A második advent alkalmával különleges helyzetet teremt Jézus minden megváltott és Isten fiává lett embernek. Pál apostol írásában olvashatunk erről, aki azt mondja, hogy Jézus „másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre” (Zsid 9,28). Ez azt jelenti, hogy a megváltottakért úgy jön vissza, hogy előtte olyan jogi helyzetet teremtett számukra, mintha sohasem követtek volna el egyetlen bűnt sem. Így teljesedhet be Pálnak az a kijelentése, miszerint Jézus a második advent idején „Önmaga elébe állítja dicsőségben az egyházat úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem legyen szent és feddhetetlen” (Ef 5,27). Ekkor már egyetlen bűn sem fogja terhelni őket, ezért tiszta és szent állapotban találkozhatnak a Megváltójukkal, és léphetnek be vele a Mennybe, az el nem bukott teremtett lények világába.

Az első advent idején még „törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága” (Róm 3,21) Krisztus testtélételével, amikor a bűn zsoldját fizette le, vagyis meghalt helyettünk, hogy bennünket felszabadítson a törvény kárhoztató ítélete alól. A második advent idején viszont már „bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre”. Így valósul meg teljes egészében a „Békesség Tanácsában” (Zak 6,12) megszületett és az Édenben kinyilatkoztatott ígéret, a megváltó szabadítás.

A Szentírás több írója is megemlékezik arról a pillanatról, amikor Isten népének a bűnei végleg eltöröltetnek, és még emlékezés sem lesz róluk. Jeremiás is megerősítette Istennek ezt az ígéretét: „Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer 31,34). Majd pedig még azt olvashatjuk tőle: „Azokban a napokban és abban az időben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izrael bűne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak” (Jer 50,20). Még Ésaiás próféta is jövendölt ennek az ígéretnek a beteljesedéséről: „És ama napon… aki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik minden, aki Jeruzsálemben az élők közé beíratott” (Ésa. 4,1-2).

Általában minden hívő ember lelkében felvetődik előbb vagy utóbb az a kérdés, hogy mikor és hogyan valósul meg Istennek ez az ígérete?

A Biblia beszámolóiból tudhatunk arról, hogy a második advent előtt vizsgálati ítéletet fog tartani Jézus, ahol a bűnök végső rendezésére, vagyis a végleges eltörlésére kerül sor. Péter apostol a pünkösdi prédikációjában is világosan kijelentette, hogy Isten az előtt fogja eltörölni népének bűneit, még mielőtt bekövetkezne, hogy „elküldje a Jézus Krisztust” (ApCsel 3,19-20). Amikor viszont a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele lesz, hogy megfizessen mindenkinek a cselekedetei szerint.

A földi templom főpapja az engesztelés napján, a szenthelyre egész évben áthárított bűnöket távolította el, majd pedig ezeket a bűnöket Azázel bakjának fejére hárította át, így tette azokat eltöröltté. Krisztus is, mint a mennyei templom Főpapja, a dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban fogja Sátánra, a bűn kezdeményezőjére és felbujtójára visszahárítani Isten népének minden beismert és megbánt bűnét. Így teljesedhet be az örökkévaló evangéliumnak az az üzenete, hogy „másodszor már bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre” (Zsid 9,28). Így jut célba a nagy megváltási terv a bűn végső megsemmisítésével, és a bűnbánó megtérők megszabadításával.

A Bibliának ez a legcsodálatosabb ígérete, hiszen ezzel a végső és dicsőséges szabadulás evangéliumát mondja el részünkre. Azt jelenti nekünk ez a kijelentés, hogy amikor Jézus visszajön, akkor már úgy állhatunk meg előtte, mintha soha egyetlen bűnt sem követtünk volna el. A vizsgálati ítéletben gyakorolt bűntörlő kegyelme teszi lehetővé ezt a csodálatos szabadulást. Ezzel a kegyelmével szabadít fel bennünket teljesen minden olyan köteléktől, amivel még a bűnhöz és a bűn világához vagyunk kötve, amit a törvény megítélhetne bennünk és az életünkben.