Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

OVODÁSOK

III. évfolyam

2. negyed

Elárulva és elítélve

  10. tanulmány  

Nyomtatás

A bűn nagyon veszélyes dolog. Akár csak egyetlen bűnünk melengetése is kizárhat minket a Mennyből.

Jézus minden bűnünket elveszi, ha megkérjük rá.

VASÁRNAP

Péter sok ember előtt, háromszor is állította, hogy nem ismeri Jézust. Amikor azonban sírva megbánta, Isten megbocsátott neki. Péter egyfolytában nagyon sajnálta tettét, de örült a tudatnak, hogy Isten még mindig szereti.

Nem úgy Júdás, a tanítvány, aki elárulta Jézust! Ő soha nem bánta meg igazán szörnyű bűnét.

Eleinte Júdás is szerette Jézust, de volt egy rettenetes bűne, amitől nem akart megválni. Nagyon szerette a pénzt. Mi a gond a pénz szeretetével? 1Tim 6:9-10.

Júdás mindvégig, amíg Jézusért dolgozott, rendszeresen dézsmálta a tanítványok közös pénzét, amiért ő volt a felelős. Időnként szerette volna megvallani bűnét és megváltozni, de túl büszke volt ahhoz, hogy Jézus segítségét igényelje. Bűne ezért egyre jobban elhatalmasodott rajta, és már jobban szerette a pénzt, mint Jézust. Végül odáig jutott, hogy a még több pénz reményében elfogadta a papok vesztegetését és segített nekik elfogni Jézust.

Amikor Jézus megmosta Júdás lábát, ő érezte Mestere meleg szeretetét és tudta, hogy ott, azonnal be kellene vallani szörnyű bűnét. Büszkesége miatt azonban úgy döntött, mégsem teszi. Az volt a legutolsó esélye és sajnos a pénz szeretete mellett döntött.

Nagyon fontos megengedni Jézusnak, hogy minden bűntől megszabadítson minket?

HÉTFÖ

Korábban is előfordult már, hogy feldühödött férfiak meg akarták ölni Jézust, de Ő mindig kiszabadult kezeik közül. Júdás ezért azt hitte, most is így lesz majd, ha odavezeti Jézus ellenségeit. Mit mondott a papoknak, mit tegyenek? Mt 26:48.

Miért figyelmeztette Júdás a papokat, hogy szorosan tartsák Jézust? Mert, ha Jézus elmenekült volna, akkor mondhatta volna nekik: „Nem megmondtam, hogy erősen fogjátok?”

Ám Jézus nem próbált menekülni, miután Júdás arcon csókolta Őt. Hagyta, hogy a katonák szorosan összekötözzék a kezét és hagyta, hogy a durva csőcselék elhurcolja.

Júdás aggódni kezdett szörnyű tette miatt. Követte Jézust a Gecsemámé-kertből kifelé Annás házához és Kajafás palotájába is. Végig azt várta, hogy Jézus kiszabadítja kezeit és mindenki előtt kinyilvánítja Messiás voltát. De nem így történt. Jézus inkább hagyta, hogy az emberek egyre jobban bántsák.

Júdás most rettenetesen félt. Rájött, Jézus meg fogja engedni a papoknak, hogy megöljék, és ő segédkezett az elfogásában!

Júdást szörnyű bűntudat gyötörte már mielőtt Kajafás befejezte volna Jézus kihallgatását. Ezért így kiáltott a főpaphoz: „Ő ártatlan, mentsd fel Őt, ó, Kajafás!”

Mit tesz vajon Kajafás?

KEDD

Júdás aggodalommal figyelte, amint Kajafás Jézust vallatja. Minden pillanatban azt várta, Jézus kiszabadítja magát kegyetlen ellenségei kezéből. Jézus viszont nyugodt méltósággal tűrte a nép és a vezetők bántalmazását és gúnyolódását.

Júdás ezt már nem bírta csöndben tovább nézni. Kajafáshoz kiáltva könyörgött, hogy engedje szabadon Jézust. A csodálkozó tömegen átverekedte magát, egyenesen Kajafáshoz sietett, és a főpap lába elé szórta a Jézus elárulásáért kapott harminc ezüstpénzt. Még Kajafás köntösét is megragadta, úgy könyörgött neki, hogy engedje szabadon Jézust: „Ő nem tett semmi rosszat!” – mondta.

Kajafás dühösen lökte el magától Júdást. Most mindenki megtudta, a papok Jézus saját tanítványát fizették le, hogy segítsen nekik a letartóztatásában.

Mit mondott ezután Júdás? Mt 27:4a.

Kajafást nem érdekelték Júdás érzelmei, ő csak minél előbb ki karta végeztetni Jézust. Végül rájött, hogy felelnie kellene valamit. Mit mondott hát Júdásnak? 4b v.

Júdás ekkor Jézus lába elé térdelt, és kimondta, hogy Ő Isten Fia. Könyörgött Jézusnak, hogy szabadítsa ki magát. Jézus lenézett Júdásra és szomorúan, kedves hangon így felelt: „Ezért az óráért jöttem e világba.”

SZERDA

Jézus szomorúan nézte Júdást. Tudta, hogy tanítványa nem érez őszinte bűnbánatot Isten fiának elárulása miatt. Csupán a rá váró büntetés miatt volt elkeseredve. Mindenki csodálkozott, hogy lehet Jézus olyan kedves azzal, aki elárulta Őt.

Amikor Júdás belátta, hogy a papok nem engedik szabadon Jézust, és Ő sem fogja kiszabadítani magát, kisietett a teremből és ezt kiabálta: „Túl késő! Túl késő!” Júdás rövidesen öngyilkos lett.

Júdás története arra figyelmeztet, milyen szörnyű következményei lehetnek, ha akár egyetlen kicsi bűnhöz is ragaszkodunk. A bűn tényleg nagyon veszélyes, ugye?

Hajnalban a Szanhedrin ismét vallatni kezdte Jézust. „Mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Krisztus!” (a Messiás).

Jézus már megválaszolta ezt a kérdést ezért most csöndben maradt. A papok tovább faggatták Jézust. Mi mondott végül nekik? Lk 22:67-70.

A Szanhedrin tehát harmadszor is halálra ítélte Jézust. Már csak a római helytartó jóváhagyását kellett megszerezniük és megölhetik Őt.

Nehéz elképzelni, hogyan gyűlölhették Jézust ennyire, ugye? De ezt műveli a bűn. A bűn hatása miatt meggyűlöljük Istent és mindent, ami jó. Ugye nem akarjuk, hogy bármi közünk is legyen a bűnhöz?

CSÜTÖRTÖK

A zsidó vezetők halálra ítélték Jézust, de a római hatalom engedélye nélkül nem végezhették ki. Ezért a római kormányzó elé hurcolták. Hogy hívták a római helytartót? Mt 27:2.

A zsidó vezetők nem mentek be Pilátus tárgyalótermébe, mert a törvényeik szerint tisztátalanná válnának, ha oda belépnének. Akkor pedig nem fogyaszthatnák el este a húsvéti vacsorát.

Ó, milyen ostobák voltak! Nem vették észre, hogy Isten Fia, Jézus megölésének tervezésével már így is beszennyezték gonosz szívüket.

Hajnal volt és Pilátus még ágyban volt, amikor jelentették neki, hogy a zsidó vezetők azonnal beszélni kívánnak vele. Pilátus nem örült, hogy ilyen korán reggel egy fogollyal kell találkoznia. Elhatározta, akárki legyen is az, olyan gyorsan végez, ahogy csak lehet és nagyon szigorú lesz vele.

A tárgyalóterembe érve Pilátus Jézusra nézett. Sokféle gonosz embert látott már életében, de olyan jóságosat, mint Jézus, még soha. Jézus nyugodtan, békésen állt ott. Nyilvánvalóan látszott rajta, hogy semmi rosszat nem tett. Mit kérdezett ezért Pilátus a zsidó vezetőktől? Jn18:29-30.

Miért nem akarták a zsidó vezetők, hogy Pilátus Jézus felől kérdezősködjön? Tudták ők is, hogy Jézus semmi rosszat nem tett?

PÉNTEK

Pilátus arról érdeklődött a zsidó vezetőktől, hogy mi rosszat tett Jézus. Ők azonban nem válaszoltak kérdéseire. Pilátus ismét rákérdezett, mivel vádolják Jézust. Ezért a papok lefizettek néhány embert, hogy hazudjanak Jézusról. Mit állítottak a hamis tanúk Jézusról? Lk 23:2.

Pilátus nem hitt a hazugságoknak, hiszen Jézuson látszott, hogy jó ember. Pilátus biztos volt benne, hogy a zsidók irigylik Jézust, amiért jobb náluk és féltékenyek rá.

Pilátus Jézushoz fordult és megkérdezte: „Te vagy-é a zsidók királya?” Ezt hallván a zsidó vezetők és a csőcselék mind kiabálni kezdtek, és azzal vádolták Jézust, hogy király akar lenni. Követelték, hogy Pilátus ítélje halálra Őt. Szörnyű hangzavar támadt.

Pilátus összezavarodott. Azon is nagyon csodálkozott, hogy Jézus milyen nyugodtan áll és meg sem szólal. A zajos tömegtől menekülve Pilátus egy csendesebb terembe vitte Jézust és ott is beszélgetett még vele. Ismét feltette a kérdést: „Te vagy-é a zsidók királya?”

Válaszul Jézus a munkájáról beszélt Pilátusnak. Jn 18:36-37. Pilátust nagyon érdekelte, és szeretett volna többet is megtudni.

„Mi hát az igazság?” – kérdezte őszinte kíváncsisággal.

Jézus válaszát azonban nem várta meg, hanem, kiment az egyre hangosabban kiáltozó csőcselékhez. Mit mondott nekik? 38.b v.

Szabadon engedi vajon Pilátus Jézust?

 További elmélkedésre:

 Imádságom: Drága Istenem! Tényleg nem szeretnék Júdáshoz hasonlóvá válni. Néha mégis újra elkövetem ugyanazt a bűnt. Kérlek, vedd el a bűneimet, és segíts, hogy el tudjam hagyni őket! Tudom, hogy szeretsz és segíteni akarsz rajtam. Jézus nevében, ámen

Történet sarok Írta: Amy Sherrard) Isten különleges követe - 23. Az eltünt hajháló – 1. rész

Nem tudjuk a történetben szereplő kislány nevét, ezért hívjuk, mondjuk Évának. Egyike volt azon diákoknak, akik a szép, nagy házban laktak Kaliforniában a főiskola közelében. Gyümölcsfák és virágágyások között állt a ház, ami Ellen White otthona volt idősebb korában.

Ellen szívesen segített a diákokon, ők pedig örültek, hogy egy házban lakhatnak Isten különleges követével.

Egy nap Éva Ellen hálószobájába ment, hogy levigyen neki valamit. Menetközben a komód tetején rácsodálkozott valamire. Egy selyem hajháló volt az. Akkoriban ilyesmit viseltek az asszonyok, és Éva is nagyon vágyott egyre. Egy halk hang azt súgta neki: „Vedd csak el! White asszonynak nem fog hiányozni.” Egy másik hang azonban így figyelmeztette: „Az bizony lopás lenne!”

Éva tovább bámulta a hajhálót, majd körülnézett. Senki sem látta őt. Gyorsan felkapta a hajhálót és a saját szobájába sietett vele. Kinyitotta kofferét és a fedelének egyik sarkába dugta a hálót, majd nyugodtan becsukta a ládát.

Amikor Éva felfelé tartott az emeletre, hogy megbízatását teljesítse, szabadnak és boldognak érezte magát, ám a földszintre visszatérve már egyáltalán nem örült, bár úgy mosolygott, ahogy szokott.

Aznap egy kicsit később White asszony a szobájába ment készülődni. Megfésülködött és a hajhálóért nyúlt. Ám az nem volt ott, ahol hagyta. „Biztosan leesett a padlóra.” – gondolta. De a padlón sem találta. „Hol lehet vajon?” – kérdezte magában. Végül feladta és anélkül ment el otthonról.

Aznap este szokás szerint mindnyájan összegyűltek a kandalló körül az áhítatra. Mindenki szerette az áhítat idejét. Ellen gyakran mesélt nekik egyházunk korai idejében történt eseteket. Aznap este azonban először egy kérdést tett fel: „Nem láttátok a hajhálómat? – kérdezte. – A komódomon volt, de ma délután eltűnt. Magától nem tűnhetett el, és szükségem lenne rá.”

Úgy tűnt, egyik lány sem tud semmit az eltűnt hálóról. Éva viszont tudta, hogy ő lopta el, és tudta, hogy hazudott, amikor úgy tett, mintha nem tudna róla semmit.

White asszony nem szólt többet a hajhálóról. Úgy döntött, imádságban az Úr elé viszi az ügyet és vár.

Eltelt egy-két nap. Egyszer, amikor Éva szobájában járt valamiért, egy hang szólt Ellenhez. Megállt és megrázta a fejét. Nem gondolta, hogy meg kellene tennie, amit a hang mondott neki. Ám amikor a hang ismét szólt hozzá, meggondolta magát.

 (Folytatása következik)