Bibliatanulmány gyerekeknek

Megtudta a király, hogy ki adja a hatalmat és megbecsülést az uralkodóknak és a népeknek? Igen, Isten adja. Megtudta, hogy lesznek más birodalmak is Babilon után? Igen.

Ő azonban mindennek ellenére hinni akart abban, hogy a Babiloni birodalom örökre fennmarad. Nem akarta, hogy mások megdöntsék uralmát.

Ezért Babilon jelképeként készíttetett egy szobrot, az álmában látotthoz hasonlót, de az egészet aranyból. Azt hitte talán, hogy ezzel kimutathatja, soha más királyság nem veheti át Babilon helyét. A rendkívül magas szobrot Dura mezején állíttatta fel, hogy messziről is jól látható legyen. Dán 3:1.

Volt még a közelben valami, amit mindenki jól láthatott. Egy hatalmas kemence, amelyben téglát készítettek az építkezésekhez. Miért lehetett éppen ott?

Nabukodonozor világraszóló ünnepséget tervezett a szobor felavatására. Birodalmának összes fontos vezetője hivatalos volt rá. Emberek százai gyűltek össze ünneplőruhába öltözve. Nagy zenekar is volt, mindenféle hangszerekkel. 2-3. v.

Mikor elérkezett a kezdés ideje, egy kikiáltó nagy hangon bejelentette, hogy a népnek le kell borulnia a szobor előtt, különben…..4-6. v.

Ó, hát ezért volt ott a már begyújtott tüzes kemence!

További elmélkedésre: Te hogy érezted volna magad a bejelentés hallatán?

HÉTFÖ

A szoboravató ünnepség megkezdődött. Dániel nem volt ott aznap, de három barátja igen. Mindenki tudta, hogy hódolniuk kell a szobor előtt, amint a zene hangja felcsendül. Senki sem akarta abban a forró kemencében végezni.

Voltak azonban ott néhányan, akik remélték, hogy bizonyos emberek ott fogják végezni. A káldeus bölcsek, akik nem tudták megjelenteni a királynak az álmát. Annak ellenére, hogy Dániel megmentette az életüket, féltékenyek voltak rá, irigyelték a megbecsülést, amit a királytól kapott barátaival együtt. Gyűlölték őket, és gyűlölték Istenüket is.

Százak várták a zene megszólalását. Pontosan tudták, mit kell tenniük, ha felcsendül. Azt is pontosan tudták, mi történik velük, ha nem azt teszik, amit várnak tőlük. Volt azonban három ember abban a nagy tömegben, akik pontosan tudták, hogy mit nem fognak tenni, amikor megszólal a zene. És megkezdődött az ünnepség. Dán 3:7.

Mindenki leborult, és imádta a szobrot? Nem. Nem mindenki. A káldeus bölcseknek sikerült kilesniük, hogy vajon Dániel három barátja engedelmeskedik-e a királynak. Amikor észrevették, hogy nem térdelnek, hanem állva maradtak, azonnal jelentették a királynak. 8-12. v.

További elmélkedésre: Nem „csalhattak” volna Dániel barátai? Nem tehettek volna úgy lehajolva, mintha csak a sarujukat igazítanák meg? Vagy letérdelve imádkozhattak volna szívükben Istenhez? Mi lett volna a baj azzal, ha így tesznek?

KEDD

Amikor a káldeus bölcsek jelentették a királynak, hogy Dániel három barátja nem borult le a szobor előtt, Nabukodonozor reményeik szerint cselekedett. Dán 3:13.

A három fiatalember rövidesen a király előtt állt udvariasan és bátran. Ahogy rájuk nézett, eszébe jutott, milyen kiválóan végzik fontos munkájukat. Megbízhatóak voltak és hűségesek. Soha senki nem panaszkodott a munkájukra.

A királynak eszébe jutott a hatalmas Isten is, akit tiszteltek. Mégis úgy döntött, bebizonyítja, hogy ő hatalmasabb az ő Istenüknél. Most adni akart nekik még egy esélyt. Szavaiból azonban kitűnt, nem hiszi, hogy lenne olyan Isten, aki képes megmenteni őket, ha neki nem engedelmeskednek. 15. v.

Megbeszélte a három barát, hogy mit mondjanak a királynak? Nem, nem volt erre szükségük. Mindhárman tudták, hogy Istennek van hatalma megszabadítani őket. De még ha nem is mentené meg őket Isten a haláltól, akkor sem fognak az aranyszobor előtt leborulni. 16-18. v.

A három barát látta miként változik meg a király arckifejezése. Nem úgy nézett ki, mint aki segíteni szeretne rajtuk, sokkal inkább, mint aki meg akarja ölni őket. 19. v.

A kemence már be volt fűtve. Most a király parancsára hétszer melegebbre kellett fűteni.

További elmélkedésre: Úgy tűnt, hogy ezúttal Sátán győz? Vajon ő győzött volna, ha a fiatalemberek megégtek volna? Miért, vagy miért nem?

SZERDA

A parancsot kiadták, és a kemencében lobogott a tűz. Az emberek hátráltak a szörnyű forróságtól, de mindenki látni szerette volna, mi történik. Mit mondott ekkor a király? Dán 3:20.

Mit gondolsz, miért parancsolta legerősebb embereinek, hogy szorosan kötözzék meg a fiatalembereket? Hiszen nem akartak menekülni. A király egyszerűen nem tudta elfeledni, milyen hatalmas az ő Istenük. Talán arra gondolt, hogy Isten segíteni akar majd rajtuk, és biztos akart lenni, hogy ez ne következzen be. Milyen keveset tudott a mi csodálatos Istenünkről! Nem tudta, hogy Istennek semmit sem lehetetlen megtennie.

A tűz nagyon forró volt. Mi történt, amikor az erős emberek megfogták és a tűzbe vetették Sidrákot, Misákot és Abednégót? 22. v.

A király láthatóan nem bánta, hogy emberei meghaltak. Egyszerűen örült, hogy a három fiatalember most megfizet azért, hogy nem engedelmeskedett a szobor imádására kiadott parancsának. Visszaült helyére, hogy végignézze, amint megégnek.

Hirtelen talpra ugrott és egyenesen a kemencére meredt. Megdöbbent azon, amit a saját szemével látott. Tudta, hogy csak három embert dobtak a tűzbe, de most négyen voltak ott. Úgy sétáltak a lobogó lángok között, mintha csak kint lennének a friss levegőn. 24-25. v.

Honnan tudta Nabukodonozor király, hogy néz ki Isten fia? Honnan tudott egyáltalán a létezéséről? A fiatalemberek életéből tudta. Ha kérdezte őket, mindig beszéltek neki Istenükről. Így halhatott eljövendő megváltónkról is. Ezért megérezhette, hogy a negyedik ember a kemencében csak Isten fia lehet, akiről már hallott.

További elmélkedésre: Mit gondolsz, ha úgy viselkednénk, mint Jézus, és beszélnénk róla, többen is szeretnék megismerni Őt? Ő segíteni fog nekünk minden nap ebben, ha megkérjük rá.

CSÜTÖRTÖK

Nabukodonozor király olyan közel ment a kemencéhez, amennyire csak mert, és átkiabált a lobogó lángok fölött. Dán 3:26.

Az emberek nem akartak hinni a szemüknek amikor Sidrák, Misák és Abendnégó kiléptek a kemencéből.

A főemberek a három fiatalember köré gyűltek. El tudod képzelni izgatottságukat, amint ruháikat nézték, hajukat tapogatták és szimatolták, hogy legalább a füst szagát megérezzék rajtuk? Semmi nyoma nem volt rajtuk annak, hogy a dühöngő, forró kemencében voltak. Csupán a kötelek tűntek el, amikkel az erős emberek megkötözték őket. A király ekkor szólt a tömeghez. 27-29. v.

Micsoda változáson ment át Nabukodonozor király csupán néhány perc alatt! A büszke, öntelt ember helyett, aki az ünnepség kezdetén volt, alázatos lett. Áldotta a három bátor, hűséges fiatalember Istenét, akik inkább meghaltak volna, minthogy az igaz Istenen kívül bármilyen más isten előtt leboruljanak.

További elmélkedésre: Gondolod, hogy azért döntöttek azonnal a fiatalemberek az Istenhez való hűség mellett, mert megszokták, hogy mindig Isten Tízparancsolatának engedelmeskednek, minden nap, minden kis dologban is?

PÉNTEK

A következő kérdések segítségével beszélgessünk ma Sidrák, Misák és Abendnégó történetéről!

Miért készíttette az egész szobrot aranyból a király, és miért nem csak a fejét?

Hol állíttatta fel a szobrot? Alacsony volt, vagy magas?

Mit állíttatott még a szobor mellé? Mi volt a célja vele?

Mit kellett a népnek tennie, és honnan tudták, mikor?

Miért remélte néhány jelenlévő ember, hogy Dániel barátai nem fognak engedelmeskedni a király parancsának? Mit tettek, amikor látták, hogy a három fiatalember állva maradt?

Akart a király még egy esélyt adni a három fiatalembernek? Miért?

A király rendkívül erős embereivel vitette a három barátot a kemencébe. Miért?

Hallott már a király az igaz Istenről?

Ki volt a negyedik személy a tüzes kemencében? Mindig mellettünk áll Jézus, még ha nem is láthatjuk Őt?

Csalódottak voltak a káldeus bölcsek, akik azt remélték, hogy Sidrák, Misák és Abednégó megégnek, ugye? Mit gondolsz, hogyan érezték magukat a történtek után? Dán 3:30.

További elmélkedésre: Mindnyájan kedveljük a tüzes kemence történetét, ugye? Bátorságra ösztönöz bennünket is. Megtanulhatjuk belőle, hogyan kezdjük azzal, hogy minden nap azt választjuk, hogy még a legkisebb dolgokban is engedelmeskedjünk Isten Tízparancsolatának. Akkor a nagy dolgokban is könnyű lesz bátornak lenni és helyesen cselekedni. Ezt tette Dániel és három barátja, és mi is ezt tehetjük. Te is ezt akarod tenni?

Történet sarok

A „Kicsi Ellen” című mű alapján átdolgozta: Amy Sherrard

Ki vette ki a csapszeget?

„Nem tudom, miért van olyan furcsa érzésem az indulással kapcsolatban ma este”- mondta Ellennek James, miközben aggódó kifejezéssel arcán járkált föl s alá. „Bárcsak ne kellene mennünk, de Wisconsinba kell érnünk a találkozómra.”

James és Ellen White egy összejövetelen vettek részt, és egy hívőnél laktak, közel a vasútállomáshoz. Most indulniuk kellett, hogy odaérjenek a következő összejövetelre.

A vonatindulás idejéhez közeledve mindnyájan letérdeltek és a házaspár biztonságos utazásáért imádkoztak. „Biztos vagyok benne, hogy Isten vigyázni fog ránk az úton” – mondta James, amikor felálltak.

John Loughborough segített nekik csomagjaikat a vonathoz vinni és meggyőződött róla, hogy kényelmes helyük van a hálókocsiban.

Ellen azonban egyáltalán nem érezte jól magát. „James, én nem tudok ebben a fülkében maradni, ki kell mennem innen.”- mondta férjének és felállt.

John segített nekik helyet találni a hálókocsi mögötti vagonban. Majd búcsút intett, mert a kis harang jelezte, akik nem utaznak, hagyják el a vonatot.

Ellen az utazás elején általában levette a főkötőjét és elpakolta a csomagokat. Most azonban a kezében tartotta a csomagokat és a főkötőt is magán hagyta. „Nem érzem otthon magam ezen a vonaton.” – mondta.

Váratlanul szörnyű dolog történt. Csattanás hangját hallották, sikoltozást és emberek segélykiáltásait.

A házaspár körülnézett, és alig hitt a szemének. A mozdony kisiklott a sínről és felborult. A poggyászkocsi, melyben James utazóládája is volt az összes könyvével, jobb oldalával felfelé állt a vágányok mellett. Más vagonok összezúzódtak és kettétörtek. Az ülés a hálókocsiban, ahol Ellen és James korábban ült, teljesen összepréselődött. A következő kocsi azonban, ahol a baleset idején tartózkodtak, egyáltalán nem sérült meg.

James a nedves, átázott talajon és egy patakon át gyorsan biztonságos helyre vitte Ellent. Majd lovas kocsit bérelt és rövidesen kopogtattak azok ajtaján, akiktől nem sokkal azelőtt elbúcsúztak. Miután elmesélték a történteket, mindenki hálát adott Istennek, hogy megőrizte őket.

James és John másnap kimentek a baleset helyszínére a roncsokat megnézni, és megtudták, hogy egy ökör feküdt a síneken és az okozta a bajt.

Csodálkozva látták, hogy a vasúti kocsi, amiben James és Ellen utazott külön állt a többitől. A kötés és a csapszeg, ami az előző kocsihoz rögzítette, nem sérült meg. A biztonsági lánccal együtt a hálókocsi peronján feküdtek, amely az előttük lévő kocsi volt. Úgy néztek ki, mintha valaki gondosan odahelyezte volna őket miután szétkapcsolta a vagonokat. A vasúti pályamunkás állította, hogy ő nem nyúlt hozzájuk. A három hálás férfi tudta, hogy csak egy angyal kapcsolhatta szét a vasúti kocsit a többitől. Ismét hálát adtak Istennek.

Estére megtisztították a vágányokat és a vonatok ismét menetrend szerint jártak. James és Ellen is ismét útra kelt. Életük megmenekült, könyveik is biztonságban voltak, és tudták, hogy Isten vigyáz rájuk.

(Folytatása következik)