Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Föoldal Összesítőlap

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

A Közbenjáró Isten és az ember között

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

 

1.  A MEGVÁLTÁS TITKA, MINT ÖRÖKKÉVALÓ EVANGÉLIUM

 I. A megváltást kiváltó ok

 II. Isten evangéliuma

 III. A megváltás szimbóluma

  IV. A nagy kérdés

V. A megváltás célja

.

I. A megváltást kiváltó ok

1. Amikor Jézus megismeréséről akarunk tanulmányt folytatni, akkor szükséges egy Jézussal kapcsolatos alapfogalmat megismerni és tisztázni.

  • Jézust úgy ismerjük, mint az emberiség Megváltóját.

  • Ha viszont megváltásról beszélünk, akkor tudnunk kell:

    • Mit foglal magába ez a fogalom?

    • Miért volt és van szükség megváltásra?

2. A Föld és az ember teremtése által Isten egy szép és boldog világot hozott létre.

  • Az embert uralkodó társává tette a Földön.

  • Ő indította el az embert a tanulás és a fejlődés útján.

  • Ez az Isten által elindított életforma a szeretet adásának a kölcsönös harmóniájára épült.

3. Isten felvilágosította az embert, hogy létezik egy, a szeretet törvényével ellentétes törvény is.

  • Ez az életforma azonban pusztulásba és halálba vezet mindenkit, aki vele halad.

  • Ez a bűnös életforma Isten egyik magasrendű teremtményétől, Sátántól származik, aki visszaélt a neki adott erkölcsi szabadsággal.

  • Isten felkészítette az embert arra, hogy ez a lény megpróbálja majd a bűn útjára csábítani őket is.

  • Az emberpár azonban ajtót nyitott arra, hogy a bűn befertőzze az Isten által teremtett csodálatos Földet is.

4. Mivel az ember tudatosan, az előzetes óvás ellenére vétkezett, így tettének nem volt oka, de mentsége sem.

  • Isten azonban figyelembe vette azt, hogy amikor az ember vétkezett, még nem rendelkezett teljes igazság és istenismerettel.

  • Éppen ezért egy különleges tervet léptetett életbe az ember szabadítása érdekében, - a megváltási tervet.

  • Bár elmondta az embernek, hogy e tragikus helyzetük minden természetes és átkos következményét viselniük kell.

  • De azonnal szólt a megváltás tervéről is, hogy a szabadulás útjának megmutatásával reménységet adjon az embernek.

  • Istennek ez a reményt adó üzenetét evangéliumnak, azaz jó hírnek nevezzük.

II. Isten evangéliuma

1. Ha Isten evangéliuma valóban hó hír az ember számára, akkor az első kérdés az, hogy mit jelent és mint mond ez az evangélium nekünk?

  • Isten nem hagy magadra a bűn világában sem.

    • “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.” Róm. 8,31.

    • Aki elfogadja Isten segítségét, azt győzelemre segíti a bűntől való szabadulásban. Ján 1:12.

  • Mindig Isten kezdeményezi azt, hogy újra szeretet közösségbe kerüljünk egymással.

    • Nem várja el, hogy te, a bűnös fél kezdeményezd a megbékélést. II. Kor. 5,18-19.

    • Ha bűnöd szégyenében elbújsz, - mint Ádám és Éva az Édenben, - Ő akkor is megkeres.

  • Bűneid büntetését a Megváltó veszi magára, hogy te így élhess.

    • Miközben igazságot gyakorol Isten, eközben kegyelmet is.

    • Így megadja az ember számára a szabadulás lehetőségét.

    • Amíg az isteni igazságszolgáltatás, a bűn büntetése késik, addig a kegyelem munkálkodhasson. Róm. 3,23-26.

  • Az evangélium tehát eloszlatja bennünk a félelmet, az aggodalmat, a jövő kilátástalanságát, bizonytalanságát.

2. Az evangélium első jó híre az Édenben hangzott el.

  • A prófécia nyelvezetén lett ugyan elmondva, de Isten szeretetéről tett bizonyságot.

  • Jézus később a következő szavakkal összegezte ezt az evangéliumi üzenetet. Ján. 3,16.

3. Az édeni evangélium először is azt mondja el, hogy Isten “ellenségeskedést szerez” az ember és a bűn, az ember és a bűn szerzője között.

  • A bűn ugyanis szembefordította az embert Istennel és Sátán szövetséges társává tette.

  • Isten azonban szeretné visszafordítani az embernek ezt a kényszerű helyzetét.

    • Hogy ne érezze jól magát a bűnben és a bűn szerzőjének társaságában.

  • Ez az ellenségeskedés azonban nemcsak egy állandó feszült küzdelmet jelent, hanem magában hordozza a vágyakozást is a szabadulás után.

    • Amikor Isten ellenségeskedést támaszt valakiben, akkor többé nem érzi jól magát a bűnben.

    • Feltámad a lelkiismeretének a vádja, szégyelli tettét, szeretné, ha többé nem fordulna elő életében.

    • Ez az isteni törekvés azonban kiváltja Sátán ellenségeskedését és haragját mindazok ellen, akik engednek az isteni befolyásnak.

    • A Biblia szerint ez az ellenségeskedés fennáll mindaddig, amíg az ember megváltása be nem fejeződik.

4. Az Isten által támasztott ellenségeskedés az asszony magvában fog csúcspontra jutni.

  • Ez az ígéret azt jelenti, hogy Isten egy személyes szabadítót, egy Megváltót biztosít az emberi család részére.

  • Ez a Szabadító hozzánk hasonlóan egy asszonytól született ember lesz.

    • Ez az ígéret Jézus Krisztus betlehemi születésére utaló kijelentés.

  • Ez a megígért “Mag“ a kígyó fejére fog taposni.

    • A kígyó itt Sátánt jelképezi. Jel. 12,9.

  • Nagyon érzékletes szemléltetése ez annak a küzdelemnek, amely Krisztus és Sátán között zajlott le.

    • Ha egy kígyónak a fejére taposnak, akkor elpusztul.

      • Jézus győzelme tehát végül is Sátán halálát hozza magával.

    • A kígyó viszont a Szabadító sarkába mar a közöttük lévő küzdelem közben.

      • A kígyó marása is halált okoz.

      • Jézus tehát csak úgy győzhette le a kígyót, hogy Ő maga is életét adta ebben a küzdelemben.

III. A megváltás szimbóluma

1. Erre a Szabadítóra, mint helyettesítő áldozatra tekintettek előre hit által az Ószövetség korszakain keresztül.

  • Ezt a helyettesítő áldozatot volt hivatott szemléltetni az áldozati bárány, amelyet már Édentől kezdve korszakokon keresztül bemutattak.

  • Ez a jelképes cselekmény fejezte ki számunkra a megváltás lényegét.

    • A bűnös áthárítja bűnét az ártatlan bárányra.

    • A bűn büntetése a halál, így a bárányt fogja sújtani.

    • A bűnös pedig élhet tovább, mintha semmilyen bűnt nem követett volna el.

  • Ezért nem tudta Isten a Kain áldozatát elfogadni, mert az ő áldozata nem a Megváltóba vetett hitet fejezte ki.

2. Már Kain áldozatának bemutatásában is az a sátáni törekvés nyilatkozott meg, amelynek célja a Megváltóba vetett hit és ismeret elfeledtetése és megsemmisítése. I. Móz. 4,3-5.

  • Rendkívül eredményességgel végezte Sátán ezt az Isten ellenes munkáját.

  • Már Kain áldozatából is kitűnik, hogy milyen rejtetten, milyen burkoltan próbálja Isten ellen fordítani Sátán az embert.

    • Nem mondja azt Kainnak, hogy ne mutasson be áldozatot Istennek.

    • Vigye csak a legszebb, a legértékesebb dolgait Isten elé, és ezzel fejezze ki, hogy mennyire szereti Őt.

    • Elhiteti vele, hogy méltatlan lenne hozzá, ha ő is csak egy bárányt vinne az Isten oltárára.

  • A sátáni szándékból az tűnik ki, hogy neki mindegy, hogy mit csinálsz, csak ne azt tedd, amit Isten mondott, legalább is úgy, ahogy Isten mondta.

    • Ha pedig Isten nem fogadja el a te elképzelésedet, akkor jogod van megsértődni, megharagudni, sőt még otthagyni is, hátat fordítani Istennek.

3. Istennek azonban mindig voltak hűséges gyermekei, akik Sátán minden szándéka és kísérlete ellenére töretlenül megőrizték az eljövendő Megváltóba vetett hitüket.

  • Ezeknek az embereknek a hitét fogalmazta meg Keresztelő János, amikor Jézusra rámutatva azt mondta:

    • “Imé az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ján. 1,29.

4. Nagyon sok keresztény gondolkodik úgy, hogy “hát igen, az Ószövetség emberének szüksége volt a jelképekre, mert csak így tudta megérteni a megváltás lényegét“.

  • Ezek az emberek viszont elfeledkeznek arról, hogy a XX. században is jelképek által emlékezünk vissza a megváltás eseményére.

  • A különbség csupán csak annyi a két szövetség között, hogy az Ószövetség cselekménye előremutató szimbólum volt, az Újszövetség jelképe pedig visszamutató szimbólum.

  • Az apostolok által hirdetett evangélium tehát nem új dolog.

    • Ha az evangélium hirdetésének módja más is volt a különböző korszakokban, de a tartalma mindig ugyanaz volt.

    • Ezért nevezi János apostol ezt az üzenetet örökkévaló evangéliumnak. Jel. 14,6.

5. A megváltásnak ez a szimbóluma azt is ki akarja fejezni, hogy Isten csak olyan módon gyakorolhat kegyelmet, hogy közben igazságos marad.

  • Isten nem tekinthet el az általa adott törvénytől, amely a világmindenség biztonságát és békéjét hívatott biztosítani.

    • E törvény szerint “a bűn zsoldja a halál.“ Róm. 6,23/a.

  • Az igazságszolgáltatást követelő törvénnyel szemben Isten csak úgy tud kegyelmet gyakorolni a bűnös felé, ha átvállalja tőle a bűneinek büntetését.

    • Mindazok, akik elfogadják Őt helyettesként, személyes Megváltójukként, azok felszabadulnak a törvény ítélete alól, és úgy élhetnek, mintha sohasem követtek volna el bűnt. Ján 3,l6.   Gal. 3,13/a.

  • Ez az az örömhír, amit a megváltás evangéliuma akar elmondani nekünk.

IV. A nagy kérdés

1. A megváltási tervről gondolkodó ember előtt azonban felvetődik egy kérdés:

  • Miért nem állította meg Isten a bűn útját legalább akkor, mielőtt az újonnan teremtett Földre és az emberre is kiterjedt annak szörnyű fertőzése?

2. A bűnnek az a természete, hogy csak teljességre jutva, csak teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arculatát. Jak. 1,15/b.

  • A bűn először mindig igaznak, jónak és ésszerűnek látszik.

  • Istenen kívül senki sem ismerte annak igazi természetét.

  • A teremtett világnak adott szabad akarat és szabad választás tiszteletben tartása bele kényszerítette Istent, hogy a bűnnek is teret engedjen addig, míg kifejti arculatát.

    • Isten csak így tudja megőrizni teremtményeivel a minden kétely nélküli szeretet-közösséget.

3. Isten tud egy nagy igazságot, amit mi emberek csak ritkán tudunk megérteni, és főként a gyakorlatban alkalmazni.

  • A gonosz csak jóval győzhető le.

    • Erőszakkal, hatalommal sohasem lehet gyökerében kiirtani a bűnt.

  • Végzetes következményei lettek volna, ha Isten a bűnt teljességre jutása előtt, hatalmánál fogva állította volna meg.

    • Akkor a teremtmények félelemből engedelmeskedtek volna Neki.

    • Ez az állapot magában hordozta volna egy újabb lázadás csíráját.

      • Lásd ezt a történelem különböző példáiban.

    • Egy ilyen lépés veszélyeztette volna azt, hogy az Isten uralma az egész világmindenségben a tökéletes szabadságon alapuljon.

4. Isten nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy a szeretetnek az az életelve, amelyet Ő szabott törvényül teremtményei elé, az nem egy önkényuralkodónak a törvénye, amely korlátozza a teremtmények szabadságát.

  • Ezek a törvények az egyetlen jót képviselik a világ felé.

  • Ez a törvény az életet, a boldogságot, a biztonságot és az igazi szabadságot biztosítja a teremtett világ számára.

V. A megváltás célja

1. Nagyon fontos tudni azt, hogy a megváltási terv minden ember szabad akaratának a tiszteletben tartásával készült el.

  • Isten nem oszt ki önkényesen hatalmi szóval, általa elgondolt sorsokat. Mát. 23.37. Jel 3,20.

  • A megváltás megismertetése által viszont minden embert szeretne meghívni a megváltás tervében való szabad és önkéntes részvételre.

2. A megváltás végső célja pedig az, hogy Isten és a teremtett lények között a szeretet-kapcsolat és a közösség újból helyre álljon. Eféz. 1,9-10.