Címoldal Jelenések könyve Főoldal

Tartalomjegyzék:

 

Előszó

1.

Jézus Krisztus kijelentése

2.

Hasonló az ember Fiához

3.

Jézus üzenete az efézusi és a smirnai gyülekezetekhez

4.

Jézus üzenete a pergámumi és a thiatirai gyülekezetekhez

5.

Jézus üzenete a sárdisban lévő gyülekezethez

6.

Jézus üzenete a filadelfiai gyülekezethez

7.

Laodícea állapota

8.

Laodícea lehetőségei

9.

A hétpecsétes könyv

10.

A hétpecsétes könyv felnyitása

11.

Az elpecsételés ideje és körülménye

12.

Akik jöttek a nagy nyomorúságból

13.

A hetedik pecsét és a trombitáló angyalok

14.

Az ötödik trombita, mint első jaj

15.

A hatodik trombita, mint második jaj

16

Egy nyitott könyv, amely először édes, azután keserű

17

A nagy megméretés

18

A gyászruhába öltözött két tanúbizonyság

19

A hetedik trombita, mint harmadik jaj

20

A Napba öltözött asszony és a veres sárkány

21

A nagy küzdelem Krisztus és a sárkány között

22

A sárkány által üldözött asszony

23

A tengerből feljövő fenevad

24

A földből feljövő fenevad

25

A fenevad bélyege és nevének száma

26

Akik Sion hegyén állanak

27

A végidő evangéliumának üzenete

28

Az első angyal üzenete

29

Az Isten ítéletében megnyilatkozó evangélium

30

A második angyal üzenete

31

A harmadik angyal üzenete

32

Ez is a harmadik angyal üzenete

33

A nagy aratás

34

Diadalmas sereg az üvegtengernél

35

Isten haragjának poharai

36

Armageddon, a hatodik csapás

37

Isten haragjának utolsó pohara

38

A nagy parázna bemutatása

39

A mélységből jövő veres fenevad

40

Az Isten dicsőségét közvetítő angyal

41

"Fussatok ki belőle én népem!"

42

Babilon megbüntetése

43

A Bárány mennyegzőjének vacsorája

44

A megnyílt ég fehér lovasa

45

Amikor a Föld megpihen

46

A bűn végső sorsa

47

Isten sátora az emberekkel van

48

Az Isten által készített ország

 

Forrásművek

 

25.  A fenevad bélyege és nevének száma

Jel. 13,16-18.

Letöltés  

 I. A Fenevad imádatának jele

 II. A Fenevadat azonosító jel

 III. Isten népének körülményei ebben az időben

 

 

I. A fenevad imádatának jele

Ebben a szakaszban arról kapunk kinyilatkoztatást, hogy mi az igazi szándéka a fenevadnak, és ezt a szándékát miként fogja megvalósítani. Vagyis „akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (15/b.). Az egész emberiség egy határozott állásfoglalásra lesz kényszerítve. Ezt az állásfoglalást nem lehet okosan és ügyesen kikerülni, mivel ez a hatalom ellenőrzési pontokat helyez el a kötelező végrehajtás érdekében.

Minden egyes imádójára egy bélyeget tesz, amiben a nevét, illetve nevének számát írja fel. Ez a megjelölés az emberek elkötelezettségét hivatott jelenteni a fenevad imádása mellett. Akik viszont nem hajlandók ezt a bélyeget magukra venni, azok egy másik hatalmasságtól származó jelet hordoznak magukon. János apostol beszámol arról, hogy milyen körülmények között lesznek ezek az emberek megjelölve (lásd a Jel. 7,1-4. részeket). Majd ugyanezeket az embereket később már a Sion hegyén látja János, a Bárány társaságában állni.

Az Isten iránti hódolat jelének több jelentése is van részünkre (lásd a Jel. 7,2-3; 14,1/b. részeket). A régi időben a név az egyes ember személyiségét és természetét is kifejezte és képviselte. Az Isten neve szintén az Isten jellemét fejezi ki. „Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ővele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonult előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja büntetlenül.” (2Móz. 34,5-6.). Vagyis akiken az Isten neve látható, azok Isten jellemét tükrözik vissza, a Teremtőjük képmása lesz látható rajtuk. Isten neve azt is jelenti rajtuk, hogy az Ő tulajdonaivá lettek, és Isten ezáltal jelzi a tulajdonjogot felettük. Magáévá fogadta őket, a nagy család tagjaivá lettek.

Az Istenhez tartozás kifejezésére Isten egy külső jelet is adott népe számára, egy örökkévaló pecsétet, ami a föld történelmének utolsó nagy küzdelmében igen fontos szerepet kap. Ez a pecsét az Isten örökérvényű törvényének a 4. parancsolatába foglaltatik bele (lásd a 11/III. részt). Az Isten népével kötött szövetség feltételei között egyedül a 4. parancsolat hordozza magában azokat a szükséges tényeket, ami egy pecsétben megtalálható kell hogy legyen:

A törvényadó neve

Az Úr  (Jehova)

A törvényadó címe, hatalmi jogköre

A te Istened

A törvényadáshoz való jog alapja

Ő a teremtő Isten

Ugyanilyen módon a fenevad iránti hódolat jelének is többirányú jelentése van. A fenevad neve is magában hordozza az ő jellemét és természetét. Ez a hatalom egy vadállat, fenevad – Isten ugyanis ilyennek látja. Ebből adódóan azok, akik a fenevad nevét veszik magukra, azok ezzel a döntésükkel azt a természetet is magukra veszik, ami a fenevadat jellemzi.

Isten elleni lázadás,   Káromolja az Istent,   Üldözi az Isten szentjeit.

A fenevad nevének felvétele a hovatartozásukat is meghatározza. Nevének felvétele által az Isten ellen lázadó, gonosz világ családjába lépnek be. Ennek a névnek a felvételével mindenki, a fenevad és az ő szándéka mellett kötelezi el magát. Ez a név a fenevad tulajdonjogát is érvényesíti azok felett, akik magukra veszik. A fenevad pecsétje pedig az ő hatalmának a jele. Annak a hatalomnak a jele ez, amely szerint azt gondolja magáról, hogy neki joga van beülni az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatni magát. Ennek a magának tulajdonított hatalomnak a bizonyítására változtatta meg Isten örökérvényű törvényének 4. parancsolatában a szombatot vasárnapra Akik tehát a vasárnap megszentelését, mint az ő hatalmának ezt a pecsétjét elfogadják és magukra veszik, azok ezáltal Isten fölé emelik őt.

A fenevad igyekezete arra irányul, hogy az emberek „jobb kezére vagy homlokára” (16/b.) bélyeget tegyen. Elkötelezni akarja az embereket. Ez a meghatározás a fenevad előtt hódolók két osztályát határozza meg. A „homlok” ebben az esetben az értelem, a meggyőződés, a szabad akaratú döntés jelképe. Aki homlokára veszi fel a fenevad pecsétjét, az önként és meggyőződéséből fakadó döntése alapján imádja a fenevadat, és hódol meg előtte. A „jobb kéz” viszont a tevékenységnek, a cselekedeteknek a szimbóluma. Akik csak jobb kezükre veszik fel a fenevad bélyegét: azok nem meggyőződésből foglalnak állást a fenevad mellett, azok nem szabad akaratból veszik magukra ezt a bélyeget, ezek az emberek csak a kényszerítés hatása alatt cselekszik azt, amit a fenevad parancsol.

A fenevad bélyegének az lesz a rendeltetése, hogy a gazdasági élet területén tegye lehetetlenné a megélhetést azok számára, akik nem hajlandók a fenevad előtt meghódolni, és őt imádni: „hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (17. vers). Isten azonban már régtől fogva biztosítékot ígért az övéinek az ilyen fenyegetésekkel szemben. „Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” (Ésai. 33,15-16.).

II. A fenevadat azonosító jel

János látomása szerint a fenevadnak is van egy azonosító jele, ez pedig az ő „nevének száma” (17/b. vers). Bár ezt a jelet ő maga választotta, ennek ellenére ez mégis meghatározza a hovatartozását, és kifejezi a természetét is. Hogy ezt a jelet a fenevad önként választotta, az abból is kitűnik, hogy az iránta való hűség és hódolat jeleként ajánlja ennek felvételét másoknak is. „Azt is teszi mindenkivel… hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek” (16. vers).

Ez a jel a fenevad nevében található szám, 666 ami a fenevad nevének száma. Ez a szám János apostol szerint „emberi szám”, tehát megszámolható, hozzáférhetően ellenőrizhető, nem jelképes. „Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat” (18. vers). Az apostol fel is szólít arra, hogy számláljuk meg, és az azonosítás érdekében ellenőrizzük ezt a számot.

A fenevadat már korábban azonosíthattuk a Katolikus Egyház fejével, a pápával, ezért most itt a nagy lehetőség arra, hogy ellenőrizzük is ezt a korábbi azonosítást. A próféciában adott kijelentés alapján ezt a számot a fenevad, azaz a Pápa nevében kell keresnünk. A Pápa nevei közül két ilyen nevet szeretnék bemutatni, amiben megtalálható az azonosítást adó szám.

A megvizsgálás érdekében nagyon fontos figyelembe venni, hogy a katolikus egyház hivatalos nyelve a latin. A latin nyelv használatában az egyes betűknek számértéke is van, mivel betűjelekkel írták le a számok mennyiségi értékét is. A fenevad jelét tehát egy olyan névben kell keresnünk, amit a pápa önként választott magának, viszont a névben előforduló számegységet is kifejező betűk együttes összege 666 kell hogy legyen.

„VICARIVS FILII DEI”

„LATINVS REX SACERDOS”

Isten Fiának helytartója

Latin királyi pap

V

=

5

 

 

L

=

50

I

=

1

 

 

A

 

 

C

=

100

 

 

T

 

 

A

 

 

 

 

I

=

1

R

 

 

 

 

N

 

 

I

=

1

 

 

V

=

5

V

=

5

 

 

S

 

 

S

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

R

 

 

F

 

 

 

 

E

 

 

I

=

1

 

 

X

=

10

L

=

50

 

 

 

 

 

I

=

1

 

 

S

 

 

I

=

1

 

 

A

 

 

 

 

 

 

 

C

=

100

D

=

500

 

 

E

 

 

E

 

 

 

 

R

 

 

I

=

1

 

 

D

=

500

 

 

 

 

 

O

 

 

 

 

 

 

 

S

 

 

Összesen:

666

 

 

Összesen:

666

 

Mivel a Bibliában és különösen a próféciákban a számoknak jelképes mondanivalójuk van, így a fenevad számával kapcsolatban is ez a helyzet. A három 6-os szám egymás mellé írása egy nagyon fontos dologra mutat rá. Előbb azonban bizonyos alapvető tényeket ki kell emelni a bibliai próféciák számszimbolikájából.

A hetes szám a tökéletesség és a teljesség száma. A hármas pedig a Szentháromság Istenre mutató szám. A hetes szám háromszori egymás mellé írásával a Szentháromság Isten tökéletességét és teljes egységét fejezhetnénk ki. Az előbbiekkel ellentétben viszont a fenevad számában a hatos számot találjuk egymás mellé állítva háromszor. Ezzel egyrészt utánozni akarja az Istenség hármasságát, mert Sátán mindig Isten szeretett volna lenni (lásd: Ésai. 14,13-14;  2Thess. 2,4.).

Ez a szándéka azonban csak részben sikerült. Sátán ugyan létre tudta hozni földi eszközeinek hármas szövetségét, ez az egység azonban egy bizonyos időben szét fog bomlani teljesen és végérvényesen. „És láték a sárkány szájából, a fenevad szájából, és a hamis próféta szájából, három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára… És a nagy város három részre szakad… a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából” (16,13-14; 19/a.).

Sátán sohasem juthat el az Isten tökéletességére, és ezt fejezi ki a hetes számhoz közel álló hatos szám. Egy teremtmény az Istentől kapott képességek által megközelítheti az istenit bizonyos dolgokban, de ha saját maga felmagasztalására fordítja ezeket a képességeket, akkor a legélesebb ellentétévé válik az Istennek. Így lett a 666-os szám a legteljesebb gonoszság, és az Isten ellen lázadó gonosz erők hármas szövetségének jelképévé, a prófécia jelkép-nyelvezetében.

A fenevad imádói között lesznek olyanok, akik az ő nevének számát is magukra veszik. Ezek az emberek teljesen azonosulni fognak Sátánnal az ő gonoszságában. A jelképnek ez a része azt akarja kifejezni, hogy ezek az emberek a fenevad jellemét és természetét kifejező számmal együtt annak természetét és jellemét is teljesen magukra vették.

III. Isten népének körülményei ebben az időben

Ennek az eseménynek megvan a párhuzamos története a Szentírás ószövetségi részében, ebből adódóan a tanulságai is adottak részünkre. Már Dániel próféta idejében is állítottak fel egy képet a Dura mezején. Akkor is Isten népének ellensége tette ezt. Akkor is mindenkinek imádnia kellett a képet, illetve a képen keresztül azt, aki felállította. Akkor is azt mondták, hogy aki nem imádja, az megölettessen. Isten gyermekei azonban azzal a hittel mentek bele ebbe a próbába, hogy: „a mi Istenünk meg tud szabadítani a király kezéből, de ha nem tenné, mi akkor sem imádjuk az állóképet.”  (Dán. 3,17-19.).

Isten egy különleges céllal engedi meg ennek a körülménynek a kibontakozását. Ez az esemény minden embert állásfoglalásra és döntésre fog kényszeríteni. A körülmények nyomása alatt minden ember azon az oldalon kényszerül állást foglalni, ahová valójában eddig is tartozott. Ekkor azonban meg fog szűnni a látszatkereszténység, a kegyesség látszata. Mivel azonban ez az esemény egy folyamat eredményeként fog teljesen kibontakozni, így Isten népének a próbája és megrostálása is egy folyamat eredménye lesz.

Ezzel a próbával kapcsolatban három igeversre szeretném irányítani a figyelmet: Isten szándéka az, hogy „tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,14/b.). A megtisztítás eseményeként ez a nép „legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,26-27.). Isten azonban személyre szabottan csak annyi próbát enged ránk, amennyiben a nekünk adott kegyelem szerint meg is tudunk állni. „hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor. 10,13.).

Isten három dolgot vár el az ő népétől ebben az időben:

   Hűség Isten mellett: „Légy hű mindhalálig” (2,10.).

   A hármas angyali üzenet fokozódó erővel való hirdetését, mivel hangos kiáltássá kell váljon ennek az üzenetnek a hirdetése: „És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon” (18,2/a.).

   Személyes életük váljon a világ sötétségében fényforrássá: „legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2,15.). Amikor ez az isteni szándék megvalósul, akkor az egész „föld fényleni fog annak dicsőségétől” (18,1.).

Csak ilyen háttér mellett hangozhat el Isten végső hívása általunk: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.”  (18,4.).