Bibliatanulmány gyerekeknek

Jákób úgy érezte, hogy annyit hazudott már, hogy Isten soha nem bocsát meg neki és soha nem áldja meg őt. Annyira bántotta a dolog, hogy úgy érezte, mindjárt meghasad a szíve.

Ézsaú is nagyon boldogtalan volt. Ő azonban nem a saját rossz döntései miatt bánkódott. Mit tökélt el magában, mit fog tenni atyja halála után? 1Móz 27:41.

Mit gondolsz, vajon Isten is szomorú volt? De vajon a tetteik ellenére is szerette őket? Ó igen! Még Ézsaút is? Igen, még Ézsaút is. Ézsaúnak igazán meg kellett volna bánnia a rossz döntéseit. Isten azonban soha nem kényszerítette erre.

Ézsaú valakinek elmondhatta, mit fontolgatott magában. Rebekának ugyanis valahogy a fülébe jutott, hogy meg akarja ölni Jákóbot. Mit talált ki éppen ezért Rebeka? 42−45. v.

Rebeka elgondolása ezúttal bölcs volt. Mind ő, mind Jákób sokat aggodalmaskodott amiatt, hogy vajon sikerül-e Jákóbnak megfelelő feleséget találnia. A 46. versből, valamint az 1Móz 28:1−5-ből megtudjuk, mire jutott, mihez kellene kezdenie Jákóbnak ebben a helyzetben.

További elmélkedésre: Isten mindig örömmel megbocsát nekünk, ha igazán és őszintén kérjük azt. És mindig szomorúan látja a mi boldogtalanságunkat, amit a rossz döntéseink okoznak. Ha nem igazán érzel megbánást, habár tudod, hogy az, amit tettél, rossz, kérd Istent, segítsen téged és adjon neked megbánást. Ő mindig készen áll a megbocsátásra!

HÉTFÖ

Mielőtt arról tanulnánk, mi történt a hosszú út során, míg Jákób Lábán nagybátyja otthonába ért, vegyük számba, mit mond a Biblia (1Móz 28:6−7) Ézsaúról. Ézsaú megtudta, hogy 1) Izsák újra megáldotta Jákóbot; 2) hová és 3) miért épp arra helyre távozott Jákób; 4) Jákób engedelmeskedett a szüleinek.

Amikor Ézsaú rájött, milyen keserű érzésekkel viseltettek a szülei a pogány feleségei miatt, azzal próbált meg a kedvükben járni, hogy elvett valakit, aki valamelyest tisztában volt azzal, mit jelent Istent tisztelni. De Ézsaú továbbra sem akarta őszintén megbánni a helytelen döntéseit. És továbbra sem mondott le Jákób megölésének tervéről.

Eközben Jákób csendben és gyorsan elhagyta a szülői otthont. Nem kerülhetett sor búcsúlakomára. Annyi dolgot vitt csak magával, amennyi elfért a vállán. Önmaga védelmére nem volt más nála, mint a nyáj őrzésénél használt pásztorbot.

Jákób rettenetesen magányosnak érezte magát, és rettenetesen félt. Az út során senkivel nem mert szóba elegyedni, nehogy haragtól eltelt fivére a nyomára akadjon. Tisztában volt azzal is, hogy rablók tanyáznak a környéken, és hogy rengeteg vadállat kóborol a vidéken. A legtöbbször azonban így is a szörnyű hazugságok jutottak eszébe, amiket mondott.

Hiába bocsátott meg neki apja, Sátán mindent elkövetett azért, hogy olyan gondolatokat adjon Jákóbnak, hogy Isten soha nem bocsát meg neki. Jákóbnak úgy tűnt, hogy mindent elvesztett, ami számára drága volt − az elsőszülöttségi áldás, szeretve szeretett szülei és otthona. És mindennek tetejébe biztos volt abban, hogy már Isten sem szereti.

További elmélkedésre: Gondold végig ezeket a szavakat: „Gyűlöllek!” Ha nem mondjuk ki hangosan, szabad ilyet akár csak gondolnunk is? Jézus tudja a gondolatainkat is, tudja, amikor ilyeneket gondolunk vagy így szólunk magunkban? Miért kell ezt nagyon komolyan vennünk? 1Móz 3:15.. A gyűlölet ugyebár a mennyben ütötte fel először a fejét? De soha nem kerülhet oda vissza! Ha Őt választjuk, Jézus mindig szeretettel tölti be a szívünket.

KEDD

A második estére Jákób nyilván még fáradtabb volt, még magányosabbnak érezte magát, és jobban félt és jobban elcsüggedt, mint az előző este. Térdre vetette magát, Istenhez kiáltott esedezve, hogy bocsásson meg neki. Vágyott a bizonyosságra, hogy Isten nem hagyta egyedül.

Akárhogy is imádkozott Jákób, úgy érezte, mintha Isten nem hallgatná meg őt. Végül egy követ helyezett a feje alá párna gyanánt és leheveredett a földre. Aztán álomba merült.

Jákób az éjszaka folyamán egy csodálatos álmot látott. Ott, egészen közel hozzá, egy fényes, ragyogó létra emelkedett a magasba, fel egészen a mennyig. A létrán sok szép angyal járt fel és alá. A létra tetején maga az Úr állt! Azután Jézus megszólította őt. Mit mondott? 1Móz 28:13−15.

Mit gondolsz, Jákób azután is úgy érezte, hogy egyedül van? Nem! Immár tudta, hogy Jézus most is szereti őt és mindig vele fog maradni. Megsegíti és megáldja őt és egy nap haza is viszi majd. Megtartja azokat az ígéreteket is, amiket az ő nagyapjának, Ábrahámnak tett.

Mielőtt folytatta volna az útját, Jákób fogta a követ, amit párna gyanánt használt, és emlékoszlopul állította. A helyet Bételnek nevezte el, ami azt jelenti: Isten háza.

Volt még egy dolog, amiről Jákób nem feledkezett el. Hogy mi volt az, kiderül a 22. versből. Ugye emlékszel, azt tanultuk, hogy a jövedelmünk egytizede Jézusé? Ezt a részt tizednek hívjuk.

További elmélkedésre: A létra Jákób álmában Jézust jelképezte, aki egyenesen a mennyből érkezik világunkba a mi megmentésünkre. Az angyalaink szüntelen segítenek bennünket? Hozzánk is olyan közel van Jézus, mint amilyen közel Jákóbhoz volt azon az éjjelen? Emlékezz, hogy Sátán próbálja elültetni bennünk azt az érzést, hogy amikor hibákat követünk el, Isten már nem is szeret bennünket.

SZERDA

Elhagyva Bételt, Jákób újra sietősre vette az útját, hogy mihamarabb nagybátyja, Lábán háráni otthonába érjen. Egy nap, amikor már hetek óta csak gyalogolt, megállt egy kútnál, ahol pásztorok itatták a nyájukat. Talán eszébe jutott ekkor, hogyan találkozott Eliézer az anyjával, Rebekával, épp egy kútnál.

Annak a délutánnak a történéseiről a Biblia így számol be: 1Móz 29:1−14. Képzeld csak el, mennyire boldog lehetett Jákób és mennyire megkönnyebbülhetett!

Lábán hamar rájött, hogy Jákób kiváló munkás, és marasztalta, hogy lakjon nála. És Jákób maradni is akart. Megszerette Ráhelt, Lábán kisebbik leányát, és feleségül akarta venni őt.

Lábán azt mondta Jákóbnak, hogy feleségül veheti Ráhelt, ha dolgozik érte hét évet. Ily módon bizonyíthatja, hogy el tud tartani egy családot. Jákóbnak azonban sejtése sem lehetett arról, mennyire csaló, önző és hitvány ember volt Lábán.

A hét év letelt, elközelgett a nap, amit Jákób annyira várt. Az esküvő napján azonban Lábán rászedte Jákóbot, így az Leát vette feleségül. Amikor Jákób rájött a csalásra, mit mondott Lábánnak? 25−28. v. Összességében hány évet kellett dolgoznia Jákóbnak, hogy feleségül vehesse Ráhelt?

Jákób otthonába gyorsan beköltözött a boldogtalanság. Lea féltékeny volt Ráhelre, mert Jákób jobban szerette őt. Ráhel féltékeny volt Leára, mert Leának voltak gyermekei, neki meg nem. Ugye, mennyire kiderül ebből is, hogy Isten eredeti elgondolásánál, miszerint minden otthonban egy apa és egy anya legyen, nincs jobb?

Amikor Isten meghallgatta Ráhel imáját, hogy neki is legyen gyermeke, ő is és Jákób is nagyon boldogok voltak. Gyermeküknek a József nevet adták.

Jákób haza akart térni Kánaánba. Lábán könyörgésének engedve azonban maradt még és újabb hat esztendeig dolgozott nála.

További elmélkedésre: Jákób aljas csalást követett el a fivére és atyja ellen. Mit gondolsz, vajon eszébe jutottak ezek a dolgok, amikor Lábán őt szedte rá? Szeretné Jézus, ha mindenkor becsületesek lennénk? A rossz döntések rengeteg boldogtalanságot szabadítanak ránk!

CSÜTÖRTÖK

Jákób ekkor már húsz esztendeje dolgozott Lábánnak, és Isten megáldotta őt. Tizenegy gyermeke született és nagyon jómódú lett. Hatalmas jószágállományra tett szert. A helyzet úgy állt, hogy annyira gazdag volt már, hogy Lábán fiai igen féltékenyek voltak rá.

Isten álomban intette Jákóbot, hogy most már ideje elhagynia ezt a helyet. És mivel tudta Jákób, hogy Lábán nagyon dühös lesz, megvárta, míg Lábán és fiai egy másik helyen legeltetik a nyájukat. Jákób ekkor összeszedte a családját és minden javát, és gyorsan útra kelt. Amikor Lábán hírét vette a dolognak, mit csinált? 1Móz 31:22−23.

Isten álomban intette meg Lábánt, hogy ne ártson Jákóbnak. És habár Jákób ugyancsak rápirított Lábánra, végül is barátokként váltak el egymástól. Lábán megtért Háránba, Jákób pedig továbbment, hogy a hosszú utazás végén Kánaánba érjen.

Minthogy Jákób elhagyta a szülői házat, Ézsaú biztos volt benne, hogy az atyai vagyont mindenestül ő fogja megszerezni. Jákób azon morfondírozott, hogy vajon mi lesz akkor, ha Ézsaú fülébe jut, hogy hazafelé veszi az útját? És Isten hogyan fogja biztosítani arról, hogy még mindig vele van? 1Móz 32:1−2.

Jákób még mindig bűntudatot érzett a miatt, amit Ézsaúval szemben elkövetett. Ahogy közeledett az otthonhoz, eltökélte magában, hogy minden lehetséges módon tudtára adja Ézsaúnak, hogy igazán megbánta, amit tett. 1Móz 32:3−6-ból kiderül, mire határozta el magát.

Jákób jól a szolgák lelkére kötötte, mit kell pontosan mondaniuk majd Ézsaúnak. Világossá tette Ézsaú számára, hogy az atyai vagyonból nincs szüksége semmire. Azonkívül „Ézsaú szolgájá”-nak nevezte magát. De ekkor hírét vette, hogy Ézsaú most is gyűlöli még. Mit gondolt ki ekkor Jákób? 7−12.v.

További elmélkedésre: Meg kell bocsátanunk annak az embernek, aki nem kért bocsánatot? Ha valami rosszat tettünk, és bocsánatot is kértünk, azután is minden módon bizonyítékát kell adnunk annak, hogy igazán bánjuk, amit tettünk? Jákób pontosan ezt tette!

PÉNTEK

Ézsau négyszáz férfival közelgett! És Jákób tisztában volt vele, hogy fivére még mindig a megölését tervezi. Jákóbon és családján a rémület lett úrrá. Mi lesz, ha Ézsaú megöli az egész családot? Jákób imádkozott, majd rengeteg ajándékot küldött Ézsaúnak. Majd sötétedés után mit csinált Jákób? 1Móz 32:22−23.

Csakhogy Jákób nem kelt át a folyón aznap éjjel. Szükségét érezte annak, hogy egymaga imádkozzon. Tudta, hogy amiatt, amit ő tett, kerültek mindnyájan veszélybe. Újra elmondta Istennek, mennyire bánja a bűnét. Tudta, hogy soha nem érdemelheti ki Isten áldását, mindazonáltal esdekelt Hozzá, hogy változtassa meg Ézsaú gondolkodását.

Az éj közepén aztán hirtelen erős kezek ragadták meg a vállát. Jól tudta, hogy körös-körül rablók és gyilkosok jártak, és úgy hitte, hogy egy ilyen ember akadt rá.

Jákób erős ember volt, és teljes erejéből küzdött az Idegennel. Tudta, hogy az életéért harcol.

Sem ő, sem az Idegen nem szólt egy szót sem. De Jákób nagyon félt. Arra gondolt, hogy netán Isten bünteti őt és meg kell halnia! Nem érezte úgy, hogy készen állna a halálra. Aztán eszébe jutottak Isten ígéretei, amiket neki tett. Könyörgött Istenhez, hogy legyen hozzá irgalmas.

Kevéssel azelőtt, hogy megpirkadt volna, az Idegen valami szokatlant művelt. Mi volt az a szokatlan dolog? 1Móz 32:24−29. Bele tudsz gondolni, milyen érzések keringtek benne, amikor rájött, hogy ő magával Jézussal harcolt? Jákób most már nem akarta elengedni Jézust úgy, hogy nem áldja meg őt.

Olvasd el újra a 28. verset. Jézus még Jákób nevét is megváltoztatta! A neve nem „mást kitúró”-t jelentett már. Jákób eltökélte magában, hogy innentől fogva történjen bármi, Istenben fog bízni.

Jákób nem tudta, hogyan oltalmazza meg majd őt Isten. De ahogy nagyatyja Ábrahám, és az ő atyja, Izsák, úgy ő is bizonyos volt abban, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

Jákób valószínűleg fájdalmasan sántított élete hátralevő részében, ugyanakkor bizonyos volt abban, hogy Isten szereti Őt és megbocsátott neki. Ő is Istenben bízott mindhalálig.

További elmélkedésre: Mit gondolsz, vajon Isten Jákób értésére akarta adni, hogy amit megígért, azt ő be is válthatja? Nyilvánvaló, hogy igen. Isten azt akarja, hogy higgyünk az ígéreteiben, akármi történjen vagy akárhogy is érezzünk.

Történet sarok

Ági és a megáradt folyó

Írta: Amy Sherrard

Ági felrántotta az ajtót és berontott a kis kunyhóba. Annyira remélte, hogy Júlia néninek talán éppen ma kicsit jobban lesz!

Ám a kislány szíve elszorult, amikor hirtelen meglátta Júlia nénit, kiterülve ócska, öreg heverőjén. Az idős hölgy arca halottsápadt volt, és Ági is jól látta, hogy a néni szenved.

„Hála az Atyának, hogy itt vagy! Imádkoztam, hogy küldjön el téged hozzám − mondta zihálva Júlia néni, és igyekezett mosolyt erőltetni az arcára. „Kérlek, nyújts ide a gyógyszerem, Ági” − mondta még.

Miközben nagy gonddal kiadagolta az orvosságot, Ági azt hallgatta, hogyan veri az eső az ablakpárkányt. Ez a hang rémülettel töltötte el. Azért jött, hogy figyelmeztesse Júlia nénit, hogy olyan sok eső fog esni, hogy az elöntéssel fenyegeti a kis kunyhóját. Azért jött, hogy elsegítse őt hozzájuk, ahol biztonságban lehet. De Júlia néni túl beteg volt ahhoz, hogy elinduljon. És az állapota miatt Ági arról a veszélyről sem szólhatott, ami hamarosan reá leselkedik, arról, hogy az eső talán el is mossa a kis kunyhóját. Ági tudta, hogy most még nem lenne késő ahhoz, hogy maga hazafusson. De hogyan is hagyhatná itt a szegény, beteg Júlia nénit egyedül?

Júlia néni nemsokára elszenderült. A percek csigalassúsággal peregtek, és Ági az ágy mellett ülve nézte az esőt. Érezte, ahogy a kis kunyhó megremeg és rázkódik a szélben.

Ági egész nap azt hallotta, ahogy az emberek az emelkedő vízszintről beszélnek. Nem túl messze, a folyóhoz közel, sok kis kunyhót lepett már el a víz. Apukája arról beszélt, hogy a többiek is nagy veszélyben lesznek már aznap éjjel. Ági a házukra gondolt, amely magas fekvésű volt, így nem fenyegette veszély. Ó, bárcsak ő is és Júlia néni is ott lehetne!

A kunyhóban és a közelben nem volt telefon, ahonnan felhívhatta volna a szüleit és elmondhatta volna, mi van velük.

Ági ekkor felfigyelt Júlia néni Bibliájára, amely az ágya melletti kis éjjeliszekrényén hevert. Felütötte, és visszaemlékezett azokra az ígéretekre, amiket kívülről megtanult. Jézus ezt mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Ez az ige jutott eszébe. Ezért hát, ahogy lassan vánszorogtak a percek, egyre imádkozott: „Drága Jézus, kérlek, küldd el Apát hozzánk.

Odakünn szép lassan besötétedett. Ági tisztában volt vele, hogy Júlia néni lámpácskájából nemsokára kifogy az olaj. És akkor az egész kunyhóban koromsötét lesz. „De ha a lámpás kialszik is, Jézus akkor is itt lesz” − mondogatta magában Ági.

Ági ekkor hangot hallott: valaki hangosan őt szólítgatta. Nem telt bele egy perc sem, és Apa és Robi bácsi berontottak a szobába.

„Hála az Úrnak, hogy rátok találtunk” − kiáltotta apa, miközben felkapta Ágit az erős karjába. Robi bácsi pedig Júlia nénit kapta fel gyorsan. Majd rohanva siettek biztonságos otthonukba.

„Nem féltél, kicsikém?” − kérdezte Anya, miközben magához szorította Ágit.

„Ó, Anya, annyira boldog vagyok, hogy annyi bibliai ígéretet megtanultam − mondta Ági az anyukájának. − Most értettem meg csak igazán, mennyire fontosak ezek.”

És te hányat ismersz ezekből a fontos és csodálatos ígéretekből?