Igen, volt még más is a Szentek-szentjében, a szövetségládán kívül ugyanis még három dolgot lehetett látni, amik szintén itt kerültek elhelyezésre.
- Elsőként a Mózes által írott törvénykönyvet említhetjük.
- De volt ott egy aranykorsó is, amely a mennyből hullott kenyérrel, a mannával volt teletöltve.
- Ezen kívül még egy mandula ág volt ott, amire Áron neve volt felírva, és ez az ág itt a templomnak ebben a termében hajtott ki, és érlelt gyümölcsöt.
Mindezek a dolgok örök emlékeztetőként lettek betéve a templomnak ebbe a legszentebb részébe, a szövetségláda elé és mellé.

2. A frigyláda előtt elhelyezett tárgyak között mi volt az, amit a legjelentősebb tárgyként nevezhetünk meg?

A láda előtt elhelyezett tárgyak között legjelentősebbnek tekinthető a Mózes által teleírt törvénykönyv. V. Móz. 31,24-26.
A keresztény emberek gondolatában nagyon sokszor zavart okoz annak az ismereteknek a hiánya, miszerint nem tesznek különbséget törvény és törvény között a Bibliában.
Ezért amikor arról olvasnak, hogy Jézus megszüntetett bizonyos törvényeket, akkor azonnal a Tízparancsolatra gondolnak, noha még háromféle törvényt adott Isten Mózes által, Izráel részére.
- A ceremoniális törvényt, amely az áldozati rendtartást és a templomban folyó szolgálatokat szabályozó törvény volt.
- A polgári törvényt, ami az államigazgatást és a társadalmi együttélést szabályozta a zsidó nép, mint egy nemzet életében.
- Az egészségügyi törvényt, amely az életmód minden területén isteni eligazítást adott számukra: öltözködés, táplálkozás, tisztálkodás, stb.

3. A Biblia beszámol arról, hogy Jézus megszüntetett bizonyos törvényeket, már életében is, majd pedig a halálával, – mit tudhatunk erről, milyen törvényeket szüntetett meg?

Érvénytelenített és figyelmen kívül hagyott minden olyan törvényt, amiket nem Isten adott, hanem csupán az atyák rendeleteiként kerültek előtérbe és lettek a népre kényszerítve.
- „Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet”, de Isten nem adott ilyen törvényt. Mt. 5,43. v.ö: III. Móz. 19,17-18.
- Ezért Jézus máshol még hozzá tette: „Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.” Mt. 15,6.
Az újonnan szerveződő Egyház számára Jézus még földi életében megszüntette a zsidó népnek adott közigazgatási, illetve polgári törvényt, amely pl. azt írta elő, hogy „szemet szemért, fogat fogért.” Mt. 5,38-39.
- Ezekre a törvényekre a nemzetközi egyház életében már nincs szükség, hiszen e törvények között nagyon sok olyan rendelkezés volt, amit korábban csak a bűn torzítása miatt engedett meg Isten.
- Jézus azonban szeretne felemelni bennünket a szív keménysége miatt adott törvények szintjéről egy magasabb szintre, ahol a szeretet alapelve szabályozza a gondolkodásunkat és az egész életünket.
Golgotai halálával pedig érvénytelenítette az egész áldozati rendszert, és ezzel együtt azt a törvényt is, amely a templomi szolgálat ceremóniáját szabályozta.
- Mivel az igazi áldozat bemutatásra került, ezért többé nincs szükség az előképekre, a szimbolikus cselekményekre, hiszen azok „csak árnyékai voltak a bekövetkezendő dolgoknak, de a valóság Krisztus”. Kol. 2,17.
Az egészségügyi törvényben adott alapelvek egy része pedig csak a zsidó nép számára adatott, az ő sajátos életkörülményeik szabályozására, ezért ezek nem egyetemes érvényűek.
- Viszont vannak olyan pontjai ennek a törvénynek, amik szintén örök érvényűek, mivel az emberi szervezet működése nem változott meg, ezért a saját érdekünkben is fontos figyelembe venni és aszerint élni. Csel. 15,29.
A szövetség feltételéül adott erkölcsi törvényt azonban nem eltörölte, hanem megerősítette, és még jobban kiemelte annak lelki követelményét. Mt. 5,21-22. 27-28.

4. Különbséget tett-e Isten a Tízparancsolat és a többi törvény között, vagy egyenlő értékű parancsolatnak tekintette mindegyik rendelkezését?

A Biblia nagyon határozott választóvonalat húz a Tízparancsolat és a többi törvény közé.
Amíg a Tízparancsolatot maga Isten írta le egy kőtáblára, addig a többi törvényeket Mózesnek kellett lejegyeznie egy könyvbe. II. Móz. 31,18/b. V. Móz. 31,24.
Amíg a Tízparancsolatot a szövetségládában őrizték, addig a Mózes által írott törvényeket csak a láda elé tették. V. Móz. 10,5 – 31,24.
Amíg a Tízparancsolat örök érvényű, ‒ ezért íródott kőtáblára ‒ tehát még ma is érvényes, addig a Mózes által írott törvények többsége érvényét veszítette Jézus halálával. Mt. 5, 17-18. ‒ Kol. 2,14.
- Ha a Tízparancsolat is megváltoztatható lenne, akkor Jézusnak nem kellett volna a kereszten meghalnia a törvényszegéseink miatt.

5. Pál apostol „ellenünk szóló kézírás”-nak nevezi azt a törvényt, amit Jézus érvénytelenített a halálával, – honnan vette Pál ezt a meghatározást, és mit akar kifejezni ez a megnevezés: Kol. 2,14.

Pál apostol Mózestől idézi, az ő írásaiból vette át ezt a megnevezést, ezek a törvények ugyanis az Istentől származó ígéretek bizonyságai voltak Izrael népe ellen, ha nem tartja meg a szövetség feltételeit. V. Móz. 30,16-19. 31,26.
- Ha majd a nép elfordul Istentől és megtöri az Istennel kötött szövetséget, aminek következményeként az ítélet büntetése jön rá, de emiatt elkezd zúgolódni, és azt kérdezi: miért jött reánk ez a baj, akkor majd ez a törvény fogja igazolni Isten büntetését, és akkor lesz ez a törvény Izráel ellen, illetve Isten mellett bizonyságul.

II. Áron kihajtott vesszője

1. A mózesi törvényeken kívül még milyen különlegességnek számító dolog lett elhelyezve a szövetségláda előtt?

Ez a különleges tárgy az Áron kihajtott vesszőjeként ismeretes előttünk, amit szintén a frigyláda elé kellett örök emlékeztetőként elhelyezni. IV. Móz. 17,10.
Ez a vessző nem mindennapi körülmények között hajtott ki, és nemcsak egyszerűen kihajtott, hanem egyetlen éjszaka alatt új ágat is hajtott, sőt még virágot növelt és gyümölcsöt érlelt. IV. Móz. 17,8.
- Ez a rendkívüli csoda egy különös esemény miatt történt, és a megőrzött vesszővel Isten emléket akart állítani annak, ami ott és akkor történt.

2. Milyen esemény történt Izráelben, ami Istent arra késztette, hogy egy figyelmeztető emléket állítson a történteknek, és így ez is ellenük szóló bizonyság legyen a frigyláda előtt?

Kóré, Izrael egyik fejedelme, aki rokona volt Mózesnek és Áronnak, azt gondolta, hogy ő is igényt tarthat azokra a jogokra, mint Mózes és Áron.
Ezért Kóré megismételte Isten népe között ugyanazt, mint egykor Sátán a Mennyben az angyalok között, vagyis fellázította a népet és a nép fejedelmeit Mózes és Áron ellen. IV. Móz. 16,1-3.
Mivel a háttérben mindig az Ősellenség állt, ezért ugyanaz a lélek késztette ezeket az embereket is, mint napjainkban azokat, akik még erőszak árán is megpróbálnak vezetői posztot szerezni maguknak.
- Ma is vannak, akik erős érvényesülési vággyal akarnak élre kerülni, rendszerint úgy, hogy mások jóhírét és tekintélyét kérdőjelezik meg az emberek előtt.
Mindezt pedig rendszerint az Isten szavára való hivatkozással teszik.
Isten azonban, amikor szükségesnek látta, hatalmasan közbelépett választott eszközei védelmére, és ma is megteszi ugyanezt, ha szükségesnek látja.
- A Mózes és Áron ellen lázadó vezetők alatt megnyílt a föld és elnyelte őket, a többieket pedig az Istentől jövő tűz semmisítette meg. IV. Móz. 16,32. 35.

3. Hogyan reagált Mózes az ellene támadó emberekkel szemben, mi jellemezte a viselkedését, mire tanít bennünket ez a magatartás?

Mózes nem támadt neki az ellenfeleinek, - mint ahogy legtöbbször történi szokott ez – hanem Istenhez kiáltott igazságszolgáltatásért. IV. Móz. 16,4.
- Mózes csak imádkozott és várta az Isten válaszát és szabadítását.
- Ahogy Jeremiás mondja a siralmaiban: „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig”. Jer. Sir. 3,26.
Isten mindig igazolja azokat, akiket elhívott és kiválasztott.
- Az igazolás módját és idejét azonban Istenre kell bízni, ahogy Jézus is tette ezt a gecsemánéban, amikor azt mondta: „legyen meg a te akaratod”. Mt. 26,42.
A Mózessel történő eseményből meg kell tanulni, hogy miként viszonyuljunk az ellenünk irányuló támadásokkal szemben.
- Sohasem szabad elhamarkodottan cselekedni, hanem türelmesen, és hittel kell várnunk Isten közbelépésére, de nem félelemmel várni, hanem bátran, Istenbe vetett hittel. Zsolt. 31,25.

4.Milyen különleges módon oldotta fel Isten azt a feszült és ellenséges helyzetet, ami Kóré lázításának eredményeként alakult ki a nép között, hogy mindenki végérvényesen elfogadja és belenyugodjon Isten választásába?

Mivel Kóré és társai is azt gondolták, hogy ők is lehetnek ugyanolyan Istentől választott vezetők a nép előtt, mint Mózes és Áron, ezért a hasonló esetek elkerülése érdekében Isten egy bölcs óvintézkedésről gondoskodott a jövőre vonatkozóan.
Izrael minden törzséből való minden fejedelemnek egy-egy vesszőt kellett az Úr elé vinni a szövetségláda elé, úgy, hogy a vesszőre legyen ráírva a törzsfő neve. IV. Móz. 17,2-4.
- Az ígéret szerint azt kell az Úr választottjának tekinteni, akinek a vesszője kihajt a rá következő éjszakán. IV. Móz. 17,5.
Másnap, amikor Mózes kihozta a templomból a vesszőket, teljesen egyértelmű volt, hogy kit választott ki Isten a főpapi szolgálatra. IV. Móz. 17,8.
Később ezt a vesszőt kellett Isten választásának emlékeztetőjeként visszavinni a szövetségláda elé, egy újabb lázadás esetén ellenük szóló bizonyságként, „őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül”. IV. Móz. 17,10.

III. A kihajtott vessző, mint szimbólum

1. Van-e valamilyen jelképes üzenete és jelentősége az Áron kihajtott vesszőjének?

Áron kihajtott vesszője, amely főpapi voltának Istentől adott elismerő jele és bizonyítéka, egyúttal különös utalás Jézusra, a mi nagy Főpapunkra is.
- Ha Áron Isten választott szolgájának tekinthető, akkor Jézus még inkább.
  - „Ímé az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli, Lelkemet adom őbelé.” Mt. 12,18.
- Ha Áron kiválasztottságát keményen megtámadták Isten népének soraiból, akkor ez még súlyosabb módon történt meg Jézussal kapcsolatban.

2. Milyen hasonlóság található abban, amit Áronért, illetve Jézusért tett Isten?

Áron veszője látszólag semmiben sem különbözött a többi vesszőtől, akként Jézus sem különbözött korának többi emberétől, külsőre teljesen hasonlított hozzájuk.
Amit Isten ott a templomban megtett Áron érdekében, ugyanazt mondja el Ésaiás prófétikus nyelvezettel Jézussal kapcsolatban, eszerint Ő is, mint egy vessző kivirágzott a száraz, kietlen földön.
- „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál növekedik.” Ésa. 11,1.
- „Felnőtt, mint egy virágszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből.” Ésa. 53,2/a.

3. Miben különbözött Áron vesszője a többitől, és ez a különbség hogyan fedezhető fel Jézussal kapcsolatban a kortársai között?

Egy valamiben azonban lényes különbséget találunk az Isten színe elé bevitt vesszők között:
Ha egy ágat levágnak a fáról és azt kifektetik a száraz homokra, akkor mindenki tudja, hogy az végleg el fog pusztulni ott.
- De nem ez történt Áron vesszőjével, hiszen ez a vessző a pusztulás helyén életre fakadt, új ágat hajtott, virágot növesztett és gyümölcsöt érlelt.
Rendkívül szemléletes módon és tökéletesen fejezi ki ez a jelképes esemény azt, ami Jézussal történt itt a földi élete során.
- A külső szemlélő számára Jézus éppen úgy lett kifektetve a száraz sírba, az enyészet vermébe, mint a hozzá hasonló emberek.
- Jézus azonban életre támadt, és feltámadása nagyon sok gyümölcsöt érlelt Isten országa számára.

4. Van-e valamilyen jelképes üzenete és jelentése velünk kapcsolatban Áron kihajtott vesszejének?

Áronhoz hasonlóan bennünket is Isten választott ki, és különített el magának egy szent szolgálatra, és azt akarja, hogy az Ő áldásával eredményes legyen ez az elkülönítés.
Mindenek előtt azt akarja, hogy mint szent papjai, „lelki áldozatokkal áldozzunk, amelyek kedvesek Istennek”, és így szolgáljunk Neki. I. Pét. 2,5.
Másrészt viszont azt is akarja, hogy szolgálatunk végzése közben, a Tőle kapott áldások eredményeként maradandó gyümölcsöt teremjünk, miként történt az Áron vesszejével is.
- „Én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.” Jn. 15,16.

IV. A mannás korsó

1. Mi volt a harmadik tárgy a frigyláda előtt a Szentek-szentjében, amit Isten emlékeztetőül helyeztetett el ott?

A szövetségláda mellett harmadikként egy mannával megtöltött aranykorsó volt elhelyezve.
Ez a korsó abból a mannából lett megtöltve, amely negyven éven keresztül táplálta Izraelt a pusztában, mint mennyei kenyér.
Ez a mannával töltött korsó Isten gondviselésének és hűségének örök bizonyítékaként lett elhelyezve a templom legszentebb részében.
- Egy „ómer” (kb. 2,2 liter) mannát kellett beletenni ebbe a korsóba, ami egy főnek a napi adagja volt. II. Móz. 16,16. 33.
- A mannával töltött korsó is egy „ellenük szóló bizonyság” volt, hiszen a mannahullás előtt is Isten ellen lázadtak fel, és ennek emlékére kellett elhelyezni ezt a korsó mannát az Isten gondviselő kegyelmének szemléltetésére. II. Móz. 16,33-35.

2. A Biblia kijelentései szerint milyen szimbolikus jelentése van a mannának, mint Istentől adott tápláléknak?

A zsoltáríró mennyei gabonának, angyalok eledelének nevezi a mannát. Zsolt. 78,24-25.
Pál apostol viszont egy közös lelki eledelnek tekinti, mert tudja, hogy a manna egy előre mutató szimbólum is volt. I. Kor. 10,3.
- Ez a manna jelképezi Istennek Igéjét, úgy az írott Igét, vagyis a Bibliát, mint a testté lett Igét, vagyis Jézus Krisztust. Jn. 6,51. Mt. 4,4. Jn. 6,63.
Ennél a pontnál szükséges fölvetni önmagad számára azt a kérdést, hogy te mivel táplálod a belső emberedet, a lelkedet?
- A manna ugyanis nem földi termék volt, hanem felülről, a Mennyből származó eledel.
- Isten ma a huszonegyedik században is azt szeretné, hogy a lelki életünk vérkeringése ne szennyeződjön tisztátalan és fertőző dolgokkal. Fil. 4,8.

3. Hogyan és milyen körülmények között adta Isten a mannát, és a népnek mit kellett tenni annak érdekében, hogy a családok számára legyen elég táplálék?

A mannát, mint Istentől adott táplálékot csak az Isten által meghatározott módon és időben lehetett és kellett összegyűjteni mindenkinek a családja számára.
- Kora reggel kellett szedni belőle fejenként egy ómerrel (2,2 liter) egy napra.
- Aki későn jött, már nem talált semmit, mert a maradék elolvadt a felkelő Nap melegétől.
- Amit viszont összeszedtek, az nem olvadt el, másnapra eltenni viszont már nem lehetett, mert nem olvadt el ugyan, de megromlott, kivéve a pénteki szedést, mert az felhasználható maradt egész szombaton. II. Móz. 16,19-26.
Az Isten által biztosított lelki ételt is végzetes későn keresni, akkor kell élnünk vele, amikor Isten megteríti a lelki asztalunkat.
- Egyszer végleg be fogja zárni a lehetőségek ajtaját – mint ahogy Noé bárkáját, vagy a balga szüzek előtt a menyegzői ház ajtaját. Ámós 8,11-12.

4. Milyen üzenetet találhatunk abban a körülményben, hogy a mannát csak a pusztában adta táplálékul népének, amíg a Kánaán határához nem jutottak?

Kánaánba belépve már másfajta táplálék állt a rendelkezésükre, ezért a mannára már nem volt szükségük. II. Móz. 16,35. - Józs. 5,12.
Bennünket is csak a bűn pusztájában való zarándok utunkon táplál Isten a Mennyből származó kenyérrel, az írott Igével. Mt. 4,4.
A mennyei Kánaán határához jutva az írott Ige üzenete, mint lelki táplálék elveszíti a jelentőségét, ott már teljesen más étellel és más módon fogja táplálni Isten a lelkünket.

5. Milyen üzenete van számunkra annak a körülménynek, hogy Izráel fiai minden reggel csak egy napra való mannát szedhettek össze, semmit sem rakhattak el maguknak másnapra?

Különös módon a megszedett manna nem olvadt el a Nap melegétől, másnapra azonban már nem volt használható, nem lehetett hosszabb időre tartalékolni belőle.
Az Istenre hagyatkozás mindennapi leckéje volt ez Izráel fiai számára ott a pusztában.
- Jézus bennünket is erre akar megtanítani a minta imájában adott kijelentésével: „a mindennapi kenyerüket add meg nékünk ma”. Mt. 6,11.
- Így kell nekünk is naponta összegyűjtenünk Isten igei üzenetét a Bibliából, mert mindennap újabb és újabb igei táplálékra van szükségünk.

6. Mi a lelki jelentősége annak, hogy a naponta összegyűjtött mannát különböző módon lehetett felhasználni táplálékul?

Az Isten által adott mennyei mannát különböző módon lehetett elkészíteni és felhasználni a táplálkozásban: főzve, sütve, rántva.
Ugyanilyen sokrétűen tudjuk felhasználni mi is az Istentől kapott írott Ige üzenetét.
- „Hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II. Tim. 3,16-17.

7. Ebből a különleges mennyei ételből, a mannából, csak a földi templomban lett eltéve egy korsóval, vagy máshol is találkozhat vele Isten népe?

Nemcsak a földi templomban lett eltéve, hanem Jézus is tett el belőle azoknak, akik mint győzők, a mennyei város lakóivá lesznek.
- „A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából.” Jel. 2,17/a.
Ez az ígéret utalás lehet a Bárány menyegzőjének vacsorájára, ahol az összes megváltottak Jézus vendégeiként vehetnek részt. Mt. 22,2-3. 14. - Jel. 19,9.

8. Kik jogosultak részt venni azon a vacsorán, ahol Jézus az elrejtett mannából is megkínálja a meghívott vendégeit?

Ezen a vacsorán csak az jelenhet meg, akinek birtokában van egy kis fehér kövecske, és erre az ő új neve van felírva, amit rajta kívül senki sem ismerhet. Jel. 2,17.
„Adok annak fehér kövecskét”.
- Az ókor egyes bírósági tárgyalásain a bírák, fekete vagy fehér kő felmutatásával szavaztak a vádlott ellen vagy mellett.
- Ezzel a képpel a jézusi ígéret azt fejezi ki, hogy a mi Bíránk az ítélet alkalmával fehér követ fog felmutatni minden győző mellett.
  - Vagyis kegyelmet ad, azaz örök életet szavaz részünkre a végső ítéletben.
„A kövecskén új írott nevet”.
- Amint Ábrámból – Ábrahám lett, és Jákobból Izrael, úgy akar megajándékozni Isten minden megváltott embert egy új névvel.
  - Minden győző olyan nevet kap Tőle, amely kifejezi az ő személyes győzelmének a mibenlétét és eredményét.
    - Ezt az új nevet csak az ismerheti, aki átélője volt azoknak a tapasztalatoknak, aminek az alapját képezi a Jézustól kapott új névnek.
  - Ezért ezt az új nevet maga az Úr határozza meg. Ésai. 62,2.
- Mivel az új név a Jézustól kapott „fehér kövecskére” lesz felírva, ezért azt senki sem ismerheti, csak az, aki kapja.
- Ezzel a jelképes hasonlattal az ókor egyik jellegzetes vendég-barát szövetségére irányítja a figyelmünket.
  - Az ókorban, különösen a görögöknél és a rómaiaknál, amikor a nagy távolságokra való utazás még igen körülményes volt, a vendéglátók és a vendégek között sokszor igazi barátság született. Ennek a barátságnak a megpecsételésére valamilyen jelt adtak egymásnak, ami apáról fiúra öröklődött át a barátság szövetségével együtt. Ez a jel lehetett egy kődarab, amit kettétörtek, és a két barát nevét írták bele, majd átadták egymásnak. Az idő múlásával az utódok ennek a kőnek a felmutatásával igazolták a baráti szövetséget. Amikor átadta a nála lévő követ, annak össze kellet illeszkedni a törések szintjén a kő másik felével, és a belevésett névnek egyezni kellett a vendéglátó nevével. Így akar Jézus örökkévaló barátságot és szövetséget kötni velünk, és megpecsételni a kis kövecskével, rajta egy új írott névvel, amit csak mi ismerhetünk, akik megkapjuk Tőle.