2. A nagy állókép

I. Bevezetés az eseményekhez

Dániel, mint a Birodalom egyik bölcse, hitelesen a babiloni szokások szerint határozza meg a király uralkodásának éveit. Nem számolja a trónra lépés évét. Ezért a valóságban ezt már a 3. uralkodási évnek lehetne számítani.

Ekkor a király egy álmot látott, amely különös hatással volt rá, de mivel nem emlékezett vissza rá, ezért nagyon nyugtalan és izgatott lett. A korabeli szokások szerint magához rendeli udvarának bölcseit, akik a közhiedelem szerint a titkok ismerői, de ők maguk is ezt állították, ezért elvárható volt tőlük, hogy a király számára megnyugtató magyarázatot adjanak.

II. A király álma        

Mielőtt a király álmát vizsgálnánk Dániel beszámolója alapján, előbb szeretnék röviden kitérnék arra, hogy mit tanít a Biblia az álomról.

Általános vonatkozásban az emberi létünk természetes velejárójának tekinthetjük az álmot. „Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból”, „Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok” (Préd. 5,3; 7.). A sok munka következményeként is megjelenik életünkben az álom, vagyis a kimerült, fáradt állapot miatt. Ugyanakkor egy feladatra való megfeszített koncentrálás is kiváltja azt. A sokrétű igénybevétel feszültsége miatt is jelentkezhet. A sok álomnak azonban nincs jelentősége.

Van azonban olyan álom is, amit az Isten ad. „Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. Visszatartja lelkét a romlástól…” (Jób. 33,14-18.). Ezeknek az álmoknak a célja minden esetben a megintés, a figyelmeztetés: „eltérítse az embert a rossz cselekedettől… visszatartja lelkét a romlástól”.

Minden bizonnyal a király álma is ilyen Istentől való intés volt. Dániel azt mondja a királynak: „Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.” (29-30. vers).

Bizonyára meglepte a királyt az, hogy Dániel nemcsak magyarázatot akar adni, hanem elmondja neki, felidézi előtte és benne mindazt, amit álmodott, sőt még azt is, hogy elalvás előtt miről gondolkodott. A Zsoltárokban az Ige azt mondja erről, „Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.” (Zsolt. 139,2-3.).

Ez az eset bennünket is szembe állít egy fontos kérdéssel. Tudatosul-e bennünk, hogy Isten ismeri a gondolatainkat is? Szoktunk-e időt szakítani a gondolkozásra, vagy elveszített időnek tekintjük az ilyesmit? Esetleg inkább a tévét nézzük, vagy valamilyen más elfoglaltságot és szórakozást keresünk magunknak?

A király arra gondolt elalvása előtt, hogy vajon „mik lesznek ezután”. Ez a mozzanat hűen jellemzi a király egyéniségét, hiszen azon gondolkodott, vajon nem hiábavalóságokkal töltötte-e az eddigi életét és idejét, és mi lesz ezután. Olyan pillanat volt ez a király életében, amit Isten nem hagyott kihasználatlanul, azonnal válaszolt a gondolataira. Isten azt akarta, hogy „megértsed szíved gondolatait”. Az égben lakó, hatalmas Isten válaszolni akart az értelmes módon elgondolkodó királynak. A királyban felmerülő kérdésekre azonban képies szemléltetéssel adott választ Isten.

III. Különböző emberi magatartások

A király álmának különös kísérő jelensége, hogy egyáltalán nem emlékszik vissza az álmában látott dolgokra. Csak az maradt meg benne az egész álomból, hogy rendkívüli hatással volt rá az, amit látott. Ezért magához hívatja birodalmának bölcseit és álomfejtőit, hogy segítsenek rajta ebben a helyzetében, hiszen ez az ő szakterületük.

A bölcsek és a varázslók magatartásában az események alakulásával újabb és újabb fordulatokat figyelhetünk meg. Az első nekifutással a megszokott rutin szerint akarják elvégezni a feladatukat. Másodszor azonban már hiányzik belőlük a lelkesedés, már csak a királyt akarják meggyőzni arról, hogy az álomfejtésnek szabálya van, ami a királyra is kötelező. E szabály szerint a királynak el kell mondania az álmot, aminek az értelmét ezután ők majd megfejtik. Az életük féltése azonban további érvelésre kényszeríti őket. Ezért kimondják a király előtt: „bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még… ilyen dolgot” (10. vers), amilyet te kívánsz tőlünk, mondták a bölcsek.

A tehetetlenség és a félelem között őrlődve végül beismerő vallomást tesznek. „Amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel” (11. vers). Ez a vallomásuk azt is jelentette, hogy ilyen istenekkel nekik egyáltalán nincs kapcsolatuk. Vagyis idáig csak ámították a királyt és a népeket, hogy ők kapcsolatban vannak az istenekkel. Ez egy döbbenetes beismerés és vallomás volt tőlük.

A király magatartásában is megfigyelhetünk különös reakciókat és változásokat. Szorongást, félelmet, de ugyanakkor az ismeretlennel szemben való tehetetlenségéből fakadó indulatot is látunk. Az elfelejtett álom olyan mély benyomást gyakorolt rá, hogy nem bírt beletörődni, hogy nem emlékszik vissza az álmára. Először csak az álmát szerette volna megtudni a bölcsektől, hogy újra emlékezetében legyen az amit látott, később azonban már az értelmét is tudni akarta tőlük. 

A király bölcsességét mutatja az, hogy nem dőlt be a bölcsek ravaszságának.  „Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok nyerni.”  (8. vers). Amikor felismerte, hogy közvetlen tanácsadói valójában közönséges csalók, akkor szabad utat engedett az indulatának. A királyban minden összeomlott ekkor. Elveszítette az isteneibe vetett hitét, és bizalmát azokban az emberekben, akik eddig a legközvetlenebb tanácsadói voltak.

Valószínűleg Istentől volt az a körülmény, hogy Dánielről és társairól mindenki megfeledkezett a mágusok próbatételekor, pedig a király ítélete szerint ők voltak a legértelmesebbek. De legalább ilyen különös volt az is, hogy az a király, aki a bölcseknek semmiben sem engedett, Dánielnek a már kiadott parancs ellenére is adott időhaladékot.

Dániel magatartásában nagyon sok szép és nemes jellemvonást ismerhetünk meg. A veszély idején nem kapkod, hanem nyugodtan kérdezi meg az udvarmesterek fejedelmét Ariókot, hogy „miért e kegyetlen parancsolat a királytól?”  (15. vers). Amikor pedig megismeri a parancsolat kiváltó okát, akkor sem a menekülésen jár az esze, hanem a felbőszült király elé kér bebocsáttatást. Különös, hogy ez a dühös király nem utasítja el a hozzá forduló Dánielt, pedig Dániel is időhaladékot kér tőle, mint az előzőekben a bölcsek. De amíg a többi bölcsnek nem adott semmiféle kedvezményt a király, addig Dániel kérésére kész arra, hogy várjon az álom megjelentésére és annak magyarázatára.

A királytól visszatérve a barátaihoz siet és kéri őket, hogy segítsenek isteni irgalomért könyörögni, hogy ne vesszenek el a többi bölcsekkel együtt. Arra kéri őket, hogy „kérjenek az egek Istenétől irgalmat e titokra nézve” (18. vers). Dániel és társai ekkor hitben gyakorolták, és meg is tapasztalták azt az isteni bátorítást és ígéretet, amit Jakab apostol fogalmaz meg az Igében. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.”   (Jak. 1,5-6.).

Amikor Isten megjelentette Dánielnek a király álmát, akkor sem az volt az első reakciója, hogy rohan a királyhoz menteni a saját maga és a társai életét. Mindenek előtt az Istent magasztalja és dicsőíti először „Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, amit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!” (20-23. vers). Majd csak ezután megy el a kivégzést irányító tiszthez, hogy ne öljék meg a babiloni bölcseket. Amikor pedig a király elé jut, ott sem az álomról beszél először, pedig a király ezt várta tőle rendkívüli izgalommal. Dániel viszont fontosabbnak tartotta, hogy a király előbb ismerje meg azt az Istent, aki képes megfejteni a titkokat, és aki a király sorsát és a Birodalma jövőjét is tökéletesen ismeri.

IV. Dániel bizonyságtétele                                                                                            

Ebben a történetben rendkívüli jelentősége van Dániel bizonyságtevésének. A babilóniaiak sok-istenben hívő emberek voltak. Nemcsak a leigázott népeket, hanem azok isteneit is legyőzött feleknek, vagyis gyengébbeknek tekintették maguknál. Éppen ezért Dániel bizonyságtétele az egyedül élő, és mindenható Istenről, Jehova diadala volt abban a pogány környezetben.

Dánielnek több dolgot kellett megismertetnie a királlyal. Mindenekelőtt azt kellett megértetni vele, hogy az álmát nem tudja egyetlen ember sem megfejteni, tehát még a király összes bölcsei és varázslói sem, de maga Dániel próféta sem. Van azonban egy Isten, aki a titkokat is meg tudja jelenteni, és ez az Isten az égben lakozik. Ő adta tudtára a királynak az álmot és annak értelmét kiválasztott szolgája által, aki most itt áll előtte, hogy elmondja azt, amit neki az Isten kijelentett.

Dániel magyarázatából az derül ki, hogy a látomás súlypontja nem a jelenre koncentrál, hanem a jövőre: „Mi lesz az utolsó napokban” (28. vers). Mivel a király is azon gondolkodott, hogy „mik lesznek ezután” (29. vers), ezért Isten is ezt akarja megismertetni a királlyal. Különös figyelmet érdemel még az is ebben a történetben, hogy Isten mintegy 2600 évvel ezelőtt nyilatkoztatta ki ezeket az utolsó napokig terjedő történelemről.

V. Az álom és annak értelme

Dániel először azt mondja el röviden, hogy milyen szobrot látott álmában a király. Különösen azt hangsúlyozza a beszámolójában, hogy a szobor ábrázata rettenetes és félelmet keltő volt. Ez a szobor az emberiség történelmét jelképezte és mutatta be. Isten nézőpontjából szemlélve, rettenetesnek látszik. Az álom csúcspontja a hatalmas kő leszakadása, és az ami utána jön. Vagyis az derül ki, hogy ez a rettenetes kinézetű szobor nem stabil, hiszen az egész robusztus fémtömeg porlékony agyagalapon áll. Az emberi hatalom és uralom bizonytalanságát hirdeti ez a bizonytalan alapon álló, de rettenetesnek látszó kép.

Az álom elmondása után Dániel azonnal belekezd a magyarázatba, és a királlyal közli, hogy „Te vagy az arany fej” (38. vers), de utánad más birodalom fog támadni. Az emberiség történelmére az örök változatosság jellemző, nincs állandóság. Nagyon megdöbbentő üzenet volt ez a királynak, akinek a vágya éppen ennek az ellenkezője volt. Ő azt gondolta, hogy az általa felépített birodalom örökké megmarad. Ebbéli hitét akarta kifejezni a harmadik fejezetben történő eseményekkel, ahol az álmában látott szobrot tiszta aranyból készíttette el. Nem tudta elfogadni azt a tényt, hogy a történelemnek csak egy kis szeletében áll fenn a Birodalma. Dániel magyarázata pedig még csak fokozta az emberi birodalmak mulandóságának szemléltetését, amikor azt mondta, „utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te” (39. vers). Vagyis az aranytól a cserépig megy a romlás és az elértéktelenedés.

Európa nemzetei, országai a népvándorlás idején alakultak át és váltak ilyen törékennyé. Egyrészt az egyház és az állam különleges keveredésének a képe ez a cserép és vas. Másrészt viszont azt mutatja be, hogy nincs többé egységes és erős birodalom a nemzetek között.

Tartósan egységes birodalmat emberi erővel megvalósítani nem lehet. Hiányzik belőle a belső összetartó erő. Csak kifelé tud hatni mindent összezúzó keménységgel. Rombolni és pusztítani tud, de összetartani és állandósítani nem. Ma ott tartunk, amikor már csak agyag lábakon áll a nemzetek helyzete. Ezzel összefüggésben jövendölte Jézus azt, hogy ezek az összetartásra képtelen királyok és országok mindig hadakozni fognak egymással. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen;” (Mt. 24,6-7.).

A királynak adott üzenet csúcspontja az a kijelentés, amivel az utolsó napokra irányítja a figyelmet, ezért erre kell a legjobban figyelnünk. „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lesz; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” (44-45. vers). 

A maga idejében teljesen hihetetlennek tűnhetett, hogy a vas keménységével szemléltetett Róma is felbomlik egyszer. Ma is történelmi rejtély az a népvándorlási hullám, amely teljesen felemésztette Rómát. A prófécia úgy teljesedett be, amint azt Isten kinyilatkoztatta, vagyis Babilon után egy másik birodalomnak kell támadni, azaz még három birodalomnak kell színre lépnie és nem többnek.

A kinyilatkoztatás szerint a felbomlás után is fog maradni a vasból, illetve annak erejéből. Eredeti keménységét és szilárdságát azonban nem tudja megőrizni, mert cseréppel, agyaggal keveredik. A történelem teljesedéséből láthatjuk visszaigazolva, hogy kísérletek többször is történtek az idők folyamán a korábbi Birodalomhoz tartozó országok egyesítésére, de mind kudarccal fejeződött be. Nagy Károly  -  Napóleon  -  Hitler - stb. - mindannyian világbirodalmat szerettek volna létrehozni az egyesített Európa színterén, vagyis a régi Római Birodalom területén. 

Azt mondja Dániel a királynak, hogy ez a vasból való birodalom „kétfelé oszol”. Ez a kijelentés egyrészt a kelet és a nyugat Római Birodalmat jelzi előre. Másrészt viszont jelzi azt a belső megoszlást is, amely abból támadt, hogy a kereszténység megerősödése után az egyház is ugyanúgy igényelt hatalmat magának, mint a politikai állam.

A korai császároktól megörökölt „Pontifex Maximus” cím birtokosa lehet az igazi hatalom tényleges továbbvivője a Birodalom területén, és ezt a címet Róma első püspöke igényelte magának. Ennek a hatalmi küzdelemnek az eredményeként alakult ki idővel a Pápaság intézménye. A történelem folyamán a Pápaság az egyház és az állam egységét próbálta megvalósítani. Minden elért eredmény azonban csak ideig-óráig tartó volt, mert „a vas nem egyesül a cseréppel” (43. vers). Még ma is folynak ilyen egyesítést szorgalmazó kísérletek, amelyeknek várható kimenetelével azonban majd csak később fogok foglalkozni.

A királynak adott magyarázat szerint a végső megoldás nem emberektől származik, emberi kéz érintése nélkül fog bekövetkezni. Örök birodalmat ugyanis csak az egek Istene támaszthat. Örök birodalom csak az igazság uralma alatt lehetséges, az emberi törekvéseket és kormányzásokat viszont nem ez jellemzi. Péter apostol is azt írta a mi reménységünkről, hogy „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pét. 3,13.).

A királynak adott magyarázat szerint a lezúduló kő porrá őrli az erős fémeket. „Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket” (Hab. 3,12.). A teremtő Isten hatalmával szemben polyvává lesz minden. Mindaz, ami bűnnel fertőzött, Isten országára nem alkalmas. Ezért minden olyan egyházi törekvés is, amely ezen a világon, és e világi eszközökkel akar megvalósítani valamilyen békekorszakot, kudarcra van ítélve. „Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk” (1Thess. 5,3.).

A kéz érintése nélkül lezuhanó „kő pedig nagy heggyé lesz, és betölti az egész földet.” (35. vers). Ez a jelképes ábrázolás szemlélteti Krisztus és a megváltottak örök uralmát, és folyton fejlődő országát. „De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.” „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.” (7,18; 27.). Ennek végleges kiteljesedése majd az újjáteremtett földön valósul meg és teljesedik be.

VI. Döntő üzenet a ma emberéhez

Emberi kéz érintése nélkül fog bekövetkezni a vég. Korunk egyik legsokkolóbb félelme az atomháború lehetősége. Jézus úgy jövendölt erről, hogy „az emberek elhalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik a Föld kerekségére következnek”. (Lk: 21,26.).

Ez a határozott üzenetű prófécia viszont vigasztalást jelent a ma embere számára. Azt mondja el, hogy lesz ugyan vég egyszer, de nem emberi szándékból, és nem emberi kéztől következik be. Ugyanakkor pedig arról is biztosít, hogy a vég nem csupán egy totális pusztulást jelent, hanem egy újjáteremtést is, és egy tökéletes örök birodalom felállítását, amelyben igazság és szeretet lesz az uralkodó elv, „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pét. 3,13.). Ezt a Birodalmat az egek Istene fogja létrehozni itt a Földön.  „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” (44. vers).

Az Újszövetség evangéliumi feljegyzései között is találkozunk egy olyan kővel, amely szétmorzsol mindent, amire csak ráesik azon a bizonyos napon: „aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mt. 21,44.). Ez a „Kő” Jézus Krisztust jelképezi, a kő leszakadása pedig az Ő dicsőséges visszajövetelének eseményét, amely sokak számára egy rettenetes ítélet eseménye lesz. Ezzel az Istentől származó kővel kapcsolatosan két lehetőség között választhat minden ember.

Krisztussal szemben mindannyiunknak állást kell foglalni. Te melyik lehetőséget választod? Jézus azt szeretné, ha élnénk a választás lehetőségével, ha építenénk az örök fundamentomra, hogy mindannyian az örök és tökéletes birodalom részesei lehessünk.