Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Jézus és a gyermekek

  9. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Könnyen látható volt, hogy Jézus szereti a kisgyermekeket. Az is látható volt, hogy a gyerekek is szeretik Őt. Szerettek a közelében lenni és soha nem féltek tőle. Különösen kedvesen mosolygott rájuk, nagy szeretettel nézte őket és különlegesen ölelte magához őket. Nem csoda, hogy az anyák szerették hozzá vinni gyerekeiket.

Egy anyuka, aki a gyermekéért imádkozott, nagyon szerette volna valahogy Jézushoz vinni drága gyermekét, hogy megáldja őt. Jézus azonban messze volt. Az anya tudta, hogy gyermekével soha nem tudnának olyan messzire elgyalogolni.

Egy nap aztán az anyuka megtudta, hogy Jézus éppen valahol a közelben prédikál. Még így is hosszú gyalogút lenne, de úgy döntött, nekivág. Útravaló elemózsiát készített és már el is indult gyermekével.

Az anyuka elmondta a szomszédasszonyoknak is, akik előtt elhaladtak, hová készül. „Mi is szeretnénk odamenni!” – mondták, majd ők is összehívták gyermekeiket és csatlakoztak. Nemsokára anyák és a csecsemőtől a kamaszokig, mindenféle korú kisgyereket csoportja haladt a poros úton. Mindnyájan boldogok voltak és alig várták, hogy Jézussal találkozzanak.

 További elmélkedésre: Szerettél volna te is velük lenni aznap? Miért?

HÉTFÖ

Anyukák és gyermekeik egyre növekvő csoportja gyalogolt a poros úton Jézus tartózkodási helye felé. Közelebb érve látták, hogy nagy tömeg gyűlt Jézus köré. Merjék vajon megzavarni Őt?

Jézus valójában már észrevette őket. Tudta mennyire szeretik az anyák a gyermekeiket és mennyire vágynak rá, hogy Ő megáldja őket. Azt akarták, hogy Isten szeretetében nőjenek fel és jó munkásaivá váljanak. Jézus is pontosan ezt akarta. Előbb azonban várt, kíváncsi volt, mit tesznek tanítványai.

A tanítványok először a fejüket rázták és az útra mutattak, amikor észrevették az anyákat és megtudták miért mentek oda. Biztosak voltak benne, hogy Jézust nem szabad megzavarni. Elvégre a gyerekek nem olyan fontosak, mint a prédikációt hallgató felnőttek. Mk 10:13.

Az anyukák szemét csalódottság könnyei lepték el. Abban reménykedtek és azért imádkoztak, hogy Jézus áldja meg gyermekeiket, de a tanítványok hazaküldték őket.

Jézus figyelt. Végig tudta, mi történik. Most pedig határozott hangon megszólalt. Látszott, hogy nem elégedett tanítványai hozzáállásával. Ott, mindenki előtt leállította őket. Azok a kisgyerekek fontosak voltak. Valójában azt mondta nekik, hogy ha az emberek nem válnak olyan szeretettelivé, és bizalomteljessé, mint azok a gyermekek, akkor egyikük sem juthat be soha Isten országába. 14-15. v.

 További elmélkedésre: Örülsz, hogy Isten ugyanúgy szereti a gyerekeket, mint a felnőtteket? Mit gondolsz, ma is úgy szeretné megáldani a gyereket, ahogyan akkor? Hálás vagy a szüleidért, akik azt szeretnék, hogy Jézus áldjon meg téged és biztosak akarnak lenni benne, hogy hamarosan együtt leszel velük a mennyben?

KEDD

Anyukák egy csoportja elvitte gyermekeit Jézushoz, mert az áldását szerették volna kérni rájuk. A tanítványok megpróbálták elküldeni őket, de Jézus szól nekik, hogy ne tegyék. Most mind ott voltak a gyermekek Jézus körül. Egy fáradt kisbabát tartott az ölében, aki fejét Jézus vállára hajtva rövidesen el is aludt.

Jézus egyenként közel vonta magához mindegyik gyermeket, és kezét fejükre téve megáldotta őket. Egyikük sem félt tőle. Ő volt a legszeretetteljesebb, legkedvesebb és leggyöngédebb ember, akivel valaha is találkoztak. Mk 10:16.

Jézus emlékezett, hogy Ő mit szeretett gyermekkorában. Talán kis állataikról kérdezte őket. Egyesek talán megmutatták neki sebeiket. Egy szép mezei virágon mutatta meg nekik, milyen gyönyörű és tökéletes dolgokat alkotott Isten. A gyerekek lelkesen hallgatták Jézust és szívesen voltak vele.

Hazafelé az édesanyák szíve könnyű volt és boldog és mindegyik kisgyereknek volt valami különleges emléke. Sosem felejtik el azt a csodálatos napot!

Jézus sem felejtette el. Amikor Ő visszatért a mennybe, a Szentlélek azokkal a gyermekekkel maradt. Felcseperedve néhányuk Jézus erős, hasznos munkása lett. Segítettek másoknak megérteni, hogyan kerülhetnek Jézus országába és egyesek még meg is haltak érte.

Gondoljunk csak bele, hogy egy napon majd ismét találkoznak Jézussal a mennyben. Szerinted ismét megköszönik majd neki, hogy akkor megáldotta őket és elbeszélgetett velük? Jézus tudja mindegyikük nevét. El tudod képzelni, ahogy átöleli, és a nevükön szólítja őket?

 További elmélkedésre: Amikor imádkozol, Jézussal beszélgetsz. Bár nem látod Őt, Ő ma is emberi lény is, és ugyanolyan valóságos, mint akkor réges-régen. Bármikor beszélgethetsz vele. Ma is meg akarja áldani a kisgyermekeket, ahogyan akkor. A te nevedet is tudja.

SZERDA

Jézus megmutatta tanítványainak, hogy a gyermekek fontosak. Emlékszel, mit mondott aznap arról, hogy milyen fontos olyanná válni, mint egy kisgyermek? Mk 10:15.

A gyerekek bíznak a szüleik gondoskodásában. Tudják, hogy tőlük kapnak ennivalót, ruhát és védelmet.

A kisgyerekek nem törődnek a másik gyerek bőrének, vagy hajának színével, nem érdekli őket, hogy szegény-e, vagy gazdag, sánta vagy vak.

Jézus tanítványai azonban nem voltak olyanok, mint a kisgyermekek. Még mindig azt hitték, hogy a többi nép tagjai pogányok és nem szerették őket. Azt hitték, hogy Jézus földi királyságot alapít és megszabadítja a zsidókat a rómaiak uralmától. És ha Jézus király lesz, akkor ők lesznek a legfontosabb emberei.

A tanítványok időnként elvitatkoztak azon, hogy melyiküké lesz a legfontosabb munka abban az új országban. Természetesen nem szerették volna, ha Jézus ezt meghallja. Ő azonban tudta, mi folyik. Holnap megtudjuk, hogyan használt egy kisgyermeket, hogy segítsen tanítványainak.

 További elmélkedésre: Hogyan gyakorolhatják a gyerekek az önzetlenséget? Soroljunk fel néhány példát!

CSÜTÖRTÖK

A tanítványok időnként annyira önzők, féltékenyek és irigyek voltak, hogy még azon is vitatkoztak, kié lesz a legfontosabb pozíció az új királyságban, amit elképzelésük szerint Jézus majd alapít. Jakab és János édesanyja még azt is megtette, hogy kéréssel fordult Jézushoz, adja fiainak a legjobb tisztségeket. Mt 20:20-21.

Jakab és János Jézus tanítványai voltak és Ő szerette őket, de tudta, hogy fogalmuk sincsen róla, mit kérnek. Rövidesen nagyon csalódottak lesznek. Jézus nemsokára szörnyű halált hal a megmentésünkért. Annak ellenére, hogy minderről beszélt nekik, még mindig nem akartak hinni neki. 22. v.

Jézus nagyon vágyott rá, hogy megváltoztassa drága tanítványai gondolkodását a nagyságról. Ezért ismét megpróbálta azt tenni, amit egyszer a Kapernaumba vezető úton. A tanítványok lemaradtak Jézus mögött, remélve, hogy nem hallja szavaikat. Ő azonban tudta, miről beszélnek és nagyon szomorú volt miattuk. Mit kérdezett tőlük? Mk 9:33.

A tanítványok zavarba jöttek. Azt hitték Jézus nem hallotta beszélgetésüket és nem is akarták elmondani neki. 34. v.

Végül egy kérdéssel álltak elő Mt 18:1.

Jézus ekkor leültette őket maga köré, és pontosan az ellenkezőjét mondta annak, amit vártak. Mk 9:35.

Szolgálónak lenni fontosabb lenne? Hogyan lehet ez?

Akkor Jézus magához hívott egy kisgyermeket. Átölelte és az ölébe ültette, majd megszólalt. 36-37. v.; Mt 18:2-4.

 További elmélkedésre: Isten országába kerülhetnek vajon a tanítványok, hacsak nem válnak szerénnyé és alázatossá? Ezen komolyan el kell gondolkodni, ugye? Ha valaki első akar lenni, annak jelleme nem hasonlít Jézuséra, ugye? Az önző, büszke emberek nem lennének boldogok a mennyben. Hogyan gyakorolhatjuk nap, mint nap az önzetlenséget?

PÉNTEK

Jézus egy kisgyermeket tartott átölelve az ölében, miközben az önzetlenségről beszélt tanítványainak. Azt szerette volna, ha jó példát mutatnak a gyerekeknek is. Mennyire fontos ez? Mk 9:42.

Nagyon fontos, ugye? Van egy fontos dolog, amit minden gyereknek meg kell jegyeznie. Vannak gyerekek, akiknek a szülei nem mutatnak jó példát, mert nem ismerik, vagy nem szeretik Jézust. De van-e valaki, aki mindig példaképünk lehet? Van-e valaki, aki csodálatos, jó szülője minden kisgyereknek és a felnőtteknek is? Igen, van! Isten a mi szerető mennyei Atyánk és Jézus a testvérünk. Milyen csodálatos! Ők jobban szeretnek bennünket, mint a legszeretőbb szülők.

Mire Jézus visszatért a mennybe, a tanítványok, Júdás kivételével nagyon sokat változtak. Jézus tudta, hogy majd pásztorokká kell válniuk, felnőttekről és gyermekekről gondoskodniuk. A kisgyerekek olyanok lesznek, mint a báránykák, az idősebbek pedig, mint a juhok. Melyiket említette először Jézus, amikor egy napon Péterrel beszélt? Jn 21:15-17.

 További elmélkedésre: Jézus szerette a gyerekeket, és ők is szerették Őt. Nagy figyelemmel hallgatták történeteit, mert azok mind csodálatosak voltak. Könnyen érthető kifejezéseket használt. Soha nem volt ingerült, vagy türelmetlen. A gyermekek szerették Jézus boldog arcát nézni. Mindig meghallgatta őket, amikor a gondjaikról beszéltek neki. Sajnálta őket, amikor megsérültek és segített rajtuk. És tudod, mi a helyzet? Ő ma is ugyanilyen! Soha nem változott meg. Malakiás 3:6.

Történet sarok Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján, a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével Sunca, és a sintér hálója - 4. rész

Kinyitottam a bejárati ajtót. „Senora, senora! Elvitték Suncát! Elvitték Suncát!” – kiáltozták egymás szavába vágva a szomszéd gyerekek.

-  Mi történt? Ki vitte el Suncát? – kérdeztem. Az izgatott hangokból éreztem, hogy valami nagy baj történt a kutyánkkal.

-  Egy nagy ketrecbe tették és teherautóval elvitték. – kiáltotta kétségbeesetten egy kislány. Az utcánkban minden gyerek szerette Suncát.

- Egy nagy hálóba tették! – kiáltotta egy másik fiú.

-  Ki, kicsoda vitte el? – olyan gyorsan száguldottak a gondolatok a fejemben, hogy beleszédültem.

-  A sintér, hölgyem, a sintér! – úgy tűnt, a szemben lakó Lucho jobban értette, miről van szó.

-  Éppen erre járt a sintér, és meglátta Suncát, ahogy egy kakast üldöz.

-  Egy kakast! – jajgatott Maruja és égnek emelt kézzel a Szörnyeteg keresésére indult.

-  Szegény Sunca!- mondta Lucho ünnepélyesen. - Meg fogják ölni.

-  Megölni! Óh, nem! – mondtam ijedten. –Tennünk kell valamit! Fel kell hívnom a férjemet.

Aznap este a férjemmel elmentünk a sintértelepre.

Sunca elveszetten, bozontosan, reszketve ült a sok nagy kutya között. Nem látott minket megérkezni, de az ismerős, barátságos szólongatás: - „Sunca! Sunca - hallatán riadt külseje megváltozott. Fülei égnek álltak, hátsó lábára állt és örömteli vakkantásokkal a ketrec elejébe nyomakodott a többi kutya között. Rövidesen boldogan hajtottunk vissza Miraflores-be, kettőnk között Suncával az első ülésen.

Nos, fiúk, lányok, bár ez a történet igaz, nem pont misszionárius kutyának mutatja be Suncát. Mégis levonhatunk némi tanulságot kiskutyánk esetéből.

Először is, Suncának az volt a dolga, hogy gazdái bejárati ajtaját őrizze, ahogyan nektek is őrizni kell a szívetek ajtaját. Másodszor, Sunca nagyon türelmesen barátkozott össze új lakótársával, a kakassal. Nem szabad feladnunk, ha egy szomszédunk barátságtalan. Türelemmel és szeretettel megnyerhetjük őt barátunknak. Azt is megtanulhatjuk a történetből, hogy nem szabad nagyon kíváncsinak lenünk, mert bajba kerülhetünk miatta. Suncának tudnia kellett volna, hogy nem szaladhat ki egyedül az utcára. Milyen szörnyű élményben volt része az engedetlensége miatt, ugye? És ami a legjobb, ha Sátán a hálójába kerít minket, Jézus eljön értünk és kivált bennünket.

 (Folytatása következik)