Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

I. Az arany gyertyatartó

1. A Szentsátorral való ismerkedésünk folyamán eljutottunk oda, hogy végre belépünk a templom épületébe, és most azokat a tárgyakat vesszük vizsgálat alá, amelyek a templom első részében, a Szentélyben találhatók.

• A szentélybe belépve nekünk is azt mondja az Úr, mint egykor Mózesnek az égő csipkebokor előtt:

• “Oldd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.” II. Móz. 3,5.

• A szentélyben már a feltámadott Krisztus-képpel találkozunk, azzal a Krisztussal, aki az Isten királyiszékének jobbjára ült.

2. Mivel a szentély egy ablak nélküli terem volt, ezért a belépéskor első tárgyként a gyertyatartót pillanthatjuk meg és a belőle áradó fényt.

• Ez a gyertyatartó Jézus Krisztust, mint a világ világosságát mutatja be előttünk. Ján. 8,12.

• Az ablaktalan teremben a gyertyatartó fénye nélkül teljes sötétség lett volna.

• Így van sötétségben Jézus Krisztus nélkül az egész világ, ahogy ezt Ésaiás próféta le is írja.

• “Mert sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket”. Ésa. 60,2.

• Jézus Krisztus nélkül csak tapogatóznak, és csak emberi elképzelések alapján alakítanak maguknak képet az Istenről.

• Ez a szimbolikus jelkép még azt is hirdeti, hogy Jézus nélkül még a szolgálatukat végző papok is sötétségben lennének.

3. Jézus mennybemenetele óta nekünk, a tanítványainak kell a világ világosságának lenni. Mát. 5,14-16.

• Minden hivő, aki Krisztussal élő kapcsolatban van, világosságot áraszthat maga körül, mert maga Jézus gyújtja meg bennünk a világosságot. II. Kor. 4,6.

• Ezt a világosságot a Krisztuséhoz hasonló jó cselekedetek által lehet sugároznunk az emberek felé.

• Az a tény, hogy gyertyatartó mécsese is csak a benne lévő olaj által tudott világítani, szintén egy üzenetet közvetít felénk.

• A mécseshez hasonlóan mi is csak akkor tudunk fényt árasztani, ha a Szentléleknek szívünket átalakító hatalma ott van az életünkben.

4. Miként a gyertyatartó egy teljesen sötét helyiségbe lett betéve, akként állított Isten bennünket is egy sötétségben lévő világba azért, hogy az evangélium fényét sugározzuk.

• A folyamatos világítás érdekében azonban szükséges volt a mécseseket állandóan tisztítani.

• Az elszenesedett kanócot meg kellett gyújtani, a szennyeződéseket el kellett távolítani.

• Ehhez hasonlóan az a hívő, akinek életéhez a bűn tisztátalansága tapad, nem tud fényt árasztani.

• A mi nagy Főpapunk azonban kész arra, hogy lelki életünk lámpását megtisztítsa minden szennytől.

• Erre utal János apostol látomása is, amikor Jézust a gyertyatartók között látja. Jel. 1,12-13.

• Ahogy az olaj használat közben elfogyott a mécsesekből és azt pótolni kellett, úgy kell Isten minden gyermekének naponta újból és újból betöltekezni Szentlélekkel.

• Ahol az olaj hiányzik, ott a lámpa csődöt mond, erre utalt Jézus a tíz szűzről szóló példázata által.

5. A gyertyatartó elkészítésének érdekessége, hogy nem formába öntés által készült, hanem egy 50 kg (egy tálentum) nagyságú arany tömegből kalapáccsal kovácsolták ki, azaz formázták meg. IV. Móz. 8,4.

• Még ma, a xx. század technológiája mellett is nehéz elképzelni, hogy miként tudták elkészíteni ezt a művészi alkotással díszített, hét ágú gyertyatartót egyetlen darabból.

• A gyertyatartó elkészítése éppen olyan titokzatos számunkra, mint Annak a születése és egész lénye, akit jelképez.

• Nem értjük Jézusnak a szűztől való megszületését.

• Nem értjük azt, hogy a világmindenség teremtő Istene, hogyan születhetett meg egy magatehetetlen csecsemőként.

• Nem értjük, hogy miként lehetett Ő egyszerre Isten is és ember is.

• A gyertyatartó elkészítésének módja még azt is kifejezi, hogy amiként a gyertyatartót vert aranyból kellett elkészíteni, úgy kellett Jézusnak is megverettetni az emberektől és elhordozni Isten ítéletének kemény csapásait.

6. A gyertyatartó hat ágát a középső szárból, a törzsből munkálták ki sok-sok pontos, megfontolt és irányított kalapácsütés által.

• Ez a tény egyrészt azt fejezi ki, hogy mi, akiket a világ világosságává akar tenni, belőle kell származnunk.

• Az ágak megtartó ereje és biztonsága a törzsben van, benne nyugszik, ekként mi is csak Vele összeköttetésben, az Ő ereje által létezünk

• Az ágak anyaga és természete ugyanaz kell legyen, mint a törzsé, és a képnek ez a törvényszerűsége ránk is kell vonatkozzon.

• Isten nagyon sok próba és nehézség által alakítja a mi életünket is, ezek az Ő formáló ütései rajtunk, hogy mindjobban hasonlóvá váljunk a főághoz, azaz Jézus Krisztushoz.

7. A mécseket úgy kellett felrakni a gyertyatartóra, hogy azok fénye a gyertyatartóra és közvetlen elé világítsanak.

• A nekünk adott világosság által tehát nekünk is a gyertyatartóra, azaz Jézus Krisztusra kell irányítanunk a fényünket.

• A mi rendeltetésünk is az, hogy Őt mutassuk be mindenkinek.

• A teljes arannyal burkolt teremben ez a fény a végtelenségbe nyúlóan újra és újra visszatükröződve ismétlődött minden irányban.

• Így szeretné Isten, hogy az ő gyermekei élete által az egész Föld teljen be az Ő dicsőségének fényével. Jel. 18,1, Ésa. 60,1-3.

• A gyertyatartó fénye a szent kenyerek asztalát és az arany oltárt is megvilágította.

• Így kell a mi életünk fényének is világosságot árasztani, hogy minden ember megláthassa és megtalálhassa azt a helyet, ahol az élet kenyere és Jézus Krisztus érdemének jó illata az ő számára is biztosítva van.

II. A szent kenyerek asztala

1. A gyertyatartóval szemben a szent kenyerek asztalát lehetett látni.

• Ez az asztal szintén akácfából készült, de minden része arannyal volt burkolva. ( 100 x 50 x 75 cm) II. Móz. 37,10.

• Erre az asztalra 12 kenyér volt felrakva.

• Egy-egy kenyér 2 tized efa lisztből készült, azaz 7,5 liter lisztből (1 efa 36,9 liter). III. Móz. 24,5.

• Egyik szombattól a másik szombatig volt az asztalon.

2. Ezek a kenyerek a mennyből való táplálékot, az élet kenyerét jelképezték.

• Ez elsősorban Jézus Krisztus szimbólumaként volt ott a templomban.

• Maga Jézus tesz erről bizonyságot: “Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké”. Ján. 6,51.

• Más alkalommal viszont az írott Igét, az Isten szavát is a mindennapi kenyérhez hasonlította. Mát. 4,4. Ján. 6,63/b.

3. Bizonyos vonatkozásban viszont az asztal is Jézus Krisztust jelképezi, de ebben az esetben a kenyerek Isten népének szimbólumaiként vannak az asztalon.

• Azért kellett 12 kenyeret tenni az asztalra, mert a kenyerek Izrael 12 törzsét szimbolizálták.

• Azt jelenti ez a kép, hogy Izrael fiai, vagyis a győzők, a gyertyatartó, azaz Jézus Krisztus fényében állhatnak meg a szentséges Isten színe előtt.

• Az asztal lapját egy tenyérnyi szélességű arany keret szegélyezte, mintegy védelmet biztosítva a kenyereknek, nehogy leessenek.

• Ez a jelkép nagyon hasonlít ahhoz, amellyel a Jelenések könyvében találkozunk, ahol Jézus a tenyerében tartja a hét csillagot, amely a gyülekezetek angyalát jelképezi. Jel. 1,20.

• Így tartja Jézus Krisztus keze az övéit védőn, oltalmazón.

4. Ezek a kenyerek nemcsak a szemnek szolgáltak ott az asztalon, hanem a papok táplálékául is adatott.

• Isten azonban nagyon szigorú rendelkezések által szabályozta azt, hogy kik és milyen feltételek mellett ehettek a szent kenyerekből.

• Csak azok az emberek ehettek belőle, akik jogot nyertek arra, hogy bemehettek a Szentélybe.

• Egyetlen idegen sem ehetett belőle. III. Móz. 22,10.

• A szolgák is ki voltak zárva ebből a lehetőségből. III. Móz. 22,10.

• Még a papok számára is voltak korlátozó szabályok a szent kenyerek fogyasztásával kapcsolatban.

• Ha bármilyen testi fogyatkozása volt, akkor már nem vihette be a szent kenyereket áldozatul. III. Móz. 21,17-18.

• A sátoron kívül ehetett belőle, az Isten színe előtt azonban nem.

• Ha bármilyen ok miatt tisztátalanná vált, akkor sem ehetett a szent dolgokból, így a kenyérből sem. III. Móz. 22,4-7.

5. Az a tény, hogy csak az arra jogosult papok a Szentélyben fogyaszthatták el a szent kenyereket, egy nagyon fontos tanulságot tartalmaz számunkra is.

• Miként azt már megismertük, a Szentélybe csak egyetlen úton lehetett bejutni, éspedig az égőáldozati oltár és a mosdó medence útján.

• Vagyis, aki a szent kenyerekből szeretett volna enni, annak meg kellett előbb tisztulnia bűnért való áldozat vére és a mosdó medence vize által.

• A szent kenyér fogyasztása a mi számunkra is biztosítva van az úrvacsora alkalmával.

• Azonban a mi számunkra is ugyanazok az isteni követelmények érvényesek, mint Izrael idejében.

• Egyetlen idegen sem jogosult a szent kenyérből enni, mert ők még nem fiak és nem papok.

• Majd csak a keresztség teszi fiakká őket, addig azonban csak szolgák, akik még nem birtokosai az előjogoknak.

• Az sem jogosult a szent kenyérből enni, aki tisztátalan, vagyis nem részesült a mosdó medence vizének megtisztításában.

• Ha valaki nem részesült az újjászületés fürdőjében, a keresztségben, illetve ezután a lábmosás cselekményében, az a személy a bűnös élete miatt tisztátalannak számít Isten előtt.

• Ez a tisztulás nem egy formális cselekményre vonatkozik, hanem egy hit által végrehajtott megtisztulásra.

• Képletesen szólva nagyon sokan szeretnének a pitvarban úrvacsorázni.

• Vagyis olyan módon részesülni az úrvacsorában, hogy az Isten által biztosított tisztulási eszközöket vagy egyáltalán nem veszik igénybe, vagy csak formálisan hajtják végre.

6. Izraelben nagyon szigorú törvények által védte Isten a szent dolgok tisztaságát és tiszteletben tartását.

• “Amikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak.” II. Móz. 30,20/a.

• Ugyanilyen komolyan int bennünket is Pál apostol az úrvacsora szentségének tiszteletben tartása érdekében.

• “Aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste ellen... ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” I. Kor. 11,27. 29.

• Méltatlan az, aki nem rendezte a múlt bűneit a Bárány vére által.

• Méltatlan az, aki nem kész naponta tisztulni a víznek fürdőjénél, az Ige által.

• De méltatlan az is, aki azt hisz, hogy az egész testének szennyét egy lábmosással is megoldhatja.

• Jézus szerint a lábmosás csak azok számára jelent megoldást, akik az újjászületés fürdője – azaz a keresztség – által már egyébként teljesen tiszták. Ján. 13,10.

7. Kevesen figyelnek arra az apró kis részletre, hogy a szent kenyerek asztalára felrakott kenyerekre még felül tömjént kellett feltenni tűzáldozatul.

• Valószínűleg kis arany tányérokon helyezték el ezt a tömjént, hiszen tűzáldozat céljára kellett oda tenni, vagyis el kellett égetni. III. Móz. 24,7.

• A tizenkét kenyér fölött elhelyezett tömjén Izráel fiainak könyörgését jelképezte, kifejezője volt annak a kérésnek, hogy Isten gondoskodjon továbbra is népe táplálékáról.

III. Az arany füstölő oltár

1. A Szentély harmadik tárgya az arany füstölő oltár volt, amely közvetlenül a második kárpit elé volt helyezve. II. Móz. 30,6.

• Ez az oltár is a templom első részében volt elhelyezve azért, hogy a papok minden nap elvégezhessék rajta a szolgálatukat.

• A rajta végzett szolgálat jellege azonban a templom belső termével kapcsolta össze.

• Ezért a két helységet elválasztó kárpit nem ért föl egészen a mennyezetig, hogy az oltárról felszálló jó illat átkerülhessen a belső terembe, ahová a papok nem léphettek be.

• A belső kárpit mögött jelent meg az Úr, amikor Mózessel vagy Áronnal beszélni akart.

2. Mivel az arany oltár is Jézus Krisztust jelképezi, ezért az elhelyezésnek ez a módja egy csodálatos dolgot hirdet felénk.

• Isten és közöttünk ezután már nem a bűn áll, hanem Jézus Krisztus.

• Ezért térhetett vissza erről a helyről Áron mindig áldással.

3. Ezen az oltáron csak illatos füstölőszert égethettek, amelynek illata Istenhez szállt.

• Ez a felszálló jó illatú füst Jézus Krisztus áldozatát jelképezi, amely kedvet nyert Istennél.

• “Miképpen Krisztus is... adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.” Ef. 5,2.

• Jelképezi azonban a szentek imádságait is, amelyek Jézus érdemével párosulva, mint jó illat jut Isten elé. Zsolt. 141,2, Jel. 5,8/b.

4. Ezek az imák azonban csak akkor szállnak jó illatként Isten elé, ha az oltáron mutatták be azokat.

• Az illatáldozat idején ugyanis az arany oltár szarvait megkenték vérrel, mintegy emlékeztetőül a meghozott áldozatra.

• Az oltár olyan módon jelképezi Jézus Krisztust, mint aki az imádságainkat közvetíti, kedvessé és meghallgatásra méltóvá teszi Isten előtt. Zsid. 13,15. Ján. 16,23-24.

• Az arany oltárnál megtapasztalhatjuk a Jézus Krisztus nevében mondott imák erejét.

5. Az arany oltárral kapcsolatban különösen két dolgot kell figyelembe venni.

• Az oltárról állandóan szállt a jó illat Isten elé.

• Az imaéletünk állandóságára figyelmeztet bennünket ez a kép.

• Ha az oltárunkon lévő tűz kialszik, akkor az imaéletünk erőtlenségét fogjuk megtapasztalni.

• A gyertyatartóban az olajat és az arany oltáron a szenet egy időben újították fel.

• Ezzel Isten arra figyelmeztet, hogy csak akkor ad mennyei világosságot, ha az imaéletünk is állandó, – másként nem értékelnénk.

6. Az egyetemes papság alapján ezeket az áldozatokat nekünk kell bemutatnunk, de Jézus Krisztus által. I. Pét. 2,5/b.

• A régi szolgálattal ellentétben, most az a különbség, hogy nekünk kell a saját imádságainkat is Isten elé vinni, de Jézus nevében.

• Isten előtt igazán kedves áldozatnak tekinthető:

• A töredelmes és bűnbánó szív. Zsolt. 51,19.

• Ha egész lényemet kész vagyok felajánlani Istennek. Róm. 12,1-2.

• Imaáldozatom azonban mások érdekében is történhet, “mert igen hasznos az igazaknak buzgóságos könyörgése”.