44.  A megnyílt ég fehér lovasa

I. A megnyílt ég

A tizenegyedik verstől egy újabb látomásban részesül János. Azt látja „hogy az ég megnyílt, és ímé volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivatik Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik”. Ez a látomás visszavezet bennünket ahhoz az eseményhez, amikor Isten szentjei látszólag kiszolgáltatottan állnak a gonoszok gyilkos szándékával szemben. Már Dániel próféta is jövendöl róla, hogy abban a nyomorúságos időben egyszer csak megszabadul Isten népe. „Abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll.” (Dán. 12,1/a.). János apostol pedig úgy láthatta ezt az eseményt, hogy egy fehér lovon ülő félelmetes harcos lép a színtérre ekkor.

Amikor János ezt a látomást szemléli, úgy látja, mintha az ég megnyílt volna. Ez a hasonlat hűen szemléltei hatásában azt az eseményt, amely Jézus dicsőséges visszajövetelében teljesedik. Az első büntetéstől fogva a mennyei angyalok állandó összeköttetést tartottak fent a Menny és a Föld között. Ezen hosszú időszak alatt azonban csak személyes küldetésben végezték szolgálatukat az emberért. Jézus dicsőséges eljövetelekor viszont a Menny összes angyalai elkísérik Királyukat erre a diadalmas útra. Erről olvasunk Máté evangéliumában: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok” (Mt. 25,31.). Amikor ezt a hatalmas sereget meglátja János kilépni a Mennyből, akkor joggal alkalmazza azt a kifejezést, hogy „megnyílt az ég”.

A mennyei sereg vezérét egy fehér lovon ülve látja János. A bibliai időkben a lovakat szinte kizárólag háborús vagy kormányzati célokra használták. A jelen esetben is a harci viadal jelképeként kerül alkalmazásra. A fehér szín pedig a jellem tisztaságát és szentségét jelenti a Bibliában. A fehér lovakat ugyanakkor előszeretettel használták a királyok és fejedelmek, amikor egy-egy harci cselekmény után diadalmasan vonultak be a legyőzött ellenség területére. A mennyei sereg vezére szintén Királyként használja a fehér lovat az adott látomásban. Ez a mennyei Király is győztes hadvezérként jelenik meg ekkor a színtéren.

II. A fehér lovas bemutatása

Ezzel a látomással kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a keleti ember számára a név nemcsak egy adminisztrációs megjelölés, hanem annak az embernek a tényleges jelzője. Ahogyan a keleti embernek sok mindent elmond egy név annak viselőjéről, hasonlóképpen akarja a fehér lovast is bemutatni a látomás nekünk. Úgy mutatja be, mint Aki a Földön élő, és szorongatott helyzetben lévő népének szabadító bajnoka. Négy változatban szerepel Krisztus neve ebben a látomásban.

„Hívatik vala Hívnek és Igaznak.” (11. vers). Azért viseli ezt a nevet, mert ígéretéhez hűen megjelent, hogy megszabadítsa övéit. Bár nekik úgy tűnt, hogy késik az eljövetele. Ők azonban mégis várták, és nem csalódtak Benne.

„Az ő neve fel van írva, amit senki nem tud, csak ő maga.” (12/b. vers). Ez a név azt jelzi, hogy most egy eddig teljesen új és szokatlan szerepben lép a teremtett világ elé. Az Ószövetség idejében is találkozunk ennek egy párhuzamos történetével (lásd: 2Móz. 6,3. - 15,3-5.). Még a keresztény világ is csak úgy ismeri Jézust, mint a kegyelmes és szerető Üdvözítőt. Nem tudják elképzelni Őt ítélő, és bosszúálló királyként. Ez a név tehát szokatlan és ismeretlen oldaláról fogja bemutatni a Bárány Jézust. Most azonban eljött, hogy „elítélje és megbosszulja az ő szolgáinak vérét” (2/b. vers).

„A neve Isten Igéjének neveztetik.” (13/b. vers). Ez a név egyértelművé teszi, hogy az a fehér lovas, aki ezt a rettenetes ítéletet végrehajtja nem más, mint a mi üdvözítő Mesterünk, Jézus Krisztus. János apostol egyértelműen bizonyítja, hogy Ő az Isten Igéje (lásd: Jn. 1,1-4;  14-15.). Az Ige, (LOGOS) Isten szava, üzenete az emberhez, közvetítő eszköz a Teremtő és a teremtett világ között. Azt jelenti ez, hogy Isten nem néma,  a világtól idegen és tétlen lény, aki műve befejezése után magára hagyta keze munkáját, hanem újra és újra kijelenti magát, kapcsolatot létesít teremtményeivel, beleszól a világ életébe. Isten kijelentése, megszólalása az írott Igében a Bibliában történik. Az Ige azonban testté lett, vagyis most nem írott szóban, hanem testben jelent meg a közvetítő eszköz. Ez a név világossá teszi, hogy Ő az „Isten Igéje” most is, amikor az Atya akaratát teljesíti a Földön végbemenő ítéletben, éppen úgy, mint annak idején a kegyelemben.

„Ruháján oda van írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (16. vers). Ez a név azt jelenti, hogy ebben az időben minden hatalom Jézus Krisztus kezében van. Pál apostol is foglalkozik a hatalom átadásának ezzel a részével (lásd: 1Kor. 15,24-27.). A Bibliában azért kap hangsúlyt ez a kérdés, mert Sátán, Isten ellensége, önző felfuvalkodottságában éppen erre a hatalomra tört, ezt szerette volna megszerezni (lásd: Ésai. 14,12-14.). Amikor Jézus a küzdőtérre lépett Sátánnal szemben, akkor kész volt egy időre lemondani az Istenségben viselt címéről és előjogairól. Így mutatta meg a küzdőtéren, hogy ezt a hatalmat és méltóságot csak Ő igényelheti magának (lásd: Fil. 2,5-11.).

III. A mennyei sereg győztes vezére

Erről a fehér lovon ülő diadalmas Királyról, bemutatása közben több dolgot is elmond János.

„Igazságosan ítél és hadakozik.” (11/b. vers). A történelem folyamán az uralkodók általában mindig önző érdekből, személyük és nemzetük hírnevének céljából viseltek háborút, és akartak legyőzni másokat. A Menny Fejedelmének ügye azonban igazságos. Harcát úgy hajtja végre, hogy előbb egy igazságos ítéletet hoz. Ez a háború a Földön lévő politikai és katonai erők ellen irányul, akik azért gyülekeznek, hogy elpusztítsák az Ő hűséges követőit. A fenevad „azt míveli, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek” (13,15.).

„Szemei olyanok, mint a tűzláng.” (12/a. vers). Ez a leírás először is ki akarja fejezni Krisztus arcának ragyogását, és tekintetének élességét. Amikor Jézus, az örökkévalóság Bajnoka előretör, akkor semmi sem kerüli el a figyelmét. Tekintete áthatol mindenen, előle nem lehet elrejtőzni, de nem lehet elrejteni a múlt titkos cselekedeteit sem. Ezért könyörögnek majd akkor sokan a hegyeknek, meg a kőszikláknak: „Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától” (6,16.). Mert akkor „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16.).

„Az Ő fején sok korona” (12. vers). A sok korona azt a tényt fejezi ki, hogy Jézus a „királyok Királya, és uraknak Ura”. Ugyanakkor a koronák Jézus győzelmeire is rámutatnak.

„És vérrel hintett ruhába van öltöztetve” (13/a. vers). Ez a véres ruha természetesen csak jelkép, éppen úgy, mint az is, hogy Jézus fehér lovon ülve fog visszajönni. A vér jelenléte ebben e látomásban azt akarja jelezni, hogy Jézus ítéletének következtében emberek élete fog megszűnni. Ez a kép tökéletes összhangban van egyéb prófétai kinyilatkoztatásokkal. „Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira” (14,19-20.). „Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérük ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.” (Ésai. 63,1-4.).

„Az Ő szájából éles kard jön ki, hogy azzal verje a pogányokat” (15/a. vers). A szájából kijövő kard az Igét, vagyis az Isten szavát jelképezi: „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsid. 4,12.). Ezzel a fegyverrel leplezi le Jézus a gonoszok igazi természetét. Az Isten nevében elkövetett különféle bűnöket, a megalkuvó gonosz szándékokat, a titkon elkövetett gonoszságokat. A gonoszok szándékainak és képmutató cselekedeteinek a nyilvános leleplezése pedig olyanná teszi őket, mint egy megvert sereg.

„És Ő fogja azokat legeltetni Vasvesszővel” (15.vers). A pásztorbotnak kettős rendeltetése volt. Egyrészt ez segítette a pásztort a nyáj terelésében, másrészt viszont egy félelmetes támadófegyver is lehetett ez a bot. Az egyik végén lévő fémborítás tette ilyen fegyverré. Egyrészt ez a bot a nyáj védelmét szolgálta, másrészt viszont a nyáj ellenségének veszedelmet és halált jelentett. Valószínű, hogy ebben az utóbbi értelemben használja Jézus azt a vasból készült pásztorbotot, amivel a pogányokat legelteti.

IV. A Napban álló angyal üzenete

„Láték egy angyalt állani a Napban” (17/a. vers). Talán a Nap vakító fényével igyekszik János kifejezni az isteni jelenlét dicsőséges ragyogását. Ez a kép ugyanakkor azt is megjelenítheti, hogy amiként a Nap sugara a Föld minden kis részét eléri, úgy jut el  ennek az angyalnak üzenete is az egész Földre.

Az angyal üzenete vagy felhívása azonban nem az emberekhez szól, hanem a madarakhoz: „Jöjjetek el és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára” (17/b. vers). Vagyis arra a vacsorára, amit az ég madarainak szerez Isten. Az emberek két lehetőség között választhatnak: Vendégek lehetnek a Bárány menyegzőjének vacsoráján, vagy  pedig táplálékul szolgál tetemük a madaraknak szerzett vacsorán. Már Jeremiás próféta is jövendöl erről a rettenetes isteni ítéletről (lásd: Jer. 25,30-33;  16,4.).

V. A királyok Királyának ítélete

„Megfogaték a fenevad és ő vele együtt a hamis próféta” (20/a. vers). A próféta olyan valaki, aki valakinek a megbízásából beszél, másnak érdekében. Ez a próféta az első fenevad idejében szólt, azért, hogy rászedje az egész világot a hozzá való ragaszkodásra. (13,12.).

„Ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének” (20/b.). A tüzes tó a második halált jelenti: „a második halál, a tűznek tava” (20,14.). Bár az emberek fel fognak még támadni az ezer év végén, de ez a két szervezet végleg és teljesen megsemmisül, már az ezer éves időszak előtt.

„A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely a szájából jön ki” (21. vers). A „többiek” azokat jelenti, akik a fenevad szövetségesei voltak az Isten elleni lázadásban. Ezeket az embereket az az ítélet sújtja, amelyet Isten Igéje kimondott előre rájuk: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt” (14,9-10.). Az angyal üzenetének idején még lehetőségük lett volna az életet választani, de ők elutasították Isten kegyelmét. A „többiek” azt is jelenti, hogy mindazok, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe: „És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték” (20,15.). Természetesen ez a „tűznek tavában” bekövetkező ítélet majd csak az ezer éves időszak végén következik be.