A templom udvarára belépő emberek figyelmét azonnal két különös berendezési tárgy vonja magára:
- Az ajtóhoz közel az „égőáldozati oltár”, amely az Isten kegyelmének színtere volt, hiszen itt részesülhetett bűnbocsánatban a bűnbánó bűnös, a helyettes áldozat feláldozása által.
- Tovább haladva pedig a „mosdó medence” volt látható, amely a megtisztulás eszköze volt azok számára, akik Isten színe elé akartak kerülni.

2. Ki, mikor, hogyan és milyen céllal léphetett be az ajtón a templom udvarára?

A templom udvarára minden Istennel szövetségben álló ember beléphetett, de nem kíváncsiságból, hanem csak egyetlen céllal és módon:
- Ha bűnösnek érezte magát, és bűnbocsánatban akart részesülni.
- Vele kellett legyen a bűnért való áldozat, e nélkül nem léphetett be a templomudvarra, Isten elé, mivel az Isten dicsősége megemésztő tűz a bűnös számára, amitől csak a bemutatott áldozat adhatott védelmet részére.
A magával vitt egyéves báránynak viszont épnek és egészségesnek kellett lennie, mert csak ilyen áldozati állat mutathatott előre jelképesen az eljövendő Megváltóra, az emberi családot megmentő áldozatra.
- A bárányok egy éves koruktól számítanak érettnek, ezzel mutatva Jézusra, aki „mintegy harminc esztendős volt, amikor tanítani kezdett”, mert a rabbinikus törvények szerint ettől fogva léphetett elő Mester tanítóként. Lk. 3,23.
- A báránynak épnek és egészségesnek kellett lennie, mert csak így jelképezhette a lelkében „hibátlan és szeplőtelen Bárányt”, a „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott” Megváltót. I. Pét. 1,19. Zsid. 7,27/b.

3. Mit jelentett a bűnös ember számára az égőáldozati oltár, minek a szimbolikus előképe volt ez a hely?

Az égőáldozati oltár azt a pontot jelentette a bűnös ember számára, ahol az igazság és a kegyelem Istenével találkozhatott.
- Ez az oltár a golgotai kereszt előképe volt, ahol az Istennek Báránya áldoztatott meg helyettünk, a mi bűneinkért.
- Az a hely volt ez, ahol a Menny és a Föld, a szentség és a bűn találkozott.
Az oltár előtt való megjelenés mindenki számára azt jelentette, hogy az elkövetett bűnei szerint Isten a megérdemelt büntetést fogja kiszabni rá.
- A bűn büntetésének ítélete azonban nem a bűnösön teljesedett, hanem a bemutatott áldozatot érte, annak kellett meghalnia.
- Így gyakorolt Isten kegyelmet a bűnös felé, miközben a bűnnel szemben mégis igazságot szolgáltatott, igazságos maradt.
- „…hogy igaz legyen Ő, és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való”. Róm. 3,26/b.

4. Milyen üzenetet hirdetett Isten az égőáldozati oltár által Izráel fiai felé, és milyen evangéliumi üzenetet ismerhetünk meg belőle mi?

A bűnei alatt sóhajtozó izraelita számára az oltárhoz vezető út volt az első lépések lehetősége ahhoz, hogy Istennel megbéküljön.
- Amit az izraeliták számára jelentett az égőáldozati-oltár abban az időben, ugyanazt jelenti ma a golgotai kereszt nekünk a kereszténység korszakában.
A huszonegyedik század embere számára sincs más út Istenhez, mint csak az, amely a Golgota keresztje előtt megy el.
- A Golgota keresztje az Isten békeszándékát hirdeti ma is minden ember felé. II. Kor. 5,19/a.
- Csak a kereszt előtt, a kereszt által, a kereszten feláldozott Megváltó halála által békélhetünk meg Istennel.

II. Az égőáldozati oltár

1. Mit tudhatunk az égőáldozati oltárról, miből készült, milyen volt, és hogyan nézett ki?

A Mózes által adott információkból elég részletes ismeretet nyerhetünk arról, hogy milyen volt az égőáldozati oltár, és hogyan nézett ki. II. Móz. 27,1-8.
- Méretei szerint: 5 x 5 x 3 sing, = mai mérték: 2,5 x 2,5 x l,5 méter.
Az egész oltár egy akácfából készült ládaszerű építmény volt, amit mindenhol rézlemezzel borítottak be.
- Készítettek hozzá egy hálós szerkezetű rostélyt is, amit a láda belső részében négy karikával függesztettek fel.
- Ez a rostély tartotta fenn a tüzet és az áldozatot az oltár közepén.
Az oltárnak mind a négy sarkán egy-egy szarvat képeztek ki, aminek többféle szimbolikus jelentése is volt.

2. Mit jelképeztek azok a szarvak, amiket az oltár négy sarkán kellett kialakítani?

A Biblia jelképnyelvezetében a szarv a hatalom szimbóluma, ezért itt is azt a hatalmat és erőt jelképezte, amely az oltárnál nyilatkozott meg. Zak. 1,21. Zsolt. 75,11.
- Az Isten bűnbocsátó kegyelmének hatalmát hirdeti ez a jelkép a nép felé.
- A veszély idején, a bosszúálló elől ezért menekültek ide a szarvakhoz, itt találtak menedéket üldözőiktől azok, akik nem szándékosan követtek el bűnt. II. Móz. 21,12-14. I.Kir. 1,50. 2:28.
Amikor pedig az oltáron a lángok magasba csaptak, a füst az ég felé szállt, az oltár szarvai pedig vérrel hintve az ég felé mutattak a sarkokon, akkor ez is az örökkévaló evangéliumnak egy kis részletét volt hivatott szemléltetni.
- Olyan volt ez, mintha az oltár az ég felé mutató szarvaival, az Isten felé tárná ki karjait, mintha az oltár Istennek ajánlaná fel a bemutatott áldozatot.
- Ilyen módon az áldozatot bemutató oltár is Krisztust jelképezi, hiszen Jézus is így mutatta be személyesen a saját áldozatát az Atya előtt, a feltámadása után reggelen. Jn. 20,17.

3. Amikor a bűnös az égőáldozati oltárhoz járult a bűnért való áldozatával, akkor hogyan, milyen módon mutathatta azt be, mit kellett tennie?

A bűnbánó bűnösöket a szolgálatot végző pap fogadta az oltárnál, mert a bűnös nem végezhette el egyedül az áldozat bemutatását.
- Ez volt hivatott bemutatni azt, hogy a bűnös csak egy közbenjáró pap segítségével járulhatott az Isten színe elé, ‒ ez a közbenjáró számunkra Krisztus.
A bűnös számára viszont Isten előírta azt, amit mindenképpen neki kellett elvégezni, azt más nem tehette meg helyette.
- Isten azt várta el tőle, hogy őszintén ismerje el bűnösségét, és tegyen vallást arról az oltár előtt úgy, hogy kezeit az áldozat fejére teszi.
- Azzal, hogy az áldozat fejére tett kézzel vallotta meg bűnét, így áthárította azokat az áldozatra, és ezáltal hitben elfogadta azt maga helyett való áldozatként.
- Ez azt jelentette, hogy a megvallott bűneiért már az áldozat halt meg, a bűnös pedig szabad lett és bűntelen, amilyen az áldozat volt.
A pap része ebben a szertartásban az volt, hogy segítségére legyen a bűnösnek akkor, amikor Isten színe előtt szeretne bűneitől megszabadulni.
- Mivel az izraelita csak az égőáldozati oltárig mehetett el a templom udvarán, ezért a papnak kellett elvégeznie a közvetítő (közbenjáró) szolgálatot a bűnös és Isten között.
- A közbenjáró pap volt az összekötő híd a bűn okozta szakadék fölött, a bűnös és Isten között ebben a jelképes cselekményben.
- Ez a pap is Jézus Krisztus előképe volt, Jézus azonban a saját áldozatának bemutatása által jár közben a bűnös és Isten között. Zsid. 10,11-12. 9,14-15.

4. Mit fejezett ki az, hogy az oltáron bemutatott áldozatokat el kellett égetni?

Az oltáron lobogó tűz mindenekelőtt az Isten szentségének a szimbóluma volt ott az oltárnál, amely a bűn számára megemésztő tűz. Zsid 12:29.
- Ez a tűz, az áthárított bűn miatt teljesen megemésztette az áldozatot.
- Ha nem az áldozat semmisül meg, akkor a bűnösnek kellett volna elégni.
Az égőáldozati oltár tüzét maga Isten gyújtotta meg, a Mennyből szállt alá ez a tűz, és ennek az Isten által gyújtott tűznek nem volt szabad kialudnia. III. Móz. 9,24.
- Mivel ennek a tűznek nem volt szabad kialudnia, ezért azt a szolgálatot végző papoknak állandóan táplálni kellet, többek között az estéli és a reggeli áldozat bemutatása is ezt a célt szolgálta. III. Móz. 6,9. 12-13.
Az állandóan égő tűz képe az utolsó ítélet megsemmisítő tüzét is hirdette és mutatta be a bűnös számára.
- Ez az örökké égő tűz jelképezi azt a Mennyből alászálló tüzet, amely szintén „örök tűz”, hiszen addig nem fog kialudni, amíg a bűn minden nyomát meg nem semmisíti. Mt. 25,41. – Jel. 20,9. – Mt. 13,41-42. – Mk. 10,43-48. – Mal. 4,1.
- Mindazok, akik a helyettes áldozat megáldozása által nem szabadultak meg a bűneiktől, azok továbbra is hordozzák a saját bűneiket, ezért azokat Isten így fogja megsemmisíteni végleg és teljesen a tűznek tavában. Jel. 20,9. 15.

5. Milyen komoly figyelmeztetést hirdet felénk még az a körülmény, hogy csak az Isten által meggyújtott tűz éghetett az égőáldozati oltáron?

Csak az Isten szentségéből származó tűz képes teljesen megsemmisítve elégetni a bűnt, az emberi próbálkozások és képességek nem képesek erre.
- A tűz állandó őrzésével és táplálásával abbéli hitüket fejezték ki, hogy Isten nélkül nem képes az ember a bűntől teljesen megszabadulni és megtisztulni.
Áron két fia ennek az Isten által gyújtott tűznek a szentségét és jelentőségét nem ismerte fel, amikor ittas állapotukban nem az Isten által gyújtott tűzből raktak a füstölő oltárra. III. Móz. 10,1-3.
- „Nádáb és Abihú meghalt az Úr előtt, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt a Sinai pusztájában”. IV. Móz. 3,4.

6. Mi történt azzal a sok hamuval, ami az állandóan égő oltár alján összegyűlt, és miért kellett oda önteni a bűnért való áldozatok vérét is?

Ez a hamu azoknak az állatoknak az elégetéséből képződött, amikre a bűnösök áthárították a bűneiket, ezért ez a hamu is tisztátalan volt, hiszen közvetve a bűn hordozója volt.
Ugyanezen okból kellett az áldozati szertartásból megmaradt vért erre a hamura önteni az oltár alján, mert a vér is a bűn hordozója volt.
Bizonyos időszakonként azonban kitisztították ezt a bűnnel fertőzött véres hamut, és megfelelő szertartás keretében kivitték a táboron kívülre. III. Móz. 6,10-11.

7. Található-e az égőáldozati oltárral kapcsolatban valami olyan jelképes üzenet, amely a bizonyságtevő küldetésünkre vonatkozik, a missziós felelősségünket hangsúlyozza?

Az oltár a missziós feladatainkra is rámutat az oldalára felszerelt két-két karikával.
Ezeket a karikákat azért szerelték fel rá, hogy amikor a felhőoszlop felemelkedett, akkor a papok rudat dugtak ezekbe a karikákba, és így vitték a felhő után. II. Móz. 38,5-7.
Az égőáldozati oltár a golgotai kereszt előképe volt, ezért az oltár hordozásának cselekménye azt hirdeti, hogy így kell hordoznunk a golgotai keresztről szóló örömhírt az egész világon.
- Jézus erre parancsot is adott tanítványainak: Mt. 28,19/a.
- Hordozzuk tehát az oltárt mi is, vigyük el az emberekhez, hogy igénybe vehessék, és éljenek azzal a lehetőséggel, amit Isten kínál fel részükre.
- Ez a parancs viszont magában hordozza Jézus jelenlétének ígéretét is. Máté 28,20/b.
Akik készek a kereszt evangéliumát hordozni, azok ma éppúgy megtapasztalják Jézus vezetését és kegyelmét életükben, mint ahogy Izrael népe a felhő jelenléte által érzékelhette ezt. IV. Móz. 14,14.

III. A mosdómedence

1. Mi volt a templom udvarának másik tárgya, és milyen tájékoztatást találhatunk erről a Bibliában?

A templom udvarának másik tárgya a mosdómedence volt, amit az égőáldozati oltár és a templom épületének bejárata között helyeztek el.
A mosdómedencét Izrael asszonyainak réz-tükreiből készítették el, de a vele kapcsolatban végzett templomi szolgálat közben is be kellett töltenie a tükör szerepét. II. Móz. 38,8. 30,18-21.
Nagyon érdekes, hogy a mosdómedence méreteiről nem ad tájékoztatást a Biblia.
- Ezzel valószínűleg azt akarja kifejezi, hogy az Isten megtisztító és bűntörlő kegyelmének nincsenek méretbeli határai.
- Mert „ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik”, mondja Pál apostol. Róm. 5,20.
A mosdómedence azt a tükröt is jelképezte, ami által Isten meg tudja mutatni nekünk lelkünk igazi állapotát, ami által úgy tudjuk látni magunkat, ahogyan Isten lát bennünket.
- Egyrészt az Isten törvénye rendeltetett ilyen tükörként, hogy megmutassa a lelkünk igazi állapotát. Jak. 1,25.
- Pál apostol is azt mondja: „a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná”, de mivel mondja és megmutatja, így már tudjuk. Róm. 7,7/b.
- Másrészt viszont az Istennek hozzánk intézett szava, az egész Biblia is tekinthető ilyen tükörnek, hiszen abból tudhatjuk meg, hogy Isten milyennek lát bennünket.
De ugyanakkor Jézus Krisztus földi élete is ilyen tükör számunkra, mert azzal összehasonlítva magunkat, láthatjuk meg az igazi állapotunkat.

2. Mi volt a rendeltetése és hogyan kellett használni a templomudvarnak ezt a berendezését az istentiszteleti szolgálatban?

Ezt a medencét vízzel kellett feltölteni, amiben a szolgálatot végző papoknak meg kellett mosniuk kezüket és lábukat. II. Móz. 30,18-21.
- A láb azt jelképezi, amihez a legtöbb szenny tapad.
- A kéz pedig a cselekedetek szimbóluma.
Ez a szertartásos mosakodás azt fejezte ki, hogy Isten színe elé nem juthat be semmi olyan, amihez vagy akihez tisztátalanság tapad, sem az, aki gonoszságot cselekszik. Jel. 21,27.

IV. A megtisztító kegyelem

1. A keresztény életünk melyik két nagyon fontos szakaszát szemlélteti a templomudvar két eszköze?

A templom udvarának ez a két eszköze a megváltás evangéliumának azt a részét szemlélteti, hogy miként szükséges megtisztulnunk ahhoz, hogy egykor majd közvetlenül az Isten színe előtt élhessünk.
Az égőáldozati oltárnál történő esemény azt fejezi ki, hogy a helyettesítő áldozat által jogot nyerünk arra, hogy Isten előtt megállhassunk.
- Ezt megigazulásnak mondjuk, ami egy rövid idő alatt bekövetkezhet, akár egyetlen pillanat alatt is megtörténhet.
A mosdó-medencénél történő esemény viszont már arra utal, hogy Istennek arra is van eszköze, hogy alkalmassá tegyen bennünket az Isten előtti életre, mert a hozzánk tapadó szenny eltávolításában is segít nekünk.
- Ezt megszentelődésnek nevezzük, ami egy egész életen keresztül tartó folyamatot jelent az életünkben.

2. Mit jelent az a megigazulás, amit az égőáldozatnál elvégzett cselekmény biztosított jelképesen, hit által a bűnös számára?

Az égőáldozati oltárnál megigazult, vagyis igazzá vált a bűnbánó bűnös, ‒ mert bűne az áldozati bárányra került át, amely helyette szenvedte el a bűn büntetését, a megsemmisítő halált.
- A bűnöst pedig ezután már semmi sem kárhoztatta többé, hiszen Isten nem látta azt rajta, mert az a bárányra került át, és ez a bűn a báránnyal együtt elpusztult és megsemmisült. Zsolt. 32,1-2.
- Így szabadít meg bennünket is Istennek ama Báránya, azaz Jézus Krisztus, minden bűnünktől. Jn. 1,29/b.
A Bárány általi szabadulás az Istennel való békességünknek az előfeltétele.
- „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róm. 5,1.
A megtisztulásnak ez a módja mindenki számára biztosítva van Jézusban, ezért „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Jn. 3,16.

3. Az Istenhez vezető úton miért csak az égőáldozati oltár után volt elhelyezve a mosdómedence, mi volt ennek a szimbolikus üzenete?

Az Isten felé vezető úton azért volt ilyen sorrendben elhelyezve a mosdómedence, mert itt csak azok nyerhettek tisztulást a bűneiktől, akik korábban már békességre jutottak Istennel az égőáldozati oltárnál, az áldozati bárány halála által.
- Az oltár és a mosdómedence között van az a hely, ahol már tiszták vagyunk ugyan, és mégis szükségünk van egyfajta újbóli, és további megtisztulásra.
A tanítványok is ebben a helyzetben voltak, amikor Jézus készült a lábaikat megmosni az utolsó vacsorán.
- Egyrészt azt mondta nekik, hogy „ti már tiszták vagytok”. Jn. 13,10/b.
- Másrészt viszont azt mondta Péternek: „Ha meg nem moslak téged, akkor semmi közöd sincs énhozzám”. Jn. 13,8/b.
Az oltárnál tehát a múlt minden bűnét elrendezhetjük a Bárány halála által.
A mosdómedencénél viszont már nem a múlt, hanem a jelen életünk megtisztítása történik, az újabban elkövetett bűnöktől való megtisztulás.

4. Hogyan alkalmazta Pál apostol a keresztény ember életére azt, ami a templomudvar két eszközénél történt az Istenhez közeledő emberrel?

Pál apostol, aki az evangéliumi tudományok szakembere volt, ezért képesítéséből adódóan elég sokat foglalkozott az evangélium jelképeivel.
- Az efézusiakhoz írott levelében a templomudvar által biztosított tisztulás szimbólumait használja fel tanításában. Eféz. 5,25-27.
Amikor azt mondja, hogy Jézus önmagát adta érettünk, akkor az égőáldozati oltárra utal, hiszen jelképes értelemben az égőáldozati oltárnál történt meg a Megváltó halála.
- Ez a halálra odaadás biztosítja részünkre a megigazulást, az oltárnál kiontott vér általi megtisztulást.
Amikor a megszentelésről beszél, ami a víznek fürdője által történő tisztulást eredményezi, ez már a mosdómedencénél bekövetkező tisztulásra utaló kijelentés.
- Pál szerint itt olyan tisztulásban részesülünk, amely megszenteli az életünket.
- Ugyanakkor azt is elmondja, hogy ez a megtisztító víz az írott Igének a lelkünkre gyakorolt hatását jelenti, amit Istennek hozzánk küldött üzenete végez el bennünk.

5. Milyen üzenete van felénk annak a cselekménynek, amit a szolgálatot végző papoknak mindennap el kellett végezniük a mosdómedencénél?

A szolgálatot teljesítő pap minden reggel, mielőtt belépett volna a Szentélybe, az Isten színe elé, előbb odament a mosdómedencéhez, hogy kezét és lábát megmossa. II. Móz. 30,18-21.
Ezzel a szándékkal kell nekünk is mindennap megnyitni Isten Igéjét, hogy Isten megítélhesse lelkiismeretünket, és megtisztíthassa szívünket.
- „Mert Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Zsid. 4,12.
Ha a pap elmulasztotta volna a mosdómedencénél való megtisztulást, és mégis bemegy a szenthelyre, Isten közelébe, akkor meg kellett volna halnia. II. Móz. 30,19-21.
- Így válnak lelkileg halottá azok, akik elfogadják ugyan Jézust megváltóként, ‒ mintegy az áldozatukat bemutatják Isten előtt ‒, de nem tisztítják meg magukat naponta Isten Igéjének megszentelő vize által.
- Jézus azt mondja ezekről a keresztényekről: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Jel. 3,1/b.

6. A mosdómedencénél történő megtisztulási cselekményeknek milyen üzenete van az egyetemes papság életére és szolgálatára vonatkozóan?

Mivel az Újszövetség idejében a jézusi megbízatás alapján az egyetemes papság érvényesül a világ felé való szolgálatunkban, ezért Krisztus minden tanítványa a közbenjárás szolgálatát is kell végezze, Isten és a bűnösök között. I. Pét. 2,9.
Ha azonban az Isten színe elé akarunk járulni, akkor az izraelita papokhoz hasonlóan nekünk is nagyon komolyan kell vennünk a megtisztulás lehetőségeit.
Isten az Újszövetség idejében is többféle jelkép által figyelmezteti népét a megtisztulás fontosságára.
- Mindenek előtt Jézus Krisztus vére akar megtisztítani bennünket minden bűntől, és az Úrvacsorában erre a megtisztító kegyelemre emlékezünk, amikor jelképesen Jézus vérét isszuk. I. Jn. 1,7.
- Az újjászületés fürdője, vagy a keresztség által a múlt minden bűnétől való megtisztulás lehetőségét biztosítja. Tit. 3,5/b. Jn. 13,10.
- „A víznek fürdőjével, az Ige által”, pedig az Isten Igéjével való foglalkozás megtisztító erejét adja, amely hatással van a teljes lényünkre. Eféz. 5,26.
- A lábmosást is olyan cselekményként rendelte el Jézus, ami által kifejezhetjük a jelképes értelemben vett megtisztulásunkat. Jn. 13,8. 10.
A mosdómedence tehát azt mondja el nekünk, hogy bár már Isten gyermeke vagy, de a bűn jelenléte még ekkor is hatást gyakorolhat rád, ezért még ekkor is beszennyeződhetsz, ezért szükséged van a megtisztulásra.
- Jézus azonban minden körülmények között kész biztosítani részedre a megtisztulás lehetőségét. I. Jn. 2,1.
- Csak rajtad múlik, hogy élsz-e ezzel a lehetőséggel és kegyelemmel.