Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

I. Az őszi ünnepek

1. Az őszi ünnepkör három egymást követő ünnepből ált.

• Az emlékeztető kürtzengés ünnepe VII. 1-jén.

• Az engesztelés napja VII. hó 10-én.

• A sátoros ünnep VII. 15-től nyolc napon keresztül.

2. Amiképpen a tavaszi ünnepek, úgy az őszi ünnepek is szoros egységet képeztek.

• Ahogyan a tavaszi ünnepek az első advent eseményeit mutatták be jelképekben, úgy az őszi ünnepek a második adventtel kapcsolatos eseményeket vetítették előre.

• Az őszi ünnepek középpontjában az engesztelés ünnepe állt, ezért ezt a napot az “ünnepek ünnepének” nevezték III. Móz. 23,32.

• Az engesztelési nap Isten ítéletének napja volt az Ő háznépe felett.

• A kürtzengés ünnepe viszont egy figyelmeztetés volt, egy emlékeztetés, hogy az engesztelő ítélet napja közeledik.

• A sátoros ünnep pedig az engesztelés napján hozott ítélet feletti öröm és hála alkalma volt.

3. Most az emlékeztető kürtzengés ünnepét ismerjük meg részleteiben és jelképeinek jelentésében.

II. A kürt zengésének napja

1. A kürtzengés ünnepét ceremoniális szombatként ünnepelték.

• Ez a nap egyike volt annak a hét napnak, amelyet az évenkénti templomi szertartással kapcsolatban nyugalomnapként kellett megünnepelni. IV. Móz. 29,1.

• Pál apostol ezekről a szombatokról beszél úgy, mint amik árnyékai vagy előképei voltak azoknak az eseményeknek, amelyek középpontjában Jézus Krisztus állt. Kol. 2,16-17.

• Ezekre a szombatokra vonatkozó törvényeket Jézus valóban eltörölte az Ő halálával. Kol. 2,14.

2. Mózesnek két ezüst kürtöt kellett a templomi szolgálathoz készítenie, amelyeknek rendeltetését és használatát nagyon szigorúan szabályozta Isten. IV. Móz. 10,1-10.

• Isten akaratának hirdető eszköze volt ez a két kürt.

• Különböző rendeleteket, utasításokat közvetítettek velük a nép felé.

• A fejedelmek összehívását.

• Ezekkel adtak jelet a táborbontáshoz, az egyes törzsek elindulásához, hogy a törzsek fegyelmezett rendben vonuljanak el.

• Ezekkel hívták oltár elé a népet a reggeli és esti istentisztelethez.

• De ezekkel irányították a népet akkor is, amikor ellenséggel vették fel a harcot.

• A kürtöknek tehát mindig tiszta hangon és határozottan kellett szólnia, hogy a nép el ne tévessze az általuk közvetített utasítást.

• Másrészt viszont a népnek is éber figyelemmel kellett, amikor megszólaltak az Isten utasítását közvetítő kürtök.

3. Mivel ezek a kürtök Isten akaratának hirdetőeszközei voltak, ezért csak a papok használhatták őket.

• A Biblia gyakran hasonlítja az emberi szót vagy beszédet a kürt vagy a trombita hangjához.

• Ésaiás próféta is trombitához hasonlítja Isten szolgáit a rájuk bízott üzenet hirdetése közben. Ésa. 58,1.

• János apostol Jézus hangját hallja látomása közben olyannak, mintha egy trombita szólalt volna meg. Jel. 1,10. 4,8.

• Ezekben az esetekben mindig valamilyen Istentől jövő üzenetről van szó, aminek határozottan és tisztán kell hangoznia. I. Kor. 14,8.

4. Mivel ez a nap az emlékeztető kürtzengés napja kellett legyen, ezért felvetődik a kérdés, vajon mire emlékeztetett ezen a napon a kürt hangja.

• Elsősorban Isten népét emlékeztette arra, hogy tíz nap múlva az ünnepek ünnepe, az engesztel ítélet napja következik.

• Emlékeztetett mindenkit azért, hogy legyen ideje felkészülni minden vonatkozásban az előttük álló rendkívüli eseményre.

• Az engesztelés napján ugyanis Isten népének lelki sorsa dőlt el, hiszen ez Isten ítéletének ideje volt Izraelben.

• Az engesztelés napján csak azok számára biztosíttatott az Istennel való megbékélés, akik igénybe vették azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten biztosított népének.

• Az emlékeztetető kürtzengés tehát az Istennel való megbékélés utolsó lehetőségére figyelmeztette Izraelt.

5. Másodsorban azonban az isteni segítségért való folyamodás eszköze is volt az ezüst kürt.

• Az egész nép Istenhez kiáltását, vagyis imáját helyettesítette a szent kürt szava. Lásd: II. Krón. 13,12-18. (Abija és Jeroboám harcában)

• A szent kürtök harsonája arról biztosította a népet, hogy Isten nem feledkezik el népéről, megemlékezik róla a nyomorúságban is.

• “…és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől… és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt.” IV. Móz. 10,9-10.

III. Az árnyék valósága

1. Az Izraelben folyó templomi szolgálat és a vele kapcsolatos ünnepek Jézus Krisztus megváltói szolgálatának egy-egy előrevetített képe volt. Kol. 2,17.

• Mennybemenetele óta Jézus a megváltás terve szerint főpapi szolgálatot végez. Zsid. 8,1-2.

• Izrael őszi ünnepei Jézusnak erre a szolgálatára mutattak rá, ezt a szolgálatát tudjuk általuk jobban megérteni.

2. Jézus főpapi szolgálatának a földi mintához hasonlóan két szakasza és két célja van.

• Az első szakasz az év minden napján a bűnbocsátó kegyelem lehetőségét kínálja mindenkinek.

• Annak tudatosítására rendelte el Isten, hogy mi nem tehetjük jóvá az elkövetett bűneinket.

• Csak a helyettes áldozat veheti el rólunk a bűn terhét.

• A bűnbocsátó kegyelem azonban csak feltételes kegyelem volt, mert megbocsátotta ugyan, de nem törölte el a bűnt.

• Bizonyos esetekben ugyanis ez visszaszállhatott az elkövetőjére.

• Jézus az adós szolgáról szóló példázatával érzékelteti ezt a végzetes lehetőséget. Mt. 18,23-25.

3. A templomi szolgálat második szakasza viszont a bűntörlő kegyelem lehetőségét biztosítja, de csak azoknak, akik a bűnbocsátó kegyelem lehetőségét igénybe vették.

• A bűntörlő ítéletre mutató szolgálatot évente egyszer, egy maghatározott időben kellett elvégezni.

• Ezen a napon dőlt el Izrael lelki sorsa, ezért is nevezték ezt a napot az “ünnepek ünnepének”.

• Erre a rendkívüli, sorsdöntő eseményre figyelmeztetett az emlékeztető kürtzengés ünnepe.

• Vagyis az Istennel való megbékélés utolsó lehetőség kínálta fel ez az emlékeztető esemény.

4. Jézus Krisztus főpapi szolgálatában is megkezdődött már ez az esemény, az engesztelő ítélet eseménye.

• Magáról az eseményről és annak idejéről a következő alkalommal fogunk beszélni.

• Az a tény, hogy ezeket az ünnepeket az Isten által meghatározott pontos időben kellett megtartani, arra utal, hogy a megváltás kiemelkedő eseményeinek az Isten által meghatározott időben kell megtörténni. Gal. 4,4.

• Mielőtt Jézus főpapi szolgálatában bekövetkezne az engesztelés ítélete, Isten elküldött a Földre egy figyelmeztetető üzenetet. Jel. 14,6-7.

• Ezzel az üzenettel a megtérés utolsó lehetőségét szeretné felajánlani az embereknek.

IV. Isten figyelmeztető üzenete

1. A próféták könyveit ma már nem tekinthetjük a titkok könyveinek.

• Már Dániel próféta könyvével kapcsolatban sem érvényesíthető ez.

• Dániel idejében még titok volt, be kellett bizonyos dolgokat pecsételni, de csak a vég idejéig. Dán. 12,9.

• Jézus azonban már arra figyelmeztetett, hogy a beteljesedés előtt meg lehet érteni Isten gyermekeinek: “Aki olvassa, értse meg.” Mt. 24,15.

• Isten semmit sem cselekszik addig, amíg meg nem jelenti titkát szolgáin keresztül. Ám. 3,7.

• A Jelenések könyve azonban Krisztus kijelentése, tehát soha nem volt titok.

• Isten különleges áldást ígér azoknak, akik olvassák, hallgatják és megtartják a benne írottakat. Jel. 1,3. 22,7.

• Ezért nekünk ma teljesen világos ismeretünknek kell lenni arról, hogy a Jel. 14. fejezetben milyen ítéletre hívja fel figyelmünket Isten.

2. Ezt a figyelmeztető üzenetet Isten egy rendkívüli természeti jelenséggel is megerősítette.

• 1833 november 13-nak éjszakáján egy különös esemény történt.

• Este 9 órától napkeltéig rendkívüli csillaghullást figyelhettek meg szinte az egész Földön.

• Volt olyan hely, ahol kisebb-nagyobb tűzgolyók mozogtak minden irányban.

• “Gyakran föl, le, vagy ívesen, esetleg egymással szembe repülve, hosszú, tüzes farkat vonva maguk után, amelyekből néha szikrák és fénycsóvák lövelltek ki, éspedig rendkívül erősen, gyakran néhány percig is, és alakjukat változtatva feltűnő színesen világítottak.” (Kr. Dicsőséges eljövetele 49. oldal.)

• Más helyen a csillaghullás olyan volt, mintha egy tűzeső lett volna.

• “Azon kiáltásnál: Tekints ki az ablakon! – gyorsan felébredtem az álomból, és bámulattal szemléltem, miként volt a keleti égbolt a hajnal pirkadásával és meteorokkal bevilágítva. Felébresztettem feleségemet is, hogy ő is lássa ezt. Mialatt öltözködött, így kiáltott fel: ’Ímé, hogy hullanak a csillagok!’ Ez egy csoda – feleltem én – és úgy éreztük szívünkben, hogy ez a világ végének egy jele volt. Mert az ég csillagai valóban a Földre hullottak, ’miként a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, amikor nagy szél rázza’. A prófétának ez a kifejezésmódja mindig jelképes beszédnek volt tekintve. A tegnapi napon azonban ez betű szerint beteljesedett.”

3. Az Isten ítéletére figyelmeztető üzenet az örökkévaló evangélium részeként hangzik el az emberek felé.

• Evangélium, vagyis örömhír, mert megismerteti az emberekkel azt, hogy még van remény, van lehetőség a megtérésre.

• Ezt a lehetőséget azonban minden ágazathoz, nyelvhez tartozó emberrel meg akarja ismertetni Isten.

• Ezért tűr hosszan, késlelteti visszajövetelét, hogy mindenki megismerhesse ezt a lehetőséget, és legyen alkalma élni is vele. II. Pét. 3:9.

• Amikor az evangéliumnak ez az üzenete minden emberhez eljutott, amikor minden embernek felkínáltatott a megtérés lehetősége, akkor fejezi be Jézus az ő főpapi szolgálatát. Mt. 24,14.

4. Ma még tart a kegyelem ideje felettünk, menjünk tehát Jézushoz, a kegyelem egyetlen forrásához! Zsid. 4,15-16.

• Istenhez fordulásunk viszont csak egyetlen dologban juthat kifejezésre:

• “Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget!” Jel. 14,7.