Isten oltalmában éltem

Főoldal

Utóírat

Amikor a börtönből való szabadulásomat követően minden kezdett visszazökkenni rendes kerékvágásba, akkor Ibolyával kezdtük tervezgetni a házasságkötésünk idejét és körülményeit. Ami végül 1967 október 22-én meg is történt. Most amikor e sorokat írom, Isten kegyelméből már túl jutottunk a házasságunk ötvenedik évfordulóján is. Együtt volt a család, két gyermekünk a házastársaikkal, hét unokánk, ezek közük kettőnek már a társa is ott volt, és egy dédunokánk. Csak rövid idő telt el azóta, hogy ez a kedves alkalom volt, ezért még a friss élmények hatása alatt írva mondhatom, hogy hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szép családot adott, és ennyi évet tölthettünk együtt szeretett feleségemmel, Ibolyával.

Életünk a házasságkötésünk után sem szűkölködött eseményekben, nagyon sokszínűen zajlott tovább minden vonalon. A küzdelem nem állt meg, minden folytatódott tovább, de már teljesen más dimenziókban, és más területeken, és újabb szereplőkkel, akik hol negatív, hol pozitív figurái voltak a velünk kapcsolatos történéseknek. De mindig, újra és újra megtapasztaltuk Isten végtelen kegyelmét és szeretetét.