|
VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
 Jézus
Szeretet Törvényei segítenek nekünk megtanulni, hogy hogyan szeressük Istent, és a többi embert. Az első négy
parancsolat elmondja nekünk, hogyan szeressük Istent. A többi hat parancsolat azt mondja el, hogyan szeressük
egymást. Ezen a héten a negyedik parancsolatot fogjuk tanulmányozni. Tanuljuk meg kívülről most rögtön!
2Móz 20:8-11.
Emlékeztetnek ezek a szavak arra, amit Jézus tett, amikor befejezte világunk
megalkotását? Olvassuk el: 1Móz 2:2-3.
Elmondja nekünk a negyedik parancsolat, hogy ki teremtette a világunkat? Igen,
és azt is elmondja, hogy pontosan hány napig tartott. 2Móz 20:11.
Ha az emberek őszintén hinnének és engedelmeskednének a Tízparancsolatnak,
mondhatnák azt, hogy millió évekig tartott világunk elkészülte? Nem! Tudnák, hogy csak hat napig tartott
világunknak és mindennek, ami benne van megteremtése.
Amikor Jákob és családja Egyiptomba költözött József volt ott a kormányzó. Az
akkori fáraó kedves volt József családjához. Jákobnak és családjának nem volt nehéz a Szeretet Törvényének
engedelmeskedni. Ám miután József meghalt és a jóindulatú fáraók is eltávoztak, a következő uralkodók nem voltak
kedvesek Izrael gyermekeihez. Sőt még rabszolgáikká is tették őket. Ha az izraeliták nem dolgoztak szombaton, az
egyiptomiak kegyetlenül megbüntették őket. Emiatt sok izraelita úgy döntött, hogy meg sem próbál engedelmeskedni
a szombat törvényének. Közülük csak néhányan szentelték meg a szombatot.
 Aztán Jézus elküldte Mózest a
fáraóhoz az üzenettel, hogy engedje a népet szabadon elmenni. Mózes azonnal elmondta a népnek, hogy milyen
fontos engedelmeskedniük a parancsolatoknak. Isten nem tudott segíteni nekik, ha nem bíztak benne és nem
engedelmeskedtek Neki.
Emlékszel, m i történt, amikor az izraeliták nem dolgoztak szombaton? A fáraó
még keményebben dolgoztatta őket, mint valaha! Sátán nem akarta, hogy Isten népe szabad legyen. Nem akarta, hogy
emlékezzenek arra, milyen fontos megszentelni a szombatot.
Mit gondolsz, miért gyűlöli annyira Sátán a szombat parancsolatát? Sátán tudja,
hogy a szombat parancsolata arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus teremtette a világunkat. Sátán azt akarja,
hogy az emberek elfeledjék, hogy világunk valójában Jézusé. A szombati istentisztelet megmutatja a többieknek,
hogy mi szeretjük Istent és engedelmeskedünk neki. Megmutatja, hogy hiszünk a Bibliában és azt, hogy a
Tízparancsolatnak való engedelmességet választjuk.
Emberek milliói ünnepelnek a hét első napján. Melyik nap az? A vasárnap.
Emberek milliói tisztelik Istent a hét hatodik napján. Melyik nap az? A péntek. A pogányok Jézus által teremtett
dolgokat tisztelnek Jézus helyett. Ők a hét minden napján imádják isteneiket. És néhány ember valójában Sátánt
imádja!
Sátánt nem érdekli, hogy az emberek melyik napon ünnepelnek, egészen addig,
amíg nem engedelmeskednek a Szeretet Törvényének, ami a szombat, a hetedik nap megszentelését írja elő.
KEDD
-
SZERDA
 Mi
a negyedik parancsolat legeslegelső szava? 2Móz 20:8.
Jézus azt mondja, hogy emlékezzünk meg a szombatról és szenteljük meg azt.
Valójában minden szombat egy születésnapi ünneplés különleges ideje! Elfelejted valaha a születésnapodat?
Persze, hogy nem! Azon a napon különösen köszönetet mondasz Jézusnak mindazért a sok jóért, amivel vezetett és
megőrzött téged az elmúlt év során.
A születésnapod arra is különleges alkalom, hogy megköszönd apukádnak és
anyukádnak a sok-sok gondoskodást, amivel születésed óta törődtek veled. A születésnap különleges dolog és
nagyon csalódott lennél, ha senki nem emlékezne meg a születésnapodról, ugye?
A legelső szombatünneplés közvetlenül az után a hat nap után volt, amikor Jézus
befejezte világunk megteremtését. Olyan volt, mintha Jézus születésnapi ajándékként adta volna Ádámnak és Évának
a szombatot. Olvassuk el újra a negyedik parancsolatot, amely erről beszél! 2Móz 20:11.
Egész héten, a többi hat napon magunkkal törődünk, a saját világunkkal és
azokkal, akik benne vannak. Az emberek különböző munkákat végeznek. Egyesek irodában dolgoznak. Mások árulnak
valamit. Megint mások házakat építenek, repülőgépet gyártanak, vagy sok egyéb dolgot csinálnak. Néhányan otthon
dolgoznak.
Sok apró munka van, amivel a gyerekek segíthetnek szüleiknek a hét folyamán.
Söpörhetnek, letörölgethetik a port, dolgozhatnak a kertben, segíthetnek a takarításban, összehajtogathatják a
tiszta ruhát.
De olyan-e a szombat, mint a többi nap? Nem! A szombat különbözik a hét többi
napjától! A szombat különleges alkalom arra, hogy megköszönjük Jézusnak a sok gondoskodását. Olvassuk el, mit
mondott Jézus a szombatról: 9-10. vers.
 Milyen csodálatos! Szombaton nem
kell a munkával és sok egyéb dologgal foglalkoznunk, mint egész héten. Szombaton egy egész napunk van arra, hogy
a legjobb barátunkkal, Jézussal legyünk. Nem kell munkába, vagy iskolába sietnünk, nem kell sürgősen
takarítanunk, vagy bevásárolnunk. Szombaton megpihenhetünk mindazoktól a dolgoktól, amiket a hét többi napján
tennünk kell.
Mikor kezdődik a szombat? Pénteken este kezdődik, amikor a nap lemegy és nincs
vége addig, míg a nap lenem megy a szombati nap végén. Családi áhítatot tartunk, amikor kezdődik, és a szombat
végén is, ugye? Mi az a néhány különleges dolog, amit szombaton teszünk? És mik azok a dolgok, amiket más
napokon teszünk, de szombaton nem?
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
 Volt
már különleges társaság nálatok vendégségben? Hogyan készülődtök, ha vendégeket vártok? Ellenőrzi anyukád, hogy
rend és tisztaság van a lakásban? Különleges ételeket főz? Tiszta ruhát veszel fel? Tervez a családod valami
különleges programot a vendégekkel?
Pontosan ezt tesszük minden héten, amikor a szombatra készülünk. Ellenőrizzük,
hogy tiszta-e a lakás mielőtt a szombat elkezdődik. Anya pénteken megfőzi az ételeket, hogy szombaton ne kelljen
főzéssel foglalkoznia. Ellenőrizzük, hogy a szombati ruhánk tiszta-e és kész arra, hogy szombat reggel
felvegyük.
Pénteken este, amikor a nap lemegy, az egész család együtt van. Énekelünk,
imádkozunk és átismételjük a kívülről megtanult igeverseket. Még egy bibliai történetre is van időnk. Aztán
korán megyünk aludni, hogy szombat reggel korán fel tudjunk kelni. Így időben odaérhetünk a szombatiskolába és a
gyülekezetbe. Nem akarunk elkésni.
 Mikor Isten házába megyünk,
tiszteletteljesek és csöndesek vagyunk. Soha nem beszélünk hangosan, nem szaladgálunk, vagy játszunk a
gyülekezetben. Nem akarunk olyasmit tenni, ami elvonja az emberek figyelmét a szertartásról.
Az istentisztelet és a finom ebéd után sokféle dolgot csinálhatnak a családok
együtt. Egy jó kis séta a természetben mindig különleges. Lehetnek magányos, vagy beteg emberek, akik örülnének
egy képeslapnak, vagy pár szál virágnak. A családok misszionáriusokról szóló történeteket hallgathatnak, vagy
eljátszhatnak bibliai történeteket. Nagyon sok olyan vidám dolog van, amit a családok szombaton együtt
csinálhatnak.
Az édenkert óta mindig voltak emberek, akik megszentelték a szombatot. Mikor
Jézus itt járt a világunkban, Ő és a tanítványai mindig megszentelték a szombatot. Azt a helyet, ahová az
emberek istentiszteletre mentek zsinagógának hívták.
Sose felejtsük, hogy Sátán gyűlöli a negyedik parancsolatot, amely szentnek
mondja a szombatot. Nem akarja, hogy az emberek megemlékezzenek róla. Ám a szombat megszentelése különleges
módja annak, hogy elmondjuk az embereknek, hogy szeretjük Jézust. A negyedik parancsolat megtartása megmutatja,
hogy a Tízparancsolatnak való engedelmességet választjuk.
 Emlékszünk,
mit tett Isten az első hét napjain? (Ismételjük át: föld és világosság, égbolt,
szárazföld és növényzet, nap, hold és a csillagok, halak és madarak, állatok, Ádám és Éva)
A hatodik nap végére minden készen volt. Akkor Isten megalkotta a
legkülönlegesebb napot, a szombatot. Isten három különleges dolgot tett szombaton. Megpihent szombaton,
megáldotta a szombatot és megszentelte a szombatot. A megszentelés azt jelenti, hogy ez a nap mindig különleges
lesz.
Megáldotta-e Isten a hétnek bármely más napját ezekkel a különleges áldásokkal?
Isten ezeket a különleges áldásokat csak egyetlen napra, a szombatra helyezte, és Jézus soha nem tette át ezeket
a különleges áldásokat másik napra.
| |
Történet sarok
Pál pici
kanárimadara - 1. rész
Írta: Amy Sherrard |
 |
 Pál
és édesanyja egy régi bérház kicsiny szobájában, sok szegény ember szomszédságában laktak. Pál édesapja meghalt
és édesanyja minden nap keményen dolgozott, hogy az ennivalóra és a lakbérre valót előteremtse. Mennyire
szeretett volna Pál valamit segíteni anyukájának! Csakhogy születésétől fogva sánta volt. Soha nem tudott úgy
járni, vagy bármit tenni, ahogy más gyerekek szoktak.
Egyszer egy hideg, esős napon Pál egy széken összegörnyedve ült és szobájuk
egyetlen ablakán nézelődött kifelé. Amit láthatott az csak a szomszédjukban álló magas ház tűzfala volt. Mélyen
alattuk a házak között nem volt fű, nem voltak fák, vagy virágok, csak egy szemétkupacokkal és kartondobozokkal
teli sikátor.
A hirtelen feltámadt szél olyan erősen verte esővel az ablakot, hogy Pál nem
látott ki rajta. Az ablak melletti falat nézte, ahol már lemállott a vakolat. Már a vakolat alatti deszkák is
kilátszottak. Az esőtől átáztak a deszkák és a víz befolyt a lötyögő ablakkeret mellett.
Pali nagyon magányosnak és szerencsétlennek érezte magát. Könnybe borult a
szeme. „Teljesen haszontalan vagyok.”- gondolta.”Nem hiszem, hogy bárki gyámoltalanabb lenne nálam. Néha azt
szeretném, bár meg se születtem volna!” Aztán gyorsan meggondolta magát, amint szegény fáradt édesanyjára
gondolt. Eszébe jutott, hogyan ragyog fel arcán a mosoly, és mennyire örül, hogy láthatja őt, amikor a nehéz
napi munka után hazaér.
A szél rázni kezdte a laza ablakot és még a szomszéd redőnyét is. Pál a vihart
figyelve visszahúzódott az ablaktól. Aztán gyorsan előrehajolt és kitörölte a könnyeket a szeméből. Mi volt az
az apró csöpögő valami, amit a szél az ablakpárkányra fújt? Úgy nézett ki, mint egy kismadár. Egy madár volt az!
Az ablakpárkányba kapaszkodott.
 „Ó
te szegény kismadár! Megpróbállak megmenteni.”- kiáltotta Pál és az ablakot kinyitva óvatosan kinyúl a kezével.
Elfelejtette azonban, hogy az ablak támasz nélkül nem fog megállni és most az ő vállára nehezedett. De nem
törődött a fájdalommal. Elfeledkezett magáról, ahogy a szegény kismadarat próbálta megmenteni.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a szél megpróbálja elragadni a szegény ijedt kis
madarat. Ám hirtelen változott a szél iránya és besodorta a madárkát éppen az ő szobájukba! Amint Pali ki tudott
kászálódni a nehéz ablak alól, kezébe vette a kihűlt, nedves kis madarat, gyengéden szárítgatta, felborzolta a
tollait, majd magához vonta. Egy darabig a kezében feküdt és alig lélegzett. A madár lassan feléledt, és Pali
észrevette, hogy ő is fázik és csuromvizes. Nem volt másik nadrágja és dzsekije ezért egy takaróba burkolódzott.
A kismadarat is a takaró alatt tartotta, aki a melegben és sötétségben hamarosan elaludt. Pál boldogan nézte és
hamarosan ő is elszenderedett.
(Folytatása következik)
|
