Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Föoldal Összesítőlap

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

A Közbenjáró Isten és az ember között

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

 

4.  AZ ISTENHEZ VEZETö ÚT AZ EMBER SZÁMÁRA

II. Móz. 25, 8-9. 40.

 I. A Mózesnek adott parancs

 II. Isten vágyak3ozása

 III. Az Isten sátora

  IV. Ami elválaszt Istentől

V. Az Istenhez vezető ajtó

 VI. Az ajtó színeinek jelentése

 VII. A kegyelem ajtaja

 

I. A Mózesnek adott parancs

1. Isten nem tudott belenyugodni abba, hogy a bűn elválasztotta az embert tőle.

  • Mivel Isten nem függ a körülményektől, ezért újabb és újabb módon kereste az emberrel való kapcsolatának helyreállítását.

    • Pál apostol is azt mondja, hogy “Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak”. Zsid. 1,1.

  • A Mózesnek adott parancsban is az az isteni vágyakozás fogalmazódott meg, hogy közösségbe kerüljön újra az emberrel.

    • Még ha a bűn világának korlátai között is, de mégis közösségben, ahol kölcsönösen nyilatkozhat meg egymás felé a szeretet.

2. A szent hajlék építésére szóló parancsot Mózes kapta, de annak megépítését maga Isten kívánta, aki arra vágyott, hogy népe között lakhasson.

  • Ez a hajlék egy darab Menny volt a Földön.

  • Ez a hely Isten által lett kiválasztva arra a célra, hogy;

    • Az Istentől elszakadt ember újra visszajuthasson az Istennel való közösségbe.

    • A bűnösök megtisztulhassanak és megigazulva térhessenek haza.

    • Akaratát és áldását kinyilatkoztathassa a nép számára.

3. Isten házát Izrael fiainak önkéntes ajándékaiból kellett felépíteni.

  • Isten házának építéséhez mindenki hozzájárulhatott, akit a szíve indított erre.

  • Az egész nép kivette részét a ház felépítéséből.

    • A gazdagok aranyukat és egyéb értékeiket hozták el, míg a szegények a fizikai erejüket hozták az Úrnak.

    • Isten nem azt várja, hogy mindenki ugyanazt hozza elé ajándékul.

    • Hozzon mindenki abból, amije van, amit adott neki az Úr.

  • Isten háza építésénél nem volt koldulás, nem kellett újra és újra kérni a népet az adakozásra.

    • Sőt, az Ige azt mondja, hogy “többet hord a nép ajándékba, mint amennyi kell a munka elkészítésére.” II. Móz. 36,4.

  • Az a gondolat tette őket ilyen készségesekké az adakozásra, hogy a szabadítás Istene – aki kihozta őket Egyiptom rabszolgaságából – közöttük és velük akar lakozni, - micsoda kiváltság és lehetőség!

    • Az adakozásban megnyilatkozó lelkesedés és buzgóság mintegy siettetni akarta ennek a mielőbbi beteljesedését.

4. A szent sátor fenntartása azonban nemcsak egyszeri dolog volt, hanem egy állandó áldozathozatalt is megkövetelt tőlük.

  • Hiszen az égőáldozathoz fára volt szükség, a lámpásokhoz olajra, az asztalokhoz kenyérre, az aranyoltárhoz pedig az illatosító füvekre.

5. Izráel készségét Isten úgy pótolta ki, hogy a Szentlélek által képesített embereket, hogy az iparművészeti tudást igénylő munkákat elvégezzék és irányítsák. II. Móz. 35,30-36.

  • Ezek az emberek korábban egész életükben csak téglát vetettek Egyiptomban.

  • Most azonban az Úr tette képessé őket arra, hogy a legcsodálatosabb tárgyakat is el tudják készíteni.

  • Munkájuk elismeréseként az Úr dicsősége töltötte be az elkészült templomot.

II. Isten vágyakozása

1. A Szent sátor építésével Isten célja az volt, hogy népe között lakozzon.

  • Isten vágyódik az emberrel való közösség után, a kezének alkotása után. Jób 14,15/b.

  • Figyelemre méltó azonban az is, hogy a találkozás érdekében milyen messzemenően igazodott Isten az ő népéhez.

    • Ahogy népe sátrakban lakott, úgy a maga számára is csak egy sátort készíttetett.

    • Jézus is azért tette le az isteni létformát és lett emberré, hogy ez által még közelebb kerüljön hozzánk. János 1,14.

    • A legteljesebb közelségben azonban majd csak az újjáteremtett Földön lesz velük az Isten. Jel. 21,3.

    • Mert többé már nem választja el tőlünk semmi sem Őt.

2. Isten azonban nem lakhatott népe között addig, amíg az csak rabszolgákból állt, akiknek a Fáraót kellett szolgálni, olyan Fáraót, aki nem akart tudni a Mindenható Isten létezéséről.

  • Ezért nem állíttatta fel Isten a Szent sátort Egyiptomban.

  • Istennek ez az egyetemes elve mindmáig érvényes. II. Kor. 6,14-18.

    • Különüljetek el, menjetek ki közülük, tisztátalant ne illessetek.

    • “Akkor én magamhoz fogadlak titeket”.

    • “Akkor lakozom bennük és közöttük járok.”

    • “Akkor leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá”.

  • Akik megmaradnak Egyiptomban, azoknak nem lehet ilyen közösségük Istennel.

    • Ez érvényes ma is azokra, akik inkább maradnak a bűn Egyiptomá-ban, mert számukra nagyobb vonzást jelent a világ, mint az Istennel való közösség.

III. Az Isten sátora

1. Isten többször is hangsúlyozta Mózesnek, nagyon vigyázzon arra, hogy mindent a megadott minta és terv szerint építtessen a templomon, mert minden részletnek jelentősége volt.

  • Ennek a háznak Istenről és a Menny dicsőségéről kellett beszélni.

  • Ugyanakkor az eljövendő Megváltót és a megváltás részleteit kellett a templom jelképeinek bemutatni.

  • A kép nem egészen olyan, mint a valóság, de segítsége által egészen jó információt szerezhetünk a valóságról.

    • Ilyen képet ad a Szentsátor és a benne folyó szolgálat Jézusról, a Megváltóról.

    • Minden egyes dolog valami sajátos ismertetést mond el Róla.

2. Első látásra, különösen messziről, semmi szépség nem látszott a Szentsátoron, semmi vonzót nem nyújtott a szemnek.

  • De az Isten dolgaival mindig így vannak az emberek.

    • Aki még nem jött egészen közel Istenhez, az nagyon sivárnak látja a hívő ember életét, vagy a Biblia tanításait.

    • Pál szerint bolondságnak tűnik ez számukra. I. Kor. 1:118/a.

    • Az Isten Fiában sem találtak semmi különöset a kortársai akkor, amikor emberként itt járt a földön.

      • "Nem volt néki alakja, sem ékessége, néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos." Ésa. 53,2.

      • "Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm:" Mát. 3,17.

    • De azoknak, akik megismerték Őt és betekintettek szeretetének mélységébe, azoknak Ő a “legszebb az emberek fiai között”, ahogy a zsoltáríró fogalmaz. Zsoltár 45:3.

  • A Szentsátor szépsége is csak azok számára tárul fel, akik ott az Isten közelébe szeretnének minél közelebb jutni.

3. Az Isten sátora két dologban különbözött az Izrael fiainak sátraitól:

  • Minden letáborozás alkalmával a tábor középpontjában állították fel.

    • Azután Izrael törzsei egy szigorú rend szerint állíthatták fel a saját sátraikat az Isten sátora körül.

    • Az Isten által adott rend egy csodálatos látképet adott Izrael táboráról.

    • “Mily szépek a te sátraid óh Jákob! A te hajlékaid óh Izrael!” IV.Móz. 24,2,5-6.

  • Az Isten sátorát egy fehér lenvászonból készített kerítés vette körül.

    • A kerítés mérete: 100 x 50 x 4  sing, a mi mértékegységünk szerint 50 x 25 x 2  méter.

    • A ház oldalának magassága pedig 10 sing, azaz 5 méter és még ezen felül emelkedett a tetőszerkezet.

IV. Ami elválaszt Istentől

1. A templom udvart körülvevő kerítés elsősorban azt a választóvonalat jelképezi, amely elzárja az embereket Istentől.

  • A Biblia szerint a bűn miatt van erre szükség. Ésa. 59,2.

    • Mert a mi Istenünk megemésztő tűz a bűn számára.

    • Ebből adódóan a kerítés az Ő kegyelmének határvonala, mert ha valaki közelebb jön hozzá, akkor Isten dicsőségének tüze megemészti.

  • Egyetlen dolog mentette meg Izrael fiait ettől az ítélettől, ha egy báránnyal együtt léptek be a kerítésen belülre.

    • Ez a közeledés azonban a bárány életébe került.

    • Ellenkező esetben az izraelitának kellett volna meghalni.

      • “Mert a bűn zsoldja a halál.” Róm. 6,23/a.

  • Nekünk is van egy ilyen Bárányunk, aki által közeledhetünk Istenhez, Keresztelő János Jézusra mutatva jelentette ezt ki. Ján. 1,29.

2. Ugyanakkor ez a fehér kerítés a bent lévő dolgok tisztaságát és szentségét is kifejezi.

  • Ez a fehér kerítés, Jézus Krisztus bűn nélküli, tiszta életét jelképezi.

  • A Jelenések könyve szerint a “fehér gyolcs, a szentek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,8/b.

    • Ez a fehér ruha azonban úgy adatott a szenteknek, nem a saját jó cselekedeteiből készült.

  • Az ószövetségi jelkép tehát azt hirdeti, hogy mindazok, akik a Báránnyal együtt belépnek a kerítésen belülre, azok az Istentől adott fehér ruhákba öltözhetnek fel.

    • Ez a fehér ruha olyanná teszi őket, mintha mindig csak jó cselekedeteket követtek volna el.

  • A fehér kerítés tehát a bűntől való szabadulás lehetőségének evangéliumát hirdette abban az időben minden izráelita ember felé.

    • Ilymódon a fehér kerítéssel körülvett udvar a hitáltali megigazulás lehetőségét hirdette, ennek megtapasztalására hívott mindenkit.

3. Erre az udvarra ugyan minden izraelita beléphetett, de ezt a belépést egy döntésnek kellett megelőzni.

  • Ez a döntés arról tett bizonyságot, hogy ezután Isten akarata szerint akar élni.

    • Kívül még a saját cselekedeteinek szennyes ruháiban volt. Ésa. 64,5.

    • Itt azonban levetette az önigazultságának szennyes ruháit, hogy felöltözzön tiszta fehér gyolcsba, azzal az elhatározással, hogy megőrzi tisztán ezt a ruháját.

  • A templomudvar egy olyan hely volt, ahová mindenki úgy jött, mint a tékozló fiú az Atyjához.

    • Itt nem csupán új ruhát kapott, hanem egy ünneplő ruhát, hogy méltó legyen arra, hogy az Atyával és a vendégekkel részt vegyen az ünnepi vacsorán.

V. Az Istenhez vezető ajtó

1. A jelkép szerint azt látjuk, hogy minden irányból lehet a templom felé, azaz Isten felé közeledni, mert úgy helyezkedett el a táborban, hogy minden irányból könnyen elérhető legyen.

  • Bemenni azonban csak egyetlen helyen és módon lehetett, az ajtón.

    • A keleti oldalon volt egy nyitott ajtó a bűnbánó bűnösök számára.

    • Ez az ajtó szintén Jézus Krisztust jelképezi.

      • “Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam megy be, megtartatik.” Ján. 10,9.

  • Ez a jelkép két dolgot mond el:

    • Számunkra csak Jézus Krisztus lehet az út az Atyához. Ján. 14,6.

    • Az Istenhez vezető utak közül csak egyetlen út végén áll ott Jézus, hogy segítsen az Isten színe elé jutni.

2. Az ajtó tehát egy döntő pont, mert csak ezen keresztül lehetett bejutni az Isten színe elé, a Szentsátorban.

  • Senki sem mászhatott át a vászonkerítésen.

  • Itt mindenki életében a vagy-vagy érvényesült.

    • Vagy belépett a megfelelő helyen és módon, és akkor bocsánatot nyert bűneire.

    • Vagy kívül maradt, de akkor az Isten áldásaitól is távol tartotta magát.

  • Nagyon fontos azonban az is, hogy nemcsak az istenteleneket tekinti kívül valóknak Jézus.

    • Kívül valóknak tekinthetők a “félig kegyesek“ is, vagyis az olyanok, akik csak félig szakítottak a világgal.II. Tim. 3:5.

    • Ezek bementek ugyan az ajtón, de nem fogadták el a menyegzői ruhát, amely a ház Urának ajándéka volt.

      • Ezért újra kidobták az ajtón kívülre. Mát. 22,11-13.

3. Jézus úgy beszél az Istenhez vezető út kapujáról, mint egy keskeny és szoros kapuról.

  • Ez azonban csak azon bűnök számára keskeny, amiket nem akarnak megbánni és elhagyni.

  • Az Istenhez vezető ajtó elég széles ahhoz, hogy minden ember hozzá mehessen. (10 méter)

    • Jézus áldozata ugyanis elégséges minden ember megváltására.

      • Aki akar, jöjjön, és “vegye az élet vizét ingyen”. Jel. 22,17.

      • Mert Ő “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön”.I.Tim 2,4.

  • Az Istenhez vezető ajtó nem nehéz fából vagy fémből készült, hanem csak függönyből, hogy a fiatal, az öreg, a beteg egyaránt bejuthasson könnyen.

VI. Az ajtó színeinek jelentése

1. A Szentsátor függönyei, így az ajtó is, négyféle színű anyagból volt szőve és hímezve.

  • Kék – fehér – skarlátpiros – bíborpiros.

  • Ezek a színek is az eljövendő Messiásról prófétáltak a jelkép nyelvezetén.

  • Amint az Újszövetség négy evangélistája más-más oldalról megvilágítva mutatja be Jézust, akként a templom kárpitjának színe is Jézus jellemének és szolgálatának különböző oldalát mutatják be.

2. A kék, a felettünk lévő ég színe, amely Jézus Krisztus mennyei, azaz égi küldetéséről beszél. Ján. 8,23.

3. A fehér szín Jézus Krisztus bűnnélküli, tiszta, tökéletes életét jelképezi, amelyet mindig kész a bűnbánó bűnösnek tulajdonítani.

4. A skarlátpiros (vérpiros) a legnagyobb áldozatra emlékeztet bennünket, amelyet valaha is hoztak az emberért.

  • A Golgotán kiontott vér szimbólumaként volt jelen ez a szín a templomban.

5. A bíborpiros a királyok és uralkodók színeként ismert.

  • Az uralkodás és a hatalom szimbólumaként tekintették mindig.

  • A templomi szolgálatban Jézust úgy mutatja be, mint aki egykor “királyok Királya és uraknak Ura”-ként fog megjelenni.

  • Jézus Krisztus azonban szeretne az én személyes életem királya is lenni.

VII. A kegyelem ajtaja

1. A Biblia azonban azt is elmondja, hogy a kegyelemnek ez az ajtaja egyszer be fog záródni.

  • Ki tudja elképzelni Ádám és Éva fájdalmát, amint egyszer csak az Éden kapuján kívül találták magukat, távol az Istennel való közösségtől?

  • Vagy ki tudja felmérni azok késői bűnbánatát, akik megvetették a bárka nyitott ajtaját és amikor kijózanodtak, akkor már túl késő volt.

  • A balga szüzek pedig csak azért maradtak kívül, mert azt hitték, hogy készületlenül is várhatják a vőlegényt.

2. A mi kegyelmi ajtónk is bármikor bezárulhat, esetleg váratlanul.

  • Esetleg úgy, hogy elszólít az Úr az élők közül.

  • Vagy a Szentlélek megtérésre hívó szavának következetesen ellenállok, visszautasítom.

    • Eljövök ugyan az ajtóig, de be már nem lépek.

    • Amikor pedig szeretnék, már túl késő.

3. Csak két lehetőség van: -be kerülni, vagy kívül maradni.

  • Ez azonban az életet vagy a halált jelenti minden ember számára.

    • Vajon mi melyik helyzetben vagyunk?

  • Merünk-e őszintén szembenézni ezzel a kérdéssel és válaszolni önmagunknak?

  • Jézus Krisztus mindannyiunkat hív és vár, de nekünk kell dönteni.

  • Segítsen a Jó Isten, hogy jó döntést tudjunk hozni.