Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Föoldal Összesítőlap

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

A Közbenjáró Isten és az ember között

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

 

9.  AZ ISTEN ÁLDÁSAIRA EMLÉKEZTETö ESZKÖZÖK

 I. Az ellenünk szóló kézírás

 II. Áron kihajtott vesszője

 III. A kihajtott vessző, mint szimbólum

 IV. A mannás korsó

I. Az ellenünk szóló kézírás

1. Ez alkalommal még mindig a templom belső részébe a Szentek-szentjében fogunk belépni, mivel a szövetségládával nem vizsgáltunk meg mindent.

  • Ha egy kicsit jobban szétnézünk a Szentek-szentjében, akkor a szövetségládán kívül még három dolgot vehetünk észre.

    • A Mózes által írott törvénykönyvek.

    • Egy aranykorsó, amely a mennyből hullott kenyérrel, a mannával van teletöltve.

    • Egy mandula ág, amibe Áron neve van beleírva, és ez az ág itt a templomban hajtott ki és érlelt gyümölcsöt.

  • Mindezek a dolgok emlékeztetőül lettek betéve a templom legszentebb részébe, a szövetségláda elé.

2. A láda előtt elhelyezett tárgyak között a legjelentősebb volt a Mózes által teleírt törvénykönyv.

  • A keresztény emberek gondolatában nagyon sokszor zavart okoz ezeknek az ismereteknek a hiánya.

    • Ezen ismeretek hiányában nem tesznek különbséget törvény és törvény között a Bibliában.

    • Ezért amikor arról olvasnak, hogy Jézus megszüntetett bizonyos törvényeket, akkor azonnal a Tízparancsolatra gondolnak.

3. Bár Jézus valóban megszüntetett bizonyos törvényeket, már életében is, majd pedig a halálával is, viszont nagyon fontos tudnunk, hogy melyeket, milyen törvényeket.

  • Mindenek előtt érvénytelenített és figyelmen kívül hagyott minden olyan törvényt, amelyek csupán az atyák rendeleteiként kerültek előtérbe és lettek a népre kényszerítve.

    • “Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.” Mt. 5,43.  (II. Móz. 19,17-18.)

    • “Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.” Mt. 15,6.

  • Az újonnan szerveződő Egyház számára még földi életében megszüntette a zsidó népnek adott közigazgatási, illetve polgári törvényt, amely azt írta elő, hogy “szemet szemért, fogat fogért.” Mt. 5,38-39.

    • Ezekre a törvényekre a nemzetközi egyház életében nincs szükség.

    • E törvények között nagyon sok olyan rendelkezés volt, amit csak a bűn torzítása miatt engedett meg Isten.

    • Jézus azonban szeretne felemelni bennünket a szív keménysége miatt adott törvények szintjéről egy magasabb szintre akar.

  • Golgotai halálával pedig érvénytelenítette az egész áldozati rendszert és ezzel együtt azt a törvényt is, amely a templomi szolgálat ceremóniáit szabályozta.

    • Az igazi áldozat bemutatásra került, ezért többé nincs szükség az előképekre, a szimbolikus cselekményekre.

  • A szövetség feltételéül adott erkölcsi törvényt azonban nem eltörölte, hanem megerősítette, és még jobban kiemelte annak lelki követelményét. Mt. 5,21-22. 27-28.

4. A Biblia nagyon határozott választóvonalat húz a Tízparancsolat és a többi törvény közé.

  • Amíg a Tízparancsolatot maga Isten írta le egy kőtáblára, addig a többi törvényeket Mózesnek kellett lejegyeznie.II. Móz. 31,18/b. V. Móz. 31,24.

  • Amíg a Tízparancsolatot a szövetségládában őrizték, addig a Mózes által írott törvényeket csak a láda elé tették. V. Móz. 10,5 – 31,24.

  • Amíg a Tízparancsolat örök érvényű, tehát még ma is érvényes, addig a Mózes által írott törvények többsége érvényét veszítette Jézus halálával. Mt. 5, 17-18. Kol. 2,14.

    • Ha a Tízparancsolat is megváltoztatható lenne, akkor Jézusnak nem kellett volna a kereszten meghalnia.

5. A szövetségláda elé helyezett mózesi törvényeket “ellenünk szóló kézírás”-nak nevezi Pál, – Ő azonban Mózestől idézi ezt a meghatározást. Kol. 2,14. – V. Móz. 31,26.

  • Ezek a törvények ugyanis az Istentől származó ígéretek bizonyságai voltak Izrael népe ellen. V. Móz. 30,16-19.  31,26.

    • Ha majd a nép elfordul Istentől és megtöri a Vele kötött szövetséget, aminek következményeként Isten ítélete jön rá, de emiatt elkezd zúgolódni, és azt kérdezi: miért jött reánk ez a baj, akkor majd ez a törvény fogja igazolni Isten büntetését, akkor ez a törvény lesz ellene bizonyságul. V. Móz. 31, – 16-19.

II. Áron kihajtott vesszője

1. A mózesi törvényeken kívül még egy különlegességnek számító dolog is volt a szövetségláda előtt.

  • Ez a valami Áron kihajtott vesszőjeként ismeretes előttünk.

  • Ez a vessző nem mindennapi körülmények között hajtott ki, és nemcsak egyszerűen kihajtott, hanem egyetlen éjszaka alatt új ágat hajtott, virágot növelt és gyümölcsöt érlelt. IV. Móz. 17,8.

  • Ez a rendkívüli csoda egy különös esemény miatt történt, a megőrzött vesszővel azonban Isten emléket akart állítani annak, ami ott és akkor történt.

2. Izrael egyik fejedelme Kóré, aki Mózesnek és Áronnak rokona volt, azt gondolta, hogy ő is igényt tarthat azokra a jogokra, mint Mózes és Áron.

  • Ezért Kóré fellázította Mózes és Áron ellen a népet és a nép fejedelmeit.

  • Ugyanaz a lélek késztette ezeket az embereket is, mint korunkban.

    • Ma is vannak olyanok, akik erős érvényesülési vággyal akarnak élre kerülni, rendszerint úgy, hogy mások tekintélyét és bizalmát kérdőjelezik meg az emberek előtt.

    • Mindezt pedig rendszerint az Isten szavára való hivatkozással teszik.

  • Isten azonban, amikor szükségesnek látta, hatalmasan közbelépett választott eszközei védelmére.

    • A lázadás fő vezetői alatt megnyílt a föld és elnyelte őket, a többieket pedig az Istentől jövő tűz semmisítette meg. IV. Móz. 16,32. 35.

3. Figyelemre méltó az a magatartás is, ahogyan Mózes reagált az ellene támadó emberekkel szemben. IV. Móz. 16,4.

  • Nem támadt neki az ellenfélnek, - mint ahogy legtöbbször történik ez – hanem Istenhez kiáltott igazságszolgáltatásért.

    • Mózes csak imádkozott és várta az Isten válaszát és szabadítását.

    • Ahogy Jeremiás mondja a siralmaiban: “Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig”. Jer. Sir. 3,26.

  • Isten mindig igazolja azokat, akiket elhívott és kiválasztott.

    • Az igazolás módját és idejét azonban rá kell bízni Istenre, ahogy Jézus is tette ezt a gecsemánéban, amikor azt mondta: “legyen meg a te akaratod”.

  • A Mózessel történő eseményből meg kell tanulni azt, hogy miként viszonyuljunk az ellenünk irányuló támadásokkal szemben.

    • Sohasem szabad elhamarkodottan cselekedni, hanem türelmesen és hittel kell várnunk Isten közbelépésére. Zsolt. 31,25.

4. A hasonló esetek elkerülése érdekében Isten egy bölcs óvintézkedést talált jövőre vonatkozóan.

  • Izrael minden törzséből, minden fejedelemnek egy-egy vesszőt kellett az Úr elé vinni a szövetségláda elé, úgy, hogy a vesszőre legyen ráírva a törzsfő neve.

    • Az ígéret szerint azt kell az Úr választottjának tekinteni, akinek a vesszője kihajt a rá következő éjszakán.

  • Másnap, amikor Mózes kihozta a templomból a vesszőket, teljesen egyértelmű volt, hogy kit választott ki Isten a főpapi szolgálatra. IV. Móz. 17,8.

  • Később ezt a vesszőt kellett Isten választásának emlékeztetőjeként visszavinni a szövetségláda elé.IV. Móz. 17,10.

III. A kihajtott vessző, mint szimbólum

1. Áron kihajtott vesszője, amely főpapi voltának Istentől adott ismertető jele és bizonyítéka, egyúttal különös utalás Jézusra, a mi nagy Főpapunkra is.

  • Ha Áron Isten választottjának tekinthető, akkor Jézus még inkább.

    • “Ímé az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli, Lelkemet adom őbelé.”Mát. 12,18.

  • Ha Áron kiválasztottságát keményen megtámadták, még súlyosabb módon történt ez meg Jézussal.

2. Ami ott a templomban történt Áron érdekében, azt Ésaiás próféta Jézussal kapcsolatban mondja el.

  • “És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál növekedik.” Ésa. 11,1.

    • “Felnőtt, mint egy virágszál Ő előtte.”Ésa. 53,2/a.

  • Amint Áron veszője látszólag semmiben sem különbözött a többi vesszőtől, akként Jézus sem különbözött korának többi emberétől, külsőre teljesen hasonlított hozzájuk.

3. Egy valamiben azonban lényes különbséget találunk az Isten színe elé bevitt vesszők között:

  • Ha egy ágat levágnak a fáról és azt kifektetik a száraz homokra, akkor mindenki tudja, hogy az végleg elpusztul ott.

    • De nem ez történt Áron vesszőjével.

    • Ez a vessző a pusztulás helyén életre fakadt, új ágat hajtott, virágot növesztett és gyümölcsöt érlelt.

  • Milyen tökéletesen fejezi ki ez az esemény azt, ami Jézussal történt.

    • A külső szemlélő számára Jézus éppen úgy lett kifektetve a száraz sírba, az enyészet vermébe, mint a hozzá hasonló emberek.

    • Jézus azonban életre támadt, és feltámadása nagyon sok gyümölcsöt érlelt.

4. Áronhoz hasonlóan bennünket is az Isten választott ki magának.

  • Egyrészt azért, hogy mi is szolgái és papjai legyünk, másrészt viszont azért, hogy gyümölcsöt teremjünk.

  • “Én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon.” Jn. 15,16.

IV. A mannás korsó

1. A szövetségláda mellett harmadikként egy mannával megtöltött aranykorsó volt elhelyezve.

  • Ez a korsó abból a mannából lett megtöltve, amely negyven éven keresztül táplálta Izraelt a pusztában, mint mennyei kenyér. II. Móz. 16,33-35.

  • Ez a mannával töltött korsó Isten gondviselésének és hűségének örök bizonyítékaként lett elhelyezve a templom legszentebb részében.

2. A zsoltáríró mennyei gabonának, angyalok eledelének nevezi a mannát. Zsolt. 78,24-25.

  • Pál apostol viszont egy közös lelki eledelnek tekinti, mert tudja, hogy a manna egy előre mutató szimbólum is volt. I. Kor. 10,3.

    • Ez a manna jelképezi Istennek Igéjét és a testté lett Igét, vagyis Jézus Krisztust. Jn. 6,51. Mt. 4,4. Jn. 6,63.

  • Ennél a pontnál szükséges fölvetni a kérdést, hogy te testvérem, mivel táplálod a belső emberedet, a lelkedet?

    • A manna ugyanis nem földi termék volt, hanem felülről, a Mennyből származó eledel.

    • Isten ma a huszonegyedik században is azt szeretné, hogy a lelki életünk vérkeringése ne szennyeződjön tisztátalan és fertőző dolgokkal. Fil. 4,8.

3. A mannát, mint táplálékot megfelelő módon és időben kellett biztosítani mindenkinek.

  • Kora reggel kellett szedni belőle fejenként egy ómerrel (4 liter) egy napra.

    • Aki későn jött, már nem talált semmit, mert a maradék elolvadt a melegben.

  • Az Isten által biztosított lelki ételt is végzetes későn keresni.

    • Egyszer végleg be fogja zárni a lehetőségek ajtaját – mint ahogy Noé bárkáját, vagy a balga szüzek előtt a mennyegzői ház ajtaját.

4. A Mennyből származó manna csak a pusztában jelentett táplálékot számukra, amíg Kánaán határához nem jutottak. II. Móz. 16,35.

  • Bennünket is csak a bűn pusztájában való zarándok utunkon táplál Isten a Mennyből származó kenyérrel, az Igével.

  • A mennyei Kánaán határához jutva az Ige kenyere elveszíti a jelentőségét, ott már teljesen más étellel és más módon fogja táplálni lelkünket.

5. Izráel fiainak minden reggel csak egy napra való mannát lehetett szedni.

  • A megszedett manna másnap már nem volt használható.

    • Nem lehetett egy hétre tartalékolni.

  • Az Istenre hagyatkozás mindennapi leckéje volt ez ott a pusztában.

    • Jézus bennünket is erre tanít a minta imájában: “A mi mindennapi kenyerüket add meg nékünk ma. Mát. 6,11.

6. A begyűjtött mannát különböző módon lehetett felhasználni: főzve, sütve, rántva.

  • Ugyanilyen sokrétűen tudjuk felhasználni mi is az Istentől kapott Igét.

    • “Hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II. Tim. 3,16-17.

7. Ebből a különleges mennyei ételből, a mannából nemcsak a földi templomban lett eltéve egy korsóval, hanem Jézus is tett el belőle azoknak, akik mint győzők, a mennyei városlakóivá lesznek.

  • “A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából.” Jel. 2,17.

  • Ez az ígéret utalás lehet a Bárány menyegzőjének vacsorájára.

8. Ezen a vacsorán viszont csak az jelenhet meg, akinek birtokában van egy kis fehér kövecske, és erre az ő új neve van felírva, amit rajta kívül nem ismer senki.

  • “Adok annak fehér kövecskét”.

    • Az ókor egyes bírósági tárgyalásain fekete vagy fehér kő felmutatásával szavaztak a bírák a vádlott ellen vagy mellette.

    • Ezzel az ígérettel tehát azt mondja, hogy Jézus fehér követ fog felmutatni az ítélet alkalmával minden győző mellett.

      • Vagyis kegyelmet ad, azaz életet szavaz részünkre az ítéletben.

  • “A kövecskén új írott nevet”.

    • Amint Ábrámból – Ábrahám lett, és Jákobból Izrael, úgy akar megajándékozni Isten minden megváltott embert egy új névvel.

      • Minden győző olyan nevet kap Tőle, amely kifejezi az ő személyes győzelmének a mibenlétét és eredményét.

      • Ezért ezt az új nevet maga az Úr határozza meg. Ésai. 62,2.

    • Mivel az új név a kapott kőre lesz felírva, és azt senki sem ismerheti, csak az, aki kapja, ezért ez a jelkép az ókor jellegzetes vendég-barát szövetségre irányítja a figyelmünket.