|
VASÁRNAP
 Ha ott lettél volna
Bethániában akkor vasárnap, miután szombaton Simon, a farizeus díszebédet adott Jézus tiszteletére, te is
láthattad volna az emberek izgatott tömegét, akik a közeli Jeruzsálembe tartottak.
Jeruzsálemben pedig a városból kifelé tartó izgatott sokaság tárult volna a
szemed elé, akik az úton közeledő tömeghez akartak csatlakozni.
Ha a templomban lettél volna az esti áldozat idején, észrevetted volna, milyen
kevesen jelentek meg ott. Hallottad volna a papok és vallási vezetők haragos beszélgetését, mert tudták, hová
siettek el az emberek.
 Valószínűleg Jézus
tanítványai voltak a legizgatottabbak. És te is biztosan ugyanolyan izgatott lettél volna, ha köztük vagy.
Mi történt? Miért volt az a sok ember annyira izgatott? Csatlakozzunk hát az
Olajfák-hegyén álló sokasághoz, akik Jeruzsálembe tartottak!
Mire kérte Jézus menetközben két tanítványát? Lk
19:29-31.
Jézus mindig gyalog járt. Vajon miért kért most szamarat? A zsidó királyok
szoktak szamárháton Jeruzsálembe bevonulni. Valóban szamárcsikón fog Jézus Jeruzsálembe vonulni és megengedi,
hogy a nép királlyá tegye Őt? A tanítványok nagyon izgultak.
További elmélkedésre:
Te is izgatott lettél volna? Gondoljuk csak át! Bár
Jézus teremtette világunkat és minden az Övé, emberi lényként mégis olyan szegény volt, hogy még a szamárcsikót
is kölcsön kellett kérnie.
HÉTFÖ
 Jézus a tanítványaival
gyalogolt Jeruzsálem felé, és előreküldte két tanítványát, hogy kérjenek kölcsön neki egy szamárcsikót. Pontosan
ott találták, ahol előre megmondta nekik? Lk
19:32-34.
 Mi történt, amikor a két
tanítvány visszatért Jézushoz a szamárral? 35.
v.
Az emberek üdvrivalgásban törtek ki, amikor meglátták, mit csinál
Jézus. Végre valóra vált Zakariás próféta jövendölése eljövendő királyukról, aki szamárcsikón érkezik.
Zak 9:9.
Micsoda izgalom! Emberek érkeztek sietve mindenfelől. Köntöseiket
szőnyegként terítették Jézus elé az útra. Pálmaágakat vágtak gyorsan és azzal integettek neki, és énekkel
dicsőítették Őt. Lk 19:36-38.
Egyetlen királyt sem köszöntöttek még ekkora örömmel. A Húsvéti
ünnepségre tartó emberek is csatlakoztak a sokasághoz. Sokan voltak köztük, akiket Jézus gyógyított meg. Az a
Lázár vezette Jézus szamárcsikóját, akit a halálból támasztott fel.
A papok és a nép vezetői dühöngtek. Így szóltak egymás közt:
„Íme, mind e világ Őutána megy.” Jn 12:19.
További elmélkedésre:
Te hol szerettél volna lenni aznap? Miért?
KEDD
 Jézus szamárcsikón
lovagolt Jeruzsálem felé és a nép királyként éltette őt. Nem olyan király volt, amilyenre vágytak, és országa
sem olyan volt, amilyent vártak. Miért engedte meg hát, hogy királyként bánjanak vele?
Jézus tudta, hogy csupán néhány napon belül szörnyű halált fog
halni helyettünk. Ő Isten báránya, aki meghal az egész világért. Ezért azt akarta, hogy minél többen megtudják,
ki Ő, és miért fog meghalni.
Jézus azt is tudta, hogy a halála miatt majd emberek ezrei fogják
tanulmányozni a prófétai jövendöléseket az Írásokban. És mire visszajön, hogy magával vigye népét a Mennybe, már
több millióan döntenek az Ő országa mellett.
Néhány farizeus, látván mit művel a tömeg, megpróbálta leállítani
őket. De senki sem figyelt rájuk, ezért kétségbe estek. Tudták, ha az emberek királlyá teszik Jézust, a nép
többé már nem fog a papokra és a vezetőkre hallgatni. Mire kérték végül Jézust?
Lk 19:39.
Mit felelt Jézus, mi történik, ha az emberek csöndben maradnak?
40. v.
További elmélkedésre:
Miért voltak a farizeusok ennyire féltékenyek
Jézusra? Vajon Ő még mindig szerette őket, annak ellenére, hogy ők gyűlölték?
SZERDA
 Jézus a tanítványai és
boldog, örvendező sokaság kíséretében lovagolt szamárháton Jeruzsálem felé. Az Olajfák-hegyének tetejére érve
Jézus megállt, s vele együtt mindenki. Hófehér márványból épült, aranydíszítéses templomuk jégkastélyként
ragyogott a lenyugvó nap fényében. Ó, mennyire lenyűgözte őket a látvány!
Akkor Jézusra néztek. Biztosra vették, hogy Ő is ugyanolyan
büszke a templomra, mint ők. Nagyon meglepődtek a Jézus arcán legördülő könnyek láttán. Észrevették, hogy
nagyon-nagyon szomorú. Vajon miért?
Jézus azért sírt, mert eszébe jutott hányszor okozott neki
csalódást újra meg újra Jeruzsálem népe, pedig a hűséges próféták számtalanszor figyelmeztették őket.
Szeretetből Isten sokszor megbüntette őket, és megbocsájtott nekik, amikor őszintén megbánták bűneiket.
Vezetőikkel együtt mégis mindig visszaestek, és egyre nagyobb bűnöket követtek el.
Most éppen Jézus megölését tervezték, az Egyetlenét, akire már
oly régóta vártak. Ő volt az Egyetlen, aki a bűntől megmentheti őket. Ők azonban még mindig olyan Messiásra
vágytak, aki a rómaiak hatalmától szabadítja meg őket és olyan országot ad nekik, amilyenre vágynak. A vakságot
választották. Lk 19:41-42.
További elmélkedésre:
Ma is gyakran a vakságot választják az emberek?
Hogyan segíthetünk nekik, hogy meglássák az igazságot?
CSÜTÖRTÖK
 Római katonatisztek is
voltak a Jézust körülvevő tömegben aznap, amikor Jeruzsálem felé lovagolt. A papok és a vezetők nem tudták
lebeszélni a tömeget Jézus dicsőítéséről, ezért a római katonákhoz fordultak azzal a váddal, hogy Jézus
felkelést szít.
A római tisztek ezért odamentek Jézushoz. Ő beszélt nekik az
országáról és megérintette a szívüket. Érezték, hogy Jézus igazat szól. Könnyen rájöttek, hogy a papok és a
vezetők féltékenyek rá. A római katonák végül közölték a zsidó vezetőkkel, hogy ők okoznak felfordulást, és nem
Jézus.
 A papok ettől zavarba
jöttek, de azonnal a tömeghez fordultak és Jézus ellen próbálták őket fordítani. Hangosan vitatkozni kezdtek, s
közben észre sem vették, hogy Jézus a tanítványaival együtt elindult a templom felé. Csend és békesség honolt
ott, mert a hívők többsége a tömeghez csatlakozott.
Jézus körülnézett a templomban és a bárányok ezreire
gondolhatott, amiket ott áldoztak fel. Isten népe már elfeledkezett a bárányok valódi jelentéséről. Jézus
azonban tudta, hogy Ő az Igaz Bárány. Tudta, hogy néhány napon belül feláldoztatik a kereszten, mint Isten
Báránya. Rendkívül kegyetlen halált fog halni.
Bár Jézus Isten, Ő emberi lény is, és Ő is rettegett a kegyetlen,
szégyenteljes haláltól. Ám valamitől még jobban fog szenvedni haldoklása közben. Egyedül mennyei Atyja tudja
megerősíteni, hogy mindezt elviselhesse.
Jézus a tanítványaival visszament Bethániába vasárnap este, és a
sokság, akik királlyá karták koronázni, hiába kereste, sehol sem találta Őt.
További elmélkedésre:
Jézus végigimádkozta azt az éjszakát. Mit gondolsz,
miért érezte annyira egyedül magát? Mennyei Atyján kívül megértette vajon bárki is, hogy milyen érzések gyötrik?
PÉNTEK
Jézus a tanítványaival együtt visszatért Bethániába vasárnap
este, de alvás helyett egész éjszaka imádkozott. Tudta, tanítványai szörnyen csalódottak lesznek, amikor
rövidesen meghal. Olyan sok mindent nem értettek még meg!
 Vasárnap reggel
visszamentek Jeruzsálembe. Az út mentén a legtöbb fa még kopasz volt. Még korán volt a füge-éréshez. Távolabb
azonban Jézus észrevett egy fügefát, aminek szép nagy lombja volt. Ez azt jelentette, hogy gyümölcsnek is lennie
kell rajta. Jézus éhes volt, ezért a fához ment néhány szem fügét szedni. De mit talált rajta?
Mk 11:12-13.
A fügefáról Jézusnak eszébe jutott Isten népe, különösen annak
vezetői. Kívülről ragyogóan néztek ki, de belül nem volt meg bennük a Tízparancsolat megtartásának gyümölcse.
Nem szerették mindenekelőtt, teljes szívükből Istent, és a felebarátiakat sem szerették jobban önmaguknál.
Mindezt csak tettették. A legtöbbjük soha nem is fog megváltozni. Mit mondott ekkor Jézus a fügefának?
14. v.
Hogy nézett ki a fügefa, amikor másnap ismét elhaladtak mellette?
20-22. v.
 További
elmélkedésre: Elegendő vajon csupán ismerni
a Tízparancsolatot? Azt mondani, hogy szeretjük Jézust? Részt venni a szombatiskolai tanulásban és a szombati
istentiszteleten? Mt 7:21.
Nem szeretnénk olyanok lenni, mint az a fügefa, ugye? Csak kívülről jónak látszani. Ha őszintén szeretjük
Jézust, akkor úgy szeretünk cselekedni, ahogyan Ő tenné. Akkor szeretetteljesek, segítőkészek és kedvesek
leszünk másokkal. Akkor leszünk olyanok, mint a fügefa, aminek levelei és gyümölcsei is vannak.
| |
Történet sarok
Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című
műve alapján,
a Pacific Press Publishing Association, Inc.
kiadó engedélyével
Sunca és a rendőr
. |
 |
|
 |
Ez a Sunca nevű kiskutyáról
szóló igaz történet, aki gazdáival, Larsenékkel „misszionárius” kutya volt Dél-Amerikában, Equadorban,
Bolíviában és Peruban. |
Az autóban ültem Suncával a limai főposta előtt, Peru fővárosában. Férjemre
vártunk, aki ügyintéző körútra ment. A várakozásba belefáradva kiszálltam, és egyedül hagytam Suncát a kocsiban.
Bezártam az autó ajtaját és kirakatnézőbe indultam az utcán. Egyszer csak elém ugrott kis barna-fehér
foltos drótszőrű terrierem.
- Sunca! – korholtam. – Hogyan jötték ki a kocsiból? – Sunca kurta farkát
lógatva visszaindult a kocsi felé és bűnbánóan szinte hason csúszott előttem. Akkor vettem észre, hogy egy
rendőr áll az autónk mellett.
- Ó, csak nem büntetőcédulát kapok? - gondoltam.
A rendőr közelébe érve köszöntöttem és olyan udvariasan mosolyogtam, ahogy csak
tudtam.
- Jó reggelt, tiszt Úr! – mondtam – Azt hiszem a kutyám kiszökött az autóból.
- Igen, hölgyem, úgy volt. – felelte a rendőr. – A kutya figyelte önt, amíg
csak láthatta. Aztán nagyon elkeseredettnek látszott. Nem tudom, azért-e, mert ott álltam, de nagyon aggódott
önért. És akár hiszi, akár nem, hölgyem, - a rendőr szélesen gesztikulált - de a kutya megnyomta gombot és
megszólaltatta a dudát! Aztán egy darabig megint ön felé nézett, majd megint dudált. Alig hittem a szememnek, de
ezt tette. Így hát tovább figyeltem, hátha ön visszatér. Akkor a kutyus elfordította az ablaknyitó kilincset és
addig nyomkodta orrával a kisablakot, amíg teljesen kinyílt. Átfurakodott rajta, és ön után szaladt, hölgyem!
Nevetnem kellett. Micsoda egy kutya!
Hamarosan láttam, hogy a férjem is közeledik.
- Csak nem büntetőcédulát kaptál? – kérdezte aggódva. – Már messziről láttam,
hogy egy rendőrrel beszélgetsz, de mire ideértem, már eltűnt.
Nevetve válaszoltam: - Azt hitted, ugye, hogy most már biztosan kapok egy
büntetőcédulát?
- Igen. – felelte a férjem.
- Nem. – mondtam teljesen nyugodtan. Majd kacsintottam egyet. – Ő kapott
cédulát tőlem.
- Te adtál neki? Hogyan?
- Beiratkozott a Bibliai levelezőiskolába!
-Ó, csodálatos!
- Nos, - szóltam. – Igazából ez Sunca érdeme.
- Suncáé?
- Igen. Sunca keltette fel a rendőr érdeklődését az intelligenciájával. Nagyon
jól elbeszélgettünk. Nagyon kedves volt. A Prófétaság hangjáról is beszéltem neki, és a levelezőiskolai
munkánkról. Ezért tudtuk őt végül is beíratni.
- Többes számban?
- Igen, Sunca és én. Ugye Sunca?
Sunca a farkát csóválva nézett fel ránk.
(Folytatása következik)
|
