Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

11. Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

I. Az ünnepek rendeltetése II. Izráel ünnepei III. A pászka vagy húsvét ünnepe
IV. Előkészület és az ünnepi cselekmény V. Húsvét vagy Úrvacsora?  

Letöltés

I. Az ünnepek rendeltetése

1. A Szentsátor és a benne végzett mindennapi szolgálat jelképein kívül van még más is, ami a megváltás eseményeit volt hívatott bemutatni szimbolikusan?  

  • Pál apostol úgy beszél a zsidó ünnepekről, mint amelyek előképei, azaz árnyékai voltak a bekövetkező nagy valóságnak, az advent eseményeinek. Kol. 2,16-17.

  • Mint ahogy az árnyék nem ad tökéletes képet a valóságról, hasonlóképpen ezek az ünnepek is csak homályos árnyékképei voltak a megváltás bekövetkező eseményeinek, és így ezek alapján csak sejteni lehetett a valóságot.

    • Ezek az ünnepek olyan árnyékképek voltak, amikből a nagy valóság körvonalait ugyan határozottan fel lehet ismerni, de a belső részleteket csak a valóság megjelenésével lehet pontosan megismerni.

    • Mi azonban, akik már a beteljesedések utáni korban élünk, már a kitisztult képet is láthatjuk az árnyékban, hiszen ismerjük a beteljesedett valóságot is.

2. Pál apostol írásában viszont a szombatokra való utalással is találkozunk, ez azt jelenti, hogy a nyugalomnap szombatja is a jelképes ünnepek sorába tartozik?

  • Bár az apostol által említett szombatok itt ugyanúgy a megváltás eseményeinek előképei közé tartoznak, mint a többi jelkép, mégsem szabad az itt említett szombatokat összetéveszteni a hét hetedik napjának szombatjával. Kol. 2,16-17.

  • Izraelben hét ilyen árnyék szombatot különítettek el évenként a többi napoktól, és ezeket a napokat azért nevezték „sabbat”-nak, mert a „sabbat” jelentése: nyugalom, és ezeket a napokat is nyugalomnapként kellett megünnepelni. III. Móz. 23. fej.

  • Az árnyék-szombatokat nem a Tízparancsolat, hanem a ceremoniális törvény, vagyis az áldozatok bemutatásának cselekményét szabályozó törvény írja elő.

    • Ezek azért szűntek meg Jézus halálával, mert a törvények is megszűntek.

  • A hetedik nap szombatját az örök erkölcsi törvény, a Tízparancsolat írja elő.

    • Ez a törvény azonban nem szűnt meg Jézus halálával, hanem csak még mélyebb értelmet kapott Jézus kijelentései által. Mt. 5,17-18;  21-22;  27-28. 

  • Mindezeknek a hátterén teljesen értelmetlen a keresztény világ magatartása.

    • Egyrészt hangoztatják, hogy Jézus eltörölte a zsidók számára adott törvényeket, és ezért nem tartják meg a hetedik nap szombatját a Tízparancsolatból.

    • Ugyanakkor viszont – bár pogány jegyekkel vegyítve – de mégis megünneplik a zsidók húsvétját, pedig Jézus ezt valóban érvénytelenítette akkor, amikor mint a mi húsvéti bárányunkként megáldoztatott, ezért is iktatta be helyette az Úrvacsorát, mint új ünnepet.  I. Kor. 5,7;  11,24-25.

3. Milyen helyet foglalnak el a vallásos ünnepek napjainkban az emberek életében, betöltik-e az Istentől adott rendeltetésüket?

  • Korunkban egyre inkább azt látjuk, hogy az ünnepek elveszítik igazi értéküket, Istentől rendelt jelentőségüket, mert az emberek inkább az általános felszabadulást keresik az ünnepekben, nem az Istennel való elmélyült összekapcsolódást.

    • Az ünnepek előtt és alatt látszik meg a modern ember életének zaklatottsága.

    • Az emberi önzésnek, és az önmagáról való teljes megfeledkezésnek a rémítő tünetei is ekkor csapódnak le.

      • Az ünnep sokak számára egyre inkább a napi felelősségteljes életből, az ünnepi felelőtlenségbe való menekülés szerepét látja el.

4. Mi az Istentől adott ünnepek eredeti rendeltetése, hogyan töltheti be ezt a funkcióját életünkben?

  • Az a felfogás eleve hibás, amelyik a kikapcsolódás gondolatát állítja az ünneplés középpontjába, és ezt keresi azokban az alkalmakban, amiket ünnepeknek tekint.

    • Az igazi ünnep ugyanis bekapcsolni akar valamibe, ekkor kerülhetünk közelebb Istenhez és életünk igazi értelméhez.

    • De miközben az Istennel való közösségbe szándékozunk bekapcsolódni, ezzel párhuzamosan Isten kapcsol ki és szabadít fel bennünket a mindennapok nyomasztó terheinek súlya alól.

  • A Biblia ünnepeinek az a rendeltetése, hogy fokozatosan az Isten közelébe jussunk és mindjobban átérezve, megtapasztaljuk ennek az örömét és áldását.

  • Isten közelségének örömét szemléltetve, szép példákat találunk a Bibliában.

    • Ezékiás idejében kétszer hét napig ünnepelték a páskát, mert az első hét nap olyan sok örömet adott számukra. II. Krón. 30,21-23.

    • Jézus tanítványai végleg ott akartak maradni a megdicsőülés hegyén. Mk. 9,2-5.

5. Az Isten közelébe jutásnak viszont meg van a maga feltétele és útja, mit tudhatunk erről a Bibliában adott kijelentések alapján?

  • Isten közelébe, vagyis az Atyához csak Jézus Krisztus által juthatunk el, Ő képezi számunkra az összeköttetés egyetlen lehetőségét.

  • Ebből tehát mindjárt az következik, hogy a bibliai ünnepek középpontjában is mindig Jézus Krisztusnak kell állni, aki összekapcsolhat bennünket az Atyával.

  • Ez csak akkor válik valósággá, ha az ünnepek számomra nem mást jelentenek, mint Jézus Krisztus áldozatának és szeretetének a szemlélését és tanulmányozását.

6. Az előzőek hátterén mi volt az ószövetségi ceremoniális ünnepeknek az Istentől meghatározott célja és rendeltetése?

  • Az ószövetségi ünnepeknek az volt a rendeltetése, hogy Isten üdvözítő tervére irányítsa az emberek figyelmét és segítsen annak a megértésében.

  • A naponként végzett szolgálat azt mutatta be, hogy a bűnös, személy szerint hogyan tisztulhat meg a bűnétől, és hogyan lehet igazzá Isten előtt.

    • Vagyis, hogy mi az útja-módja annak, hogy a Megváltó áldozata által bűnbocsánatban részesüljön és felszabaduljon bűneinek terhétől.

  • Az évi ünnepek pedig mintegy hosszmetszetben mutatták be azt, hogy az egész nép életében miként következik be a bűntől való megtisztulás Isten előtt.

    • Vagyis, a történelem folyamán milyen nagy események fognak bekövetkezni, amikor Isten megszabadítja a földet és az embert a bűn minden átkától, és biztosítja számára az üdvösséget.

  • Izrael ünnepeit két nagy csoportba lehet szétválasztani: tavaszi és őszi ünnepek, ezek a megváltás két nagy eseményét mutatták be szimbolikus képekben.

    • A tavaszi ünnepek a Messiás első adventjének eseményeit mutatták be.

    • Míg az őszi ünnepek a második adventtel kapcsolatos események előképei.

II. Izrael ünnepei

1. Milyen ünnepekről ad tájékoztatást a Biblia, amiket Izráelben tavasszal kellett megtartani minden évben ismétlődve, pontosan ugyanabban az időben?

  • A tavaszi ünnepkör négy eseményt említhetünk meg Izrael gyakorlatából:

    • Az I. hónap 14-én a pászka vagy húsvét ünnepe volt, amely bemutatta azt, hogy a Megváltónak meg kell halnia. III. Móz. 23,5.

    • Majd az I. hónap 15-21-ig a kovásztalan kenyerek ünnepe volt, ami pedig arra tanított, hogy annak az embernek, aki elfogadja a megváltást, Isten szabadító tervét, annak meg kell szabadulnia a bűn kovászától. III. Móz. 23,6-8.

    • Az I. hónap 16-án a zsengekéve bemutatásának ünnepe volt, amely a Megváltó harmadnapon történő feltámadását, és az Atya színe előtt való bemutatkozását jelezte előre. III. Móz. 23,10-11.

    • A III. hónap 6-án a hetek ünnepe, a pünkösd, amely Isten magvetésének aratását jelezte, ez a Szentlélek kiárasztásával vette kezdetét. III. Móz. 23,15-16.

2. Milyen ünnepeket ismerhetünk meg az őszi ünnepkör részeként, amik viszont a második adventtel kapcsolatosan mutattak be részleteket?

  • Az őszi ünnepkör három esemény mutatott előre a megváltás eseményeire:

    • VII. hó 1-én a kürtzengés ünnepe, amely Isten ítéletének napjára hívja fel a figyelmet. III. Móz. 23,24.

    • VII. hó 10-én az engesztelési nap, mint az ünnepek-ünnepe, mert ezen a napon tartott ítéletet Isten az Ő háza felett, vagyis ezen a napon dőlt el Izrael sorsa, hogy végleg eltöröltetnek-e a templomra áthárított bűneik. III. Móz. 23,27-32.

    • VII. hó 15-én a sátoros ünnep, amely a bűntől való végleges szabadulás boldog, örömteli előképe volt. III. Móz. 23,34-36.

3. Milyen különleges dolgokat figyelhetünk meg az Istentől adott ünnepekkel kapcsolatban?

  • Mindenek előtt azt, hogy éves ciklusában hét ünnepet rendelt el Isten, a hetes szám pedig a teljesség és a tökéletesség száma, ami arra utal, hogy az Isten megváltási terve is tökéletes.

  • Az ünnepekről még azt is elmondja a Biblia, hogy Izrael fiainak évente három alkalommal meg kellett jelenni az Isten előtt, mert Isten nagyon fontosnak tartotta az övéi számára a Vele való bensőséges közösség gyakorlását. V. Móz. 16,16.

    • Istennek ez a szándéka tanulságul szolgál az utókorban élő istennépe számára is, az ünnepek igazi jelentőségével és céljával kapcsolatban.

III.  A pászka vagy húsvét ünnepe

1. Milyen különös utasítást adott Isten a pászka ünnepének megtartásával kapcsolatban, és mi volt ennek a rendelkezésnek a jelentősége?

  • Istennek határozott utasítása volt arra nézve, hogy az általa adott ünnepeket csak a meghatározott időben, a „szabott idejükben” lehetett megtartani. III. Móz. 23,4.

  • Ilyen módon a pászka ünnepének, a húsvéti bárány vacsorájának is egy Istentől meghatározott időpontja volt, és csak ekkor lehetett megtartani. III. Móz. 23,5.

  • Azért kellett minden évben pontosan abban az időben megtartani, mert ez az ünnep előrevetítő jelképe volt egy később bekövetkező eseménynek. Kol. 2,17.

  • Mivel a megváltási terv kiemelkedő eseményei minden esetben a történelemnek egy Istentől meghatározott idejében teljesedtek, ezért az erre előremutató szimbolikus esemény időpontját sem változtathatta meg senki. Gal. 4,4.  Eféz. 1,9-10.

    • Az evangéliumok is arról tesznek bizonyságot, hogy Jézus szolgálatának legfontosabb eseményei dátum szerint, bizonyos évi ünnepnapokon történtek.

2. Milyen általános rendelkezéseket ismerünk a pászka, vagyis a húsvét ünnepének szertartásával kapcsolatosan?

  • A pászka ünneppel kapcsolatosan a következő rendelkezéseket adta Isten:

    • Családonként egy egészséges, hibátlan, egyéves bárányt kellett megölni.

    • A bárány vérével meg kellett kenni a bejárati ajtó szemöldök és két oldalfáját.

    • A bárány húsát meg kellett enni a családnak, keserű füvekkel, semmit sem lehetett belőle meghagyni, ha mégis maradt, azt reggelig el kellett égetni.

  • Ezeknek az utasításoknak a pontos betartása biztosította azt, hogy az ítélet éjszakáján senki sem halt meg a családból az öldöklő angyal megjelenésekor.

3. Ha valaki mégsem tartotta meg a rendelkezéseket úgy, ahogyan Isten rendelte el őket, lett-e valamilyen következménye?

  • Az isteni utasítás figyelmen kívül hagyása egy rettenetes ítélet bekövetkezését eredményezte, minden elsőszülött meghalt, ahol nem volt vér.

    • Ez az ítélet mindenkire vonatkozott, akár egyiptomi volt, akár izraelita.

  • Isten nem ismert és nem is tehet különbséget:

    • „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róm. 3,23.

4. Milyen jelképes üzenete van ennek a kegyelemmel elegyített isteni ítélet kihirdetésnek és végrehajtásnak?

  • Ahogy a halálos ítélet minden elsőszülöttre vonatkozott, akként az Isten kegyelmi ajánlata is fel lett ajánlva mindenkinek.

  • Aki hitelt adott ennek az ajánlatnak, és leölt egy bárányt, mint helyettest, az megmenekült.

    • Ebben az esetben Isten nem a vétkező bűnösre tekintett, hanem a vérre, mert a vérben van a bűneink egyedüli engesztelése.

  • Így menekülhetünk meg mi is a kárhozat halálos ítéletétől, „mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk”. I. Kor. 5,7.

    • Jézus Krisztus kiontott vére a mi számunkra is védelmet biztosít a bűnös világra zúduló isteni ítélettel szemben.

    • A Jézust elfogadókat a Szentlélek pecsételi el a teljes váltság napjára. Eféz. 4,30.

  • A végidőben bekövetkező isteni ítélet-sorozat, a hét csapás alatt is csak azok menekednek meg, akik magukon viselik az élő Isten pecsétjét. Ezék. 9, fej.  Jel. 7,2-3.

5. Milyen vonatkozásban, hányféleképpen jelentett szabadulást a húsvéti bárány vére Izráel fiainak, és a nagy valóságban nekünk?

  • A bejárati ajtóra felkent vér azon az éjszakán Izrael elsőszülöttjeit nemcsak a haláltól szabadította meg, hanem a rabszolgaságból és a rabszolgaság országából is.

  • Isten bennünket is több vonatkozásban szeretne szabaddá tenni a mi húsvéti Bárányunk vérének váltsága által.

    • Mivel „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott”, ezért Isten a halálos ítélet alól szeretne megszabadítani. Róm. 5,12. 15.

    • A bűn nemcsak halálra szán, hanem uralkodó hatalomként van jelen bennünk, ezért sokszor nem azt tesszük, amit akarunk, hanem azt, amit nem akarunk, ezért Isten ebből a rabszolgaságból is meg akar szabadítani. Róm. 7,23-24.  6,12.

    • Isten azonban a bűn világából is meg akar szabadítani, ahol csak a bűn rabszolgaságára emlékeztetne bennünket minden, mint ahogy Izráel fiait kihozta arról a helyről, ahol korábban rabszolgák voltak.  

IV. Előkészület és az ünnepi cselekmény

1. Mikor és hogyan kellett kiválasztani és elkülöníteni a húsvéti báránynak szánt állatot a nyáj többi részétől, és mi történt vele ezután?

  • A húsvéti báránynak szánt állatot négy nappal korábban kellett kiválasztani és elkülöníteni a nyáj többi részétől. II. Móz. 12,3.

    • Ettől kezdve a kiválasztó család közösségében volt, szinte a szívükhöz nőtt, és ezután kellett odaszánni áldozatul a saját szabadulásuk feltételeként.

  • Ahogy évszázadokon keresztül kiválasztották a nyájból a halálra szánt bárányt néhány nappal korábban, és elkülönítve tartották a többitől, így kárhoztatta a Szanhedrin halálra Jézust néhány nappal a keresztre feszítés előtt.

    • De ahogy a bárányt is elkülönítve tartották, úgy Jézus sem „jár többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival”, akik helyett az életét készült most feláldozni. Jn. 11,54.

2. Miért volt az annyira fontos, hogy az ünneppel kapcsolatos események pontosan meghatározott időben legyenek végrehajtva?

  • A ceremoniális ünnepek a megváltási terv szemléltető makettjei voltak, ezért volt mindennek rendelt ideje, hiszen a nagy valóságban is előre meghatározott időben történt az első advent idején minden, és fog történni a második advent idején is.

  • Isten eleve úgy rendelkezett, hogy a páska bárány megáldozásának napja után egy jelképes szombatnak kell következni, amikor semmi munkát sem lehet végezni, és szent gyülekezéssel kell Istent imádni. III. Móz. 23,5-7.

    • Ez a húsvét hetedik napjának szombatját megelőző nap mutatott előre arra, amikor az igazi húsvéti Bárány megáldozása bekövetkezik a valóságban. 

    • Jézus kereszthalála ezért következett be a Golgotán a szombat előtti napon, azaz pénteken, pontosan akkor, amikor a családok a húsvéti bárányt készültek megölni, elkészíteni és elfogyasztani. Jn. 18,28/b.  19,14.

    • A megáldoztatását követő szombat napja „nagy nap volt”, mert egy időpontra esett a húsvét ceremoniális szombatja, és a hét hetedik szombatja. Jn. 19,31.

3. Milyennek kellett lenni a húsvéti báránynak, illetve mi a feltétele annak, hogy Jézus, mint Istennek ama Báránya oltalmat és szabadulást jelentsen nekünk?

  • A húsvéti báránynak tökéletesen épnek, egészségesnek kellett lenni, hiszen csak így jelképezhetett egy olyan tökéletes áldozat, mint amilyen Jézusé volt, mert csak egy tökéletes Megváltó szerezhet számunkra mentességet az Isten ítélete alól.

  • Jézus áldozata azonban csak annak az embernek szerez védelmet és szabadulást, aki ezt az isteni áldozatot elfogadja, és annak oltalmába menekül.

    • Ha Isten te melletted is ott látja a Bárány vérét, mert hit által elfogadtad Őt személyes Megváltódnak, akkor olyan biztosan állhatsz meg a végső ítéletben, mint a vér által megmentett elsőszülött az öldöklő angyal előtt. II. Móz. 12,13.

4. A vér oltalmazó védelmén kívül még milyen módon kellett kapcsolatba kerülni Izráel fiainak a húsvéti báránnyal?

  • A bárány húsa táplálékul is adatott Izrael fiainak, teljesen el kellett fogyasztani a pászka ünnep első napjának estéjén. III. Móz. 23,5.  II. Móz. 12,10.  18.

  • Hasonlóan kell nekünk is táplálkoznunk Jézus Krisztus testével és vérével, amit az Úrvacsora kenyere és bora szimbolizál. Jn. 6,53-54.

  • Miközben az Úrvacsorában való részesülés nagyon fontos, Jézus azt is elmondja, hogy a test önmagában nem használ, ezért ennél többre van szükségünk. Jn. 6,63.

    • Szükséges, hogy Krisztus Igéjéből, a benne található jézusi életpéldával, az életéről szóló tanításokkal úgy táplálkozzunk, mint étellel és itallal, fogadjuk el magunk számára, legyen az életünk része a mindennapokban.

5. Hogyan és milyen módon kellett a családoknak elfogyasztani a húsvéti bárányt, mi volt a jelentősége, mit fejezett ki ez a különleges módon megtartott vacsora?

  • A húsvéti bárányt menetkész állapotban, nagy sietséggel kellett elfogyasztani: „derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben”. II. Móz. 12,11.

    • Ez a nagy sietség arra utal, hogy a szabadulás alkalmát nem lehet halogatni, hiszen rendelt ideje van, nem áll mindig rendelkezésünkre olyan körülmény és lehetőség, hogy bármikor megtehessük, amikor éppen jónak látjuk.

  • Isten azt szeretné, ha mi is rádöbbennénk arra, hogy a bűn rabságából csak az alkalmas időben lehet megszabadulni.

    • Ezért legyünk mi is mindig készek erre a szabadulásra.

    • Nagy sietséggel tegyük meg azt, amit ránk bízott Isten, és ne alkudozzunk az idővel és a körülményekkel.

  • A bűn rabszolgaságából is csak teljesen menetkész állapotban lehet megszabadulni, ezért nekünk is fel kell ötözni Istennek minden fegyverét, éljünk azokkal a lehetőségekkel, amiket Isten biztosított a szabadulásunkhoz. Eféz. 6,12-13.  II. Pét. 3,3-4.

6. Mi volt az a különleges isteni rendelkezés, ami egyértelművé tette, hogy nem egy hagyományos étkezés keretében kellett elfogyasztani a húsvéti bárányt?

  • A pászka bárányt kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel kellett a családoknak elfogyasztani. II. Móz. 12,8.

    • Ez a szimbolikus kép az egyiptomi rabszolgaság keserűségére emlékeztette őket elsődlegesen.

  • Ha már mi is rádöbbentünk a bűnös állapotunkra, és megértettük a bűneink rettenetes következményét, - hogy ezért Jézusnak az életével kellett fizetnie a golgotán -, akkor ez egy sajátos megszomorodást és megkeseredést fog kiváltani belőlünk.

    • De ez a megkeseredés nem azonos a kétségbeesés keserűségével, mert az mindig Sátántól van, az ilyen lelki állapot csak az újabb csapdája alapját képezi.

    • Az igazi bűnbánat mély szomorúságára és keserűségére van szükségünk, ahogyan Pál apostol írásából megérthetjük.

      • „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.” II. Kor. 7,10.

    • Erre a megszomorodásra azért van szükség, mert Jézus Krisztus áldozatát csak a szív töredelmes bűnbánatával lehet elfogadni.

V. Húsvét vagy Úrvacsora?

1. Meg kell-e tartanunk, figyelembe kell-e vennünk a pászka, illetve a húsvét ünnepet még most az újszövetségi korban élőknek is?

  • A zsidó népnek adott húsvét vagy pászka ünnepe a golgotai események beteljesedése által érvényét veszítette.

  • Ennek ellenére már az első keresztények életében ott volt annak a kísértése, hogy a beidegződött régi szokásokat tovább folytassák az Újszövetség Egyházában is.

    • Sok teológus és történész úgy hivatkoznak ezekre, mint tényekre, miszerint már az első keresztények is ünnepelték a húsvétot.

    • Pál azonban és a többi apostolok is a leghatározottabban felléptek ezen irányzatok ellen, amit csak a nagy valóság árnyékának tekintettek. Kol. 2,16-17.

  • Amikor tehát a keresztény világ ma húsvétot ünnepel, akkor az Ige bizonyságtétele szerint visszatért az erőtelen és gyarló elemekhez, amit a nagy valóság beteljesedése már érvénytelenített. Gal. 4,9-11.

2. Milyen hatások eredményeként alakult ki a keresztény húsvét ünneplésének mai szokása és gyakorlata?

  • A keresztény húsvét mai gyakorlatát több tényező befolyásolta kialakulásában:

    • A zsidókból megtért keresztények hozták magukkal a régi ünnepek iránti tiszteletüket, mert nem tudtak elszakadni a megtartásának kényszerétől.  

    • A pogányok tömeges beáramlása pedig két területen is gyakorolt befolyást:

      • Egyesek meg akarták őrizni a húsvét ünnepét a keresztény életükben, de a zsidók iránt érzett általános megvetés és gyűlölet miatt szükségessé vált, hogy a keresztények húsvétja különbözzön a zsidók húsvétjától.

      • Másrészt viszont a beáramló pogány tömegek hozták magukkal a korábbi vallásuk kultuszát és babonás szokásait, amit megpróbáltak beépíteni a keresztény szokásokba és ünnepekbe, és egyesíteni azokkal.

  • Így alakult ki egy sajátságos egyveleg, - eközben pedig teljesen szem elől veszítették azt, hogy Jézus miként rendelkezett az Ő halálára utaló emlékünnepről.

3. Milyen új szimbolikus ünnepet iktatott be Jézus a pászka, illetve a húsvét helyett, és mi a jelképes üzenete ennek az új ünnepnek?

  • Jézus új szertartást vezetett be, az Úrvacsora ünnepét, és parancsba adta annak gyakorlását, ezért az Újszövetség idejében már ennek kell emlékeztetni bennünket a Megváltó halálára, az Isten szabadító kegyelmére. Mát. 26,26-28.

    • Pál apostol bizonyságtétele szerint ezt kell cselekednünk Jézus Krisztus halálának emlékére. I. Kor. 11,23-26.

  • Ezt a megemlékezést nem évente egyszer, a tavasz első újholdját követően kell gyakorolni, - ahogyan a keresztények teszik ezt tavasszal - hanem minél sűrűbben.

    • A tanítványok naponta cselekedték ezt, mi pedig negyedévente gyakoroljuk. Csel. 2,42-46.

4. Hasonlít-e egymáshoz a két ünnep, milyen azonossági pontokat fedezhetünk fel a két ünnep szimbólumai között?

  • Úgy az ószövetségi Pászka, mint az újszövetségi megfelelője az Úrvacsora, mindkettőben Jézus Krisztus halálának és golgotai áldozatának emléke él tovább.

  • Ugyanúgy kell megenni a Megváltót jelképező kenyeret és bort, mint korábban a bárányt.

  • Nekünk is ugyanarra a Szabadítóra kell gondolunk és emlékeznünk a jelképek fogyasztása közben, mint az Izrael fiainak.

  • Nekünk is kovásztalan kenyeret kell az Úrvacsora alkalmával ennünk, - hiszen Jézus is kovásztalan kenyérrel adta az Úrvacsorát a tanítványainak.

    • Mert a kovásztalan kenyér a Messiás bűntelen életét jelképezi, a bűnnek még a kovászától is mentes életét, mert Ő „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott”. Zsid. 7,26.

    • Ezért Őrá csak olyan szimbólumok mutathatnak, amik a szentséget és a tisztaságot fejezik ki.