Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

13. Isten utolsó figyelmeztető üzenete

III. Móz. 23,27-32.

I. Az őszi ünnepek II. A kűrt-zengésének napja
III. Az árnyék valósága IV. Isten figyelmeztető üzenete

Letöltés

 I. Az őszi ünnepek

1. Hány ünnep volt az őszi ünnepkörben, mikor tartották, és hogyan nevezték ezeket az ünnepeket?

  • Az őszi ünnepkör három egymást követő önálló ünnepből ált.

    • Az emlékeztető kürtzengés ünnepe 7. hónap 1-jén.

    • Az engesztelés napja 7. hónap 10-én.

    • A sátoros ünnep 7. hónap 15-től nyolc napon keresztül. 

2. Milyen jellegzetességeket figyelhetünk meg az őszi ünnepekkel kapcsolatban?

  • Amiképpen a tavaszi ünnepek, úgy az őszi ünnepek is a megváltás előképeként szoros egységet képeztek.

    • Ahogyan a tavaszi ünnepek az első advent eseményeit mutatták be jelképekben, úgy az őszi ünnepek a második adventtel kapcsolatos eseményeket vetítették előre.

  • A kürtzengés ünnepe egy figyelmeztetés volt, egy emlékeztetés, hogy az engesztelő ítélet napja közeledik.

    • A kürtzengés ünnepét tíz nappal korábban kellett megtartani az engesztelési nap előtt, hogy mindenki figyelmeztetve legyen időben a legnagyobb ünnep közeledtére.

  • Az őszi ünnepek középpontjában az engesztelés napja állt, időrendben is és jelentőségében is, ezért ezt a napot „ünnepek ünnepének” nevezték. III. Móz. 23,32.

    • Az engesztelési nap Isten ítéletének napja volt az Ő háznépe felett.

  • A sátoros ünnep pedig az engesztelés napján hozott ítélet által bekövetkezett megszabadulás felett érzett öröm és hála alkalma volt.

    • Ebben az ünneplésben élték át az Isten bűntörlő kegyelme által kiváltott öröm élményt.

II. A kürt zengésének napja

1. Milyen módon kellett megünnepelni a kürtzengés ünnepét, milyen napként kellett figyelembe venni ezt az ünnepet?

  • A kürtzengés ünnepét ceremoniális szombatként ünnepelték, mert ez a nap egyike volt annak a hét napnak, amelyet az évenkénti templomi szertartással kapcsolatban nyugalomnapként kellett megünnepelni. IV. Móz. 29,1.

  • Pál apostol ezekről a szombatokról beszél úgy, mint amik árnyékai vagy előképei voltak azoknak az eseményeknek, amelyek középpontjában Jézus Krisztus állt. Kol. 2,16-17.

    • Ezekre a szombatokra vonatkozó törvényeket Jézus eltörölte a halálával, mert ezeket a szombatokat nem a Tízparancsolat, hanem a ceremóniális törvény szabályozta. Kol. 2,14.

2. Milyen különleges rendelkezéseket adott Isten Mózesnak annak érdekében, hogy ez az ünnep betölthesse a jelképes rendeltetését?

  • Mózesnek két ezüst kürtöt kellett a templomi szolgálathoz készítenie, amelyeknek rendeltetését és használatát nagyon szigorúan szabályozta Isten. IV. Móz. 10,1-10.

    • Ez a két kürt Isten akaratának hirdető eszköze volt.

    • Különböző rendeleteket, utasításokat közvetítettek velük a nép felé.

      • A fejedelmeket és a nép vezetőit is ezzel hívták össze.

      • Ezekkel adtak jelt a táborbontáshoz, az egyes törzsek elindulásához, hogy a törzsek fegyelmezett rendben induljanak el.

      • Ezekkel hívták oltár elé a népet a reggeli és esti istentisztelethez.

      • De ezekkel irányították a népet akkor is, amikor ellenséggel harcoltak.

  • A kürtöknek tehát mindig tiszta hangon és határozottan kellett szólnia, hogy a nép el ne tévessze az általuk közvetített utasítást.

  • Másrészt viszont a népnek is éber figyelemmel kellett odafigyelni, amikor megszólaltak az Isten utasítását közvetítő kürtök.

    • Ahogyan Isten szavát és hangját közvetítették az ezüst kürtök, úgy közvetíti most nekünk a Biblia Isten üzenetét.

3. Volt-e Istennek rendelkezése arra vonatkozóan, hogy kik használhatják ezeket a kürtöket a nép vezetésére, kik adhatnak rajta keresztül utasításokat?

  • Mivel ezek a kürtök Isten akaratának hirdetőeszközeiként lettek elkészítve, ezért csak az Isten által kiválasztott papok használhatták őket.

  • A Biblia gyakran hasonlítja az emberi szót vagy beszédet a kürt vagy a trombita hangjához.

    • Ésaiás próféta is trombitához hasonlítja Isten szolgáit a rájuk bízott üzenet hirdetése közben. Ésa. 58,1.

    • János apostol Jézus hangját hallja látomása közben olyannak, mintha egy trombita szólalt volna meg. Jel. 1,10.  4,8.

  • Ezekben az esetekben mindig valamilyen Istentől jövő üzenetről van szó, aminek határozottan és tisztán kell hangoznia. I. Kor. 14,8.

    • Az igehirdetések módja legyen olyan, mint a trombita hangja, határozott és tisztán hangzó. Jóel 2,1.

4. Mivel ez a nap az emlékeztető kürtzengés napja kellett legyen, ezért felvetődik a kérdés, vajon mire emlékeztetett ezen a napon a kürt hangja?

  • Elsősorban arra emlékeztetett, hogy tíz nap múlva az „ünnepek ünnepe” következik, az engesztelő ítélet napja, amikor Isten a templomot akarja megtisztítani az egész évben áthárított bűnöktől, és egyúttal ezeket a bűnöket el akarja törölni.

    • Ezzel az ünneppel emlékeztetett népe között mindenkit azért, hogy legyen idejük felkészülni minden vonatkozásban az előttük álló rendkívüli eseményre.

    • Az engesztelés napján ugyanis Isten népének lelki sorsa dőlt el, hiszen ez Isten ítéletének ideje volt Izraelben.

  • Az engesztelés napján csak azoknak biztosíttatott Istennel való megbékélés, akik igénybe vették azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten évközben biztosított.

  • Az emlékeztetető kürtzengés tehát az Istennel való megbékélés utolsó lehetőségére figyelmeztette Izraelt.

5. Milyen szimbolikus jelentősége volt még az emlékeztető kürtzengésnek, mit fejezett még ki a megváltás művéből, az Isten és népe kapcsolatát illetően?

  • A szent kürtök hangja egyrészt az egész nép Istenhez kiáltó imáját fejezte ki és jelképezte az ünnep ideje alatt. - lásd: II. Krón. 13,12-18. (Abija és Jeroboám harcában)

  • Másrészt, mivel az isteni segítségért való folyamodás eszköze is volt az ezüst kürt, ezért az emlékeztető kürtzengés Isten felé is felszállt, hogy emlékeztesse a népének tett ígéretére és kegyelmére.

    • Ezért a szent kürtök harsonája arról biztosította a népet, hogy Isten nem feledkezik el népéről, nem feledkezik el az ígéreteiről, megemlékezik népéről a nyomorúságban is.

      • „…és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől… és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt.”  IV. Móz. 10,9-10.

III. Az árnyék valósága

1. Mi volt a rendeltetése az őszi ünnepeknek, mit akartak bemutatni és szemléltetni az ünnepek szertartásai és jelképes cselekményei?

  • Az Izraelben folyó templomi szolgálat és a vele kapcsolatos ünnepek Jézus Krisztus megváltói szolgálatának egy-egy előrevetített képe volt.

    • Pál apostol szerint ezek az ünnepek és a velük kapcsolatos jelképek „csak árnyékai voltak a bekövetkezendő dolgoknak”, a valóság középpontjában azonban a Megváltó személye és küldetése áll.  Kol. 2,17.

  • Mennybemenetele óta végzi Jézus a főpapi szolgálatot, „mint a szenthelynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített”. Zsid. 8,1-2.

  • Izrael őszi ünnepei Jézusnak erre a szolgálatára mutattak rá, ezt a szolgálatát tudjuk általuk jobban megérteni az őszi hármas ünnepkör jelképes cselekményei által.

2. Rendeltetése szerint milyen két fő részre lehet szétválasztani Izráel ünnepeit, hogy jobban megérthessük Isten megváltó kegyelmét?

  • A földi templomban gyakorolt árnyék mintához hasonlóan Jézus főpapi szolgálatának két szakasza és két célja van.

  • Az első szakasz az év minden napján gyakorolható cselekményekből állt, amely a bűnbocsátó kegyelem lehetőségét kínálta fel mindenkinek, a helyettesként bemutatott áldozat halála által.

    • Annak tudatosítására rendelte el Isten az áldozatoknak ezt a rendszerét, hogy sohase feledkezzenek el arról, az ember nem teheti jóvá az elkövetett bűnöket.

    • Csak a helyettes áldozat szabadíthatja meg a bűnöst a bűn terhétől, csak az ártatlan áldozat biztosíthat számára olyan bűntelenséget, aminek birtokában megállhat Isten ítélőszéke előtt.

  • A második ünnepkör viszont a bűntörlő kegyelem, a végleges bűnrendezés lehetőségét volt hívatott bemutatni.

    • Annak tudatosítására rendelte el Isten ezeket az ünnepeket, hogy a bűnbocsátó kegyelem csak feltételes kegyelem, mert a megbocsátott bűnt még nem lett eltörölve.

    • Csak így érthették meg maradandóan, hogy Isten állandóan megnyilatkozó kegyelme nélkül elveszett állapotba kerülhetnek.

      • Jézus a szőlőtőkéről szóló példázatában fogalmazta meg ezt a mi részünkre, amikor azt mondta: „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Jn. 15,5/b.

3. Mit tudhatunk a Bibliából arra vonatkozóan, hogy a bűnbocsátó kegyelem a nagy valóságban sem tekinthető végleges bűnrendezésnek?

  • A Bibliában található kinyilatkoztatások szerint bizonyos esetekben a korábban már megbocsátott bűn még visszahárítható az elkövetőjére. Ezék. 18,24.

    • Jézus az adós szolgáról szóló példázatával próbálta bemutatni és érzékeltetni ezt a végzetes lehetőséget. Mt. 18,23-35.

  • A bűnbocsátó kegyelmet éppen a visszaháríthatósága miatt nevezzük feltételes kegyelemnek, hiszen a megbocsátással nem lett eltörölve a bűn, hanem csak át lett hárítva a bűnösről.

    • Az ószövetségi időben a bűnért való áldozat bemutatásával részesült bűnbocsátó kegyelemben a bűnös, a bűne azonban az áldozat vérének közvetítésével be lett víve a templomba a pap közbenjáró szolgálata által, és ettől kezdve a templomot terhelte.

    • Az újszövetségi időben viszont hit által igényelhető a bűnbocsátó kegyelem Jézus Krisztus áldozata által, ugyanakkor Ő végzi a közbenjáró szolgálatot is, hogy a megbocsátott bűneinktől megszabadulva a mennyei templomra történjen meg az áthárítás.

  • Dávid ezt a bűnbocsátó kegyelmet átélve fogalmazta meg a 32. zsoltárban az ezzel kapcsolatos hitét és örömét.

    • „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít…”  Zsolt. 32,1-2.

4. Mi történt a templomra áthárított bűnökkel, mit tudhatunk arról, hogyan rendezi Isten a bűn végső sorsát?

  • A templomi szolgálat második szakasza, amit évenként egyszer gyakoroltak, a bűntörlő kegyelem lehetőségét biztosította, de csak azoknak, akik előzőleg igénybe vették a bűnbocsátó kegyelem lehetőségét.

  • A bűntörlő ítéletre mutató szolgálatot évente egyszer, egy meghatározott időben kellett elvégezni, amit engesztelés napjának nevezte el Isten. III. Móz. 23,27.

    • Ezen a napon végzett templomi szolgálat döntötte el véglegesen a bűn sorsát Isten előtt, ezért nevezték ezt a napot „ünnepek ünnepének”. III. Móz. 23,32.

      • Ebből adódóan ez a nap mindig egy isteni ítélet napja volt Izráel életében, mert ekkor történt meg a bűn végleges elrendezése, vagyis eltörlése.

  • A templomot terhelő bűnök ezen a napon át lettek hárítva Azázel bakjára, amely Sátánt jelképezte, akinek a pusztába kellett kivinni magán Izráel minden bűnét.

    • Így fog Sátán is ezer évig a kietlen és puszta Földön lenni, hogy végül elvesszen mindazokért a bűnökért, amiket a megváltottak követtek el ugyan, de benne születtek meg, Ő volt ezeknek a bűnöknek a szerzője.

  • Erre a rendkívüli eseményre figyelmeztetett az emlékeztető kürtzengés ünnepe.

    • Vagyis ez az emlékeztető esemény az Istennel való megbékélés utolsó lehetőség kínálta fel mindenki számára.

5. Az engesztelés ünnepének ítéletében mit vizsgált és ítélt meg Isten, talán tételesen vette sorra és vizsgálta meg az évközben áthárított bűnöket, és mi ennek a tanulsága a mi számunkra?

  • Semmi olyan esemény sem történt, ami arra engedne következtetni, hogy Isten ekkor tételesen elővett és megvizsgált minden áthárított bűnt.

  • Ez a nap inkább egy olyan alkalom volt Izráel életében, amikor Isten azt ítélte meg, hogy mennyire vették komolyan a bűnbocsátó kegyelmét, amit év közben biztosított számukra.

    • Ugyanígy a nagy valóság vizsgálati ítéletében sem az elkövetett bűneinket fogják megvizsgálni egyenként, hanem azt, hogy az érintettek mennyire vették komolyan azt a kegyelmet, amit Jézusban nyertek el.

      • Elfogadták-e Jézust személyes megváltójukként, és megmaradtak-e vele élő összeköttetésben.

  • A Jézusban való hit általi megigazulás evangéliuma éppen annak lehetőségét kínálja fel, hogy teljes bűntelenségben állhassunk az ítéletben. Jel. 19,8.  Zak. 3,4.

    • Mivel az elkövetett bűneink már elnyerték a büntetésüket a Helyettes halálában, ezért ezeket a bűnöket csak kitörli Isten a mennyei könyvek feljegyzéseiből. Csel. 3,19.  Jer. 50,20.  Ezék. 18,21-22.  Zsid. 9,28.

6. Megkezdődött már Jézus főpapi szolgálatában az az esemény, ami a bűntörlő kegyelem gyakorlásával kapcsolatos, az áthárított bűnök eltörlésének alkalma?

  • Igen, 1844-ben kezdődött meg Jézus Krisztus főpapi szolgálatában a bűntörlő kegyelem alkalma, az engesztelés ítélete, vagyis a vizsgálati ítélet.

    • Magáról az eseményről és az idejéről a következő alkalommal beszélünk.

  • Az a tény, hogy ezeket az ünnepeket az Isten által meghatározott pontos időben kellett megtartani, arra utal, hogy a megváltás kiemelkedő eseményeinek is az Isten által meghatározott időben kell megtörténni. Gal. 4,4.

  • Mielőtt Jézus főpapi szolgálatában is bekövetkezik az engesztelésnek ez az ítélete, Isten a Földre is elküld egy figyelmeztetető üzenetet, amely az emberek figyelmét hívatott felhívni erre a rendkívül fontos és sorsdöntő eseményre. Jel. 14,6-7.

    • Ezzel a felszólító üzenettel a megtérés utolsó lehetőségét kínálja fel Isten a bűn világában élő embereknek.

    • Mindenki saját maga választhatja meg végső sorsát, és döntheti el, hogy mi történjen vele és a bűneivel az Isten végső ítéletében.

IV. Isten figyelmeztető üzenete

1. Megérthető-e a próféták könyveiben található Isteni üzenet, vagy egy homályos és a ma embere számára valami titokzatos írásnak kell tekinteni azokat?

  • A próféták könyveit ma már nem tekinthetjük érthetetlen és titokzatos írásoknak, hiszen János írása is azzal kezdődik: „Jézus Krisztus kijelentése”. Jel. 1,1/a.

    • Mivel a Jelenések könyve Jézus Krisztus kijelentése, ezért azt sohasem lehetett titoknak tekinteni.

      • Isten különleges áldást ígér azoknak, akik olvassák, hallgatják és megtartják a benne írottakat. Jel. 1,3.  22,7.

      • Ezért nekünk ma teljesen világos ismeretünknek kell lenni arról, hogy a Jelenések 14. fejezetében milyen ítéletre hívja fel figyelmünket Isten.

  • Már Dániel próféta könyvével kapcsolatban sem érvényesíthető a titok kifejezés.

    • Dániel idejében még voltak titokként ismert részek, ezért bizonyos kinyilatkoztatásokat bepecsételtnek kellett tekinteni, de csak a vég idejéig. Dán. 12,9.

    • Jézus azonban már arra figyelmeztetett az evangéliumban, hogy a beteljesedés előtt meg lehet érteni Isten gyermekeinek: „aki olvassa, értse meg.” Mt. 24,15.

    • Mert Isten semmit sem cselekszik addig, amíg meg nem jelenti titkát szolgáin keresztül. Ám. 3,7.

2. A próféták által adott kijelentéseken kívül adott-e Isten még egyéb figyelmeztetést is arra vonatkozóan, hogy az emberek felfigyeljenek a történelmi idők jelentőségére, és ez cselekvésre késztesse őket?

  • A Jelenések könyvének üzenetéhez kapcsolódóan Isten még egy különös, rendkívüli természeti jelenséggel is megerősítette a Tőle jövő üzenet hatását, amely akkor minden embert elgondolkodásra kényszerített.

    • Mintha egy trombita hangja zengett volna végig az egész földön.

  • 1833. november 13-nak éjszakáján este 9 órától napkeltéig egy rendkívüli csillaghullást figyelhettek meg az emberek, szinte az egész Földön.

    • Volt olyan hely, ahol kisebb-nagyobb tűzgolyók mozogtak minden irányban.

      • „Gyakran föl, le, vagy ívesen, esetleg egymással szembe repülve, hosszú, tüzes farkat vonva maguk után, amelyekből néha szikrák és fénycsóvák lövelltek ki, éspedig rendkívül erősen, gyakran néhány percig is, és alakjukat változtatva feltűnő színesen világítottak.” (Krisztus dicsőséges eljövetele 49. oldal.)

    • Más helyen a csillaghullás olyan volt, mintha egy tűzeső lett volna.

      • „Az 1833 november 12-ről 13-ra virradó éjjel a csillagok egész zápora hullott alá a földre. Különösen Észak-Amerika volt a színhelye ennek az eseménynek. Míg a hasadó hajnal nagy nehezen véget vetett a magasztos színjátéknak, a mexikói öböltől egész Halifaxig mindent a repülő világítótestek ragyogtak be,”  (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 142.)

3. Mi a célja ezeknek az Istentől jövő figyelmeztetéseknek, megfélemlíteni akarja vele az embereket vagy örömhírt akar közölni általa?

  • Az Isten ítéletére figyelmeztető üzenetek minden esetben az örökkévaló evangélium részeként kerül kinyilatkoztatásra az emberek számára.

    • Evangélium vagyis örömhír, mert megismerteti az emberekkel azt, hogy még van remény, még van lehetőség a megtérésre, a kegyelem ítéletére.

  • Ezt a lehetőséget nem szűk körben, a kiváltságosak részére mondja el Isten, hanem minden ágazathoz, nyelvhez tartozó emberrel meg akarja ismertetni. Jel. 14,6.

    • Ezért tűr hosszan, késlelteti visszajövetelét, hogy mindenki megismerhesse ezt a lehetőséget, és legyen alkalma élni is vele. II. Pét. 3:9.

  • Amikor az evangéliumnak ez az üzenete minden emberhez eljutott, amikor minden embernek felkínálta a megtérés lehetőségét, csak akkor fejezi be Jézus a főpapi szolgálatát, és mondja ki a megmásíthatatlan döntését. Mt. 24,14.  Jel. 22,11.

  • Ma még tart a kegyelem ideje felettünk, menjünk tehát Jézushoz, a kegyelem egyetlen forrásához! Zsid. 4,15-16.

    • Istenhez fordulásunk viszont csak egyetlen dologban juthat kifejezésre: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget!”. Jel. 14,7.

4. Kell-e a ma emberének is készülni az engesztelés ítéletének eseményével kapcsolatban, és ha igen, akkor mit jelent számunkra ez a gyakorlatban?

  • Azért is nevezték „ünnepek ünnepének” az engesztelési napot Izráelben, mert ez egy mélységes önvizsgálat napja volt mindenki számára, hiszen ezen a napon dőlt el sorsuk Isten előtt, ekkor dőlt el, hogy eltörli-e bűneiket vagy sem.

    • „Ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.”  III. Móz. 23,29.

  • Hasonló okok miatt kell önvizsgálatot tartani ma is, amikor a nagy valóságban folyik ez az ítélet a Mennyben.

    • „Az Úr azt kívánta… aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!” (Nagy.Küzd: 436,1.)

  • Így figyelmeztet Isten arra, hogy a vizsgálati ítéletben is csak azok esetével foglalkozik, akik a Jézus Krisztusba, mint személyes Megváltóba vetett hit által már megszabadultak bűneik terhétől, részesültek Isten bűnbocsátó kegyelmében.

5. Mit jelent Isten rendelkezésében ez a kijelentés, hogy „irtassék ki az ő népe közül”, milyen vonatkozásban teljesedhet ez be rajtunk?

  • Az engesztelési nappal kapcsolatban Isten egy kiegészítő kifejezéssel magyarázza meg azt, hogy miképpen valósulhat meg ez a szigorú ítélet.

    • Az egyik versben azt mondja Isten: irtassék ki az ő népe közül”, addig a másikban már azt: elvesztem az ilyent az ő népe közül”. III. Móz. 23,29-30.

    • Ez a kiegészítés arra figyelmeztet, hogy ezt az ítéletet nem valamilyen emberi törvényszéknek kell végrehajtani, hanem maga Isten lesz az ítélet végrehajtója.

    • Vagyis akik nem vették figyelembe a bűntől való szabadulásnak az Isten által adott szabályait, azokat Isten nem tekinti népéhez tartozóknak.

  • A nagy valóságban ez az ítélet abban teljesedik, hogy az érintett személynek a nevét kitörli Jézus az élet könyvéből.

    • Az élet könyvéből való kitörlésssel az Isten népe soraiból törlik ki a nevét, vagyis onnan írtatik ki, ezért ettől kezdve már a gonoszok közé számláltatik.

    • De ha győz, elfordul a bűneitől, akkor ennek az ellenkezője is igaz. Jel. 3,5/a.

6. Milyen utalást találunk Jóel próféta könyvében az Isten nagy engesztelési napjára való felkészüléssel kapcsolatban?

  • Jóel mindenek előtt azt mondja el, hogy közel van az Isten végső elszámolásának nagy napja, amikor végrehajtja meghozott ítéletét. Jóel. 2,1.

  • Később már úgy beszél erről a napról mint János a Jelenések könyvében: „Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?”. Jóel 2,11/b. - Jel. 6,17.

  • Majd pedig úgy beszél erről az időszakról, hogy amikor elérkezik az ideje annak, akkor Isten kiönti Lelkét minden testre, mint ahogy a korai és a késői eső is a maga idejében hull a földre. Jóel 2,28.  23.

  • Végül pedig azt mondja el, hogy ebben az eseménysorozatban bekövetkezik az is, hogy „mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül”.  Jóel 2,32.

7. Hogyan fogjunk hozzá, milyen módon induljon meg a Jóel által hirdetett megtérés, személyes és közösségi életünkben, milyen szintű megtérést vár el Isten mindazoktól, akik felfigyelnek és hallgatnak a felszólítására?

  • Jóel szinte lépésről-lépésre vezet bennünket a megtérés útvonalán.

  • „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint.” 2,12/a.

    • A teljes szív azt jelenti, hogy még a dédelgetett dolgokban is meg kell térni.

    • Nemcsak a látványos külső dolgokban, hanem a szívetekben is, a hajlamok és a vágyak szintjén megélt bűnökből is meg kell térni, hiszen Isten kész új szívet teremteni bennünk. Zsolt. 51,12.  II. Kor. 5,17.

  •  „Térjetek meg hozzám... böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.”

    • Mintha csak azt mondta volna a próféta, hogy sanyargassátok meg magatokat.

    •  Isten előtt ilyen szinten megalázkodni csak az képes, akinek szívében már megtörtént a megtérés csodája.

      • Csak a szívében megtért ember tudja úgy látni a saját életét, hogy az böjtölésre, sírásra és kesergésre készteti.

  • „Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz.”

    • Ne az emberek előtt mutogassátok a megtérésetek mértékét, hanem Isten előtt.

    • Ha elsősorban az embereknek mutogatjátok magatokat, akkor csak az emberektől fogjátok elnyerni a jutalmat is.  Mt. 6,16-18.

8. Milyen érveket sorakoztat fel Jóel annak érdekében, hogy meggyőzzön arról, még van remény, érdemes megtérni az Úrhoz teljes szívünk szerint?

  • Térjetek meg az Úrhoz a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”

    • „Mindenki fohászkodik a bűnei megbocsátásáért, és reménykedik Isten könyörületességében, nem a saját érdemei miatt, hanem annak irgalmassága folytán, aki szívesebben bocsát meg, mint büntet.” (Dr Hercz: Kommentár III. 162. old. Philo-tól idézi)

  • „Ki tudja, hátha visszatér.... és áldást hagy maga után.”