Jézus azt is megígérte, hogy amikor biztosítottá válik a megváltottak részére a mennyei hely, vagyis a visszafogadás, az el nem bukott lények részéről, akkor újra visszajön a Földre, hogy végleg magához vegye őket. Mert az övéi ekkor még a föld porában pihennek, de Jézus előszólítja őket, vagyis fel fogja támasztani a megváltottakat. „Mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására” (Jn 5,28-29). Mert akkor „maga az Úr, riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először, akik meghaltak a Krisztusban” (1Thessz 4,16).

Jézusnak ez a dicsőséges visszajövetele, vagyis a második advent, éppen olyan valóságos és mindenki által látható esemény lesz, mint amilyen az első advent volt. Amikor Jézus mennybemenetele után a tanítványoknak megjelent két angyal, ők is azt ígérték: „Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe” (ApCsel. 1,11/b). Amit az angyalok mondtak, azt Jézus maga is megígérte azoknak, akik kereszthalálának közvetlen előkészítői és végrehajtói voltak. „Meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben” (Mt 26,64). János apostol pedig azt jelentette ki: „És minden szem meglátja Őt, még akik átalszegezték is” (Jel 1,7).

A visszajövetel nemcsak a kiváltságosak kis csoportjának lesz látható, hanem az egész Földön látni fogja majd minden ember. Senkinek sem kell sehová elmennie azért, hogy megláthassa Jézus visszajövetelének eseményét. „Azért, ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24,26-27). Bár akkor sokan szeretnének lemondani erről a rendkívüli élményről, de már nem lesz lehetőségük a választásra. Mindenkinek meg kell látni Őt dicsőségének királyi székében. „És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától” (Jel 6,15-17).

Más alkalommal arról is beszélt Jézus a tanítványainak, hogy visszajövetele alkalmával kétfelé fogja választani az embereket. „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől” (Mt 25,31-32). Ekkor azonban már nem az emberek között elfogadott normák szerint történik majd a szétválasztás, hanem mennyei mérték szerint. Egészen addig összemosódhatnak a különbségek ember és ember között, akkor azonban Jézus élesen meg fogja húzni az elválasztó vonalat.

Az a nap csupán egyetlen mérték alapján fog különbséget tenni ember és ember között. „Meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja Őt” (Mal 3,17-18). Ekkor már nem az lesz a fontos, hogy mi elfogadjuk-e Jézust, akarunk-e vele élni, hanem csak az, hogy Ő elfogad-e bennünket, Ő akar-e velünk élni. Mert „nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mt 7,21-23). Jézus ezzel a kijelentésével nem megfélemlíteni akar bennünket, hanem sokkal inkább megtérésre szeretne ösztönözni általa. Azt szeretné, hogy akkor ott, a dicsőséges visszajövetelekor a jó oldalon álljunk, és elvihessen magával mint megváltott embereket.