|
VASÁRNAP
 Istennek
mind a tíz parancsolata a szeretetről szól. Az első négy elmondja nekünk, hogyan szeressük Istent. A többi hat
arról szól, hogyan szeressük egymást. Ezen a héten a negyedik parancsolatot (amit a boldogság törvényének is
nevezünk) fogjuk tanulmányozni. Ez áll a Tízparancsolat középpontjában. Olvassuk el és tanuljuk meg kívülről!
2Móz 20:8-11.
Olvassuk el újra a 11. verset.
Emlékeztetnek ezek a szavak azokra, amelyeket Isten sok-sok évvel azelőtt mondott, amikor a kezdetekkor a
semmiből megteremtette világukat? Olvassuk el az 1Móz 2:2-3. igeverseket.
Változtak Isten törvényei a teremtés óta?
Ha szeretünk valakit, akkor vele szeretnénk lenni és időt tölteni vele. Ádám és
Éva és mindazok, akik szerették teremtőjüket, szerették a szombatot, mert az egy különleges nap volt, amit
Istennel tölthettek! Káin gyermekei és mindazok, akik Sátánt követték gyűlölték teremtőjüket és nem akarták Vele
tölteni a szombatot. A szombat megtartása egy különleges jele volt azoknak, akik szerették Istent és örültek,
hogy Ő megteremtette a világot. Olvassunk erről a jelről a következő igeversekben! Ezék
20:12, 20.
 Amikor Izrael gyermekei először
mentek Egyiptomba, nem volt nehéz megtartaniuk Isten szeretet törvényét. József volt a kormányzó és a fáraó
kedves volt a családjához.
Ám minden megváltozott miután József és a kedves fáraó is meghaltak. Végül az
egyiptomiak rabszolgává tették az izraelitákat és nagyon durvák voltak velük. Ha nem dolgoztak minden napon,
beleértve a szombatot is nagyon kegyetlenül bántak velük. Sokan megijedtek és úgy döntöttek, hogy nem tartják
meg a szombatot, de néhányan hűségesek maradtak Istenhez.
Természetesen mindnyájuknak bíznia kellett volna Istenben és továbbra is
megtartani a szombatot, mint azt a napot, amit Vele töltenek. Isten szerette népét, és azt akarta, hogy ismét
szabadok és boldogok legyenek. Visszaküldte Mózest Egyiptomba azzal az üzenettel, hogy mivel Bíztak Istenben, Ő
ki fogja szabadítani őket a rabszolgaságból, és segíteni fog nekik megtartani az Ő törvényét, beleértve a
szombat megtartását is!
A fáraó haragra gerjedt, amikor a nép ismét elkezdett Istennel időzni
szombatonként. Azt állította, hogy csak azért tartják meg a szombatot, mert lusták. Keményebb munkára fogta
őket, mint valaha! 2Móz 5:4-9. Most, a Sínai-hegynél szabadok voltak. Isten
szabadította meg őket! Minden egyes szombat arra a szabadságra fogja emlékeztetni őket, amit Jézus akart adni
nekik azáltal, hogy megtanulják szeretni Őt, bízni Benne és engedelmeskedni Neki.
További elmélkedésre:
A szombat megtartása még ma is a különleges jele
annak, hogy szeretjük Istent és bízunk Benne?
HÉTFÖ
 Mennyit tudsz a negyedik
parancsolatból kívülről elmondani? Mi ennek a parancsolatnak a legeslegelső szava? A „megemlékezzél” ugyanazt
jelenti, mint a „ne felejtsd el”. Ma arról fogunk gondolkodni, hogy miért akarja Isten, hogy emlékezzünk, és
miért akarja Sátán, hogy felejtsünk?
Először is vegyük számba, mik azok a dolgok, amikre Isten akarata
szerin emlékeznünk kell. Találjunk kettőt a
2Móz 20:8. versben! Melyik napról beszél itt
Jézus? Hogyan kell megtartanunk?
Most olvassuk el a
9. verset.
Hány napunk van a munkánk elvégzésére? Mennyit kell elvégeznünk a munkánkból azokon a napokon?
Olvassuk el a
10. verset.
Hányadik nap a szombat? Nézzük meg a naptárban! A hetedik nap a szombat? Van valami nagyon különleges ebben a
napban? Lehet, hogy az összes többi napon nagyon keményen kell dolgoznunk, de megpihenhetünk szombaton? Örül
Jézus, ha látja, hogy megpihenünk? Ez a pihenő csak az emberekért van? Észrevetted, hogy Isten azt akarja, hogy
a háziállatok is pihenjenek?
 Olvassuk el a
11. verset.
Hány nap alatt teremtette meg Isten a világunkat? Mit csinált a hetedik napon? Milyen két dolgot tett Isten azon
a napon, amik különlegessé tették azt?
Akarja-e Sátán, hogy az emberek megtudják, hogy Isten teremtette
a világot? Azt akarja, hogy az emberek azt higgyék és tanítsák, hogy évmilliókba telt világunk kialakulása és,
hogy csak úgy magától történt.
Sátán azt akarja, hogy az emberek Isten által teremtett dolgokat
tiszteljenek maga Isten helyett! Nem akarja, hogy időt töltsenek Istennel.
További elmélkedésre:
Érted már, miért nem akarja Sátán, hogy az emberek
engedelmeskedjenek ennek a parancsolatnak? Milyen szomorú, hogy olyan sok ember nem is tud Isten különleges
szombatjáról!
KEDD
 Tudtad, hogy Jézus is
megszentelte a szombatot? Olvassuk el a Luk
4:16. verset,
és nézzük, mit csinált Ő minden szombaton. Egész élete során azt mutatta meg az embereknek, hogyan tette Isten
különleges ajándékká a szombatot számunkra.
 Olvassuk el a
Márk 2:27. verset!
Jézus szívesen segített az embereknek szombaton és szívesen tette boldoggá őket. Tanítványai is megtanulták
szeretni a szombatot. Olvassuk el: Luk 23:56.
v.
Sátánnak nem tetszett, amit Jézus csinált. Ahogy a fáraó, ő is
azt akarta, hogy az emberek rabszolgák legyenek.
Jézus nagyon keményen dolgozott, hogy megszabadítson minket Sátán
kegyetlen rabszolgaságából. Sátán tudta, hogy ha csak egyszer is rá tudja venni Jézust, hogy megszegje a
Tízparancsolatot, mi mindnyájan örökre elveszünk. De Jézus nem adta meg magát Sátánnak egyetlen egyszer sem!
Soha nem fogjuk felfogni, hogy mennyit dolgozott és szenvedett
Jézus, hogy mi a Sátántól való szabadulást választhassuk. Sátán egyszer olyan erősen megkísértette Őt, hogy
vércseppeket verejtékezett! Szörnyű volt!
Jézus készségesen vállalta azt a szörnyű „örök” halált, amivel
nekünk kellene meghalnunk. Magára vette az összes bűnünket, mintha az övéi lettek volna, és ez ölte meg Őt. De
mit tett még az Ő halála? Olvassuk el: Róm
6:23. v.
Azért halt meg, hogy mi ismét újjá lehessünk, mint Ádám és Éva a
teremtésnek azon az első péntekjén.
Jézust pénteken délután, naplemente előtt feszítették keresztre.
Mielőtt meghalt az utolsó leheletével
 ezt kiáltotta:”Elvégeztetett!”
Bevégezte a munkáját. Ján 17:4.
A barátai még szintén naplemente előtt sírba helyezték Őt. Azután
munkáját elvégezve Jézus egész szombatnapon pihent, ahogyan azon az első szombaton is a teremtés munkájának
végeztével. Aztán vasárnap ismét felkelt, hogy folytassa a munkáját. A legvégsőkig tökéletesen megtartotta Isten
Tízparancsolatát. Sátán elveszítette a csatát.
További elmélkedésre:
Arra késztet a Jézus tettéről való elmélkedés, hogy még jobban szeresd Őt, és szeretet törvényét, mint
valaha? Miért ne köszönjük meg Neki most rögtön?
SZERDA
 Amióta csak Ádám és Éva az első
bárányt feláldozta, Isten népe Jézusra várt, az egyetlenre, akit Isten megígért, hogy eljön és meghal, hogy
megmentse őket Sátántól. Megváltónak (Messiásnak) nevezték.
Jézus tudta, hogy mi teszi a fiúkat és a lányokat, a férfiakat és
a nőket boldoggá. Tudta, hogy boldogságuk egyetlen útja, ha engedelmeskednek a Tízparancsolatnak. Népe
legtöbbször nem engedelmeskedett az Ő Boldogság Törvényének, ezért boldogtalanok voltak.
Isten meg akarta áldani őket, de ők nem engedték. Újra és újra
bárányokat áldoztak fel, de elfelejtették, hogy a bárányok Jézusra emlékeztetnek, arra, hogy Isten Bárányára meg
fog halni, hogy ők szabadok legyenek a bűntől és Sátántól. Az volt minden, amit a Messiástól vártak, hogy
hatalmas hadsereggel jöjjön és szabadítsa meg őket az ellenségeiktől!
 Abban az időben, amikor Jézus a
földre jött Izrael gyermekeit már zsidóknak nevezték (ez Júda törzsének másik neve volt), Mária, Jézus anyja
zsidó volt, tehát Jézus zsidó is volt és a Fiú Isten is egyben. Azonban egyáltalán nem az volt, akit a zsidók
vártak! Szinte egyikük sem akarta elhinni, hogy Ő a Megváltójuk.
Miután Jézus meghalt és feltámadt, sokan választották, hogy
hisznek benne. Eleinte a hívők többsége zsidó volt. Hamarosan azonban mindenkit, aki azt választotta, hogy hisz
Krisztusban, - függetlenül attól, hogy zsidó volt vagy sem – kereszténynek neveztek. És ők mindnyájan
megszentelték a szombatot!
Szentnek tartja a keresztények többsége napjainkban a szombatot? Miért nem?
Sokan azt állítják, azért szent számukra a vasárnap, mert Jézus aznap támadt fel a sírjából. Ám Jézus a sírjában
pihent szombaton és vasárnap a feltámadása után kész volt ismét folytatni a munkáját! Jézus barátai továbbra is
megszentelték a szombatot az Ő feltámadása után.
További elmélkedésre:
Megváltoztatta-e valaha Isten az Ő
Tízparancsolatát? SOHA! Mi az igazi oka annak, hogy sok keresztény a vasárnapot ünnepli? Holnap egy kicsit
többet megtudunk erről.
CSÜTÖRTÖK
 Abban az időben, amikor Jézus
világunkba jött a zsidók egy idegen nép, a rómaiak elnyomása alatt éltek. A zsidók gyűlölték a rómaiakat és őket
tartották minden gondjuk okozójának. Emiatt a rómaiak is gyűlölték a zsidókat. A rómaiak a keresztényeket is
zsidóknak tartották és velük is kegyetlenül bántak.
A rómaiak pogányok voltak és sok istent tiszteltek. Jézus halála
után kb. 240 évvel a nap vált a legfontosabb istenükké. És a vasárnap –a nap napja – lett ennek a pogány
istenségnek a tiszteletére szánt nap.
 Végül az egyik római uralkodó,
Konstantin császár úgy döntött, hogy kereszténynek fogja nevezni magát. De még mindig a napot imádta! Tehát
olyan törvényt hozott, miszerint a keresztények továbbra is együtt ünnepelhettek szombaton, de az a bűnbánat és
a böjtölés napja lett. Viszont a vasárnap lett az ünneplés örömteli napja mindenkinek, úgy a keresztények, mint
a pogányok számára.
Mit gondolsz, mi történt? Lépésről lépésre sok keresztény
fokozatosan elfeledkezett Isten szombatjáról és a pogány vasárnapot kezdte ünnepelni. Sok keresztény még azt is
remélte, hogy attól fogva majd nem fogják zsidónak tartani őket.
Mennyire örült Isten annak a néhány kereszténynek, akik hűségesek
maradtak hozzá, bármi történjék is velük!
További elmélkedésre:
Mindig voltak emberek, akik az Istenhez való
hűséget választották és megszentelték a szombatot. Te is azt választod, hogy egy leszel közülük?
PÉNTEK
Ugye Jó dolog valaki különlegesnek a látogatására várni? Mit tesz
a családotok, hogy elkészüljetek? Megbizonyosodtok róla, hogy rend és tisztaság van a házban? Segítesz
édesanyádnak elkészíteni valami különleges ételt? Semmi kétség, hogy csinos, tiszta ruhát vesztek fel és
valószínűleg különleges elfoglaltságokat terveztek a látogatás idejére.
Pontosan így várjuk a szombatot, amikor egész nap különleges időt
tölthetünk Jézussal!
Amint a nap pénteken lenyugszik, Jézus arra vágyik, hogy velünk
legyen.
Úgy köszönthetjük Őt, mint Ádám és Éva, dicsőítő himnuszokat
énekelve, hallgatva Őt, szavát olvasva és imádságban beszélgetve vele.
Szombaton reggel, sokkal azelőtt, hogy szemedet kinyitnád, az
angyalok már javában azzal vannak elfoglalva, hogy boldogan tervezik, miképpen tegyék a hét legjobb napjává ezt
a napot. Arra vágynak, hogy korán felkelj, hogy időben készen lehess és velük menj a szombatiskolába és a
gyülekezetbe.
Eszedbe jut, amikor Isten házába lépsz, hogy olyan
tiszteletteljes legyél, mint az angyalok?
Tapasztaltad már mindazt a jó dolgot, amiket Jézussal és a
családoddal tehetsz szombaton délután?
Írd le őket! Segítségül itt van néhány különleges dolog listája:
-
meghívni a gyülekezet tagjait otthonunkba ebédre
-
érdekes sétát tervezni a természetben
-
meglátogatni valakit, aki magányos, vagy beteg
-
történeteket mesélni a Bibliából a szomszéd gyerekeknek
-
igeversekkel és képekkel díszített kártyákat készíteni
-
„Hiányoztál” felirattal üdvözlőkártyát küldeni valakinek, aki nem volt ott a
szombatiskolában
Izgatottan várod a szombatot?
További elmélkedésre:
A szombat a Tízparancsolat közepén helyezkedik el.
Mi volt az Édenkert közepén? Olvassuk el: 1Móz
2:9. Mielőtt Jézus visszajön, mindenkinek
választania kell, hogy engedelmeskedik-e, vagy sem Isten gyönyörű Szeretet Törvényének, a Tízparancsolatnak,
ahogyan Ádámnak és Évának is választania kellett a két fa között az Édenkertben. A szombat megtartása lesz annak
a jele, hogy azt választjuk, engedelmeskedünk csodálatos Istenünknek.
| |
Történet sarok
Pál kicsi
kanárimadara - 1. rész
Írta: Amy Sherrard |
 |
 Pál
és édesanyja egy régi bérház kicsiny szobájában, sok szegény ember szomszédságában laktak. Pál édesapja meghalt
és édesanyja minden nap keményen dolgozott, hogy az ennivalóra és a lakbérre valót előteremtse. Mennyire
szeretett volna Pál valamit segíteni anyukájának! Csakhogy születésétől fogva sánta volt. Soha nem tudott úgy
járni, vagy bármit tenni, ahogy más gyerekek szoktak.
Egyszer egy hideg, esős napon Pál egy széken összegörnyedve ült és szobájuk
egyetlen ablakán nézelődött kifelé. Amit láthatott az csak a szomszédjukban álló magas ház tűzfala volt. Mélyen
alattuk a házak között nem volt fű, nem voltak fák, vagy virágok, csak egy szemétkupacokkal és kartondobozokkal
teli sikátor.
A hirtelen feltámadt szél olyan erősen verte esővel az ablakot, hogy Pál nem
látott ki rajta. Az ablak melletti falat nézte, ahol már lemállott a vakolat. Már a vakolat alatti deszkák is
kilátszottak. Az esőtől átáztak a deszkák és a víz befolyt a lötyögő ablakkeret mellett.
Pali nagyon magányosnak és szerencsétlennek érezte magát. Könnybe borult a
szeme. „Teljesen haszontalan vagyok.”- gondolta.”Nem hiszem, hogy bárki gyámoltalanabb lenne nálam. Néha azt
szeretném, bár meg se születtem volna!” Aztán gyorsan meggondolta magát, amint szegény fáradt édesanyjára
gondolt. Eszébe jutott, hogyan ragyog fel arcán a mosoly, és mennyire örül, hogy láthatja őt, amikor a nehéz
napi munka után hazaér.
A szél rázni kezdte a laza ablakot és még a szomszéd redőnyét is. Pál a vihart
figyelve visszahúzódott az ablaktól. Aztán gyorsan előrehajolt és kitörölte a könnyeket a szeméből. Mi volt az
az apró csöpögő valami, amit a szél az ablakpárkányra fújt? Úgy nézett ki, mint egy kismadár. Egy madár volt az!
Az ablakpárkányba kapaszkodott.
 „Ó
te szegény kismadár! Megpróbállak megmenteni.”- kiáltotta Pál és az ablakot kinyitva óvatosan kinyúl a kezével.
Elfelejtette azonban, hogy az ablak támasz nélkül nem fog megállni és most az ő vállára nehezedett. De nem
törődött a fájdalommal. Elfeledkezett magáról, ahogy a szegény kismadarat próbálta megmenteni.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a szél megpróbálja elragadni a szegény ijedt kis
madarat. Ám hirtelen változott a szél iránya és besodorta a madárkát éppen az ő szobájukba! Amint Pali ki tudott
kászálódni a nehéz ablak alól, kezébe vette a kihűlt, nedves kis madarat, gyengéden szárítgatta, felborzolta a
tollait, majd magához vonta. Egy darabig a kezében feküdt és alig lélegzett. A madár lassan feléledt, és Pali
észrevette, hogy ő is fázik és csuromvizes. Nem volt másik nadrágja és dzsekije ezért egy takaróba burkolódzott.
A kismadarat is a takaró alatt tartotta, aki a melegben és sötétségben hamarosan elaludt. Pál boldogan nézte és
hamarosan ő is elszenderedett.
(Folytatása következik)
|
