A Szentélybe belépve már az Isten sátorában vagyunk, ezért minden ideérkezőnek azt mondja az Úr, mint egykor Mózesnek az égő csipkebokor előtt:
- „Oldd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.” II. Móz. 3,5.
A Szentsátorban már a feltámadott Krisztus-képpel találkozunk, azzal a Krisztussal, aki az Isten királyiszékének jobbjára ült, ezt itt a kegyelem trónja szemlélteti.
Az ószövetségi templomi szolgálattal és a Szentsátorral való ismerkedésünk folyamán most azokat a tárgyakat vesszük vizsgálat alá, amelyek a templom első részében, a Szentélyben találhatók.

2. A Szentélybe belépve mi ragadja meg először a figyelő tekintetét, ami a templom épületének jellegzetességéből következik?

Mivel a Szentély egy ablak nélküli terem volt, ezért a belépéskor mindenek előtt a gyertyatartó vonja magára a figyelmet, mert mindenhol a belőle áradó és a fénylő aranyfalakon, sokszorosan visszatükröződő fény látható mindenütt.
Ez a gyertyatartó Jézus Krisztust, mint a világ világosságát mutatja be előttünk. Jn. 8,12.
Az ablaktalan teremben a gyertyatartó fénye nélkül teljes sötétség lett volna.
- Így van sötétségben az egész világunk Jézus Krisztus nélkül, ahogyan ezt Ésaiás próféta le is írja.
  - „Mert sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket”. Ésa. 60,2.
  - Jézus Krisztus nélkül csak tapogatóznak, és csak emberi elképzelések alapján alakítanak maguknak képet az Istenről.
- Ez a szimbolikus jelkép még azt is hirdeti, hogy a Jézustól nyert világosság nélkül még a szolgálatukat végző papok is sötétségben lennének.

3. Milyen üzenete van annak, hogy a gyertyatartó csak a tartója volt azoknak a kis mécseseknek, amiknek a világosságot kellett sugározni?

Ez a jelkép arra mutat rá, hogy Jézus a mindenkori tanítványokat akarja felhasználni, vagyis akiket Isten gyermekeivé fogadott, hogy a bűneiben sötét világ közepette a világ világosságai legyenek.
- Már Ésaiáson keresztül is azt mondta Isten: „a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen”. Ésa. 49,6/b.
Minden hivő, aki Krisztussal élő kapcsolatban van, világosságot áraszthat maga körül, mert maga Jézus gyújtja meg bennünk a világosságot, amit mi tovább sugározhatunk. II. Kor. 4,6. Jn. 8,12/b.
- Ezt a világosságot a Krisztuséhoz hasonló jó cselekedetek által lehet sugároznunk az emberek felé. Mát. 5,14-16.
Az a tény, hogy gyertyatartó mécsese is csak a benne lévő olaj által tudott világítani, szintén egy üzenetet közvetít felénk.
- A mécseshez hasonlóan mi is csak akkor tudunk fényt árasztani, ha a Szentléleknek szívünket átalakító hatalma ott van az életünkben.
- Jézus a tíz szűz példázatával hangsúlyozta az olaj szükségességét. Mt. 25,1-9.

4. Mit kellett tenni annak érdekében, hogy a Szentélyben lévő mécsesek állandóan tiszta fényt sugározzanak a környezetükben?

A folyamatos világítás érdekében szükséges volt a mécseseket állandóan tisztítani.
- Az elszenesedett kanócot meg kellett tisztítani, a használhatatlanná vált részek szennyeződéseit el kellett távolítani.
Ehhez hasonlóan az a hívő, akinek életéhez a bűn tisztátalansága tapad, már nem tud fényt árasztani a környezetében.
- A mi nagy Főpapunk azonban kész arra, hogy lelki életünk lámpását megtisztítsa minden szennytől, erre utal János apostol látomása is, amikor Jézust a gyertyatartók között látja járni. Jel. 1,12-13.
Ahogy használat közben az olaj elfogyott a mécsesekből, és azt pótolni kellett, úgy kell Isten minden gyermekének naponta újból és újból betöltekezni Szentlélekkel.
- Ahol az olaj hiányzik, ott a lámpa önmagában nem ér semmit sem, Jézus erre is utalt a tíz szűzről szóló példázata által. Mt. 25,8.

5. Hogyan kellett elkészíteni a hétágú gyertyatartót, és milyen jelképes üzenetet lehet összekapcsolni az elkészítésnek ezzel a különleges módjával?

A gyertyatartó elkészítésének érdekessége, hogy nem formába öntés által készült, hanem egyetlen 50 kg (egy tálentum) nagyságú arany tömegből kalapáccsal kovácsolták ki, azaz formázták meg. IV. Móz. 8,4.
Még ma, a 21. század technológiája mellett is nehéz elképzelni, hogy miként tudták kalapálással elkészíteni ezt a művészi alkotással díszített, hét ágú gyertyatartót egyetlen darabból.
A gyertyatartó elkészítése éppen olyan titokzatos számunkra, mint Annak a születése és egész lénye, akit jelképez.
- Nem értjük Jézusnak a szűztől való megszületését.
- Nem értjük azt, hogy a világmindenség teremtő Istene, hogyan születhetett meg egy magatehetetlen csecsemőként.
- Nem értjük, hogy miként lehetett Ő egyszerre Isten, és ugyanakkor ember is.
A gyertyatartó elkészítésének módja még azt is kifejezi, hogy amiként a gyertyatartót vert aranyból kellett elkészíteni, úgy kellett Jézusnak is megverettetni az emberektől és elhordozni Isten ítéletének kemény csapásait, a magára vett bűnök miatt.

6. Mit akar kifejezni az a kép, hogy a gyertyatartónak volt egy főága, a törzs, és az oldalágak mind abból ágaztak ki?

A gyertyatartó hat ágát a középső szárból, a középső törzsből munkálták ki sok-sok pontos, megfontolt és jól irányított kalapácsütés által.
Ez a tény egyrészt azt fejezi ki, hogy bennünket, akiket a világ világosságává akar tenni, nekünk is Belőle, a főágból kell származnunk.
- Az ágak anyaga és természete is ugyanabból az anyagból való volt, mint a törzsé, így kell nekünk is az isteni természet részeseivé lennünk, Krisztusból valókká válni.
- Az oldalágak megtartó ereje és biztonsága a törzsben van, benne nyugszik, ezért mi is csak Vele összeköttetésben, az Ő megtartó ereje által létezhetünk.
Isten a mi életünket is sok próba és nehézség által alakítja, ezek az Ő formáló ütései rajtunk, hogy mindjobban hasonlóvá váljunk a főághoz, Jézus Krisztushoz.

7. Milyen kapcsolat volt a gyertyatartó és a rárakott mécsesek között, és ez a körülmény milyen jelképes üzenetet képvisel?

A mécseseknek nemcsak világítani kellett, hanem úgy kellett felrakni a gyertyatartóra, hogy azoknak fénysugara a gyertyatartóra, illetve közvetlen elé világítsanak. II. Móz. 25,37.
Hasonlóan kell nekünk is a kapott világosság által mindenekelőtt a gyertyatartóra, azaz Jézus Krisztusra irányítani a fényünket.
- A mi rendeltetésünk is az, hogy Őt mutassuk be mindenkinek.
A teljes arannyal burkolt teremben ez a fény a végtelenségbe nyúlóan újra és újra visszatükröződve ismétlődött minden irányban.
- Így szeretné Isten, hogy az ő gyermekeinek élete által az egész Föld teljen be az Ő dicsőségének fényével. Jel. 18,1, Ésa. 60,1-3.
A gyertyatartó fénye a szent kenyerek asztalát és az arany oltárt is megvilágította.
- Így kell a mi életünk fényének is világosságot árasztani, hogy ennek fényénél minden ember megláthassa azt a helyet, ahol az élet kenyere, és Jézus Krisztus érdemének jó illata, az ő számára is elérhető közelségben van.

II. A szent kenyerek asztala

1. Milyen tárgy volt még a Szentélyben a gyertyatartóval szemben lévő oldalon elhelyezve, és hogyan nézett ki, mi volt a rendeltetése?

A gyertyatartóval szemben, a terem jobb oldalán a szent kenyerek asztala volt.
Ez az asztal szintén akácfából készült, de kívül ez is teljesen arannyal volt burkolva mindenhol. (100 x 50 x 75 cm) II. Móz. 25,23. 37,10.
Erre az asztalra heti rendszerességgel kellett elhelyezni 12 kenyeret, amit egyik szombattól a másik szombatig hagytak ott.
- Egy-egy kenyér nem kisméretű volt, hiszen 7,5 liter lisztből készült, azaz „két tized efából” (1 efa = 36,9 liter). III. Móz. 24,5.

2. Mit jelképeztek ezek a kenyerek, amiket a Szentélyben kellett elhelyezni rendszeresen minden szombaton?

Ezek a kenyerek a mennyből való táplálékot, az Istentől származó élet kenyerét jelképezték.
Ez elsősorban Jézus Krisztusnak, a testté lett Igének a szimbóluma volt.
- Maga Jézus tesz erről bizonyságot: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké”. Jn. 6,51.
Minden olyan kenyeret vagy lepényt, amit áldozás céljára kellett elkészíteni, vagy az Úr színe előtti elhelyezésre, azok minden esetben kovásztalan kenyereknek kellett lenniük. II. Móz. 29,2. 23. III. Móz. 2,4-5. 6,16-17.
- Ilyen módon is előremutattak a Megváltó bűnnélküli, kovásztalan életére.
Más alkalommal viszont az írott Igét, az Isten szavát is a mindennapi kenyérhez hasonlította Jézus. Mt. 4,4. Jn. 6,63/b.

3. Csak a kenyérnek volt szimbolikus jelentése, vagy az asztal is jelképes tárgyként volt elhelyezve a Szentélyben?

Bizonyos vonatkozásban az asztal is Jézus Krisztust jelképezi, de ebben az esetben a kenyerek Isten népének szimbólumaként vannak az asztalon.
Azért kellett 12 kenyeret tenni az asztalra, mert ez Izrael 12 törzsét szimbolizálta.
- Azt jelenti ez a kép, hogy Izrael fiai, a győzők, csak a gyertyatartó, azaz Jézus Krisztus fényében állhatnak meg a szentséges Isten színe előtt. II. Móz. 25,30.
Az asztal lapját pedig egy tenyérnyi szélességű arany keret szegélyezte, mintegy védelmet biztosítva a kenyereknek, nehogy leessenek.
- Ez a jelkép hasonlít a Jelenések könyvében találhatóhoz, ahol Jézus a tenyerében tartja a hét csillagot, amely a gyülekezetek angyalát jelképezi. Jel. 1,20.
  - Így tartja Jézus Krisztus is kezében az övéit, védőn és oltalmazón.

4. Mi történt ezekkel a kenyerekkel, miután a hetes időciklusuk lejárt?

Ezek a kenyerek nemcsak a jelképes tárgyakként lettek elhelyezve ott az asztalon, hanem a papok táplálékául is adatott.
- Minden szombaton, amikor lecserélésre kerültek a kenyerek, akkor az előző heti kenyeret a papoknak kellett elfogyasztani. III. Móz. 34,8-9.
Miközben Isten szigorúan megtiltott minden munkát szombaton, a szent kenyereket mégis szombaton kellett elkészíteni és kisütni, illetve a régieket elfogyasztani az úr színe előtt.
- Ezzel a különös gyakorlattal arra akar Isten megtanítani bennünket, hogy szombatonként Ő akar bennünket táplálni az Ő házában, megszentelt étellel, mennyből való kenyérrel, amely az Ő szájából származik, vagyis az Ige üzenetével. Mt. 4,4.

5. Milyen rendelkezések által szabályozta Isten nagyon szigorúan, hogy kik és milyen feltételek mellett ehettek a szent kenyerekből.

Csak azok az emberek ehettek belőle, akik jogot nyertek arra, hogy bemehettek a Szentélybe az oltár és a mosdómedence útján.
- Egyetlen idegen sem ehetett az Isten színe elé vitt kenyerekből. III. Móz. 22,10.
- Még a papoknak segítő szolgák sem ehettek belőle. III. Móz. 22,10.
Még a papok számára is voltak korlátozó szabályok, amiket szigorúan figyelembe kellett venni a szent kenyerek fogyasztásával kapcsolatban.
- Ha bármilyen testi fogyatkozása volt a papnak, akkor már nem vihette be a szent kenyereket áldozatul. III. Móz. 21,17-18.
  - A fogyatékos pap ugyan ehetett belőle a sátoron kívül, de a Szentélybe, a függönyön belül, már nem léphetett be. III. Móz. 21,22-23.
- Ha pedig bármilyen ok miatt tisztátalanná vált a pap, akkor sem ehetett a szent dolgokból, így a kenyérből sem. III. Móz. 22,4-7.

6. Milyen tanulságot hirdet felénk az a körülmény, hogy a szent kenyerekből csak az arra jogosult személyek ehettek az Isten színe előtt?

A Szentélybe csak egyetlen úton lehetett bejutni, éspedig az égőáldozati oltár és a mosdó medence útján.
- Vagyis, aki a szent kenyerekből szeretett volna enni, annak előbb meg kellett tisztulnia a bűnért való áldozat vére, és a mosdó medence vize által.
Az Istennek szentelt kenyér fogyasztása a mi számunkra is biztosítva van az úrvacsora alkalmával, amikor az Isten színe előtt vehetjük azt magunkhoz.
- Az egyetemes papságság tagjaiként, mi is részesei lehetünk ennek az előjognak, ehetünk az Istennek szentelt kenyérből, amely Jézus Krisztust jelképezi.
De ma is ugyanazok az isteni követelmények érvényesek, mint Izrael idejében.
- Egyetlen idegen sem jogosult a szent kenyérből enni, hiszen ők még nem lettek sem fiakká, sem papokká.
  - Majd csak a keresztség teszi fiakká őket, addig azonban csak szolgáknak számítanak, akik még nem birtokosai az előjogoknak. III. Móz. 22,10.
- Az sem jogosult a szent kenyérből enni, aki tisztátalan, vagyis nem részesült a mosdó medence vizének megtisztításában.
  - Ha nem részesült az újjászületés fürdőjében, a keresztségben, és ezután a lábmosás cselekményében, az tisztátalannak számít Isten előtt.
  - Ez a tisztulás nem egy formális cselekményre vonatkozik, hanem egy hit által végrehajtott megtisztulásra, vagyis méltóvá kell lenni a szent kenyérből való fogyasztásra. I. Kor. 11,28.
Képletesen szólva nagyon sokan szeretnének a Szentélyen kívül, csupán a pitvar előterében úrvacsorázni.
- Olyan módon akarnak részesülni az úrvacsorában, hogy az Isten által biztosított tisztulási eszközöket vagy nem akarják igénybe venni, vagy csak formálisan élnek vele.
A papok számára adott törvény nekünk azt jelenti, hogy amennyiben a nekünk adott kegyelmi idő alatt nem gyógyulunk ki a lelki fogyatkozásainkból, akkor az Isten sátorába, az Ő színe elé már nem juthatunk el.
- Fogyatkozásaink miatt elveszítjük azt a jogot, hogy Istennel színről-színre találkozhassunk, mert Őt csak a tiszta szívűek láthatják meg. Mt. 5,8.
A szent kenyereknek az Úr színe előtti elfogyasztása annak az egységnek és közösségnek a kifejezője, amit Istennel és egymással kell megvalósítanunk, ezért imádkozott Jézus a főpapi imájában. Jn. 17,21.

7. Mennyire vette komolyan Isten a templomi szolgálat területére adott törvényeit és szabályait, és milyen üzenete van ennek a mi számunkra?

Izraelben nagyon szigorú törvények által védte Isten a templomi szolgálathoz adott szent törvények tisztaságát és tiszteletben tartását.
- Ilyen volt az is; „amikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben… kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak.” II. Móz. 30,20-21/a.
Ugyanilyen komolyan int bennünket Pál apostol is az úrvacsora szentségének tiszteletben tartása érdekében: „próbálja meg azért az ember magát”. I. Kor. 11,28.
- „Mert aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste ellen… ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” I. Kor. 11,27. 29.
  - Méltatlan az, aki nem rendezte a múlt bűneit a Bárány vére által.
  - Méltatlan az, aki nem tisztul meg naponta a víznek fürdőjével, az Ige által.
  - De méltatlan az is, aki azt hisz, hogy az egész testének szennyét egy lábmosással is megoldhatja.
Jézus szerint a lábmosás csak azok számára jelent megoldást, akik az újjászületés fürdője, „az Ige által”, és ezt követően a keresztség által már teljesen tiszták. Eféz. 5,26; Jn. 15,3; ‒ 13,10; Mk. 16,16.

8. A szent kenyereken kívül mit kellett még heti rendszerességgel elhelyezni az asztalon a kenyerek fölött?

Kevesen figyelnek arra az apró kis részletre, hogy a szent kenyerek asztalára felrakott kenyerekre még felül tömjént kellett feltenni tűzáldozat céljára.
- Valószínűleg kis arany tányérokon helyezték el ezt a tömjént, mivel tűzáldozat céljára kellett oda tenni, vagyis el kellett égetni. III. Móz. 24,7.
A tizenkét kenyér fölött elhelyezett tömjén Izráel fiainak könyörgését jelképezte, kifejezője volt ez annak a kérésnek, hogy továbbra is Isten gondoskodjon népe táplálékáról.
- Ezt fogalmazta meg Jézus is a minta imádságában, amikor azt mondta: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Mt. 6,11.

III. Az arany füstölő oltár

1. Milyen eszköz volt még elhelyezve a Szentélyben, amit a naponkénti szolgálat közben rendszeresen kellett használni?

A Szentély harmadik tárgya az arany füstölő oltár volt, amely közvetlenül a második kárpit elé volt elhelyezve. II. Móz. 30,6.
- Ez az oltár is sittimfából készült, kívül pedig teljesen arannyal volt beborítva.
Mérete szerint: „egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögű és két sing magas legyen”, vagyis 50 x 50 x 100 cm. II. Móz. 30,2.
Ez az oltár is azért volt a templom első részében elhelyezve, hogy a papok minden nap kétszer, reggel és este, elvégezhessék rajta a szolgálatukat. II. Móz. 30,7-8.
- A rajta végzett szolgálat jellege azonban a templom belső termével is összekapcsolta, ezért Pál apostol már úgy emlékezik meg róla, mint ami a második kárpiton túli szolgálat eszköze. Zsid. 9,3-4.
A templom két termét elválasztó kárpit ugyanis nem ért föl egészen a mennyezetig, azért, hogy az arany füstölő oltárról felszálló jó illat átkerülhessen a belső terembe, a Szentek-szentjébe, ahová a papok nem léphettek be. II. Móz. 30,6.
- E mögött a belső kárpit mögött lakozott az Úr, és innen jelent meg a dicsőségének fénye, amikor Mózessel vagy Áronnal beszélni akart.

2. Mit jelképezett az arany füstölőoltár, illetve mit fejez ki az elhelyezésének módja, miért éppen a belső kárpit elé került a Szentélyben?

Mivel az arany füstölőoltár is Jézus Krisztust jelképezi, ezért az elhelyezésnek ez a módja egy csodálatos dolgot hirdet felénk.
- Isten felé közeledve ezután már nem a bűn elválasztó falával találkozunk, ami végérvényesen elválaszt Istentől, hanem Jézus Krisztus jelképével, akiben örökre egyesülhetünk Istennel.
- Ezért térhetett vissza Áron erről a helyről mindig az Istentől elnyert áldással, amit újra és újra kinyilatkoztathatott. IV. Móz. 6,24-26.

3. Milyen szertartást végeztek az arany füstölőoltáron, és mi volt a jelképes üzenete annak, ami ott történt?

Ezen az oltáron csak illatos füstölőszert égethettek, amelynek illata Istenhez szállt át a két helységet elválasztó kárpit fölött, a reggeli és az estéli áldozat idején, amikor Isten népe imában emelkedett fel az Istenéhez. Jel. 8,3-4.
Ez a felszálló illat Jézusnak, az Isten előtti kedves áldozatát jelképezi, amely egyesült a nép felszálló imádságával, és így juthatott el az Isten színe elé. Zsolt. 141,2.
- „Miképpen Krisztus is… adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.” Ef. 5,2.
A nép imája az estéli és reggeli áldozat idején csak akkor szállhatott jó illatként Isten elé, ha vele egy időben az arany oltáron is bemutatták a jó illat áldozatát.
- Ezért az áldozat bemutatás idején az arany füstölőoltár szarvait is megkenték vérrel, mintegy emlékeztetőül a pitvarban meghozott áldozatra. III. Móz. 4,7/a.
Az arany füstölőoltár olyan módon jelképezi Jézus Krisztust, mint aki az imádságainkat közvetíti, kedvessé és meghallgatásra méltóvá teszi Isten előtt. Zsid. 13,15. Ján. 16,23-24.
- Az arany oltárnál megtapasztalhatjuk a Jézus nevében mondott imák erejét.

4. Hogyan kell Jézus nevében imádkozni, ez csak annyit jelent, hogy az imáink végén elmondjuk azt, hogy mindezt Jézus nevében kértük?

Az imáinkban elmondott szavak kevésnek bizonyulnának, ha hit által nem cserélhetnénk helyet a mi Megváltónkkal, hogy az Ő érdemében állhassunk a mennyei Atyánk elé.
Vele helyet cserélve viszont úgy fogadja az imáinkat, mintha az Jézus kérése lenne.
- „Krisztus követőinek Krisztus nevében kell megállniuk Isten előtt. Az érettük hozott áldozat által válnak értékessé Isten előtt. A Megváltó nekik tulajdonított igazsága teszi őket becsesekké Isten előtt. Krisztusért az Úr megbocsát mindazoknak, akik félik Őt. Az Úr nem látja meg bennük a bűn rosszaságát. Ellenkezőleg, felismeri bennük a Fiúhoz való hasonlatosságukat, akiben hisznek… Krisztus nevében imádkozni azonban sokat jelent. Azt jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük munkáját… Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak.” (JÉ 573-574)

5. Mi volt az a két isteni szabály, amit különösen figyelembe kellett venni az arany oltáron végzett szolgálattal kapcsolatban?

Amikor a gyertyatartóban az olajat feltöltötték, akkor kellett az arany oltáron is a jóillat tüzét megújítani, egy időben kellet elvégezni ezeket a feladatokat. II. Móz. 30,7.
- Isten ezzel arra figyelmeztet, hogy csak akkor ad mennyei világosságot, ha az imaéletünk is állandó, másként ugyanis nem értékelnénk.
- Amikor viszont az imáink felemelkednek Hozzá, és lélekben összekapcsolódunk Vele, akkor a Tőle jövő világosság is megújul, és bevilágít a lelkünkbe.
Az oltárról állandóan szállt a jó illat Isten elé: „Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt, nemzetségről nemzetségre”. II. Móz. 30,8.
- Az imaéletünk állandóságának fontosságára figyelmeztet bennünket ez a kép.
- Ha a személyes és családi ima-oltárunkon lévő tűz kialszik, amikor elhanyagoljuk a reggeli és az estéli hálaáldozat imáit, akkor a lelki életünk erőtlenségét fogjuk megtapasztalni.

6. Milyen üzenetet találhatunk még azzal kapcsolatban, hogy most az Újszövetség idején nekünk kell kedves áldozatokat vinnünk az Isten elé, hogyan történhet ez?

Az Újszövetség idejében már nekünk kell bemutatnunk ezeket az áldozatokat, de Jézus Krisztus közbenjáró segítsége által. I. Pét. 2,5/b.
Isten az Igében mondja el részünkre, hogy mit tekinth igazán kedves áldozatnak.
- Mindenekelőtt a töredelmes és bűnbánó szív, illetve, ha az egész lényemet kész vagyok felajánlani Istennek. Zsolt. 51,19. Róm. 12,1-2.
Imaáldozatom azonban mások érdekében is történhet, „mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése”. Jak. 5,16.