Mit vizsgál és ítél meg Jézus

Akiknek megítélésére az életnek könyve alapján kerül sor, azokkal kapcsolatban van egy nagyon fontos részlet az ítélet eseményei között, amire feltétlenül fel kell figyelnünk, mint olyan örömhírre, ami a reménységünk egyik alapkövét képezi. Az ő esetükben Isten nem az általuk elkövetett cselekedeteket fogja megvizsgálni, hiszen ők helyet cseréltek Jézussal. Ha pedig e helycsere miatt Jézusnak meg kellett halni mint bűnösnek, akkor a helycsere másik oldalán lévők pedig úgy élhetnek, mint „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott" (Zsid 7,26). Zakariás könyvében a Józsuáról adott leírásból is az derül ki, hogy nem Isten foglalkozott Józsua szennyes múltjával és bűnös életével, hanem Sátán, a vádoló.

Isten azzal kezdte a dolgokat, hogy levette Józsuáról mindazt, ami Sátán számára hivatkozási alapot képezhetett a vádoláshoz. A következő lépésben viszont olyan helyzetet teremtett Józsua számára, amivel Sátán már nem tudott mit kezdeni, és ettől teljesen tehetetlenné vált. Ez a bibliai beszámoló tökéletes szemléltető példája annak, hogy bűnös miként igazulhat meg Jézus Krisztusban, hogyan változhat meg a helyzete az ítéletben, hogy már „nincsen semmi kárhoztatása" (Rm 8,1).

Az ítélkezés alapját az élet könyve képezi, ahol azok neve van bejegyezve, akik életük folyamán Jézus Krisztust elfogadták személyes Megváltójukként. Mert az élet könyve „a Bárányé, aki megöletett a világ megalapítása óta” (Jel 13,8), vagyis ez a könyv Jézus Krisztus személyes tulajdonát képezi. Ebbe a könyvbe csak akkor kerül bejegyzésre bárkinek is a neve, amikor a személyes döntése alapján élő közösségbe került Jézus Krisztussal, az örök élet adományozójával, mert elfogadta Őt személyes Megváltójaként.

Mindebből az következik, hogy az ítélkezés szinte csak azt fogja megvizsgálni, hogy a bejegyzésre került emberek megmaradtak-e Krisztusban, megmaradtak-e ebben a kiváltságos állapotban vagy nem. Ha igen, akkor Jézus parancsára minden bűnt és álnokságot eltörölnek a nevük mellől, amik a korábbi életüket terhelték, hogy az ítéletben kizárólag Jézus igazságába öltözötten „ünnepi ruhában” (Zak 3,4) állhassanak meg.

A Jézus igazságába való felöltözés azt jelenti, hogy a bűnös neve alatt ténylegesen nem a bűnös által elkövetett cselekedeteket fogják megvizsgálni, hiszen azok el lettek törölve. Ugyanakkor a bűnös tettei már elnyerték méltó büntetésüket a Golgotán. Ezért most a Jézus cselekedetei kerülnek megítélésre a megigazult ember neve alatt, mert Jézus neki ajándékozta a saját igaz és bűntelen életét.

Ezért hit által „minden lélek így szólhat: ‘Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a  törvény előírásainak. Ezért egyedüli reményem abban van, hogy Reá tekintek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs.” (Ellen G. White: Szemelvények 1. kötet 363,1. - Advent Kiadó 1999)

Azért fontos tisztán megértenünk a Jézusban való megváltottságunk evangéliumát, mert csak ennek fényében lehet sok bibliai kijelentést is az igazi összefüggésében megérteni. Jézus ugyanis azt mondja: „Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.” (Jn 5,24). Az ilyen módon hívő ember, Jézus előzetes döntése alapján már az örök élet várományosa. „Aki… pedig nem hisz, immár elkárhozott” (Jn 3,18),  azaz megmaradt a kárhozatra ítéltek között, mivel nem ment át a halálból az életbe. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged (engedelmeskedik) a Fiúnk, az nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36).

Ezek az igei kijelentések nem jövő időre vonatkoznak, hanem a jelenre, ami azt jelenti, hogy már most „örök életünk van” (Jn 3,36), ezért mi soha nem halunk meg, hanem csak elalszunk, amiből Jézus fog felébreszteni bennünket. „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Jn 11,25-26). „Eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására;” (Jn 5,28-29).