Dániel könyvének fejezetei nem időrendi sorrendben tárja elénk az eseményeket. A hetedik fejezet eseménye ugyanis, időrendben az ötödik és a hatodik fejezet előtt történt. Dániel két szempont alapján rendszerezi és osztja szét a könyvében leírt mondanivalót. Az első részben inkább csak történeti eseményekkel foglalkozik. A második részben pedig inkább prófétai vonatkozású látomásokat és isteni üzeneteket mond el. Ebben a fejezetben Dániel tulajdonképpen ugyanazt a látomást kapja mint korábban Nabukodonozor, csak a látomás célja és annak szempontjai mások, a tartalma viszont teljesen ugyanaz.

A második fejezet próféciája főleg politikai jellegű volt, és az volt a célja, hogy a király ismerje fel, neki együtt kell munkálkodnia Istennel, és bele kell illeszkednie az isteni tervbe. Akkor Isten a király gondolataira adott választ.

A hetedik fejezet próféciája elsősorban Isten népéhez szól, a mindenkori hívőkhöz, akiknek az a vágya, hogy Istennel együtt munkálkodjanak. Célja pedig az, hogy Isten gyermekei megérthessék, milyen feladatot szánt nekik Isten az Ő örök tervében. A jövőbelátás adományán keresztül világosan kell látniuk a „nagy küzdelem” hátterének mozgató erőit, hogy az ismeretek birtokában kellőképpen felkészülhessenek a nagy eseményekre. Ilyen módon leplezi le Isten az ember fő ellenségének, Sátánnak a terveit, ártani akaró szándékait és erőfeszítéseit. Ezen a módon biztosítja Isten választott népét afelől, hogy végül is az igazság fog diadalra jutni, és győztesen kikerülni ebből a nagy küzdelemből. Ebben a fejezetben úgy mutatja be Isten a birodalmakat, ahogyan a Menny tekinti azokat, vagyis félelmetes, vérengző fenevadakként.

Dániel próféta előtt ragadozó állatok képében jelennek meg a nagy világbirodalmak

II. A jelképek azonosítása

Először „az ég négy irányából támadó szélről” (2. vers) beszél Dániel, de olyan szélre utal a kijelentése, amelynek nyomában háborúk támadnak. Más igehelyek alapján is tudhatjuk, hogy a Biblia prófétikus jelképrendszerében a szelek háborút, politikai forrongásokat, illetve változásokat jelentenek. „Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitől” (Jer. 25,32.).

Az a tény pedig, hogy a szelek négy irányból támasztanak háborút, azt jelenti, hogy a Föld minden táján lévő politikai hatalmak ezen fáradoznak. „És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé” (Jer. 49,36.). „És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint” (Dán. 11,3-4/a.). Vagyis a szelek, azaz a háborúk versengésének eredményeként, királyságok keletkeztek és estek szét a történelem során.

A másik jelképpel pedig azt akarja kifejezni a prófécia, hogy milyen területen fognak ezek a háborúk támadni. A „nagy tenger” (2. vers) kifejezéssel nem egy meghatározott területet akar megnevezni előttünk, hanem a világ népeinek jelképeként használja ezt a kifejezést. A „nagy tenger”, vagyis a „sok víz” jelképével Petőfi Sándor költészetében is találkozunk. Valószínűleg Ő is a Bibliából vette az ihletet, amikor a „népek tengerének” szavaival az emberek tömegét, sokaságát akarta jelképes szemléltetni. A Jelenések könyvében János apostol egyértelműen kimondja: „A vizek, amelyeket láttál… népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel. 17,15.). Ésaiás hasonlóan azonosítja ezt a jelképes kifejezést: „Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak” (Ésa. 17,12-13/a.). Ezzel a jelképpel azt is kifejezi a prófécia, hogy ezek a háborúk nem lakatlan földön dúlnak majd, hanem sűrűn lakott földrészeken.

A tengeren dúló háborúk eredményeként „négy nagy állat” (3. vers) kiemelkedését szemlélheti végig a próféta. Az állatoknak, mint jelképeknek a jelentését nem nehéz megtudni, hiszen maga Dániel magyarázza meg a jelentésüket a fejezet második részében.

A látomásban szereplő állatoknak kettős jelentése is van. Először is azt a négy királyt jelöli, akiknek a nevéhez fűződik egy-egy birodalom létrehozása. „Négy király, akik támadnak e földön.” (17. vers). Másodszor azonban azt az országot jelképezi, amelyik a többi országokkal való háborúskodása közben birodalomként tornyosult a többiek fölé. „A negyedik állat, negyedik ország lesz e földön.” (23. vers).

Dániel úgy látta, hogy ezek a jelképes állatok a „tengerből jöttek fel” (3. vers). Mivel a tenger népeket, az emberek sokaságát jelenti, ezért ez a jelkép azt is kifejezi, hogy ezek a királyok vagy birodalmak a népek soraiból, a népek között támadnak. Nem a már meglévő hatalmak vetekednek egymás között, hanem ezek a királyok és királyságok úgy emelkednek ki a nép soraiból. Vagyis kis népek nőtték naggyá magukat, és emelkedtek a többiek fölé.

Végül pedig még azt a megállapítást teszi Dániel, hogy „az egyik különbözött a másiktól” (3. vers). Az itt említett különbözőséget már Nabukodonozor álomképénél is megfigyelhettük. A királynak mutatott álomképnél a négy egymástól eltérő minőségű fém érzékeltette ezt a különbözőséget. Itt pedig az állatok egymástól eltérő természete és képessége által próbálják ugyanazt bemutatni és kifejezni a látomás állatképei.

III. A szimbolikus állatok

Az első jelképes állat egy különös oroszlán, amelyiknek sasszárnyai vannak. Az oroszlán, mint az állatok királya, - illetve a sas, mint a madarak királya, igen alkalmas jelkép arra, hogy a hatalma csúcsán lévő Babilóniai Birodalmat szemléltesse. Egyébként Babilóniában a művészeti alkotások kedvenc díszítő elemei között szerepelt a szárnyas oroszlán. Ezzel az oroszlánnal azonban nagyon különös dolgok történtek.

Nézém, „míg szárnyai kitépettek” (4. vers). A szárnyaitól megfosztott oroszlán már nem volt képes arra, hogy sasként a népek fölé emelkedjen, és rávesse magát kiszemelt áldozataira. Ez a kép nyilván azt az időt jelöli meg, amikor Nabukodonozor után már gyengébb uralkodók kerültek a trónra.

Nézém, „míg felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttatott” (4. vers). Egy olyan oroszlán, amelyet kényszerrel emelnek fel a földről, és kényszerítenek arra, hogy csak a hátsó lábain álljon, teljesen elveszíti oroszlán jellegét és félelmetességét. Egy ilyen természetellenes állapot szinte teljes tehetetlenségre kényszeríti.

Nézém, míg „emberi szív adaték néki” (4. vers). Egy angol királyt rettenthetetlen bátorsága miatt Oroszlánszívű Richárdnak nevezett a történelem. Az emberszívű oroszlán viszont ezzel ellentétben csak a félénkségnek, a bátortalanságnak, és a gyávaságnak lehet a jelképe. A jelképnek ez a része a félénk Belsazárt és korát jelöli, aki az ellenség elől gyáván megfutamodva, inkább Babilon városának falai mögé vonult vissza.

A második állat egy medve, amelynek fogai között oldalbordák vannak (5. vers). Ahogyan az állóképnél egy értéktelenebb fém jelképezte a következő birodalmat, itt hasonlóképpen történik. Bár a medve gyengébb és alábbvaló, mint az oroszlán, de mégis elég vad és kegyetlen tud lenni, ha egyszer már vért ízlelt. Ésaiás prófétának is pontosan ilyen vad és kegyetlen képpel mutatta be Isten a Babilont legyőző hatalmat. „Ímé, én feltámasztom ellenük a Médiabelieket, akik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek; Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemük: És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Kaldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;” (Ésa. 13,17-19.). Ezt a vadságát akarja érzékelteti az a felszólítás is, hogy „egyél sok húst” (5. vers). Bár a beszélő nem mutatkozik be, de bizonyára Istentől származik a parancs és az engedély, hogy ez az új hatalom színre lépjen: „Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket” (Ésa. 13,17.).

Ezzel az állattal kapcsolatosan is tesz Dániel két különös megjegyzést. Az első megjegyzésével csak azt mondja el, hogy miként látta a tengerből feljönni ezt az állatot: „kele az egyik oldalára” (5. vers). A felületes olvasó számára talán semmit sem mond a prófétának ez a megjegyzése. Ennek a kijelentésnek csak akkor van jelentősége, ha figyelembe vesszük, hogy ez a birodalom két ország összefogásából jött létre (médek és perzsák), mint a medve két oldala. A birodalom feltámadása azonban az egyik oldal (a perzsák) kezdeményezésére történt. Sőt, mintegy két év után a perzsák teljesen át is vették az uralkodói hatalmat annyira, hogy a későbbi történelemben már csak Perzsa Birodalomról beszélhetünk. Ezt akarja tehát kifejezni az a kép, hogy a „medve” az egyik oldalára kelt fel.

A próféta másik megjegyzése már sokkal kifejezőbb, hiszen azt mondja, hogy „három oldalborda van a szájában a fogai között” (5. vers). Ez a jelkép bizonyára a Médó-Perzsa Birodalom hódításainak a mértékét és irányát mutatja meg előttünk. Ez az állat, vagyis ez a Birodalom ugyanis három nagyobb országot, illetve három hatalmat olvasztott magába, kebelezett be, vagyis evett meg, mire teljesen felállt a lábaira. Ez a három hatalom Lidia, Babilonia és Egyiptom volt.

A harmadik állatban egy párducot vél felismerni Dániel, bár nagyon különös külső adottságokkal (6. vers). A párduc a közismert vadsága mellett rendkívüli gyorsaságáról is ismert. A párduc által szemléltetett ország hódításainak gyorsaságát azonban még a párduc sem tudja önmagában megfelelően szemléltetni. Ezért mutatja be a látomás úgy a párducot, hogy még „négy madár szárnya is van a hátán” (6. vers), amivel a gyorsaság legmagasabb fokú tényét akarja érzékeltetni. Az ókor történetében sehol sem találunk olyan gyors hadműveleteket, és olyan fényes diadalsorozatot, mint Nagy Sándor hódításaiban. Vagyis ez a szárnyas párduc a Nagy Sándor által alapított Görög-Birodalmat szemlélteti.

A négy szárnyon kívül még olyan rendkívüliséget is lát Dániel ezen az állaton, hogy „négy feje volt” (6. vers). Tökéletes szemléltetése ez a Görög Birodalomnak, amely csak kezdeti szakaszában volt egy fej, azaz egy király irányítása alatt. Nagy Sándor alig tizenöt éves ragyogó pályafutása után mocsárláz (malária) következtében meghalt. Hirtelen halála után nemsokára négy tábornoka szétosztotta a nagy Birodalmat egymás között. A prófécia tehát igen találóan szemlélteti ezt a Birodalmat egy olyan állat által, amelynek négy feje van, azaz egy Birodalom, - egy állat - de négy fejjel - négy uralkodóval.

A negyedik állat szemléltetésére a természet világából nem tudott Isten olyan rettenetes külsejű és természetű állatot bemutatni, amely ezt az új világhatalmat jelképezhette volna: „nagy vasfogai voltak, falt és zúzott” (7. vers). A vasfogak a kegyetlen vadságot, és a kegyetlenségben tanúsított rendkívüli erőt akarják érzékeltetni.

Ahogy ez a jelképes szörny felfalta és összezúzta az áldozatát, hasonló módon morzsolt szét a Római Birodalom is mindent, ami csak útját állta. Városokat, sőt nemzeteket tüntetett el a föld színéről. „A maradékot a lábaival összetaposta” (7. vers). Ha Róma nem igázott le teljesen egy népet, vagy nem semmisítette meg teljesen, akkor ezt csak azért tette, hogy rabszolgáinak utánpótlása biztosított legyen. A lábaival való összetaposás a rabszolgaság megalázó körülményét fejezi ki.

A Római Birodalmat szemléltető rettenetes kinézetű állat

Ennek a rettenetes kinézetű állatnak még volt egy sajátossága: „tíz szarva volt neki” (7. vers). A Dánielnek adott magyarázat szerint ez tíz királyt, azaz tíz országot jelent: „A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad” (24. vers). Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Római Birodalom tíz királyság területén uralkodott, hanem azt is, hogy egy idő után tíz önálló királyságra fog szétszakadni. Ahogyan a Görög Birodalom négyfelé szakadt, úgy fog a Római Birodalom tíz felé szakadni.