Amikor a „hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, amely az Isten előtt van” (13. vers). Itt ugyanarról az oltárról van szó, mint amelyikkel már a nyolcadik fejezetben is találkoztunk (8,3-5.). Ennél az oltárnál a mi nagy Főpapunk, Jézus Krisztus végez szolgálatot. Az Ő érdemét, mint jó illatot teszi könyörgéseinkhez, és így jutnak el imáink az Atya elé. Valószínű, hogy az angyalok eloldozására vonatkozó szózat is Krisztustól származik. „Mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, aki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél van megkötve” (14. vers).

Miként az ötödik trombita, úgy a hatodik is, az iszlám erők térhódításait és büntető ítéleteit jövendöli meg a keresztény világ ellen. Az ötödik trombita az iszlám erőinek feltámadását és ártó szándékát mondja el. A hatodik trombita pedig az iszlám uralkodásának az idejéről beszél.

A trombita leírásában említett négy angyalt, a Török (Ottomán) Birodalom négy szultánátusával lehet azonosítani. Ezek: Aleppo – Ikonium – Damaszkusz – Bagdad. Már korábban, az elpecsételéssel kapcsolatban is találkoztunk négy angyallal. Azoknak az egész földre kiterjedő hatalmuk volt. A jelenlegieknek viszont csak helyi jellegű hatalom adatott. Azoknak a feladata a szelek, vagyis a háborúk visszatartása volt, ezeknek pedig éppen ellenkezőleg, az ártás lett megengedve.

A beazonosításhoz segítséget ad az a kijelentés, hogy ez a négy angyal az Eufrátesznél volt megkötözve. Ez azt jelzi, hogy a prófécia olyan népekre vonatkozik, akik az Eufrátes mentén és környékén élnek. Abban az időben ez csak az Ottomán törökökre vonatkozhatott. Vagyis az a határ van megjelölve területükként, amely mögött Isten visszatartja azokat az erőket, amelyek végrehajtják ítéletét a hatodik trombitaszó idején. Angyaloknak pedig azért neveztetnek, mert az Isten küldöttei és eszközei voltak az isteni ítélet végrehajtásában, az angyal szó ugyanis azt jelenti, hogy küldött. Hasonlóan, mint korábban Círusz, a perzsák pogány királya is Isten által küldött eszköz volt. „Ki Círusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat” (Ésai. 44,28.). „Így szól az Úr felkentjéhez, Círushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak; Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat. Néked adom a sötétségnek kincseit, és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismertél.” (Ésa. 45,1-4.).

Az angyalok megkötözöttsége pedig azt jelenti, hogy addig nem fejthették ki pusztító tevékenységüket, amíg az Istentől meghatározott idejük el nem érkezett. Eloldatásuk azáltal történt, hogy a török nép elfogadta az iszlám hitet, és a legfanatikusabb befolyásoltság mellett szállt síkra a keresztény világ ellen.

II. A négy angyalnak adott idő

„Eloldaték azért a négy angyal, aki el volt készítve az órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét” (15. vers). A négy angyalnak, vagyis a Török (Ottomán) Birodalomnak egy meghatározott időre adatott Istentől a hatalom, vagyis az uralkodás. Az itt megadott időt ugyancsak a próféciákra érvényes nap-év elv alapján kell figyelembe venni.

1 óra = 15 nap

1 nap = 1 év

1 hónap (30 nap) = 30 év

1 esztendő (360 nap) = 360 év

-------------------------

összesen : 391 év és 15 nap

Szükséges figyelembe venni azt is, hogy az ötödik és a hatodik trombita próféciájában leírt események és időegységek összetartoznak, és egymásra épülnek. Ugyanarról a politikai hatalomról beszél mind a két trombita. A hatodik trombita folytatását képezi az ötödik trombitának.

Az 5. trombita ideje:

1299. júl. 27. + - A baphaumi csatában az első egyesített haderőt vezették Bizánc ellen I. Othman szultánnal az élen sével.

150 év

1449. júl. 27. - VIII. János fivére, XII. Konstantin megkapja az engedélyt II. Murad szultántól a trón elfoglalására.

A 6. trombita által megadott idő:

1449. júl. 27. +

391 év és 15 nap

1840. aug. 11.

Nem sokkal ezután II. Murad szultán meghal. Helyette II. Mohamed foglalta el a trónt (1451.), aki szívből vágyott arra, hogy Konstantinápolyt birodalma székhelyévé tegye. Ennek megvalósítása érdekében 1453. április 6-án megkezdte a város ostromát és május 16-án már be is vette. Ezen a napon az utolsó Konstantin is meghalt. Így a keleti császárváros, az Otthomán Birodalom központjává lett.

Az Isten által meghatározott időben valóban megtört a török birodalom uralma, sőt még az önállósága is. Az 1840 előtti években kitört a háború Törökország és Egyiptom között. Ez a háború a törökök teljes vereségével végződött. Az egyiptomi uralkodó csupán a nyugati nagyhatalmak közbeavatkozása miatt nem foglalhatta el a török szultán trónját. A nyugati nagyhatalmak 1840. júl. 15-én Londonban tartott tanácskozásán egy ultimátumot fogalmaztak meg Egyiptom részére, amelyben értesítik, hogy védnökséget vállaltak Törökország érdeke felett. A londoni ultimátumot 1840. augusztus 11-én adta át a török követ Egyiptomnak. Törökország elfogadta a védnökséget, Így ezzel a lépéssel azonban teljesen megszűnt hatalma, és politikai önállósága.

Érdemes megfigyelni a „négy angyal” eloldása és újra megkötözése közötti párhuzamot vagy hasonlóságot. Az eloldozás akkor történt, amikor Bizánc utolsó császára Konstantin, elfogadta a török császár gyámságát a bizánci trón felett. A török birodalom bukása, vagyis az újra megkötözése hasonló módon történt. 1840. augusztus 11-én a szultán önként engedte át a trónja feletti gyámságot a nyugati nagyhatalmaknak azáltal, hogy ő is elfogadta az ultimátumot, és a saját követe révén továbbította azt Egyiptom felé.

Ennek a próféciának az érdekességei közé tartozik még az is, hogy a beteljesedés előtt az advent úttörők már hirdették a próféciának ilyen módon történő bekövetkezését, mint várható politikai fordulatot. Litch Jósiás 1838-ban dolgozta ki ennek a próféciának a számításait. Mivel ezek az események úgy mentek végbe, ahogyan azt Litch előre megjövendölte, ezért ez a prófécia hatalmas befolyást gyakorolt az amerikai advent mozgalom üzenetére is. Az emberek előtt ez a beteljesedett jövendölés hitelt és bizalmat kölcsönzött a többi, még be nem teljesedett időpróféciáknak is. Különösen a 2300 éves (i.e.: 457 – i.u.: 1844.) próféciával kapcsolatos adventváró üzenetnek adott hatalmas lendületet ez a beteljesedett esemény.

III. A lovasok ereje és hatalma

A „négy angyalt” itt már szemlélhetjük úgy is, mint akik a rájuk bízott ítéletet egy nagy lovas hadsereggel hajtják végre. A lovasok száma azonban valószínűleg jelképes vonatkozásban hangzik el: „a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer; hallottam a számukat” (16. vers). A megadott szám ugyanis 200 millió. Teljesen kizárt, hogy a török hadsereg ennyi lovassal rendelkezett volna. Egyes prófécia-magyarázók véleménye az, hogy az itt megadott szám magába fogalja valamennyi harcosukat, akik a 391 év alatt részt vettek a keresztény világ elleni diadalmas hadjáratokban. Valószínűbb azonban, hogy a lovasok számára vonatkozó kijelentés inkább a mindent elsöprő erőre és hatalomra vonatkozik, azt akarja ily módon szemléletessé tenni.

A lovasok leírása kétszeresen is találó a török hadseregre vonatkozóan. „láttam a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, akiknek tűzből és jácintból és kénkőből való mellvértjeik voltak; és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz, füst és kénkő jött ki.” (17. vers). Ezekben a színekben a török hadsereg egyenruháinak jellegzetes színeit ismerhetjük fel. Tűzpiros, kék, sárga. Ez a színösszetétel jellemzi azonban a lőfegyvert használó hadsereget is. Tűzpiros a fegyverek torkolattüze. Kék és sárga a lőpor okozta kénes füst által takart torkolattűz. A távoli szemlélő számára úgy tűnhetett fel, mintha ez a különös jelenség a vágtató ló előrenyújtott fejéből, vagyis a szájából jött volna ki. Különösen arra az emberre gyakorolhatott ilyen hatást, mint János apostol is, aki még nem ismerte a robbanó tűzfegyvereket.

„E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől, és a kéntől.” (18. vers). Ez a kijelentés a harcászat új módjának bevezetését, és annak szörnyű következményeit jelzi. Ebben az időben vezették be a lőfegyverek használatát. Ez a vers utalás arra is, hogy a keresztény világ felett a lőfegyverek használata vezeti diadalra a török hadsereget. Ennek a diadalmas útnak fényes erőpróbája volt a bevehetetlennek hitt konstantinápolyi vár falának ágyúkkal való lerombolása és bevétele. A „harmadrész” kifejezés nagyon sokszor szerepel a Szentírásban, valószínű azonban, hogy jelképes jelentése van.

A hét pecsét eseményeivel kapcsolatban is többször találkozunk ezzel a kifejezéssel. A 12. fejezetben bemutatott veres sárkány is az ég csillagainak harmadrészét veti a földre. Valószínű, hogy ezzel a meghatározással a prófécia azt szeretné kifejezni, hogy nem a túlnyomó többséget, de mégis egy lényeges részt érint az ítélet.

„Mert az ő hatalmuk a szájában van és a farkukban.” (19. vers). A „szájukban lévő hatalom” utalás a lőfegyverek által elért és biztosított hatalomra. A „farkukban lévő hatalom” pedig a török hadsereg lófarkas zászlóira utal, amely az iszlám hadsereg fanatizálását volt hivatott biztosítani. Külön figyelmet érdemel az is, hogy amíg az ötödik trombita „sáskái” csak kínozhatták az embereket, de nem ölhették meg őket, addig a hatodik trombita „lovasai” már megölhették őket. Rejtett utalást találunk ebben a kijelentésben arra vonatkozóan, hogy az iszlám minden erőfeszítése ellenére sem tudott halálos csapást mérni a keresztény Bizáncra az ötödik trombita ideje alatt. Isten megkötözve tartotta az iszlám erőket, vagyis behatárolta a lehetőségeit. A hatodik trombita idején azonban az iszlám lehetőségei megváltoztak, mert Isten eloldozta a féken tartó köteleket. A keresztény Bizánc gonoszságának mértéke betelt Isten előtt, és ezzel együtt ennek a hatalomnak az Isten által megengedett ideje is lejárt. Mert Isten az, aki „dönt királyokat és tesz királyokat” (Dán. 2,21.).

IV. A két „jaj” célja és eredménye

A prófécia azt mondja: „A többi emberek pedig, akik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg a kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany, ezüst, érc, kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, nem hallhatnak, sem nem járhatnak; És nem tértek meg a gyilkosságaikból, sem az ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.” (20-21. vers).

A két trombita ítélete, és az ebből fakadó szenvedés, jajkiáltásként kellett volna, hogy végig zúgjon az egész keresztény világon. Isten értékelése szerint azonban ez teljesen közömbösen érintette őket lelki vonatkozásban, az Istennel való kapcsolatukban. Isten ítéletei ellenére tovább folyt a keresztény világban a bűn szeretete és ápolása. Azok a cselekedetek, amelyekből az embereknek meg kellett volna térni, amelyek miatt Isten ítéletei sújtották őket, különösen a katolikus egyház pogány eredetű tanításaira és babonáira utalnak. Bálványok imádása a kereszténység leple alatt. Az ördöngősség számtalan megnyilvánulása a pogány babonák átvétele és gyakorlása által.

Ennek a próféciának a tanulmányozása nagyon sok kérdést villant fel előttünk. Vajon mi miként vesszük figyelembe a körülöttünk történő eseményeket? Vajon megtérésre szólító üzenetként fogadjuk-e ezeket Istentől, vagy pedig csak izgalmas hírekként kezeljük őket? Vajon Jézus miként ítélné meg a mi reagálásunkat? Mi a bizonyítéka annak, hogy te komolyan veszed az Isten figyelmeztető üzeneteit és ítéleteit?