanul egy olyan helyzetet teremtenek, mintha Jézus
nem létezett volna a betlehemi születés előtt, mint Isten.
-
Vagy ha létezett is, de teljesen visszavonultan létezett, mintha semmilyen
lényeges cselekedetet sem tett volna az emberért Betlehem előtt.
-
A Biblia viszont ezzel ellentétesen azt állítja, hogy az emberiség történelmének
folyamán mindig Jézus volt az az isteni személy, aki az emberi családdal
a közvetlen kapcsolatot tartotta.
2. Az Atyát úgy mutatja be a Biblia, mint aki a megváltás megvalósítása
közben mindenben a fő, a vezető.I. Kor. 11,3.
-
Ugyanakkor viszont az emberek számára láthatatlan. Ján.
1,18.
-
Bűnös állapotunk miatt rejti el magát előlünk. Ésa. 45,15.
59,2.
-
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz lenne a bűnös számára. Zsid.
12,29. V. Móz. 4,24.
-
Szeretetének és kegyelmének megnyilatkozása ez a bűnös ember felé. II.
Móz. 33,2O.
-
Ha most láthatatlan is számunkra, de ez nem jelenti azt, hogy nincs alakja,
a teremtett lények számára is érzékelhető formája. I.
Móz. 1,26. Mát. 18,1O. 5,8, Jel. 22,3-4.
3. A Szentírás különböző könyveiben azonban újra és újra találkozunk egy
olyan isteni személlyel, aki az emberek által is látható alakban megjelent.
-
Ez a személy “Mindenható Isten”-ként mutatkozott be a vele beszélő embereknek.
I. Móz. 17,1.
-
Az Istenségnek ez a személye, az általunk Fiúként ismert isteni személlyel,
vagyis Jézus Krisztussal azonos.
4. Az a tény, hogy a Fiú Isten látható formában is megjelent a bűnös emberek
között, és azok beszélhettek vele, - de ettől nem haltak meg – egy különös
körülményből adódik. Fil. 2,5-8.
-
Az emberi család megváltása érdekében az isteni létformáját és dicsőségét
levetette és szolgai létformát vett fel.
-
Az emberiség érdekében történő megalázkodása Édenben kezdődött el, amikor
az első bűneset után találkozott Ádámmal és Évával.
5. A bűnös ember által is látható isteni személy az Istenség minden nevét
igényli magának.
-
Ezzel is azt bizonyítva, hogy a megváltozott létforma ellenére Ő ugyanúgy
teljesen Isten, mint korábban volt.
-
Mózesnek például kétféle módon is bemutatkozik. II. Móz.
6,3.
-
Sokan tévesen az Atyának tulajdonítják ezt a bemutatkozást.
-
Pedig itt a látható alakban megjelenő Isten nevezi magát Jehovának, vagyis
az örökké létezőnek.
-
Ugyanez a személy Ésaiásnak már úgy mutatkozik be, hogy Ő a Megváltó, Izráelnek
Szentje. Ésa. 48,17.
-
Ezért nevezi magát Jézus teljes határozottsággal a szent próféták Istenének.
Jel. 6,16.
6. Jézus a szent történelem folyamán mindig olyan nevet vett fel, amely
bizonyos vonatkozásban kifejezte küldetését és munkáját.
-
A legkiemelkedőbb példája ennek az Ábrahámnak való bemutatkozás. II.
Móz. 6,3. /l5,3/
-
Nagyon sokszor azonban csak angyalként jelent meg az Ószövetség embereinek.II.
Móz. 23,20-23. Dán. 10,21. 12,l.
-
Nevének azonban akkor is különleges jelentése volt.
– Aki olyan, mint az Isten!
-
Ez a név egyidejűleg kérdés és állítás, és ebből adódóan egy kihívás is.
-
A “Michaél” név a legalkalmasabb, a legtalálóbb olyan valaki számára, aki
arra vállalkozott, hogy az egész teremtett világ előtt kinyilatkoztassa
Isten jellemét és megcáfolja Sátán állításait és rágalmait.
7. Azok az események, amiket a keresztény világ az Atyának tulajdonít,
a valóságban Jézus cselekedetei voltak.
1. A Biblia azt mondja el, hogy Istennél “nincs változás, vagy változásnak
árnyéka.” Jak. 1,17.
-
Ez nemcsak az Atyára vonatkozó kijelentés, hanem Jézusra is érvényes. Zsid.
13,8.
-
Ez a kijelentés két dolgot akar megerősíteni előttünk:
-
Jézus nemcsak az Újszövetség ideje alatt volt irgalma és kegyelmes Istenünk,
hanem az Ószövetség idején is.
-
Ugyanakkor nemcsak az Ószövetség ideje alatt ítélte meg szigorúan a bűnt,
hanem az Újszövetség idején is.
2. Az Ószövetség nagyon határozottan summázza az Isten viszonyulását a
bűnös felé. Mik. 7,18. Jón 4,2/b.
-
Ezt az isteni magatartást viszont csak a bűnbánó bűnös tapasztalhatja meg.
-
Bár Isten kegyelmes és irgalmas, de nem hagyja a bűnt büntetlenül.
II. Móz. 34,6-7.
-
Ezért tud Isten egyszerre szigorú bíró lenni, miközben kegyelmet is gyakorol.
3. Az Újszövetség is szeretné megerősíteni bennünk ezt az istenképet.
-
Jézus a leghatározottabban kimondta azt, hogy neki nem az Atya haragját
kell kiengesztelni az áldozatával.
-
Az Atya Jézushoz hasonlóan szereti az embert. Ján. 3,16.
-
Nem teheti félre azonban azokat a törvényeket, amelyek a világegyetem békéjét
és biztonságát védik, mert akkor felborul minden, és elszabadul a pokol.
-
És ez a törvény írja elő azt, hogy “a bűn zsoldja a halál”. Róm.
6,23/a.
-
Isten azonban ilyen helyzetben is kínál megoldást az ember számára. Azt
mondja: “Nem tehetem félre ugyan a törvényszabta igazságszolgáltatást,
de ha elfogadod tőlem, akkor én kész vagyok helyetted elviselni bűneid
büntetését.”
4. Az Atya azonban még tovább megy, csakhogy minél jobban bebizonyítsa
az emberi család iránti szeretetét.
-
Mivel a megváltás ideje alatt az Atya érintkezett a legkevesebbet az emberi
családdal az Istenség személyei közül.
-
A bűnös ember megítélésének joga teljesen Jézus kezében összpontosul. Csel.
10,42. Mát. 28,18/b.
-
Ezért kell nekünk Krisztus ítélőszéke előtt megjelennünk. II.
Kor. 5,10.
-
Ezért nevezi Jézus az örökélet ajándékát a saját jutalmának. Jel.
22,12.
-
Az Atya tehát még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy bárki is
elfogultsággal vagy túlzott szigorúsággal minősítse Őt.
5. Ez a Jézus viszont nagyon határozottan figyelmeztet bennünket, hogy
nem mindenki mehet majd be az Istennek országába. Mát. 7,21-23.
-
Minden ember saját maga dönt örök sorsa felett. A bűneihez ragaszkodó embert
a saját döntése alapján örök kárhozatra vagyis a végső és teljes megsemmisülésre
ítéli Jézus.
-
A bűnbánó bűnösnek pedig kegyelmet ad és örök életet.
|