Már a Szentírás első beszámolójából megismerhetjük, hogy Isten milyen szerető gondoskodással tervezte meg, és hozta létre a Föld élővilágát, és annak középpontjában az Isten „képére és hasonlatosságára” (1Móz 1,26) teremtett embert. Amikor minden elkészült, akkor „látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó” (1Móz 1,31). Vagyis minden az ember boldogságát szolgálta, hogy gyönyörűséget és örömöt találjon abban a környezetben, ahol élnie kell, ami az otthonát fogja jelenteni.

Isten elmondta az első emberpárnak, hogy szabad akaratot biztosított részükre. A Teremtőjükhöz való ragaszkodásuk, és a szeretet alapelvének gyakorlása nem volt kötelező számukra, hanem választható. Ennek igazolására elhelyezett Édenben egy fát, amely a választás szabadságának a lehetőségét biztosította. Ezt a fát „a jó és gonosz tudásának” (1Móz 2,17) fájaként nevezte el. Ehhez a fához való viszonyulásuk fogja eldönteni, hogy a jót vagy a gonoszt akarják-e választani. Majd pedig figyelmeztette őket, hogy őrizzék az otthonuk biztonságát, mert jönni fog a kísértő, aki el akarja venni tőlük, amit Isten adott nekik. Ha engednek a kísértőnek, és a gonoszt választják, amit Isten megtiltott, akkor annak halál lesz a következménye. „És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2,16-17).

Szomorú tény, hogy az első emberpár elbukott ebben a próbában, nem tudtak feltétel nélkül bízni Isten szavában. Elhitték a kísértőnek mindazt, amit Istenről mondott, és azt is, amit a tiltott fával kapcsolatosan állított. Az Isten felé megnyilatkozó bizalmatlanságuk eredményeként inkább hittek a kísértőnek, és a bűnt választották, ami viszont azonnal elszakította őket az Isten szeretet közösségétől.

A bűn választása nagyon gyorsan rontotta meg az Isten által tökéletesnek teremtett idilli környezetet. Ezután teljesen megváltozott a Földön úgy az ember, mint a környezete, és az egész teremtettségnek az egymáshoz való viszonya. Ez a változás részben a bűn természetes következményeként alakult ki, részben pedig az isteni közbeavatkozás hatására.

Isten azonban a végkifejlet vonatkozásában megoldást biztosított az embernek, amit igyekezett minél hamarabb el is mondani. Az Édenben elmondott ősevangélium tömören tárta fel Isten megváltói tervét, amely szerint egy Szabadító fog jönni, aki az emberi család nevében felveszi a küzdelmet a bűn szerzőjével, és legyőzi őt, hogy így visszaadja az embernek az elveszített szabadságát, és az örök életet.