Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

OVODÁSOK

III. évfolyam

2. negyed

Halálból az életre

  12. tanulmány  

Nyomtatás

Jézus életben van. Saját hatalma által feltámadt a halálból.

Amikor visszajön, feltámasztja mindazokat, akik szerették Őt és neki engedelmeskedtek.

VASÁRNAP

Véget ért a szenvedés hosszú napja. Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!”

Emlékszel még, miért halt meg Jézus? A bűn zsoldja a halál. Jézus soha nem tett semmi rosszat, mégis átvállalta a mi bűneink büntetését, hogy mi a neki való engedelmességet választhassuk, és élhessünk.

Hatalmas földrengés rázta meg a környéket, amikor Jézus meghalt. Rázkódott a föld és nagy sziklák gurultak le a hegyekből és sok sírbolt bejárata is megnyílt. Nagy félelmében mindenki a földre rogyott.

A földrengés, a sötétség, Jézus csodálatos türelme és szavai: „Elvégeztetett!” , mind arról győzték meg a Jézus keresztjénél őrködő római századost, hogy Jézus különleges személy volt. Mit mondott? Mt 27:54.

Jézus halálának pillanatában, a templomban szolgálatot teljesítő pap éppen meg akart ölni egy bárányt az esti áldozathoz, de valamitől úgy megijedt, hogy kiesett a kés a kezéből és a bárány elmenekült. Mi történt? Mk 15:38.

A kárpit egy különleges függöny volt, ami a Szentek Szentjének bejárata előtt függött. Abba a különleges helyiségbe addig a főpapon kívül senki sem léphetett be. Most viszont már bárki beláthatott.

Isten szakította ketté a kárpitot, kifejezve ezzel, hogy az embereknek már nincsen szükségük templomra, papokra, vagy bárányáldozatra többé. Jézus, Isten báránya meghalt bűneinkért való áldozatul. és most Ő a főpapunk a Mennyben.

HÉTFÖ

Már majdnem szombat volt. A papok nem akarták Jézust tovább a keresztfán hagyni, mert nem akarták, hogy továbbra is rá gondoljanak, vagy róla beszéljenek az emberek. Ezért Pilátus engedélyét kérték, aki beleegyezett, hogy a katonák levegyék Jézus testét a keresztről.

Mielőtt levették volna a keresztfáról, a papok és a vezetők meg akartak bizonyosodni, hogy Jézus valóban meghalt-e. Ezért utasítottak egy katonát, hogy szúrja Jézus oldalába a dárdáját. Bár nem voltak tudatában, pontosan azt tették, amit Zakariás próféta jövendölt róluk. Jn 19:36-37.

János ott volt a kereszt lábánál, amikor Jézus meghalt, és látta mindezt. Soha nem volt még annyira szomorú. Nagyon szerette Jézust és szép sírboltba akarta helyezni testét. De a tanítványoknak nem volt sírkamrájuk és pénzük sem volt, hogy vásároljanak egyet.

Míg János azon tűnődött, mit tegyenek, két befolyásos, gazdag főember, József és Nikodémus siettek segítségére.

Óvatosan és tisztelettel vették le Jézus testét a keresztről és szép tiszta vászonba tekerték. Könnyáztatta arccal vitték a testet József új sírboltjába, ahol gyengéden lefektették. Mit csináltak ezután? Mt 27:60.

KEDD

Néhány asszony, akik szerették Jézust, figyelte, ahogy József, Nikodémus és János a sírba helyezték Jézus testét. A közelben maradtak egy darabig sírdogálni. Majd hazamentek és a parancsolat szerint szombaton megpihentek.

Milyen csodálatos szombatnap volt az, míg Jézus pihent a sírjában!

A Mennyben az angyalok örültek, hogy Jézus győzött a Sátán elleni harcban.

A tanítványok viszont csak sírtak és sírtak. Elveszítették minden reményét, hogy Jézus Isten fia volt. Elfelejtették volna, amit Jézus mondott nekik? Mk 10:33-34.

József és Nikodémus sokat gondolkodtak Jézusról és megbizonyosodtak róla, hogy Isten fia volt. Nikodémus végre megértette, amit Jézus egykor mondott neki. Jn 3:14-15.

Betegek mentek a templomba és Jézust keresték. Sírtak, amikor megtudták, hogy a vezetőik kivégezték Őt. Ó, mennyire vágytak Jézus segítségére!

Nagyon sokan tanulmányozták aznap a Bibliát és meggyőződtek róla, hogy Ő volt a Messiás, akinek elküldését Isten előre megígérte.

A vallási vezetők, akik Jézust megölték nagyon féltek és bűntudatuk volt. Pilátushoz mentek és arra kérték, állítson katonákat Jézus sírjához. Vajon miért? Mt 27:63-64.

Pilátus beleegyezett. „Őriztessétek a sírt, amennyire csak jónak látjátok.” – mondta nekik. Így hát száz katonát állítottak oda Jézus sírját őrizni és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy biztosan ott is maradjon mindörökre.

SZERDA

Jézus pénteken meghalt. Eljött a szombat, amikor mindenki Jézusról gondolkodott. Aznap a naplementével elkezdődött a hét első napja. Ez volt a harmadik nap Jézus halála óta.

Azon a hosszú éjszakán Jézus nyugodtan pihent sírjában. Előtte 100 római katona, teljesen éberen, gondosan őrködött. Sátán és legerősebb, leggonoszabb angyalai is mind ott voltak. Örökre a sírban szándékoztak tartani Jézust.

De visszatarthatta-e bármi is Jézust ígéretének betartásától, hogy ismét élni fog? Természetesen nem. Isten erős angyalainak sokasága is ott volt. Vigyáztak Jézusra és várták, hogy üdvözölhessék, amint életre kel.

Még nagyon sötét volt, amikor újabb földrengés rázta meg a környéket. Gábriel, Isten leghatalmasabb angyala érkezett a Mennyből. Hogy nézett ki? Mt 28:2-3.

Gábriel láttán Sátán angyalai félelmükben mind elrepültek. Mi történet az erős római katonákkal? 4. v.

Gábriel, akár egy apró kavicsot, elhengerítette a hatalmas követ a sír bejáratáról, majd nagy hangon így szólt: „Isten fia jöjj elő, Atyád hívat téged!”

Jézus felkelt, kijött a sírból és így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

A római katonák mindent láttak és hallottak. Micsoda lenyűgöző történet, amit mindenkinek el kell mondaniuk!

CSÜTÖRTÖK

A szent angyalok leborultak előtte és boldog, dicsőítő énekkel üdvözölték Jézust, amikor a sírból kijött

A rémült római katonák viszont csak Jézus ragyogóan sugárzó arcát látták. Most már tudták, hogy akit kinevettek és keresztfára feszítettek, akinek töviskoronát tettek a fejére, az Isten fia volt. Milyen szörnyen érezték most magukat!

A fényesség elhalványult, amikor Jézus és az angyal elmentek. A katonák végül felálltak. Reszkető lábakkal, de amilyen gyorsan csak tudtak Jeruzsálembe igyekeztek. Útközben mindenkinek elmondták, amit láttak és hallottak, és hogy hogyan támadt fel Jézus a halálból.

A katonák Pilátushoz készültek, de amint a zsidó főpapok és vezetők meghallották a híreket, üzentek értük, hogy előbb hozzájuk menjenek.

Milyen furcsa látványt nyújtottak azok a nagy, erős katonák! Lábuk még mindig remegett a félelemtől és arcuk is sápadt volt. Elmondtak mindent a papoknak, amit láttak és hallottak? Mt 28:11.

„Isten fia volt az, akit megfeszítettünk.” – magyarázták. „Hallottuk, amint egy angyal kijelentette, hogy Ő a Menny fejedelme és a dicsőség királya.”

A főpapok most még jobban megijedtek, mint annak előtte. Vajon mit tesznek most?

PÉNTEK

A római katonák mindent elmondtak a papoknak, amit láttak, és hogy Jézus ismét életben van. Most a papokon volt a sor, hogy megijedjenek. Kajafás, a főpap annyira megrémült, hogy meg sem tudott szólalni.

A katonák már majdnem távoztak, amikor Kajafás utánuk kiáltott. „Várjatok, várjatok! Ne szóljatok senkinek a történtekről!”

Ha te láttad volna Jézust feltámadni, vajon nem akartad volna mindenkinek elmondani? Dehogynem! A papok azonban nem akarták, hogy a katonák elterjesszék, Jézus újra életben van. Milyen hazugságot találtak ki, mit mondjanak a katonák az embereknek? Mt 28:13.

A katonák nem akarták ezt a hazugságot terjeszteni. Halálbüntetés várt a katonára, aki őrség idején elaludt. A papok ezért sok pénzt ajánlottak nekik és megígérték, hogy közbenjárnak Pilátusnál a büntetésük elengedéséért.

Mit tettek ezek után a katonák? 15. v.

Voltak azonban mások, akik elbeszélték az igazat. A földrengés, mely Jézus halálakor történt sok igaz ember sírját megnyitotta. A második földrengés idején, ami Jézus feltámadáskor rázta meg a földet, azok az emberek is feltámadtak. Bementek a városba és mindenkinek elmondták, hogy Jézus életben van.

Örülsz, hogy ilyen csodálatos hírről számolhattak be?

 További elmélkedésre:

 Imádságom: Drága Istenem! Köszönöm, hogy Jézus él! Köszönöm, hogy szeretteinket is újra életre tudja kelteni. Segíts, kérlek, hogy mindenkivel megoszthassuk ezt a jó hírt, akivel csak tudjuk. Jézus nevében, ámen.

Történet sarok Írta: Amy Sherrard) Isten különleges követe - 25. Ella, és kedves esernyője

A történetünkben szereplő kislány nagyon régen élt, még Ellen White idejében. Nem tudjuk a nevét, ezért most Ellának fogjuk hívni. Hatévesen a világ legboldogabb kislánya volt. Nagyon régóta vágyott egy szép, saját esernyőre, és most megkapta. Ráadásul még sokkal szebb is volt, mint várta volna.

Ella annyira vigyázott az esernyőre, hogy még a víztől is óvta. Lefekvéskör úgy döntött, hogy a babája vagy a mackója helyett az ernyővel akar aludni. És úgy is tett.

Amikor családjával együtt egy sátoros összejövetelre mentek, Ella természetesen az esernyőt is magával vitte. Akkoriban nem volt külön foglalkozás a gyerekek számára, így Ella nyugodtan ült édesanyja mellett és próbált odafigyelni. Az ernyő mindig közvetlenül mellette volt. Ellen White is ott volt az összejövetelen és mosolyogva figyelte a kislányt.

Egyik nap a szónok prédikátor arról beszélt, milyen fontos az első parancsolat megtartása. Ella tudta kívülről. Így szól: „Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!” Ella úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy ne imádjunk bálványokat, mint a pogányok. A prédikátor azonban elmagyarázta, hogy bálvány lehet bármi, amit jobban szeretünk, mint Jézust. Azt mondta, hogy át kell adnunk bálványainkat Jézusnak.

Ó, Ella szerette Jézust, de most kétsége támadt, hogy az esernyőt vajon jobban szereti-e nála? Kicsi szíve szaporán vert, amikor felvette és magához szorította az ernyőt. „Ó, mit tegyek?” – töprengett, miközben tovább hallgatta a prédikátort. Aztán elhatározta magát. Senkivel sem törődve, hangosan felzokogott: „Ó, Jézus, jobban szeretlek az ernyőmnél. Kérlek, vedd el!”

Ellen White-tal együtt sokan a kislányra néztek. Ekkor felállt Ella édesanyja és elmondta milyen sokat jelent kislányának az ernyő, és bár még nagyon fiatal, úgy döntött, hogy számára semmi sem fontosabb Jézusnál. Sokuknak könnybe lábadt a szeme. A saját bálványaikra gondoltak, amiket át kell adniuk Jézusnak.

A gyűlés után Ella édesanyja elmondta kislányának, hogy Jézus nagyon örül, hogy szívesen nekiadná az ernyőjét. És mert kimutatta, mennyire fontos neki Jézus, megtarthatja az esernyőt és használhatja is.

Azon az összejövetelen sokan átadták bálványaikat Jézusnak, amikről tudták, hogy már nem tarthatják meg tovább őket. Ellen White soha nem feledte el Ellát, és a kislány tette által még inkább bizonyos volt abban, mint valaha is, hogy soha semmit sem szabad fontosabbnak tartania, mint amire Jézus kéri.

Eszedbe jutnak olyan bálványok, amik megkísértenek bennünket? Mi a helyzet azzal a sok mindennel, amiről tudjuk, hogy nem tesz jót a látványuk, a meghallgatásuk stb., stb. Fel tudsz sorolni néhány ilyen dolgot? Kimutatjuk, hogy mindennél jobban szeretjük Jézust, azzal, ha neki engedelmeskedünk, és elhagyjuk azokat a dolgokat?