VASÁRNAP
Természetünknél fogva
nem tudjuk Isten gondolkodásmódját követni. Isten gondolatai annyival magasabbak az emberénél, mint az ég a
földnél. Ézsa 55:8-9. Milyen gondolatai vannak Istennek velünk kapcsolatban?
Jer 29:11.
Jézus elmondott egy példázatot, ami segít megértenünk, mennyire másképp
gondolkodik Isten, mint mi. Megmutatja, hogyan szeret Ő minket ahhoz képest, ahogyan mi szeretjük egymást.
Bemutatja azt a gondolkodásmódot, amit nekünk is el kell sajátítanunk, hogy az Ő országába kerülhessünk.
A farizeusok viszont nem így gondolkodtak. Azt hitték, hogy a számtalan
rendelkezés betartásával kiérdemlik helyüket Isten országában. Az egyik ok, amiért Jézust nem fogadták el
Messiásnak, az volt, hogy szerintük nem tartotta meg az ő ember – alkotta szabályaikat. Ez igaz is volt. Jézus
csak Isten Tízparancsolatának engedelmeskedett, ami azt jelenti, hogy Istent szeretni mindennél jobban, és a
felebarátinkat úgy, mint önmagunkat. A farizeusok pedig nem így éltek.
A gazdag ifjú is azt
hitte, hogy megtartja az összes parancsolatot, pedig nem tette. Istennél jobban szerette a pénzt és másokat sem
szeretett úgy, mint önmagát.
Hogyan gondolkodott Jézus 12 tanítványa? Ők megtanulták teljes szívükből
szeretni Istent és a felebarátaikat, mint magukat? Miről vitatkoztak még mindig egymás között, amikor azt
hitték, Jézus nem hallja őket? Mk 9:33-34.
További elmélkedésre:
Szeretnénk gyakran elsők lenni, a legnagyobbat,
vagy a legjobbat kapni valamiből? Ilyen gondolkodást vár vajon tőlünk Jézus?
HÉTFÖ
Jézus példázata egy gazdag szőlősgazdáról szólt, akinek nagy
szőlőskertje volt. Segítségre volt szüksége a szép nagy fürtök betakarításához, amikor elérkezett a szüret
ideje.
A gazda korán reggel
kiment a piactérre, ahol tudta, mindig sokan várják, hogy valaki felfogadja őket. A férfiak egy dénár
fizetségért vállalták az egész napot végigdolgozzák. Ennyi volt akkoriban egy munkás átlagos bére. Megegyeztek a
munkások a gazdával? Mt 20:1-2.
A férfiak már korán reggel munkába álltak. A gazda azonban
nemsokára látta, hogy még több segítő kézre lesz szüksége. Mit csinált ezért kilenc óra körül („a harmadik
órában”)? 3 -4. v.
Akiket akkor fogadott fel, nem kérdezték, mennyi bért kapnak
majd. Nem tudnak majd olyan sokat dolgozni, mint akik hajnalban kezdtek, mégis örültek, hogy felfogadták őket,
és bíztak benne, hogy a szőlősgazda tisztességes fizetést ad majd nekik.
Bár már két csoport munkást is felfogadott, a szőlősgazda délben
és délután három órakor is látta, hogy még több munkásra lesz szüksége. Közülük sem érdeklődött senki a fizetség
iránt. Örömmel dolgoztak a bérért, amit a szőlősgazda jónak lát majd.
5. v.
Estefelé a gazda már látta, hogy nem végeznek a szürettel
sötétedés előtt, ezért sietve újabb munkások keresésére indult. Bár már csak egy óra volt hátra a munkaidő
végéig, még mindig voltak, akik munkalehetőségre vártak a piactéren, mert még nem fogadták fel őket.
6-7. v.
További elmélkedésre:
Szereted a meglepetéssel végződő történeteket? Ez
bizony az lesz!
KEDD
Jézus egy példázatot
mondott a szőlősgazdáról, aki újra meg újra visszament a piactérre, hogy még több munkást fogadjon fel, mert
szerette volna az összes termést még sötétedés előtt betakarítani. Estére már öt különböző csoport férfi
dolgozott a szőlőjében, akik mind más-más időpontban kezdték a munkát.
Az első csoport hajnalban kezdett és egész álló nap dolgozott.
Beleegyeztek, hogy mindegyikük egy dénárt kap az egész napi munkáért. Valószínűleg azt hitték, hogy a többi
csoport tagjai jóval kevesebbet kapnak majd, és az utoljára beállt munkások csupán egy még kisebb összeget.
Mire utasította vincellérét a szőlősgazda a munkaidő végeztével?
Mt 20:8.
Milyen különös! A gazda az utolsó csoportot fizette ki először.
És bár csupán egyetlen órát dolgoztak, annyit fizetett nekik, mintha egész nap dolgoztak volna. Való igaz, hogy
a gazda minden csoport minden egyes munkásának egy dénárt adott.
9. v.
Végül az első csoport tagjaira került a sor. Ők, bár belegyeztek
az egy dénáros fizetésbe, biztosra vették, hogy a gazda nekik többet fog adni, mint amennyit ígért, hiszen
mindenki másnál többet dolgoztak.
További elmélkedésre:
Mi a véleményed arról, ahogyan a szőlősgazda
kifizette aznap a munkásait?
SZERDA
Az egész napot
végigdolgozó munkások végignézték, amint a többiek, akik sokkal kevesebbet dolgoztak megkapták az egy dénárt.
Most rájuk került a sor. Bár belegyeztek, hogy fejenként egy dénárért dolgoznak egész nap, úgy gondolták,
biztosan többet kapnak majd a gazdától. Így történt vajon?
Mt 20:10.
Az egész napi munkások elégedetlenek voltak. Szerintük a
szőlősgazda nem bánt velük igazságosan. Azoknak is ugyanannyit fizetett, különösen a legutolsó csoportnak, akik
csupán egy órát dolgoztak, mint nekik, akik 12 órán át keményen dolgoztak. El is mondták a gazdának a
véleményüket. 11-12. v.
A szőlősgazda meghallgatta panaszukat, majd emlékeztette őket,
hogy mindenkinek egy dénárt ígért, és azt meg is adta nekik.
13. v.
Azt is mondta a gazda, hogy a pénz, amit a munkásoknak adott,
végül is az övé. Nem tehet vajon azt a pénzével, amit csak akar? Miért is irigyek és mérgesek, amiért úgy
döntött, nagylelkű lesz a többiekkel? 14-15. v.
Az elégedetlen munkások nem tudtak a gazdával vitába szállni,
hiszen teljesen igaza volt. Mit mondott Jézus a példázat befejezése után?
16. v.
További elmélkedésre:
Mi volt a különbség a nap végén az első és az
utolsó munkások érzései között? Melyikük gondolt többet a fizetségre, amit majd kapni fog?
CSÜTÖRTÖK
Jézus történetében
egyes munkások sokkal többet dolgoztak, mint mások, a nap végén mégis ugyanannyit fizetett nekik a szőlősgazda.
Még azok is, akik csupán egyetlen órát dolgoztak, ugyanannyit kaptak, mint akik egész álló nap dolgoztak.
Akik egész nap dolgoztak egyáltalán nem voltak boldogok. Mit
mondott a gazda, amikor panaszkodni kezdtek?
Akik viszont csak a nap egy részében dolgoztak, nagyon hálásak
voltak. Mindegyikük egy dénárt kapott, pedig tudták, hogy nem dolgoztak meg érte. Mit gondolsz, örültek, hogy
megbíztak a nagylelkű gazdában, aki felfogadta őket?
Jézus ezzel a példázattal azt mutatta be, milyen csalódottak
lesznek a farizeusok. Ők biztosak voltak benne, hogy amiért minden munkát elvégeztek, megkapják Istentől az örök
életet. Abban is hittek, hogy azok, akiket ők bűnösöknek nevezetek, nem lesznek ott Isten országában, mert nem
elég jók a munka elvégzéséhez. A farizeusok nem Isten szerint gondolkodtak, ugye?
Még Jézus tanítványainak is meg kellett érteniük, hogy Isten
gondolkodásmódja egészen más, mint az övék. Isten mindenkit szeret. Ő tudja, ki az, aki őszintén szereti Őt,
Őbenne bízik és hisz Jézusban.
További elmélkedésre:
Örülsz, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint az
emberek többsége? Melyik munkásokhoz szeretnél hasonlítani, az első, vagy a többi csoport tagjaihoz?
PÉNTEK
Gondolkodjunk még el egy
kicsit Jézus példázatán, amit a szőlőskertben dolgozó munkásokról mondott el! Ez a történet segít megértenünk,
hogyan gondolkodik a mi csodálatos, szerető mennyei Atyánk. Most próbáljuk megválaszolni a következő kérdéseket!
Úgy fizette meg munkásait a szőlősgazda, ahogyan a legtöbb ember
fizet a munkásainak? Miben volt ő más?
Valóban megdolgoztak a később felfogadott munkások a
fizetségükért?
Te elvárnád a 12 órára járó fizetést, ha csak egy órát dolgoznál?
Nagylelkűnek tartanád azt, aki mégis 12 órai bért adna neked?
Miért gondolták igazságtalannak a gazdát azok, akik egész álló
nap dolgoztak?
Nehezen értették meg az emberek, hogy senki sem elég jó, hogy
Isten országába kerüljön. Senki sem dolgozhat meg azért, még ha olyan sokat dolgozik is, mint ebben a
példázatban az egész napot végigdolgozó munkások.
Isten országába csak egyetlen módon juthatunk, ha elfogadjuk
Jézus Megváltónknak és Urunknak. Ő emberré lett és meghalt értünk. Ő az egyetlen emberi lény, aki soha nem
követett el bűnt, ezért tud segíteni nekünk a bűntől megszabadulni.
Mivel Jézus egyetlen bűnt sem követett el soha, nem érdemelte meg
a halált. De mivel mi mindnyájan sok bűnt követünk el, tudta, hogy örökre elvesznénk, ha nem vállalná helyettünk
a halált. Azért választhatjuk Isten országát, mert Ő ezt megtette értünk.
Sokan talán azt hiszik,
megérdemlik, hogy Isten országába kerüljenek, mert nagyon sokáig dolgoztak Istenért és egyházáért. Olyanok ők,
mint a példázatbeli egész napot végigdolgozó munkások, akik azt hitték, nagyobb fizetséget kapnak, mert hosszabb
ideig dolgoztak.
Akik viszont tudják, hogy nem érdemlik meg, amit Jézus tett
értük, olyanok, mint a többi munkás a szőlőskertben, akik tudták, hogy nem érdemlik meg a bért, amit a gazda
este fizetett nekik. A gazda viselkedése pedig Isten csodálatos, nagylelkű jellemét mutatja be.
További elmélkedésre:
Jézus elszenvedte azt, ami nekünk járna, azért,
hogy velünk úgy bánhassanak, amint Ő érdemli. Megérdemeljük vajon az Örök életet? Nem, bizony! Mindegyikőnk
követett el bűnöket. Megérdemelte Jézus a halát? Nem! Ő soha nem követett el egyetlen bűnt sem. Bebizonyította,
mennyire szeret bennünket? Igen! Hogyan is köszönhetnénk ezt meg neki?

|
Történet sarok
Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című
műve alapján,
a Pacific Press Publishing Association, Inc.
kiadó engedélyével
Sunca elveszett -
1. rész
|
 |
 |
Ez a Sunca nevű kiskutyáról
szóló igaztörténet, aki gazdáival, Larsenékkel bejárta a dél-amerikai Ecuadort, Perut és Bolíviát. |
Limától csupán 30 kilométerre fekszik a napfény városának is nevezett szép
kisváros, Chosica. Míg Limát szinte állandóan szürke felhőtakaró borítja, ami sokszor napokig, hetekig, sőt
hónapokig egyetlen napsugarat sem enged át, addig ez a kisváros mindig napfényben fürdik és a ködös Lima lakói
üdülőhelynek használják. Milyen izgalmas, amikor az autó kibukkan a felhők alól, a ragyogó napfénybe!
- Gyerünk, Sunca! – szóltam egy napon. Nem is kellett volna mondanom, mert
Sunca már be is ugrott a kocsiba, amint kinyitottan az ajtót. Sunca nagyon szeretett utazni, különösen Chosica
felé, mert ez mindig piknikezést jelentett a jó levegőn és szórakozást a verőfényben.
Sunca egyértelműen kimutatta, mennyire élvezi az autózást. Mindenre odafigyelt.
Először is a belváros szűk utcáinak forgalmi dugóin kellett átjutnunk, majd a zsúfolt nagybani piacon, ahol
rengeteg érdekes hang és illat fogadta, majd ki, vidékre ahol számos igazi szórakozás várt Suncára. A tehenek,
lovak és szamarak látványa mindig izgalomba hozta és egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy megugassa Őket.
Az autópálya és a
központi vasútvonal a Rimac-folyó medrének vonalát követte. Zöldellő kukoricaföldek, legelők és
gyapotültetvények gyönyörködtették a szemet mindenfelé. Chosica közelében, már szintén a felhők fölött, Nanában
áll az Inka Union Egyetem. A misszionáriusok ritkán hajtottak el arrafelé anélkül, hogy benéztek volna szeretett
iskolánkba. Sunca, aki nagyon népszerű volt a diákok körében, szintén szeretett odalátogatni.
_Sunca megérkezett! Itt van Sunca! – futott végig a hír az udvaron, amint
autónkat észrevették az egyetem területén. - Megérkezett Sunca! – a diákok soha nem azt mondták, hogy: - Itt
vannak Larsenék, vagy – Megérkezett Anita! Nem. Csak azt, hogy: - Megérkezett Sunca!
Az iskola területén soha nem kellett a kutyám miatt aggódnom. Csak
odahajítottam neki a labdáját és ő végig lefoglalta az összes ráérő diákot a látogatásom ideje alatt. A diákok
szerették eldobálni neki a labdát és figyelni, ahogy orrával visszabökdösi hozzájuk.
A napsütéses Chosicában sétáltunk a férjemmel egy téren a nagy fák árnyékában.
Gyönyörködtünk a kertekben pompázó virágok szépségében, illatában, és a tetőkről, kapukról lecsüngő murvafürtök
(bougainvillea) látványában.
Bár nagyon szeretett volna más kutyákkal fogócskázni, Sunca illedelmesen a
gazdái mellett maradt és a padokon pihenő embereknek mutatta be tudományát.
- Bárcsak az én gyerekeim is ilyen szófogadóak lenének! – mondta egy asszony,
aki kislányával mellettem ült a padon, és a kutyust figyelte. – Ön csak kiejt egy szót és a kutya máris
engedelmeskedik. Ha azt mondja, ül, akkor leül, ha azt hogy bukfencezz, akkor bukfencezik, ha azt mondja,
fekszik, akkor lefekszik.
- Igen. – értettem egyet kutyámat paskolgatva. – Jó, ha van valaki, aki
engedelmeskedik az embernek. – Rámosolyogtam a mellettem ülő kis hölgyre, majd így folytattam: - Milyen örömet
okozhat Istennek, ha mi, a gyermekei hallgatunk szavára. – Ezzel beszédbe elegyedtünk, és én lehetőséget kaptam
számos keresztény elv kifejtésére. Búcsúzóul egy spanyol nyelvű újságot adtam az asszonynak (a Vida Feliz
címűt), a kislánynak pedig egy szép bibliai kifestőkönyvet és a gyermek levelezőiskola első tanulmányát. – Ez
tetszeni fog neked, kis barátnőm – mondtam neki – és nagyon szép oklevelet kapsz, ha végigtanulmányozod mind a
tizenkét érdekes leckét.
- Tényleg? –úgy tűnt, a kislány el van ragadtatva. - Mindet meg fogom tanulni!
–mondta és kis kezével búcsút intett, miközben beszálltam és becsuktam a kocsi ajtaját.
Amint kihajtottunk a térről az utcára, észrevettem, hogy a kislány láthatóan
izgatottan, széles mozdulatokkal integetve szalad utánam. Azt hittem, csak gyermeki lelkesedésből teszi.
Már legalább fél órája autóztunk, ismét a nyomasztó, nyirkos felhők alatt,
amikor felkiáltottam: - Sunca, gyere ide! – és az ülésre csaptam magam mellett, mint mindig, ha azt akartam,
hogy mellém üljön.
- Hol vagy, Sunca? –néztem a hátsó ablak felé, ahol Sunca általában a
kalaptartón feküdni szokott. – Sunca! Sunca!
(Folytatása következik)

|