Mit mondott Jézus az Igében

A második adventröl

Isten Igéje nagyon sokszínűen és szinte minden részletre kitérően ad kinyilatkoztatást arról az országról, amit Jézus készít a megváltottak részére. A Jelenések könyvének 21. fejezetében kapunk leírást az új otthonunk látványosságairól. Amilyen ékességekkel Isten az új Föld fővárosát, az új Jeruzsálemet fogja felépíteni, az emberek ma ezeket használják önmaguk díszítésére: arany, ezüst, gyöngyök és drágakövek. János apostol azt írja, hogy a város „kőfalának rakása jáspisból volt… És a város kőfalának alapjai ékesítve voltak mindenféle drágakövekkel… A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt; és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.” (Jel 21,18-19. 21). Isten minden természeti szépséget fel fog használni arra, hogy széppé tegye a környezetünket, az új otthonunkat.

Mi most olyan világban élünk, hogy szinte már csak az tudja érvényesíteni az igazát, akinek elég pénze van hozzá, és megfelelő befojással rendelkező barátja van, aki szót tud emelni az érdekében. Az eljövendő Isten országáról viszont úgy beszél a Biblia, mint amiben teljes „igazság lakozik” (2Pt 3,13).

Csodálatos képet kapunk a teremtett világ és az ember kapcsolatáról: „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa. 11,6-9). „A farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” (Ésa. 65,25).

A mindennapi élet körülményei éppen olyanok lesznek ahogyan azt Isten kezdetben még Édenben elgondolta. Isten azt mondta az első emberpárnak, hogy „műveljék” azt a kertet, amit otthonul adott nekik. Az eljövendő országban újra vissza fogunk találni a természethez, hiszen az Ige azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy „házakat építenek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét” (Ésa. 65,21).

Isten azonban az életünk alapvető körülményeit is megváltoztatja. „Isten eltöröl minden könnyet a szemeinkről, és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4). Isten úgy fogja letörölni a megváltottak könnyeit, hogy megszünteti azokat a körülményeket, amik korábban kiváltották belőlük a sírást.

A legcsodálatosabb az lesz az eljövendő országban, hogy Isten a szeretetének mindig újabb és újabb ajándékával halmoz el bennünket, hogy ezeknek hatása alatt a korábban átélteket teljesen elfelejtsük, ezért „…a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Ilyen életet ajánl fel Jézus minden embernek az evangélium üzenete által. A választást és a döntést azonban ránk bízta. Ma még mindenki szabadon választhat és dönthet a saját sorsáról, mert Jézus elfogadja és jóváhagyja mindenkinek a személyes döntését. Döntésünkkel azonban annak következményeit is vállalnunk kell.

Korábban Isten a választott népének mondta azt: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5Móz 30,19). Segítsen a jó Isten, hogy mindannyian az életet válasszuk, hogy Jézussal együtt élve az Isten fiúság csodálatos ígéreteit is elnyerhessük!