Péter apostol írásában olyan gondolatot találunk, miszerint Isten megváltó kegyelme már a bűn rontásának az alapjait is szeretné helyre állítani bennünk. A Bárány vérének gyógyító ereje és hatása mindenek előtt, „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” (1Pét 1,18) szeretne kiemelni. A kegyelemnek ez a gyógyítása az eredendően öröklődő állapotunkra vonatkozó kijelentés, arra az állapotunkra, amit már születésünkkel hozunk magunkkal.

Az üdvözítő kegyelemnek ez a hatása minden ember számára érvényes. Ezért mondja Istenről Pál azt, hogy „Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket” (2Kor 5,19). „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). Noha Isten bűnnek tekinti az öröklött állapotunkat is, de senkit sem juttat kárhozatra csupán azért, mert Ádám családjába született bele. Krisztusban minden embernek feltételes kegyelmet biztosít, kivétel nélkül, egy lehetőséget ad ahhoz, hogy a bűnös akarjon elszakadni a bűntől, akarjon visszatérni Istenhez.

Péter apostol evangéliuma azt mondja, hogy Jézus vére „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” vált meg bennünket. Ebből következően, Krisztus ítélőszéke előtt mindenkinek csak azért kell számot adni, „amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5,10).

Akik viszont megismerik, és el is fogadják Istennek ezt az üdvözítő kegyelmét, azok a megigazulás élményét, és Isten helyreállító kegyelmét élhetik át. A megigazulás, vagy igazzá válás élménye egy sajátos lelki békességet és nyugalmat ad. A megigazító kegyelem által, Isten jogilag rendezi el a helyzetünket úgy, mintha sohasem vétkeztünk volna. Ekkor Krisztus a saját bűn nélküli életét tulajdonítja nekünk. Úgy öltözhetünk bele az Ő bűn nélküli életébe, mintha azt az életet mi éltük volna le. „És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” (Jel 19,8). Ez a tiszta ruha Jézus tiszta, bűntelen életét jelképezi, amit kész nekünk adni, amikor velünk helyet cserél. Ez a csere azt jelenti részére, hogy elviseli a kárhozat halálát azokért a bűnökért, amiket te és én követtünk el. Nekünk viszont azt jelenti ez a csere, hogy miután nekünk lett tulajdonítva Jézus bűntelen élete, attól kezdve úgy állhatunk meg Isten előtt, mintha mi éltük volna azt a tiszta és szent életet.

A Bárány vérének ereje azonban egy másik dimenzióban is képes hatást gyakorolni a bűnös emberi családra. János apostol egy másik ruháról is beszél a Jelenések könyvében: „megmosták ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jel 7,14). Ez a ruha nem Krisztus igazságának ruhája, mivel azt nem kell megmosni és kifehéríteni. Ez a ruha a mi bűnnel fertőzött életünk, a megromlott természetünk, azok a cselekedeteink, amiket esetenként szeretnénk érdemként felmutatni. Isten előtt azonban minden indítékunkhoz és tettünkhöz bűn tapad valahol, ezért azt meg kell tisztítani, meg kell mosni.

Krisztus vére tehát nemcsak megvált bennünket a bűn következményeitől, hanem meg is akarja tisztítani a belső emberünket, a bűn fertőzöttségétől. Ezért az isteni tisztító kegyelemért imádkozott Dávid is, amikor azt érezte, hogy a teljes lelki békéhez és boldogsághoz nem elég a megigazulás, hanem a megszentelődésre is szüksége van. „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem… Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51,4; 9).