Isten oltalmában éltem

Főoldal

tartalomjegyzék

 

Cím oldal

 

Előszó

1.

Elindulás az életbe

2.

Pestszentimrén a nagyszülőknél

3.

Nevelőszülőknél, Balatonlellén

4.

Intézetben, államigondozottként

5.

Egy új korszak kezdete

6.

Életem sorsfordító helye

7.

Bevonulok katonának

8.

Előzetesként a Fő utcai börtönben

9.

Elítélt rabként Baracskán

10

Utóírat

 

Előszó

 

Amikor különböző helyeken és társaságban elmondtam életem egy-egy részletét, ismételten felmerült az az igény, hogy ezeket jó lenne leírnom, hogy megmaradjon az utókor számára, és eljusson olyan emberekhez is írott formában, akikkel személyesen soha sem fogok találkozni. Pár éve az unokáimmal való spontán beszélgetés közben jött elő a múlt, és akkor elmondtam előttük néhány eseményt. Ekkor ők is azt mondták, hogy szívesen elolvasnák az egész élettörténetemet, ha egyszer rászánom magamat az írásra. Ez adta az utolsó lökést abba az irányba, hogy végre hozzáfogjak, és megpróbáljam előhozni magamból azokat az emlékképeket, amik a múlt történéseiből még megmaradtak bennem.

Könyvemet nem lehet klasszikus értelemben vett életrajzi írásnak tekinteni, mivel esetenként nagy időszakokat átlépve folytatom az események leírását. Feljegyzéseimet sokkal inkább lehet az átélt tapasztalatok gyűjteményének tekinteni, mint egy olyan életrajzi írásnak, ahol az események folyamata összekapcsolódik, kezdettől a befejezésig, noha mégis igyekszem időrendben leírni az eseményeket.

Nagyon nehéz életutam volt. Olyan sok keserű, küzdelmes élet jutott osztályrészül, hogy nem szeretném, ha mindazt újra át kellene élni még egyszer. De megnyugtató érzés tudni, hogy mindez már csak a múlt emléke. Viszont, ahogy újra és újra végig gondoltam életem egy-egy történetét, mindig megerősödött bennem, hogy életem minden pillanatában Isten oltalmában élhettem az életem. Ezt a felismerésemet és meggyőződésemet fejezi ki a könyvemnek adott cím is. Felemelő és biztonságérzetet adó érzés tudni, hogy Isten oltalmában élhettem, úgy a múltban, mint a jelenben is.

Ahogy felelevenednek életemnek szinte regénybe illő történései, szeretném, ha az izgalmas eseményeken túl mindenki észrevenné a történetek mögött álló Gondviselőt is, aki csodálatosan tartotta kezében az irányítást minden pillanatban. Engem megerősített abban a hitemben, hogy amennyiben „mindeddig megsegített az Úr”, akkor ezután is rá bízhatom magam minden kételkedés nélkül. Istennek ezt a kegyelmes gondviselő szeretetében való hitet szeretném megerősíteni mindenkiben a leírt tapasztalataimmal. Álljon bátorító üzenetként előttünk Pál apostol kijelentése: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8,31.).