A pászka ünnepéhez kapcsolódott közvetlenül a kovásztalan kenyerek ünnepe, mindkettőt egy időben kellett megkezdeni, a kovásztalan kenyerek ünnepét azonban hét napig kellett megtartani.
- Már a pászka előkészületéhez hozzátartozott, hogy minden kovászos dolgot ki kellett tisztítani a háztartásból, így a húsvéti bárányt is kovásztalan kenyérrel kellett elfogyasztani. II. Móz. 12,15.
A kovásztalan kenyerek ünnepének kapcsolódását a pászka ünnepéhez csak akkor értjük meg, ha ismerjük a kovász jelképének jelentőségét.

2. Milyen szimbolikus jelentése van a kovásznak, ami miatt minden kovászos dolgot ki kellett tisztítani a házakból mire megkezdődött az ünnep?

A kovászt a bűn és a gonoszság jelképeként használja a Biblia, ezért kellett eltávolítani ekkor minden izraelita otthonából. I. Kor. 5,6-8. Mt. 16,6.
A kovász nem a bűnös cselekedetekre mutató szimbólum, a kovász csak munkálja és eredményezi a bűnös cselekedeteket.
- Ebből következően a kovász láthatatlanul van jelen az életünkben, a vágyak, hajlamok és kívánságok szintjén a belső lényünkben.
- Ez a kovász eredendően van benne minden emberben, aki Ádám gyermekeként született bele az emberi családba. Róm. 5,12. 19.
A kovászt a különleges tulajdonsága miatt használja a Biblia a bűn jelképeként.
- Egy kicsi kovász az egész tésztát át tudja hatni, meg tudja változtatni, ugyanígy egy kicsiny bűnnek az egész életünkre kiható befolyása lehet. Gal. 5,9.
- Amiként a kovász más természetűvé teszi a tészta anyagát, akként a bűn jelenlétének hatásaként a mi természetünk is más lesz, mert a bűn kovásza a belső összetételünket változtatja meg.
Mivel ez az ünnep az Isten szabadító kegyelmét volt hívatott bemutatni, ezért az egész ünnep középpontjában az isteni Szabadítóra való emlékezés állt.
- Az isteni Szabadító, aki eljött a Mennyből a Földre, hogy megszabadítsa népét a bűn fogságából, mentes volt a bűn kovászától, Őbenne nem volt semmi bűn.
- Erre a bűn kovászától mentes Szabadítóra emlékezünk mi is az Úrvacsora alkalmával, amikor kovásztalan kenyérrel szimbolizáljuk Krisztus testét.

3. Mi volt a jelentősége annak, hogy a pászka-vacsorát és a kovásztalan kenyerek ünnepét összekapcsolta Isten, milyen üzenete van ennek a mi számunkra?

A pászka-vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepének egybekapcsolódása is nagyon fontos üzenetet hirdet részünkre.
- Ha valaki komolyan veszi a pászka áldozatát, vagyis hisz Jézus Krisztus szabadító, helyettes áldozatában, az tüntesse el otthonából, vagyis az életéből a bűn minden kovászát, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy tiszta és szeplőtlen életet élhessen.
- Ha elfogadjuk Jézust, mint húsvéti bárányunkat, ha rendszeresen táplálkozunk az Ő testével az Úrvacsorában, és az Ige által az életpéldáival, akkor ez látszódjék is meg az életünkön úgy, hogy ne a bűn kovásza uralja az életünket.

4. Milyen rendelkezést adott Isten arra az esetre vonatkozóan, ha valaki nem veszi figyelembe az előírásait, és mégis fogyaszt kovászos ételt ezen az ünnepen?

Mivel Isten a bűntől való szabadulás fontosságát szerette volna hangsúlyozni az ünnep jelképei által, ezért szigorú rendelkezést is adott azokkal szemben, akik ezen az ünnepen mégis fogyasztottak kovászos ételt.
- Azt mondta Isten, ha valaki kovászosat eszik a hét nap alatt, „az olyan lélek irtassák ki Izráelből”, az ő népe közül, „akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen”. II. Móz. 12,15. 19.
Húsvét estéjén a bárány vérével meg kellett hinteni a bejárati ajtót.
- Akik ezt tették, azok a vér védelme alatt biztonságban voltak az öldöklő angyal ítélete elől, hasonlóképpen történik a nagy valóságban is, nekünk is Jézus vérének védelme jelenti ezt a biztonságot és kegyelmet.
- A vér védelme alatt levő emberek azonban nem ehettek semmi kovászos ételt, ha ezt mégis megtették, akkor Isten megvonta tőlük a védelmet, és ezzel visszakerültek Isten halálos ítélete alá.
Sokakat kísért az a gondolat, hogy mi bűnbocsánatot nyertünk Jézus vére által, és ezért már teljes biztonságban érezhetjük magunkat.
- De ha nem teszünk erőfeszítést arra, hogy Isten segítségével megszabaduljunk a bűn kovászától és kitisztítsuk az életünkből, ha továbbra is ott marad az életünkben, akkor mi is elveszítjük Isten szabadító kegyelmét, és visszakerülünk a kárhozat ítélete alá.
  - Ezt az ítéletet hajtja végre Jézus a vizsgálati ítélet alkalmával.
Akik megmaradnak a bűn kovásza mellett, azoknak nevét kitörli Jézus az élet könyvéből, amely a Bárányé. Jel 3,5. 8. 13.
- Az élet könyvéből való kitörlés azonos azzal: „irtassák ki az ő népe közül”, az élet könyvéből való kitörlés a kárhozat halálos ítéletét jelenti. Jel. 20,15.

5. Milyen két újszövetségi fogalmat szemléltetnek a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepének jelképei, a vér és a kovász?

A két ünnepnek ez az együttes alkalmazása két újszövetségi fogalmat is bemutat részünkre: a megigazulást és a megszentelődést.
Az Isten Bárányának vére a megigazulás élményében részesít, hiszen felment a halálos ítélet alól, vagyis jogot biztosít Isten kegyelmére.
- Ez a jog azonban csak akkor válik gyakorlattá, ha mi is készek vagyunk megtenni a magunk részét, amit tőlünk vár el Isten.
- „Mert bár a bűn büntetésétől egyedül Krisztus bűntörlő vére szabadít meg, de nekünk el kell fordulnunk a bűntől, hogy engedelmesen, igazságban szolgáljunk Istennek… Igaz, hogy nem cselekedetekből, hanem hit által igazul meg az ember, ám hitét cselekedeteivel kell bizonyítania.” (PP, 277)
A kovász kitisztításának folyamatában pedig a megszentelődés eseményét éljük át, aminek eredményeként folyamatosan megtisztul, azaz megszentelődik az életünk.

6. Mindezek hátterén felvetődik egy olyan kérdés is, hogy miként és hogyan lehet a bűn kovászát kiirtani az életünkből?

Mivel a bűn a szívben, a belső emberünk mélyén, a természetünkben székel, ezért a bűn kovászát sem a cselekedetek reformálásával kell kiirtani.
- A kovászt a szívből, a régi megromlott természetünk mélyéről kell eltávolítani.
- Ez a folyamat, a szív újjászületése viszont nem történhet másként, csak az Isten újjáteremtő műveként. II. Kor. 5,17.
- A mi részünk ebben csupán az, hogy éljünk Jézussal állandó, élő közösségben, hogy a szabad akaratunk átadásával hozzájáruljunk és együttmunkálkodjunk Vele, hogy mindezt elvégezhesse bennünk.

7. Hogyan kell értelmezni Pál apostol szavait, miként változhat meg a régi megromlott természetünk, miként lehet a régi tészta új tésztává? I. Kor. 5,7.

Pál apostolnak ebből a gondolatából két dolgot kell megértenünk.
- A kovász nem azonos a tésztával, mert a kovász és a tészta két dolog.
- Mivel a régi tészta – vagyis a régi természetünk – egyfajta kovász hatására alakult ki, ezért az új tészta – az új természetünk – is csak egyfajta kovász hatására alakulhat ki.
Sokan gondolják, hogy az újjászületéssel csak a cselekedetek változnak meg, a szív azonban hajlamaival és kívánságaival együtt megmarad a régi állapotban.
- Mivel a tészta átalakulása belülről kiindulva kezdődik, mert a kovász teljesen összevegyült a tészta anyagával, ezért Pál üzenetéből is azt kell megértenünk, hogy az új tésztává válásunknak is belül, a szívünkben kell elkezdődnie.
  - „Sokan megkísérlik a reformot, változtatnak egyik-másik rossz szokásukon, remélik, hogy ily módon keresztényekké lehetnek. Csakhogy rossz helyen kezdik; a munkának a szívben kell kezdődnie.” (KP 52)
  - „Akik a Szentléleknek alárendelik, átadják magukat, új életelvet fogadnak magukba; Isten elmosódott képmása alakul ki ismét bennük.” (KP 56)
  - „A liszthez vegyített kovász belülről hat kifelé, és így alakítja át a tésztát. Isten kegyelmének munkája a szív megújulása, ahogy átformálja életünket. Külső változások nem elegendők, nem hozhatnak Istennel összhangba.” (KP 55)

8. Hogyan és mikor találkozott a jelkép a nagy valósággal, mit fejezett még ki ez az ünnep Isten teremtő és megváltó művéből?

Hatalmas jelentőségű műve volt Istennek az, amikor megteremtette a világunkat, felöltöztette csodálatos növényvilággal, benépesítette az állatokkal, és megteremtette a saját képmására alkotott embert.
- De ennél sokkal nagyobb munkát jelent Istennek a bűntől megrontott földet és a törvényszegésbe süllyedt lakosait megközelíteni és újjáteremteni, a jelenlegi helyzetükből a tökéletességnek egy magasabb szintjére emelni fel őket.
- A pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe Istennek ezt a szabadító és újjáteremtő művét volt hivatott szemléltetni.
Ahogyan Isten befejezte teremtői művét a hatodik napon, úgy jutott el Isten szabadító műve a teljességre a hatodik napon.
- Ahogy a lenyugvó nap hirdette a népnek a szent ünnep idejét, úgy hirdeti a Kálvária keresztje az egész világ felé, hogy a megváltás műve beteljesedett, erre utalt Jézus utolsó szava, amikor azt mondta: „Elvégeztetett!”. Jn. 19,30.
Amint Isten megnyugodott a teremtés munkája után, úgy nyugodott meg Jézus az arimathiai József sírboltjában a szent szombat órái alatt.

II. A zsenge kéve bemutatása

1. Mi volt az a harmadik ünnepélyes cselekmény, amit a kovásztalan kenyerek ünnepének részeként még el kellett végezni?

Az ünnep első „szombatját” követő napon, a pászka ünnep harmadik napján, az aratás első kévéjét bevitték a templomba az Úr elé, bemutatni. III. Móz. 23,10-11.
Palesztinában a gabona aratása az árpával kezdődött a kovásztalan kenyerek ünnepén, és a búza aratásával végződött a hetek ünnepén.
- Az egy hétig tartó ünnep első munkanapján, az első érett kalászok kévéje, előhírnöke és záloga volt az utána következő aratásnak, az Istentől jövő áldásnak.

2. Mi volt a jelképes üzenete annak a cselekménynek, hogy az aratás előtt egy kéve gabonát be kellett mutatni Isten előtt az ünnep harmadnapján?

Pál apostol bizonyságot tesz arról, hogy ez a zsenge kéve elsősorban Jézus Krisztus előképe volt: „első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor”. I. Kor. 15,20-23.
- Ahogy az első kéve záloga volt a nemsoká bekövetkező aratásnak, azonképpen volt záloga Krisztus feltámadása is a nagy aratásnak, az igazak feltámadásának. Mt. 13,39/b.
Ennek az eseménynek, vagyis bemutatásnak, a pászka bárány megáldozását követő harmadnapon kellett megtörténni, vagyis a szombat után következő napon. III. Móz. 23,11. Lk. 24,1-3.
- Egy csodálatosan szép jelkép volt ez, amely már évszázadokkal előbb hirdette, hogy a Messiás a halála után harmadnapon feltámad, hogy zsengéje legyen azoknak, akik belé vetet hittel haltak meg.

3. Milyen kettős üzenete van a zsenge kéve bemutatásának a templomban, az Isten előtt, mit jelképezett ez a cselekmény az Isten megváltási művéből?

Elsősorban a Jézus Krisztus feltámadása utáni első útját szimbolizálta, amikor az Atyához ment.
- Erre az útjára és bemutatkozására utalt Jézus, amikor azt mondta Máriának: „Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz”. Jn. 20,17.
- Ahogy Isten előtt kellett bemutatni a zsenge kévét, „hogy kedvesen fogadtassék érettetek”, úgy kellett bemutatkozni Isten előtt annak a zsenge kévének is, Aki bennünket jelképezett Isten előtt. III. Móz. 23,11.
Másodsorban, amikor Krisztus feltámadt a sírból, azért ment fel az Atyához, hogy az elfogadja Őt érettünk való váltságul.
- Vagyis amikor az Atya elfogadta Jézus áldozatát, akkor valójában bennünket fogadott el Őbenne.
„Ujjongó szívvel sietett az örömhírrel Mária a tanítványokhoz. Jézus pedig azonnal a Mennybe szállott, hogy az Atyától is hallhassa, hogy áldozatát kedvesen fogadta, s hogy átvegyen minden hatalmat a Mennyben és a Földön… Még ugyanazon a napon visszatért a Földre s megjelent tanítványainak. Csak most engedte magát tőlük megérinteni, mert már volt az Atyánál, s erőt kapott tőle.” (TL 154)
Miután az Atya elfogadta Krisztus áldozatát, Jézus újra visszajött erre a Földre, újra otthagyta az angyalokat és a többi világok lakóit.

4. A zsenge kéve bemutatása nemcsak Jézusnak az Atya előtti bemutatkozását jelképezte, hanem egy másik történelmi eseményre is előremutatott, melyikre?

Ez a szertartás, egy gabonakéve bemutatása, a halottak közül feltámadt igazak egy csoportjának az Isten előtti bemutatását is jelképezte. Mt. 27,52-53.
- A kévébe kötött gabonaszálak a minden korból való igazakat és szenteket jelképezték, akik Jézussal együtt támadtak fel, és megjelentek Jeruzsálemben.
  - Isten sohasem szűkölködik eszközökben, mert amikor az élő szolgái hitetlenkednek és félnek, akkor alvó szenteket ébreszt fel, hogy az örökkévaló terve szándékának beteljesedését tudomására hozza az embereknek.
- Amikor Jézus végleg eltávozott a Földről és elhagyta a tanítványait, akkor ezeket a feltámadott szenteket magával vitte a Mennybe, egyenesen az Isten királyiszéke elé. Eféz. 1,20. 4,8.
Ahogyan a pap nem egy kalásszal lépett be a templomba Isten színe elé, akként Jézus sem egyedül jött elő a sírból és ment fel az Atyához, hanem a majdan aratásra kerülő emberek közül összegyűjtött kévével.
A feltámadottaknak ez csoportja, mint Jézus hatalmának a zsengéi mentek vele, akiket kiszabadított a halál és a sír fogságából, ezért mondja foglyoknak azokat, akiket magával vitt.
A zsenge kéve bemutatásának napján egy áldozatot is kellett bemutatni, „egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul”. III. Móz. 23,12.
- A bárány áldozattal ellentétben a zsenge kévét nem kellett elégetni a tűzben, mert ez a kéve a halhatatlanságba öltözött emberek előképe volt, akiknek már nem árt sem az első, sem a második halál. Jel. 20,6.

5. Van-e valamilyen jelképes üzenete annak, hogy a zsenge gabona szálakat egy kévébe kellett összekötni, és úgy bemutatni az Úr előtt?

A zsengekéve, mint jelkép, még azt is kifejezte, hogy a nagy aratásban, a végső begyűjtésben csak azok fognak részesülni, akik Jézus Krisztusban készek és képesek eggyé válni.
Ezért az eggyé válásért imádkozott Jézus is: „hogy tökéletesen eggyé legyenek”, az Istenhez való hasonlóság csak akkor ábrázolódik ki bennünk újra, ha az egymás közötti egységünk is megvalósul, miként az Istenség személyei között. Jn. 17,23.

6. A pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe mit mutatott be a nagy valóságból, amire még az Újszövetség jelképeivel is visszaemlékezünk?

A húsvét első napja a Megváltó szabadító halálát szemléltette, amire mi az Úrvacsora jegyei által emlékezünk vissza, amit Jézus úgy mutatott be, hogy a bor a kiontott vérét jelképezi, a kenyér pedig a megtört testét. Mt. 26,27-28. I. Kor. 11,24.
A húsvét vacsoráját követő napon nyugalomnapot kellett tartani, mint ahogy Jézus is megnyugodott a szenvedések gyötrelmétől József sírjában. Lk. 23,54-57.
- Ahogy Jézust fektették le a sírban, úgy fektetik a keresztelendőt is a hullámsírba, amivel kifejezi azt a hitét, hogy Krisztussal együtt ő is meghalt a régi élet számára. Róm. 6,3-4.
A zsenge kéve bemutatása viszont a Megváltó feltámadására mutatott előre, és egyúttal azt is kifejezte, hogy az Ő halála nagyon sok új gabona születését és kalásszá érlelődését fogja eredményezni. Jn. 12,24.
- Ahogyan Jézus diadalmas győzőként jött elő a sírból harmadnapon, úgy kell a keresztség hullámsírjából is diadalmas győztesként feltámadni új életre annak, aki Krisztussal együtt meghalt a régi élete számára. Róm. 6,4-8.

III. A hetek ünnepe, vagyis a pünkösd

1. Melyik ünnep következett Izráel vallásos életében még a tavaszi ünnepkörhöz kapcsolódva, illetve annak részeként?

A következő ünnep a hetek ünnepe volt, amit a zsenge kéve bemutatásának napjától kellett számítani.
- „Attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, számláljatok hét hetet, egészek legyenek azok.”
- „A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.” III. Móz. 23,15-16.
Ezt az ünnepet aratás ünnepének, ill. a hetek ünnepének nevezték, amely azonos az általunk pünkösdként ismert zsidó ünneppel. II. Móz. 23,16. 34,22. V. Móz. 16,10.
A hetek ünnepe, a pünkösd, onnan kapta nevét, hogy kezdete a zsenge bemutatásának napjától számított „hét hét” után következő nap, azaz az ötvenedik napra esett.
- Az „ötvenedik” szó jelentése - görögül „pentekosztész”, ebből a szóból lett az angol „pentecost”, a német „pfingsten” és a magyar „pünkösd” is.

2. Hogyan és milyen módon fejezi ki az ószövetségi előkép azt, aminek a nagy valóságban kellett bekövetkezni Isten megváltó terve szerint?

Ahogy a meglóbált kévék az aratás kezdetét jelentették a kovásztalan kenyerek ünnepén, akként a pünkösd pedig az aratás idejét határozza meg.
A két ünnep közötti ötven napból negyvenet a tanítványaival töltött Jézus itt a Földön, ezután pedig a feltámadott szentekkel együtt felszállt a Mennybe.
Csodálatos volt az a bevonulás, amikor már győztes hadvezérként, és a dicsőség királyaként vonul be a mennyei királyság udvaraiba.
- Ekkor Jézus nem egyedül ment, hanem magával vitte az aratásának első kévéjét, vagyis a hatalmának zsengéit, azokat a foglyokat, akiket végérvényesen kiszabadított a halál és a sír fogságából. Eféz. 4,8.
- Mialatt Isten városához közeledtek, a kíséretükben levő angyalok kórusa hangos kiáltással kérte, hogy az örökkévaló kapuk táruljanak fel, hogy a dicsőség Királya bevonulhasson rajtuk. Zsolt. 24,7-10.
- Jézus győztes hadvezérként tért vissza a Mennybe, és magával vitte győzelmének bizonyítékait, és bemutatta őket az Atyának.

3. Milyen ünnepélyes cselekményt kellett elvégezni, amikor elérkezett az ötvenedik nap?

Ezen a napon, azaz Pünkösd napján, két kenyeret kellett vinni az Úr elé, amelyeket már a frissen learatott az új búzából kellett elkészíteni. III. Móz. 23,17.
- Ez a cselekmény bizonysága volt annak, hogy nem hiábavaló volt a korábbi magvetés, beérett a gabona és elkezdődött annak learatása.
Ez a cselekmény annak jelképe volt, hogy Jézus magvetésének aratása is elérkezett, nem volt hiábavaló a több éven keresztül végzett munkája a nép között.
- Az aratási ünnepek előképei voltak a Szentlélek kiáradását követő eseménynek, előrevetítve a sok ezer ember megtérését, lelki aratását, akik a nagy valóság beteljesedésének pillanatában ismerték fel Jézusban a megígért Messiást.
A szentírás ugyanis aratáshoz hasonlítja azt, amikor az emberekben a hallott Ige beérik, és alkalmassá válnak arra, hogy Isten gyermekei közé gyűjtessenek.
- Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor történt a Szentlélek kitöltetése, ez után következett be az evangélium magvetésének első nagy aratása, tömegek értek be, ezrek döntöttek és keresztelkedtem meg egyszerre. Csel. 2,41. 4,4.
A pünkösdi ünnepen bemutatott két kenyér pedig a nagy aratás első zsengéjeként, annak gyümölcseként került bemutatásra az Úr előtt a templomban.
- Az aratásból készített első két kenyér a Jézussal feltámadt és mennybement megváltottakra mutatott előre.
- Ez a bemutatott kenyér garanciája volt az elkövetkezendő nagy aratásnak is, a megváltottak megszámlálhatatlan nagy sokaságának.
  - Ezt a kenyeret viszont kovászosan kellett elkészíteni. III. Móz. 23,17.

4. Milyen rendelkezést adott Isten arra vonatkozóan, hogy Izráel fiai hogyan jelenjenek meg Isten előtt ezen az ünnepen, és mi volt ennek a jelképes üzenete?

Senkinek sem volt szabad megjelenni az Úr előtt üres kézzel, hanem szabad akaratból hozott ajándékkal kellett megjelenni, a munkájának és a földe termésének zsengéjével. II. Móz. 23,15/b. V. Móz. 26,1-10.
- Ekkor azonban már nemcsak néhány kalászt kellett az Úr elé hozni, hanem az elhozott áldozatnak azt kellett kifejeznie, hogy mennyire áldotta meg az elmúlt évben őt az Isten: „most azért imé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, amelyet nékem adtál”. V. Móz. 26,10/a.
Isten azt mondta népének, hogy „munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn” el kell hozni az Úr elé.
- Így mutatta be Jézus is az Atya színe előtt az emberi család érdekében végzett megváltói munkájának első zsengéjét, a megváltottak első zsengéjét.

5. Tudunk-e valamit arról, hogy mi történt a Jézus mennybemenetele és a pünkösdi ünnep alatt történt események közötti időben?

Bár Jézust a Mennyben dicsőség, fény és hódolat vette körül, mégsem feledkezett el a földi tanítványairól, akik a tíz nap alatt szívük őszinte vizsgálatával várták a Mesterük által megígért ajándékot, a Szentlelket. Csel. 2,1-4.
A pünkösdnapi különleges esemény a tanítványok számára annak bizonyítéka volt, hogy Jézust az Ő felkentjévé avatta az Isten.
- „A Lélek kiárasztása pünkösd napján, a Menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenettetése megtörtént, Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a Mennyből annak jeléül, hogy immár mint pap és király, Övé minden hatalom Mennyen és Földön, és Ő népének felkentje.” (AT 26)
A Szentlélek kitöltésének jelentőségéről Péter apostol is bizonyságot tett.
- „Isten jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szentlelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten.” Csel. 2,33. 36.
Erről az ünnepélyes felkenettetésről prófétált már Dániel próféta is több száz évvel korábban. Dán. 9,24/b.
- Dániel a történelem idősíkjába is elhelyezi ezt az eseményt, amikor a 2300 éves prófécia értelmezésére mondja el a magyarázatát.
  - A zsidó nép számára szabott „hetven hét” időszak utolsó eseményeként fog bekövetkezni a szentek Szentjének ünnepélyes felkenetése.
  - Vagyis addig nem jár le a zsidó nép számára adott kegyelemidő, amíg ez az ünnepélyes felkenetés meg nem történik.
- A Szentlélek kiáradása ennek e beteljesedését nyilatkoztatta ki.

6. Milyen párhuzamos jeleket figyelhetünk meg a Sínai törvényadás és az újszövetségi pünkösd eseménye között?

A legfontosabb, hogy Isten tűzben szállt le a hegyre, amit különféle hang és fényjelenségek kísértek, és ezt mindenki hallotta és látta. II. Móz. 19,18. 20,18.
- A pünkösdi esemény is hasonló módon teljesedett, ekkor is tűzben szállt le Isten Lelke, és kettős tüzes nyelvek formájában jelent meg előttük. Csel. 2,1-4.
A Szentlélek pünkösdkor történt kiáradása a Szentírás azon próféciájának a beteljesedését is jelenti, miszerint Isten egy új szövetségben a Törvényt népének belsejébe helyezi, és szívébe írja majd be. Jer 31,33. Zsid. 8,8-10.
A törvényadáson túl még további párhuzamokat is felfedezhetünk a Szent-sátor és a jeruzsálemi Templom felszentelése, illetve az újszövetségi pünkösd között.
- Isten dicsősége miden alkalommal hatalmas erővel töltötte be a kiválasztott helyeket, hogy Mózes nem mehetett be a Sátorba (II. Móz. 40,35), illetve a százhúsz pap nem tudott állva maradni a Templomban (I. Kir. 8,11).