1. A megváltás titka,  mint örökkévaló evangélium

.

Letöltés

I. A megváltást kiváltó ok

1. Amikor Jézus megismeréséről akarunk tanulmányt folytatni, akkor milyen alapfogalmat szükséges megismerni és tisztázni Jézussal kapcsolatos a Biblia alapján?

• Jézust úgy ismerjük, mint az emberiség Messiását, azaz Krisztusát és Megváltóját.

• Ha viszont Megváltóról és megváltásról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy mit foglal magába ez a fogalom, illetve miért volt és van szükség megváltásra?

2. A Föld élővilága és benne az ember megteremtése által milyen világot hozott létre Isten a mi bolygónkon?

• Egy nagyon szép és boldog világot hozott létre, ahol az embert uralkodó társává tette, rábízta az újonnan teremtett világ felügyeletét és gondoskodó törődését.

• Ő indította el az embert a tanulás és a fejlődés útján.

• Ez az Isten által elindított életforma a szeretet adásának a kölcsönös harmóniájára épült.

3. Isten felvilágosította az embert, hogy létezik egy, a szeretet törvényével ellentétes törvény is, vagy teljesen váratlanul érte őket a kísértés és a bűn megjelenése?

• Ez a bűnös életforma Isten egyik magasrendű teremtményétől, Sátántól származik, aki visszaélt a neki adott erkölcsi szabadsággal, és olyan úton indult el, ami mindenkit pusztulásba és halálba vezet, aki vele együtt halad.

• Isten felkészítette az embert, hogy ez a lény megpróbálja majd a bűn útjára csábítani őket is.

• Ezért kellett “őrizniük” az Édent, hogy Sátán ravasz, megkörnyékező szándéka ellenére se tudja elvenni tőlük az Istentől kapott otthonukat I. Móz. 2,15/a.

• A tiltott fa megjelölésével pedig még azt a helyet is meghatározta Isten, ahol a Kísértő megkörnyékezheti őket.

• Az emberpár azonban ajtót nyitott arra, hogy a bűn megfertőzze az Isten által teremtett csodálatos Földet is.

4. Felhozható-e az ember mentségére valami, ami megmagyarázná és indokolttá tenné az ember tettét, Isten elleni lázadását?

• Mivel az ember tudatosan, Isten előzetes óvása ellenére vétkezett, így tettének nem volt oka, ebből adódóan mentsége sem.

• Isten azonban figyelembe vette, hogy amikor az ember vétkezett, még nem rendelkezett teljes istenismerettel és igazságismerettel.

• Éppen ezért egy különleges tervet léptetett életbe az ember szabadítása érdekében, - a megváltási tervet.

• Bár elmondta az embernek, hogy e tragikus helyzetük minden természetes és átkos következményét viselniük kell, de azonnal szólt a megváltás tervéről is, hogy a szabadulás útjának megmutatásával reménységet adjon nekik.

• Istennek ez a reményt adó üzenetét evangéliumnak, azaz jó hírnek nevezzük.

II. Isten evangéliuma

1. Ha Isten evangéliuma valóban jó hír az ember számára, akkor az első kérdés az, hogy mit jelent és mint mond ez az evangélium nekünk?

• Isten nem hagy magadra a bűn világában: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.” Róm. 8,31.

• Aki elfogadja segítségét, azt győzelemre segíti a bűntől való szabadulásban. Jn. 1,12.

• Mindig Isten kezdeményezi azt, hogy újra szeretet közösségbe kerüljünk egymással.

• Nem várja el, hogy te, a bűnös fél kezdeményezd a megbékélést. II. Kor. 5,18-19.

• Ha bűnöd szégyenében elbújsz, - mint Ádám és Éva, - Ő akkor is megkeres.

• A megígért Szabadítóban egy helyettest ajánl fel, aki magára veszi bűneid büntetését, a kárhozat ítéletét, hogy így te felszabadulj és tovább élhess, mintha semmi sem történt volna.

• Miközben igazságot gyakorol Isten, eközben kegyelmet is, így adja meg az ember számára a szabadulás lehetőségét.

• Amíg az isteni igazságszolgáltatás, a bűn büntetése késik, addig a kegyelem munkálkodhasson. Róm. 3,23-26.

• Az evangélium tehát eloszlatja bennünk a félelmet, az aggodalmat, a jövő kilátástalanságát, bizonytalanságát.

2. Mi volt az evangélium első jó híre az Édenben, aminek közlésével Isten akkor ott elmondta a megoldás egyetlen lehetőségét?

• A prófécia nyelvezetén lett ugyan közölve az emberrel Isten üzenete, de tartalmában mindenképpen az Isten szeretetéről tett bizonyságot, arról, hogy egy Szabadító fog támadni, aki az ember mellé fog állni ebben a kilátástalan helyzetében.

• Jézus később a Nikodémusnak elmondott szavakkal összegezte ezt az evangéliumi üzenetet. Ján. 3,16.

3. Mit nyilatkoztatott ki legelőször ebben az édeni evangéliumban Isten, amit a bűn következményeként Isten szorgalmazni fog az ember életében?

• Isten mindenekelőtt azt mondta el, hogy “ellenségeskedést szerez” az ember és a bűn, az ember és a bűn szerzője között.

• A bűn ugyanis szembefordította az embert Istennel és Sátán szövetséges társává tette, Isten azonban szeretné visszafordítani az embernek ezt a kényszerű helyzetét.

• Mindezt azért, hogy ne érezze jól magát a bűnben és a bűn szerzőjének társaságában.

• Ez az ellenségeskedés azonban nemcsak egy állandó feszült küzdelmet jelent, hanem magában hordozza a vágyakozást is a szabadulás után.

• Amikor Isten ellenségeskedést támaszt valakiben, akkor többé nem érzi jól magát a bűnben, feltámad a lelkiismeretének vádja, szégyelli tettét, szeretné, ha többé nem fordulna elő többé az, amit a bűn hatásaként tett.

• Ez az isteni törekvés azonban kiváltja Sátán ellenségeskedését és haragját is mindazok ellen, akik engednek az isteni befolyásnak.

  • A Biblia szerint ez az ellenségeskedés fennáll mindaddig, amíg az ember megváltása be nem fejeződik.

4. Adott-e Isten kinyilatkoztatást arról, hogy mikor fog ez az ellenségeskedés csúcspontra jutni az emberi család történelmében?

• Az Édenben kinyilatkoztatott evangéliumból még csak annyit lehetett megtudni, hogy az asszony magvában fog elérkezni az ellenségeskedés csúcspontja.

• Ez az ígéret azt jelenti, Isten egy személyes szabadítót, Megváltót biztosít az emberi család részére, vagyis ez a Szabadító hozzánk hasonlóan egy asszonytól született ember lesz.

• Ez az ígéret Jézus Krisztus betlehemi születésére utaló kijelentés.

• Az ellenségeskedés abban éri el a csúcspontját, hogy az Istentől megígért “Mag“ a kígyó fejére fog taposni, és ezzel halálos csapást mér rá.

• Ahogy a megígért Mag a Messiás jelképe, akként a kígyó pedig Sátánt jelképezi. Jel. 12,9.

• Nagyon érzékletes szemléltetése ez annak a küzdelemnek, amely Krisztus és Sátán között zajlott le.

• Hiszen a küzdelem hevében a kígyó is belemar a Szabadító sarkába, és mivel a kígyó marása is halált okoz, ezért ez a küzdelem a Messiás halálát fogja eredményezni.

• A Szabadító tehát csak úgy győzhette le az ellenséget, hogy Ő maga is életét kellett adja ebben a küzdelemben.

III. A megváltás szimbóluma

1. Milyen szimbolikus jelképrendszert vezetett be Isten, aminek az volt a rendeltetése, hogy általa a Szabadítóra, mint helyettesítő áldozatra tekintsenek előre a történelem korszakain keresztül?

• Isten egy helyettesítő áldozati rendtartást vezetett be Édentől kezdve, amelynek az volt a rendeltetése, hogy szemléltető módon emlékeztesse az embereket az eljövendő Szabadítóra, “Istennek ama bárányára”, aki az ember helyébe lép.

• Ez az áldozat és a vele kapcsolatos jelképes cselekmény fejezte ki a megváltás lényegét, úgy az Isten által biztosított lehetőséget, mint az ember szándékát a felkínált kegyelem elfogadására.

• A bűnös áthárítja bűnét az ártatlan bárányra, a bűn büntetése így a bárányt fogja sújtani, a bűnös pedig élhet tovább, mintha semmilyen bűnt nem követett volna el.

• Kain áldozatát is azért nem fogadhatta el Isten, mert az általa bemutatott áldozat nem volt alkalmas a Megváltó szemléltetésére, sem a belé vetett hit kifejezésére.

2. Milyen szándék nyilatkozott meg már Kain áldozatának bemutatásában is, aminek az erőfeszítéseit történelem során újra és újra felfedezhetjük?

• Az a sátáni törekvés nyilatkozott meg, amely a Megváltóba vetett hitet és ismeretet akarja elfeledtetni, megsemmisíteni, ha lehet, teljesen kitörölni az emberek tudatából. I. Móz. 4,3-5.

• Rendkívül eredményességgel végezte Sátán ezt az Isten ellenes munkáját.

• Már Kain áldozatából is kitűnik, hogy milyen rejtetten, milyen burkoltan próbálja Isten ellen fordítani Sátán az embert.

• Nem azt mondja Kainnak, hogy ne mutasson be áldozatot Istennek, vigye csak a legszebb, a legértékesebb dolgait Isten elé, és ezzel fejezze ki, hogy mennyire szereti Őt.

• Elhiteti vele, hogy méltatlan lenne hozzá, ha ő is csak egy bárányt vinne az Isten oltárára, azt gondolja, hogy ő többet és különbet adott, mint amit Isten elvárt tőle, hiszen a terményeinek a legjavából mutatta be az áldozatát.

• A sátáni szándékból kitűnik, neki mindegy, hogy mit csinálsz, csak ne azt tedd, amit Isten mondott, legalább is ne úgy, ahogy Isten mondta.

• Ha pedig Isten nem fogadja el a te elképzelésedet, akkor jogod van megsértődni, megharagudni, sőt még otthagyni is, hátat fordítani Istennek.

3. Sikerült Sátánnak minden embert megtéveszteni a hazugságaival, vagy azért maradtak minden korban olyanok, akik megőrizték a Megváltóba vetett hitüket?

• Istennek mindig voltak hűséges gyermekei, akik Sátán szándéka és kísérletei ellenére megőrizték az eljövendő Megváltóba vetett hitüket, őket nevezi a Biblia az Isten fiainak. I. Móz. 6,2/a.

• Ezeknek az embereknek a hitét fogalmazta meg Keresztelő János, amikor Jézusra rámutatva azt mondta: “Imé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ján. 1,29.

4. Nagyon sok keresztény gondolkodik úgy, hogy az Ószövetség emberének még szüksége volt ilyen jelképes ábrázolásra, mert csak így tudták megérteni a megváltás lényegét, de nekünk már nincs rá szükségünk, - valóban így van ez?

• Az ilyenképpen gondolkodó emberek elfeledkeznek arról, hogy még a mi korunkban, a huszonegyedik században is jelképek által emlékezünk vissza a megváltás eseményére.

• A keresztség és az úrvacsora is ilyen szimbólikus cselekmény, amelyek a megváltás egy-egy jellegzetes üzenetét hivatottak tudatosítani bennünk.

• A különbség csupán csak annyi a két megemlékezés között, hogy az Ószövetség cselekménye előremutató szimbólum volt, az Újszövetség jelképe pedig visszamutató szimbólum.

• Az apostolok által hirdetett evangélium éppen ezért nem tekinthető új dolognak, hiszen ugyanazt a Megváltót ismertetik meg velünk, mint az Ószövetség írásai.

• Ezért mondta Jézus az őt hallgató embereknek: “Tudakozzátok az írásokat, mert…ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam”. Jn. 5,39.

• Ezért nevezi János apostol a Jelenések könyvében ezt a kezdettől fogva hirdetett üzenetet örökkévaló evangéliumnak. Jel. 14,6.

• Ha az evangélium hirdetésének módja más is volt a különböző korszakokban, de a tartalma mindig ugyanaz volt.

5. Milyen alapvető, de ugyanakkor mégis nagyon fontos isteni üzenetet kell megértetnünk az örökkévaló evangéliumból?

• A megváltásnak ez a szimbóluma azt is ki akarja fejezni, hogy Isten csak olyan módon gyakorolhat kegyelmet az emberi család felé, hogy közben igazságos marad.

• Isten nem tekinthet el az általa adott törvénytől, amely a világmindenség biztonságát és békéjét hívatott biztosítani.

• E törvény szerint “a bűn zsoldja a halál“ – ezért is mondta azt az első emberpárnak, hogy “amely napon eszel arról, /mármint a tiltott fáról/ bizony meghalsz”. Róm. 6,23/a. I. Móz. 217.

• Az igazságszolgáltatást követelő törvénnyel szemben Isten csak úgy tud kegyelmet gyakorolni a bűnös felé, ha átvállalja tőle a bűneinek büntetését.

• Mindazok, akik elfogadják Őt helyettesként, személyes Megváltójukként, azok felszabadulnak a törvény ítélete alól, és úgy élhetnek, mintha sohasem követtek volna el bűnt. Ján 3,l6. Gal. 3,13/a.

• Ez az az örömhír, amit az örökkévaló evangélium üzenete akar elmondani.

IV. Az állandóan felmerülő kérdések

1. A megváltási tervről gondolkodó ember előtt azonban felvetődik egy kérdés: miért nem állította meg Isten a bűn útját legalább akkor, mielőtt az újonnan teremtett Földre és az emberre is kiterjedt annak szörnyű fertőzése?

• A bűnnek az a természete, hogy csak teljességre jutva, csak teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arculatát, ezért a teremtmények nem értették volna meg, ha Isten hatalmi pozícióból avatkozik közbe és rendezi el a bűn okozta problémát. Jak. 1,15/b.

• A bűn először mindig igaznak, jónak és ésszerűnek látszik, Istenen kívül senki sem ismerte annak igazi természetét.

• Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett embert is szabad akarattal ruházta fel, ezért ezt a szabadságukat korlátozná az, ha hatalmi szóval tiltja el őket a választás lehetőségétől.

• Isten csak így őrizheti meg teremtményeivel a minden kétely nélküli szeretet-közösséget.

2. Mi az a nagy igazság, amit mi csak ritkán tudunk megérteni, és főként a gyakorlatban alkalmazni, Isten viszont a megváltási tervében hatásosan alkalmazza?

• A gonosz hosszú távon csak jóval győzhető le, erőszakkal, hatalommal sohasem lehet gyökerében kiirtani a bűnt.

• Végzetes következményeket hozott volna magával, ha Isten a bűnt teljességre jutása előtt, hatalmánál fogva állította volna meg.

• Akkor a teremtmények félelemből engedelmeskedtek volna Neki, ez az állapot magában hordozta volna egy újabb lázadás csíráját.

• Egy ilyen lépés azt veszélyeztette volna, hogy az Isten uralma az egész világmindenségben a tökéletes szabadság alapelvén épüljön fel.

• Isten nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy a szeretetnek az az életelve, amit Ő szabott törvényül a teremtményei elé, nem egy önkényuralkodónak a törvénye, amely korlátozza a teremtmények szabadságát.

• Ez a törvény az életet, a boldogságot, a biztonságot és az igazi szabadságot biztosítja a teremtett világ számára.

V. A megváltás célja

1. Az Édenben kinyilatkoztatott evangéliummal mi volt a célja Istennek, mit akart elérni azzal, hogy ezt elmondta az embernek?

• Azzal, hogy a megváltás életbe lépett, a bűn büntetését, az igazságszolgáltatást el lehetett halasztani egy későbbi időre, hogy az így megnyert időszak alatt a kegyelem munkálkodhasson az emberek szívében.

• Szentlelke által minden ember életében egy belső változást akar munkálni, ami által alkalmassá válhat a bűn felismerésére és az isteni dolgok megértésére.

• Jézus Krisztus szeretne minden ember életébe belépni, hogy belülről a szívének indítékain keresztül késztesse a bűntől való elfordulásra és a jó választására. Jel. 3,20.   Eféz. 3,17.

• Istennek ez a megmentésünk érdekében megnyilatkozó erőfeszítése minden ember életében megtörténik valamikor, mindig az Isten kezdeményezésére, de mindig az emberen múlik, hogy mi lesz az eredménye. Róm. 8,29.   Mt. 23,37.

2. Milyen módon kezdeményezi Isten az emberek megtérésre késztető befolyását, mit tesz annak érdekében, hogy a megtérés reális eséllyel megtörténhessen?

• Mivel a bűn világában élő embernek megromlott és eltompult a gondolat és érzelem világa, önmagától az Isten dolgait felfogni és megérteni nem képes, ezért Isten világosságot gyújt minden emberben az arra alkalmas pillanatban. I. Kor. 2,14.  II. Kor. 4,16/a.   Eféz. 1,18/a.

• Ebben az isteni világosságban látjuk meg az életünket és a bűnt olyannak, ahogy az Isten látja, és ismerjük fel az Isten által kínált életnek az igazi értékét és szépségét.

• Ekkor Isten az ember értelmére és gondolkodására gyakorol befolyást, ezért mondja Pál azt, hogy “a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”. Róm. 10,17.

• Annak érdekében, hogy a felismert bűnökhöz ne akarjunk tovább is ragaszkodni, ezért ellenséges érzést támaszt bennünk a bűnnel és a bűn Szerzőjével szemben, így teljesítve be az ősevangéliumban adott ígéretét. I. Móz. 3,15.

  • A Szentléleknek ez a munkája a lelkiismeretünkön keresztül nyilatkozik meg, ami ettől fogva vádol bennünket, amikor a korábbi bűnöket akarjuk tenni.

  • Ez az isteni közbeavatkozás a bűn miatti bánkódást és megszomorodást fogja kiváltani, ami végül az Isten előtti bűnbeismeréshez fog vezetni.

    • “Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.” II. Kor. 7,10.

    • Ekkor még nem történt meg a megtérés, még csak az előkészítése folyik.

• A bűn és Sátán rabszolgaságában élő ember hiába látja önmagában a bűnt, hiába gyönyörködik az Isten törvényében, de mivel nem rendelkezik az Isten országa felé való választás lehetőségével, ezért tehetetlenül vergődik a bűn fogságában. Róm. 7,18-19.

• Mivel Isten is ismeri ezt az erőtelen és tehetetlen állapotunkat, ezért a megszólításunk pillanatában visszaadja a szabad akarati választás és döntés képességét és lehetőségét. II. Pét. 2,19/b.   Róm. 8,7/b.

  • Az Isten munkálja bennünk azt, hogy újra lehetőségünk legyen a jó választására. Fil. 2,13.   II. Pét. 1,3.

• A régi bűnös életétől szabadulni akaró ember nem maradhat mindig csupán a döntés és az elhatározás szintjén, de mivel a saját erejéből nem képes arra sem, hogy tovább lépjen, ezért Isten kegyelme siet ekkor is a segítségére, belső lelkierőt és hatalmat ad a cselekvéshez, az Istenhez közeledő lépések megtételéhez. Ján. 15,5/b.   1,12.

• Mindeddig csupán az ember belsejében játszódott le mindaz, amit Isten tett, és amire az ember reagált, ekkor azonban már mások által is érzékelhető cselekmények sorozata kezdi bizonyítani, ha valaki pozitív választ adott Isten kezdeményezésére.

3. Istennek ezek a szabadító törekvései vajon azt jelentik, hogy Ő határozza meg minden ember sorsát annak alapján, hogy akarata szerint milyen sorsot szánt nekik?

• Isten nem rendelte el senkinek sem előre a hitét és az életútját, hanem csak előre ismerte a szabad akaratából meghozott döntését és állásfoglalását, és ennek figyelembe vételével készített tervet az életére. Róm. 8,28-30.

• Isten nem oszt ki önkényesen, hatalmi szóval általa elgondolt szerepeket. Mt. 23,37.  Jel. 3,20.

• Isten mindenkit meg akar hívni a megváltás tervében való szabad és önkéntes részvételre. Eféz. 2,10.  Róm. 16,25-26.

• Azt várja tőlünk, hogy fogadjuk el és azonosuljunk ezzel a tervvel, amely az életmódunkban és cselekedeteinkben fog kifejeződni, és így segítőtársai és eszközei lehetünk annak érdekében, hogy mások is megismerhessék a megváltás evangéliumát. Mt. 28,19-20.

• Isten azonban beépítette a megváltás tervébe az akaratát és meghívását elutasító emberek életútját és cselekedeteit is. Csel. 4,27-28.

4. A megváltás végső célja pedig az, hogy Isten és a teremtett lények között a szeretet-kapcsolat és a közösség újból helyre álljon. Eféz. 1,9-10.