Isten nem tudott belenyugodni abba, hogy a bűn elválasztotta az embert tőle, ezért megoldást keresett arra, hogy áthidalja a közte és az ember között keletkezett szakadékot.
Mivel Isten nem függ a körülményektől, ezért újabb és újabb módon kereste az emberrel való kapcsolatának helyreállítását.

Pál apostol is azt mondja, hogy “Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak”. Zsid. 1,1.

A Mózesnek adott parancsban is az az isteni vágyakozás fogalmazódott meg, hogy közösségbe kerüljön újra az emberrel.

Még ha a bűn világának korlátai között is, de mégis közösségben, ahol kölcsönösen nyilatkozhat meg egymás felé a szeretet.

2. Mi volt Isten szándéka azzal, hogy Mózesnek parancsot adott egy templom felépítésére?

A szent hajlék építésére szóló parancsot Mózes kapta, de annak megépítését maga Isten kívánta, aki arra vágyott, hogy népe között lakhasson.

Ez a hajlék egy kis darab Menny volt itt a Földön, az emberek között.

Ez a hely különböző céllal lett Isten által kiválasztva;

Az Istentől elszakadt ember újra kapcsolatba kerülhessen és visszajuthasson az Istennel való közösségbe.
A bűnösök itt az Isten színe elé járulva megtisztulhassanak bűneiktől, és megigazult emberekként térhessenek vissza az otthonaikba.
Isten ezt a helyet választotta ki arra, hogy az akaratát és áldását kinyilatkoztathassa a választott népe számára.

3. Miből és milyen módon kellett Izráel népének felépíteni azt a házat, amit Isten a saját hajlékaként akart fenntartani népe között?

Isten házát Izrael fiainak önkéntes ajándékaiból kellett felépíteni, építéséhez mindenki hozzájárulhatott, akit a szíve indított erre.
Az egész nép kivette részét a ház felépítéséből, a gazdagok aranyukat és egyéb értékeiket hozták el, míg a szegények a fizikai erejüket hozták az Úrnak.

Isten nem azt várja, hogy mindenki ugyanazt hozza elé ajándékul, hozzon mindenki abból, amije van, amit neki adott az Úr.

Isten háza építésénél nem volt koldulás, nem kellett újra és újra kérni a népet az adakozásra.

Sőt, az Ige azt mondja, hogy “többet hord a nép ajándékba, mint amennyi kell a munka elkészítésére.” II. Móz. 36,4.

Az tette őket ilyen készségesekké az adakozásra, hogy a szabadítás Istene, aki kihozta őket Egyiptom rabszolgaságából, közöttük akar lakozni, micsoda kiváltság és lehetőség!

Az adakozásban megnyilatkozó lelkesedés és buzgóság mintegy siettetni akarta ennek a mielőbbi beteljesedését.

4. Honnan és miből tudott Izráel népe annyi értéket összeadakozni a templom építésére, hiszen ők rabszolgaságból szabadultak ki?

Egyiptom elhagyása előtt a nép Mózes utasítására megkövetelte, hogy az ingyen végzett munkájukért kárpótolják őket.
Az egyiptomiak annyira vágytak megszabadulni jelenlétüktől, hogy nem utasítottak vissza semmilyen követelésüket sem.

“Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeli-ektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombeli-eket.” II. Móz. 12,35-36.

5. Milyen elkötelezettséget és odaszánást igényelt Izráel népétől az, hogy ők most egy házat építenek az Istennek?

A szent sátort, mint Isten házát nemcsak felépíteni kellett, amit egyszer elvégeznek és ezzel kész, hanem egy folyamatos és állandó áldozathozatalt is megkövetelt tőlük a fenntartás.

A templomban folyó papi szolgálat működéséhez szükség volt az égőáldozathoz áldozati állatokra, tüzelőfára, a lámpásokhoz olajra, az asztalokhoz kenyérre, az aranyoltárhoz pedig az illatosító füvekre.

Az Isten házának felépítésével ezt a folyamatos odaszánást is vállalniuk kellett, amit különböző adományok rendszeres folyósítása által vállaltak magukra. V. Móz. 12,5-6.

6. Hogyan kelt segítségére Isten a népnek abban a buzgó odaszánásukban, hogy Neki házat építsenek, milyen módon pótolta ki a szükségletüket, ami nélkül nem tudtak volna megfelelően méltó otthont építeni az Istennek?

Izráel készségét Isten úgy pótolta ki, hogy a Szentlélek által képesített embereket, hogy az iparművészeti tudást igénylő munkákat elvégezzék és irányítsák. II. Móz. 35,30-36.

Noha ezek az emberek korábban egész életükben csak téglát vetettek Egyiptomban, most azonban iparművészeti munkákat végeztek.
Most az Úr tette képessé őket arra, hogy a legcsodálatosabb tárgyakat is el tudják készíteni, amire a templomban az Isten-imádattal kapcsolatosan szükség lesz.

Munkájuk elismeréseként az Úr személyes jelenlétének dicsősége töltötte be az elkészült templomot.

II. Isten vágyakozása

1. Tudhatunk-e valamit arról, hogy miért akart Isten a népe között lakni, miért nem a Mennyből kezelte az emberi család problémáját?

A Szent sátor építésével Isten célja az volt, hogy népe között lakozzon, mert Isten vágyódik az emberrel való közösség után, a kezének alkotása után. Jób 14,15/b.
Figyelemre méltó viszont az is, hogy a találkozás érdekében milyen messzemenően igazodott Isten az ő népéhez, a bűn világának körülményeihez.

Ahogy népe sátrakban lakott, úgy a maga számára is csak egy sátort készíttetett.
Jézus is azért tette le az isteni létformát és lett emberré, hogy ez által még közelebb kerüljön hozzánk. Jn. 1,14.
A legteljesebb közelségben azonban majd csak az újjáteremtett Földön lesz velük az Isten. Jel. 21,3.
- Ahol már nem választja el Őt tőlünk semmi sem.

2. Ha Isten ennyire vágyott kezének alkotása után, hogy közöttük és velük legyen, akkor miért nem építtette fel velük a templomot már az egyiptomi tartózkodásuk alatt, hiszen elég sok időt töltöttek el ott?

Isten nem lakhatott népe között addig, amíg az csak rabszolgákból állt, akiknek a Fáraót kellett szolgálni, olyan Fáraót, aki magát istennek képzelte, és nem akart tudni a Mindenható Isten létezéséről.

Ezért nem állíttatta fel Isten a Szent sátort Egyiptomban, mert tölthette volna be a célját és rendeltetését.

Istennek ez az önmagát istenítő emberektől való elkülönülés egyetemes elve mindmáig érvényes. II. Kor. 6,14-18.

Különüljetek el, menjetek ki közülük, tisztátalant ne illessetek.
- “Akkor én magamhoz fogadlak titeket”.
- “Akkor lakozom bennük és közöttük járok.”
- “Akkor leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá”.

Akik megmaradnak Egyiptomban, azoknak nem lehet ilyen közösségük Istennel.

Ez érvényes ma is azokra, akik inkább maradnak a bűn Egyiptomában, mert számukra nagyobb vonzást jelent a világ, mint az Istennel való közösség.

III. Az Isten sátora

1. Miért hangsúlyozta Isten olyan erősen Mózesnek azt, nagyon vigyázzon arra, hogy mindent a megadott minta és terv szerint építtessen a templomon?

Mert minden kis részletnek nagyon komoly jelentősége volt, mivel ennek a háznak Istenről és a Menny dicsőségéről kellett beszélni.
Ugyanakkor az eljövendő Messiást és a megváltás részleteit kellett a templom jelképeinek bemutatni.
A kép ugyan sohasem teljesen olyan, mint a valóság, de segítsége által mégis egészen jó információt szerezhetünk a valóságról.

Ilyen képet ad a Szentsátor és a benne folyó szolgálat Jézusról, a Megváltóról.
Minden egyes dolog valami sajátos ismertetést mond el a Megváltóról.

2. Egy külső szemlélő számára milyennek látszott a Szentsátor, az az építmény, amit Isten a saját házaként építtetett a népe között?

Első látásra, különösen messziről, semmi szépség nem látszott a Szentsátoron, semmi vonzót nem nyújtott a szemnek, de az Isten dolgaival mindig így vannak az emberek.

Aki még nem jött egészen közel Istenhez, az nagyon sivárnak látja az Isten közelében tartózkodó hívő ember életét, vagy a Biblia tanításait.
- Pál szerint bolondságnak tűnik ez számukra. I. Kor. 1:118/a.
Az Isten Fiában sem találtak semmi különöset a kortársai akkor, amikor emberként itt járt a földön.
De azoknak, akik megismerték Őt és betekinthettek szeretetének mélységébe, azoknak Ő a “legszebb az emberek fiai között”, ahogyan a zsoltáríró fogalmaz. Zsolt. 45,3.

A Szentsátor szépsége is csak azok számára tárul fel, akik ott minél közelebb szeretnének eljutni az Isten közelébe.

3. Milyen különbséget lehetett felfedezni az Isten sátora és az Izráel fiainak sátrai között?

Az Isten sátora két dologban különbözött az Izrael fiainak sátraitól.
Az Isten sátorát minden letáborozás alkalmával a tábor középpontjában állították fel.

Izrael törzsei csak ezután állíthatták fel a saját sátraikat az Isten sátora körül egy nagyon szigorúan szabályozott rend szerint.
Az Isten által adott rend egy csodálatos látképet adott Izrael táboráról.
- “Mily szépek a te sátraid óh Jákob! A te hajlékaid óh Izrael!” IV. Móz. 24,2. 5-6.

Az Isten sátorát egy fehér lenvászonból készített kerítés vette körül.

Az udvar kerítésének mérete: 100 x 50 x 4 sing, vagyis 50 x 25 x 2 méter
A ház oldalának magassága pedig 10 sing, azaz 5 méter és még ezen felül emelkedett a tetőszerkezet.

IV. Ami elválaszt Istentől

1. Mi volt a rendeltetése a templomot körülvevő kerítésnek, milyen szimbolikus üzenetet hirdetett az Isten és az ember kapcsolatáról?

A templom udvart körülvevő kerítés elsősorban azt a választóvonalat jelképezi, amely elzárja az embereket Istentől.
A Biblia szerint a bűn miatt van erre szükség, mert a mi Istenünk megemésztő tűz a bűn számára. Ésa. 59,2.

A kerítés az Ő kegyelmének határvonalát jelképezi, mert ha valaki közelebb akar jönni hozzá felhatalmazás nélkül, akkor Isten dicsősége megemésztő tűzzé válik számára.
- “De Nádáb és Abihu meghala az Úr előtt…”, “felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az”. IV. Móz. 3,4. II. Sám. 6,7.

Izrael fiait egyetlen dolog mentette meg ettől az ítélettől, amikor Isten színe elé járultak, ha egy báránnyal együtt léptek be a kerítésen belülre.

Ez a közeledés azonban a bárány életébe került, ellenkező esetben az izraelitának kellett volna meghalni.
- “Mert a bűn zsoldja a halál.” Róm. 6,23/a.

Nekünk is van egy ilyen Bárányunk, aki által közeledhetünk Istenhez, Keresztelő János Jézusra mutatva jelentette ezt ki. Jn. 1,29.

2. Mi volt az üzenete annak, hogy ezt az egyébként poros környezetben felépített templomot teljesen fehér lenvászonból készült kerítéssel kellett körbevenni?

Ez a fehér kerítés a bent lévő dolgok tisztaságát, az Isten szentségét fejezte ki.
Ugyanakkor Jézus Krisztus bűn nélküli, tiszta életét is jelképezte, azt a tiszta életet, amivel mint Megváltó a megváltottakat akarja körülvenni Isten közelében.
A Jelenések könyve szerint a “fehér gyolcs, a szentek igazságos cselekedetei”, noha ez úgy “adatott” nekik, vagyis nem a saját jó cselekedeteiből készült. Jel. 19,8/b.
Az ószövetségi jelkép tehát azt hirdeti, hogy mindazok, akik a “Báránnyal” együtt lépnek be a kerítésen belülre, azok az Istentől adott fehér ruhákba öltözöttnek vannak tekintve.
- Ez a fehér ruha olyanná teszi őket, mintha sohasem követtek volna el bűnt, mintha mindig csak a jó cselekedetek jellemezték volna az életüket.
A fehér kerítés tehát a bűntől való szabadulás lehetőségének evangéliumát hirdette abban az időben minden izráelita ember felé.

Ilymódon a fehér kerítéssel körülvett udvar a hitáltali megigazulás lehetőségét hirdette, ennek megtapasztalására hívott meg mindenkit, aki kész volt belépni

3. Ez a belépés csupán egy fizikai cselekményt igényelt attól, aki részese szeretett volna lenni a szabadulás élményének, vagy szükség volt még másfajta lépésre is?

Erre az udvarra ugyan minden izraelita beléphetett, de ezt a belépést előbb a szív belsejében meghozott döntésnek kellett megelőzni.
Ez a döntés arról tett bizonyságot, hogy ezután Isten akarata szerint akar élni.

Annak ellenére, hogy kívül még a saját cselekedeteinek szennyes ruháiban volt. Ésa. 64,5.
Itt azonban hit által levetette az önigazultságának szennyes ruháit, hogy felöltözzön tiszta fehér gyolcsba, azzal az elhatározással, hogy megőrzi tisztán ezt a ruháját.

A templomudvar egy olyan hely volt, ahová mindenki úgy jött, mint a tékozló fiú az Atyjához bűnbeismeréssel és bűnbánattal. Lk. 15,21.

Itt nem csupán új ruhát kapott, hanem egy ünneplő ruhát, hogy méltó legyen az Atyával és a vendégekkel részt venni az ünnepi vacsorán. Lk. 15,22.

V. Az Istenhez vezető ajtó

1. Mi a jelentősége annak, hogy a templomot a tábor közepén helyezték el, viszont a kerítés miatt csak egyetlen helyen mehettek be az Isten színe elé?

A jelkép egyik része azt hangsúlyozza, hogy az Istenhez közeledő ember minden irányból egyforma eséllyel juthasson el Istenhez a templomban.
A jelkép másik része viszont már arra mutat, hogy bemenni csak egyetlen helyen és módon lehetett, az ajtón.

A keleti oldalon volt egy nyitott ajtó a bűnbánó bűnösök számára, és ez az ajtó szintén Jézus Krisztust, a Messiást jelképezte.
- “Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam megy be, megtartatik.” Jn. 10,9.

Ez a jelkép két dolgot fejez ki és mutat be:

A bűn világában élő ember számára csak Jézus Krisztus lehet az út az Atyához. Jn. 14,6.
Az Istenhez vezető utak közül csak egyetlen út végén áll ott Jézus, hogy segítsen az Isten színe elé jutni.

2. Milyen evangéliumi üzenete van még az ajtónak, ami a zárt kerítésen keresztül az Isten színe elé való eljutás lehetőségét biztosította?

Az ajtó egy döntő pont, mert csak ezen keresztül lehetett bejutni az Isten színe elé, a Szentsátorban, senki sem mászhatott át a vászonkerítésen.
Itt, ennél a pontnál mindenki életében a vagy-vagy szabálya érvényesült.

Vagy belépett a megfelelő helyen és módon, és akkor bocsánatot nyert bűneire.
Vagy kívül maradt, de akkor az Isten áldásaitól is távol tartotta magát.

Nagyon fontos azonban az is, hogy nemcsak az istentelenek tekinthetők kívül valóknak.
- Kívül valóknak tekinthetők a félig kegyesek is, akik csupán a kegyesség látszatával rendelkeznek, de megtagadják annak erejét, akik csak fél szívvel léptek be az ajtón. II. Tim. 3,5.
- Ezek bementek ugyan az ajtón, de nem fogadták el a menyegzői ruhát, amely a ház Urának ajándéka volt.
  - Ezért újra kidobták őket az ajtón kívülre, oda, ahonnan jöttek. Mt. 22,11-13.

3. Melyik jézusi példázatban találkozunk ugyanezzel a hasonlattal, milyen látszólag ellentmondásos dolog fedezhető fel a két példázatban?

Jézus úgy beszél az Istenhez vezető út kapujáról, mint egy keskeny és szoros kapuról, amit keresni kell, és kevesen találják azt meg. Mt. 7,13-14.

Ez a kapu azonban csak azon bűnök számára keskeny és szoros, amiket nem akarnak megbánni és elhagyni.

Az Istenhez vezető ajtó viszont elég széles ahhoz, hogy minden ember hozzá mehessen, Jézus áldozata ugyanis elégséges minden ember megváltására. (10 méter)

Aki akar, jöjjön, és “vegye az élet vizét ingyen”. Jel. 22,17.
Mert Ő “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön”. I. Tim. 2,4.

Az Istenhez vezető ajtó nem nehéz anyagból készült, hanem csak függönyből, hogy a fiatal, az öreg, a beteg is könnyen bejuthasson, senki számára se jelentsen elháríthatatlan akadályt.

4. Milyen jelképes üzenete van annak, hogy az Istenhez vezető ajtókat nem egyszínű anyagból készítették, hanem többféle színből?

A Szentsátor függönyei, így az ajtó is, négyféle színű anyagból volt szőve és hímezve: kék – fehér – skarlátpiros – bíborpiros.

Ezek a színek is az eljövendő Messiásról prófétáltak a jelkép nyelvezetén.
Amint az Újszövetség négy evangélistája más-más oldalról megvilágítva mutatja be Jézust, akként a templom kárpitjának színe is Jézus jellemének és szolgálatának különböző oldalát mutatják be.

A “kék”, a felettünk lévő ég színe, amely Jézus Krisztus mennyei, azaz égi küldetéséről beszél. Jn. 8,23.
A “fehér” szín Jézus Krisztus bűnnélküli, tiszta, tökéletes életét jelképezi, amelyet mindig kész a bűnbánó bűnösnek tulajdonítani.
A “skarlátpiros” (vérpiros) a legnagyobb áldozatra emlékeztet bennünket, amelyet valaha is hoztak az emberért.

A Golgotán kiontott vér szimbólumaként volt jelen ez a szín a templomban.

A “bíborpiros” a királyok és uralkodók színeként ismert.

Az uralkodás és a hatalom szimbólumaként tekintették mindig.
A templomi szolgálatban Jézust úgy mutatja be, mint aki egykor “királyok Királya és uraknak Ura”-ként fog megjelenni. Jel. 17,14.
Jézus Krisztus azonban szeretne a Te személyes életed királya is lenni.

VI. A kegyelem ajtaja

1. Mivel az Istenhez vezető ajtó tulajdonképpen a kegyelem ajtaja a bűn világában élő emberek számára, ezért fontos arra is választ keresnünk, hogy mit tudhatunk a kegyelem ajtajáról?

A Biblia azt is elmondja, hogy a kegyelemnek ez az ajtaja egyszer be fog záródni, amit Isten a történelem folyamán többször is szemléltetett eléggé komoly körülmények között.

Ki tudja elképzelni Ádám és Éva fájdalmát, amint egyszer csak az Éden kapuján kívül találták magukat, távol az Istennel való közösségtől? I. Móz. 3,24.
Vagy ki tudja felmérni azok késői bűnbánatát, akik megvetették a bárka nyitott ajtaját, és amikor kijózanodtak, akkor már túl késő volt. I. Móz. 7,16/b.
A balga szüzek pedig csak azért maradtak kívül, mert azt hitték, hogy készületlenül is várhatják a vőlegényt. Mt. 25,10.

2. Milyen üzenete van ennek a mi korunkra, mit tudhatunk a mi kegyelmi ajtónkról, meddig van nyitva, illetve mikor zárja be Isten végleg minden ember számára?

A mi kegyelmi ajtónk is bármikor bezárulhat, esetleg váratlanul.

Esetleg úgy, hogy elszólít az Úr az élők közül.
Vagy a Szentlélek megtérésre hívó szavának következetesen ellenállok, visszautasítom.
- Eljövök ugyan az ajtóig, de be már nem lépek.
- Amikor pedig szeretnék, akkor már túl késő.

Csak két lehetőség van: - bekerülni, vagy kívül maradni.

Ez azonban az életet vagy a halált jelenti minden ember számára.
- Vajon mi melyik helyzetben vagyunk?

Merünk-e őszintén szembenézni ezzel a kérdéssel és válaszolni önmagunknak?
Jézus Krisztus mindannyiunkat hív és vár, de nekünk kell dönteni.
Segítsen a Jó Isten, hogy minden isteni megszólítás alkalmával jó döntést tudjunk hozni.