1. Milyen megbízatást adott Jézus a tanítványainak,
mielőtt visszament a Mennybe?
Azt a különleges megbízatást adta nekik, hogy “Elmenvén azért, tegyetek
tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén
őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”.
Mt.
28,19.
Erre a megbízatásra azért volt szükség, mivel a zsidó népnek adott missziós
megbízatást Isten visszavonta.
Jézus egy példázat keretében mondja ki ezzel kapcsolatban Isten döntését:
“elvétetik tőletek az Istennek országa,
és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét”.
Mt.
21,43.
Küldetését vesztve a zsidóság már csupán egy nép lett a többi között, de
többé nem Isten Egyháza.
2. Milyen kiterjedése és milyen fokozatai voltak ennek a megbízatásnak?
A tanítványoknak adott eligazításaiban Jézus többször is utalt arra, hogy
csak bizonyos fokozatossággal terjedhet ki az evangélium hirdetése az egész
világra.
“Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek
be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.”
Mt.
10,5-6.
Ennek addig kellett így maradni, amíg a Dániel
próféta által jelzett kegyelmi idő még tartott zsidók számára.
Közvetlenül a Mennybe való visszatérése előtt
is ezt hangsúlyozta tanítványainak, de ekkor már azzal kiegészítve, hogy
az evangélium hirdetésének kiteljesedése négy lépcsőben fog az egész világon
bekövetkezni.
“...és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában
és Samariában, és a földnek mind végső határáig.”
Csel. 1,8.
3. Alkalmasnak érezték magukat Jézus tanítványai erre a különleges küldetésre?
Jézus eltávozása után ez a megbízatás rendkívüli teherként nehezedett a
tanítványokra.
Tudnak-e megfelelő képviselői lenni
Mesterüknek és Uruknak?
Képesek lesznek-e az egész világra elvinni az evangéliumot?
Milyen eredménnyel fogják tudni végezni, hiszen a Mester munkájának se
sok eredménye látszik.
Jézus előre látta a tanítványai szükségletét,
ezért ígéretet adott nekik arra, hogy egy különleges ajándékkal segíteni
fogja őket ebben a munkában.
“Imé én elküldöm tireátok az én Atyámnak
ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei
erővel.” Lk. 24,29.
Jézus tehát a Szentlélek segítségének az ígéretével
gondoskodott a tanítványok szolgálatához szükséges ajándékokról és képességekről.
4. Milyen módon készültek a tanítványok arra, hogy alkalmasságuk ellenére
is teljesíteni tudják Jézus parancsát?
Nagyon sokat mondó a Bibliának az a rövid tájékoztatása, hogy Jézus tanítványai
“mindnyájan egy akarattal együtt valának”. Csel. 2,1.
Ez azt jelenti, hogy a Jézussal töltött idejükre
jellemző viszálykodás és pozíció harc helyét már felváltotta az alázat,
a kölcsönös szeretet és egység.
Ez az egységre jutás készítette fel és tette
alkalmassá őket arra, hogy a Szentlélek kiáradhasson rájuk.
Ahogyan Jézus a Szentlélek különleges felkenetésében részesül Messiási
szolgálata kezdetén, úgy most a tanítványait részesítette Jézus hasonló
felkenetésben.
Ennek a mennyei felkenetésnek az eredménye csodálatos és bámulatos volt,
hiszen még azon a napon háromezer embert keresztelhettek meg. Csel.
2,41.
1. Milyen körülmények között és milyen módon teljesedett be Jézus ígérete?
Jézus mennybe menetele után pünkösdkor a tanítványok “mindnyájan egy
akarattal együtt valának”, amikor “nagy
hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, ami betöltötte
az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek,
és leereszkedett mindegyikükre. Akkor mindnyájan megteltek Szentlélekkel.”
Csel.
2,1-4.
Jelképe volt ez annak az adománynak, amely
képessé tette őket, hogy olyan nyelven is folyékonyan beszéljenek, amiket
azelőtt nem is ismertek.
A tűz pedig azt az izzó buzgóságot szemléltette,
ahogyan az apostolok kimennek az evangélium hirdetésére az egész világon,
másrészt pedig azt az erőt fejezte ki, amely a munkájukat kísérni
fogja.
Ez az esemény a Szentlélek állandó jelenlétét
és segítségét jelentette és ígérte az újonnan szerveződött Egyház és az
újonnan induló misszió számára.
2. Milyen alapvető szempontokat kell tudni
a lelkiajándékok rendeltetéséről és céljáról?
Isten Lelke nem uniformizálja Jézus tanítványait,
hanem különböző lelki ajándékokat osztogat szét közöttük.
Eféz.
4,11.
A gyülekezet érdekében, a sokrétű feladatok
miatt osztogat különböző ajándékot.
Minden lelki ajándék csak szolgálatra adatik azoknak, akik készek azt a
gyülekezet építésére felhasználni. Eféz. 4,12.
Minden esetben a Szentlélek dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad. I.
Kor. 12,11.
Nem lehet kikönyörögni a nekünk tetsző ajándékot,
már csak azért sem, mivel az ajándék nem értünk van, hanem a gyülekezetért.
Csak a Szentlélek tudja, hogy a gyülekezetnek milyen ajándékra van szüksége.
Csak a Szentlélek tudja, hogy ki milyen ajándékot tud és akar hasznosítani
a gyülekezetben.
A Szentlélek ajándékai az idők végéig ott
kell legyenek az Egyházban, egészen addig, míg Istentől rendelt feladatukat
el nem végzik. Eféz. 4,13-14.
Pál apostol szerint ezt a feladatukat egészen
Jézus dicsőséges visszajöveteléig fogják végezni az Egyházban.
I.
Kor. 1,7.
3. Milyen hasonlattal szemlélteti Pál apostol a lelkiajándékok rendeltetését
és célját?
Pál apostol egy nagyon szemléletes hasonlattal mutatja be a Lélek ajándékainak
a lényegét és a rendeltetését, az emberi testhez hasonlítja az Egyházat.
I. Kor. 12,13. 18.
Ebben a testben Krisztust jelképezi a fej,
mi pedig a test különböző tagjai vagyunk aszerint, hogy mit teszünk a test,
vagyis a gyülekezet fejlődése érdekében. Eféz. 5,23. I. Kor.
12,27.
A tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek
akadályt az egész test egységes működésében.
Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az
egység gondolatára, akkor biztosan szembekerül a különbözőség problémájával.
Ha viszont a különbözőség kérdését teszi meg
jelszavának, akkor ezzel az egység gondolatát fogja veszélyeztetni.
Ahogyan az emberi test hihetetlenül különböző
tagokból áll, mégis egy csodálatos egységet alkotva működik, hasonlóképpen
kellene Krisztus testében, az Egyházban is történni. I. Kor.
12,25-27.
4. A Szentlélek ad-e Isten Egyházától független embereknek is lelki
ajándékot?
Ha figyelembe vesszük, hogy a lelki ajándékokat nem az egyes emberek kapják,
hanem Krisztus teste, vagyis az Egyház, akkor határozott nemmel kell válaszolni.
I. Kor. 12,18. 28/a.
Mivel a lelki ajándékoknak rendeltetésük szerint Krisztus testét kell építeniük,
ezért semmiképpen sem kaphat olyan ember lelki ajándékot, akinek nincs
kapcsolata ezzel a testtel, vagyis az Egyházzal. Eféz. 4,11-12.
1. Közvetlenül a teremtés utáni időben
hogyan és milyen módon érintkezett Isten az emberrel?
Kezdetben közvetlenül és személyesen találkozott és beszélt Isten az emberrel.
Ez a közvetlen kapcsolat azonban megszűnt
a bűn miatt. Ésa. 59,2. II. Móz. 33,20.
A bűn növekedésével pedig mindig jobban elmélyült
ez a távolság.
A bűn okozta szakadék miatt Isten csak közvetett
módon érintkezhetett az emberrel.
A természet világa által. Róm. 1,20. Zsolt. 19,2.
Az angyalok szolgálata által. Zsid. 1,14.
A főpapok szolgálatának közvetítése által.
II. Móz. 28,30. IV. Móz. 27,21. I. Sám. 28,6.
Különös esetekben pedig álom által. Jób. 33,14-17. IV. Móz. 12,6.
Isten azonban szükségesnek látta, hogy legyen
egy közvetlen és konkrét kapcsolat biztosítva, amely minden ember számára
elérhető.
Ezt a közvetlenebb kapcsolatot a próféták szolgálata által valósította
meg Isten.
2. Mi a feladata az Isten által kiválasztott prófétának?
A próféta nem más, mint az isteni akarat és
szándék közvetítője, elmondója, Isten kiválasztott eszköze az emberek tanítására.
II. Tim. 3,16-17.
Mivel az ember mindent elmondhat Istennek az imáiban, ezért a próféták
azért adattak, hogy az Isten válaszából közöljék azt, amit Isten jónak
látott kinyilatkoztatni.
Megismerhetjük általuk a megváltás tervének
egy-egy eseményét, vagyis bepillantást kapunk a jövő eseményeibe.
Ámós.
3,7. Ésa. 42,9.
Elmondják nekünk, hogy mit vár el Isten az
embertől a jelenben. Mik. 6,6-8.
Isten nem hagy bizonytalanságban bennünket
az akaratát illetően.
A próféták feladata az is, hogy leleplezzék
a bűnt, rámutassanak arra, ha elfordultunk Istentől. II. Sám.
12,1. 7.
De az eltévelyedett állapotunkból való kiutat is elmondja Isten a prófétái
által. Jel. 3,18.
A próféták feladatához tartozott az is, hogy a már korábban adott isteni
kinyilatkoztatásokat újra elmondják és felelevenítsék annak üzenetét. Jer.
23,28.
3. Milyen embereket választott ki Isten a prófétai szolgálatra, és milyen
módon kellett tovább adniuk az Istentől kapott
üzenetet?
Ennek a feladatnak az elvégzésére minden esetben csak szent életű embereket
választott ki Isten. II. Pét. 1,21.
Különböző módon kellett tovább adniuk az Istentől
kapott üzenetet.
Többnyire csak élőszóban kellett elmondani
kortársaik számára, amit Isten rájuk bízott.
Ezek az üzenetek általában nem kerültek bele az általunk ismert szent iratokba.
Voltak viszont olyan esetek is, amikor le
kellett írni a kapott üzenetet, mert Isten a későbbi korok számára
is fontosnak tartotta a kinyilatkoztatott üzenetet, vagy az eseménnyel
kapcsolatos tanulságot.
Az ilyen módon adott isteni üzenetek lettek
a Biblia kánonjában össze gyűjtve Isten Szentlelkének a késztetésére. Ésa.
34,16.
Nagyon ritka esetben előfordult az is, hogy
semmilyen módon nem közölhették azt, amit Isten mondott vagy mutatott nekik.
Jel. 10,4.
Ezekben az esetekben csak a próféta számára
akart Isten valamit elmondani és érthetővé tenni.
4. Biztos lehetett-e a kiválasztott személy
abban, hogy őt az Isten hívta el erre a szolgálatra?
Amikor Isten kiválasztja eszközeit a prófétai szolgálatra, akkor Isten
személyre szabottan előkészíti, elhívja és szolgálatuk alatt félreérthetetlenül
vezeti őket.
Az elhívás olyan meggyőző erővel történik,
és a próféta számára teljesen elegendő bizonyítékkal, hogy teljesen biztos
lehet abban, hogy az Isten választotta ki és hívta el. Ámós 7,14-15.
Ésa. 6,6-9/a.
5. Voltak-e olyan próféták, akiknek a munkássága
és az Istentől közvetített üzenetük nem került feljegyzésre a Bibliába?
Az Adventista Egyház hiszi és vallja, hogy
a prófétaság ajándéka a szent kánontól függetlenül a Biblia megírása előtt
és alatt is működött, és azóta is működik.
Bár a kánonikus szent íratok képezik azt a normát,
amelyhez minden más prófétikus üzenetet és tanítást mérni kell, de ez nem
zárja ki a kánontól független Istentől ihletett írások létezését. I. Krón.
29,29.
A lelki ajándékokról általánosan hisszük,
hogy Isten nem vonta vissza őket, hanem ma is osztogatja Isten Lelke az
Egyházban, annak fejlődése és növekedése érdekében.
Így a prófétaság ajándéka is jelen lehet az
Egyházban, amikor azt a Szentlélek szükségesnek látja az Egyház lelki fejlődése
érdekében.
A kánon lezárásától függetlenül is szüksége volt az emberi családnak arra,
hogy Isten közvetlenebb kapcsolatot tartson vele.
Ennek jeleivel találkozunk az újszövetségi Egyház kibontakozásánál is.
Anna próféta asszony. Lk. 2,36.
Antiókhiában lévő próféták.
Csel.
13,1.
Filep evangélista négy lánya. Csel. 21.8-10.
Valószínű, hogy az Egyház történelmének a
különböző korszakaiban is a kezdethez hasonlóan szintén voltak Istennek
ilyen kiválasztott eszközei.
6. Tudunk-e olyan kánonon kívüli prófétáról, akinek munkássága és üzenete
közvetlenül a mi korunk Egyházához és emberéhez lett adva?
Ilyen prófétai szolgálatra hívta el Isten
a múlt század közepén, a nagy advent mozgalom indulásakor Ellen Harmont,
a későbbi Ellen G. White-ot.
Ezt a szolgálatát Ellen G. White mintegy hetven éven keresztül végezte
az Egyházban, 17 éves korától egészen az 1915-ben bekövetkezett haláláig.
Munkássága alatt több mint 2000 látomása volt.
Életében 24 kötet könyve jelent meg, ma már
több mint 80-ra tehető a számuk.
Mintegy 4600 cikket irt az Egyház különböző
folyóírataiban.
200-nál több kisebb traktátot és füzetecskét írt.
Prédikációi, feljegyzései, levelei és a különböző
dokumentumok mintegy 60.000 kézirat oldalt foglalnak magukba, ami fennmaradt
utána.
Ellen G. White sohasem használta a prófétanő
megnevezést, de nem is tiltakozott ellene, ha mások így nevezték, amit
a következő szavakkal indokolt.
“Kora ifjúságomban többször megkérdezték
tőlem: próféta vagy? Mindig így válaszoltam: én az Úr követe vagyok. Tudom,
hogy sokan neveznek prófétának, de én nem tartok igényt erre a címre.....
Miért nem állítottam azt, hogy próféta vagyok? - Mert napjainkban sokan,
akik vakmerően prófétának mondják magukat, szégyent hoznak Krisztus ügyére;
és mert az én munkám sokkal többet foglal magába, mint amit a ‘próféta’szó kifejez... Soha nem állítottam, hogy próféta vagyok. Ha mások így
neveznek nem vitatkozom velük, De az én szolgálatomnak oly sok ága van,
hogy nem nevezhetem magamat másnak, mint küldöttnek, akit az Úr hívott
el, hogy népéhez szóló üzenetét hordozzam, és mindazon munkát végezzem,
amit Ő kijelölt számomra.” (Válogatott Üzenetek I. 30. 32. old.)
7. Milyen helyet foglalnak el Ellen White írásai a Bibliához való viszonyításban?
Miközben Ellen G. White írásait Istentől ihletett
üzenetként fogadjuk, azonban nem tekintjük a Biblia kiegészítésének.
Céljuk inkább az, hogy a már korábban adott
isteni kinyilatkoztatásokat Istentől jövő világosságban tegyék könnyebben
érthetővé.
Két hasonlattal lehet szemléltetni Ellen G. White írásainak a jelentőségét
és a Bibliához való viszonyulását.
E.G. White írásai olyanok, mintha Isten nyitott könyvére a Bibliára egy
mikroszkópot irányítanánk.
Nem szándékozik az isteni Igét megváltoztatni, de annak még új és rejtett
szépségeit felszínre hozni igen, mindazt, ami a természetes emberi szem
számára rejtve maradt volna, nem vette volna észre.
E.G. White írásait egy csillagászati teleszkóphoz
lehetne hasonlítani, mert az Istennek az Igéjében kijelentett üdvtervét
egészen közelre hozza a szemlélő számára.
A teleszkóp sem helyez új csillagokat az égboltra,
de a meglévőket jobban láthatóvá teszi az emberi szem számára.
8. Miért rendelte el Isten Ellen White
munkásságát az emberiség történelmének befejező szakaszában?
Ahogyan az emberiség történelmének a végéhez
közeledünk, Sátán mind erősebb támadást intéz Isten népe ellen.
Mindezt oly módon teszi, hogy egyre kevésbé
lehet felismerni mögötte az őscsalót, mert célja az, hogy amennyiben lehetséges,
akkor “elhitesse a választottakat is”.
Mt. 24,24.
Ezt a szándékát főleg az eltorzított bibliamagyarázatok
által valósítja meg, amik az egyre inkább szaporodó vallási irányzatok
által még megtévesztőbbé válnak.
Az Istentől adott prófétai szolgálat ezekkel
szemben jelent és ad védelmet, mert könnyebben érthetővé válik a
sokféleképpen értelmezett és magyarázott Biblia.
Isten éppen ennek érdekében szólítja fel népét a Bibliában adott kijelentésével:
“Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és
megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek.”
II. Krón. 20,20.
Úgy gondoljuk, hogy súlyos és végzetes hibát követ el az, aki figyelmen
kívül hagyja Istennek ezt a felhívását és figyelmeztetését.
1. Mire szólít fel bennünket Isten arra az
esetre vonatkozóan, ha valaki azzal az igénnyel lép az emberek elé, hogy
ő az Isten prófétája?
Isten nagyon határozottan szólít fel bennünket arra, hogy ne higgyünk minden
prófétának, hanem próbáljuk meg őket a Szentírás
mérlegén. I. Ján. 4,1.
Azt kell megpróbálni, hogy Istentől lettek-e
küldve, vagy nem. Jer. 14,14.
Mert a hamis próféta tévelygéseket hirdet, azon igyekszik, hogy hazugságaival
megtévessze és becsapja még a választottakat is. Jer. 29,8-9. Mt. 24,24.
Mert a hazugság hírnökei mindig lerontani
igyekeznek az Istentől küldött igaz próféták munkáját és hitelét.
Jer.
28. fejezet
2. Hányféle módon kell megvizsgálni azokat, akik Isten prófétáinak mondják
magukat?
Az igaz próféta egyik ismertető jele az, hogy
mindig beteljesedik az, amit megjövendöl. Jer. 28,9. V. Móz.
18,21-22.
Bizonyos korlátok között azonban sátáni ihletésre
is meg lehet jelenteni a jövő egyes történéseit. I. Sám. 28,18-19.
Jézus szerint a gonosztévők
is tudnak
prófétálni, akiknek semmi közük sincs Jézushoz. Mt. 7,22-23.
Az igaz próféta üzenetének mindig összhangban kell lennie a korábban adott
kinyilatkoztatásokkal. Ésa. 8,20. I. Kor. 14,32.
Mivel Istennél “nincs változás, vagy a változásnak árnyéka”,
ezért a Tőle származó kinyilatkoztatások között sem lehet ellentmondás.
Jak.
1,17/.
A közös forrásból, vagyis a Szentlélektől
származó kinyilatkoztatások mindig összhangban vannak egymással.
Döntő jelentőségű az igaz próféta mellett
még az is, hogy mit mond a Messiásról, a világ Megváltójáról.
I.
Ján. 4,1-3.
Az Isten Lelkétől való ihletés csalhatatlan
bizonyítékának tekinthető az a tény, ahogy Jézusról beszél a próféta, és
amit mond Róla.
Jézus személye, Isten-ember volta az isteni kinyilatkoztatás legmélységesebb
titkai közé tartozik, amit csak a Szentlélek által lehet tisztán megérteni
és tanítani. Mt. 16,15-17. I. Kor. 2,11/b. 12,3.
Ugyanakkor az Istentől származó tanítás mindig
jó gyümölcsöt terem az emberek életében. Mt. 7,15-16.
A Lélek gyümölcseinek jelenléte először is
a próféta életében kell látható legyen, hiszen Isten mindig szent életű
embereket választott ki erre a szolgálatra. Gal. 5,22. II. Pét.
1,21/b.
Ezeknek a gyümölcsöknek viszont azok életében
is ott kell lenni, akik a próféta üzenetét Istentől ihletett kinyilatkoztatásnak
tartják, és ezért ahhoz szabják életüket.
3. Mi az a nagyon szigorú alapelv, amit Isten következetesen alkalmaz
prófétáinak kiválasztásánál, és a nekik adott megbízatásnál?
Rendkívül fontos szempont a próféta megvizsgálásakor
az, hogy Isten sohasem dolgozik együtt Sátánnal és az ő eszközeivel. II.
Kor. 6,15.
A próféta tehát vagy teljesen Istentől ihletett
szolga, vagy teljesen Sátán eszköze, itt ugyanis nincs közbenső megoldás.
Ennek szellemében Ellen White a következőket
nyilatkozza a saját szolgálatát illetően:
“Ez a munka vagy az Istené, vagy pedig nem az övé. Isten semmit sem
cselekszik közösen Sátánnal. Az én munkám vagy az Isten pecsétjét, vagy
az ellenség bélyegét hordozza magán. Ebben
a tekintetben nem létezik felemás munka. A bizonyságtételek vagy Isten
Lelkétől származnak, vagy pedig az ördögtől.” (Test. 5. 671,2.)
4. Az Istentől adott próbák mérlegén megáll-e Ellen White prófétasága?
Ellen White írásai viszonylag kevés jövendölést tartalmaznak, ezek viszont
rendkívüli pontossággal teljesedtek.
1850-ben épphogy feltűnt a spiritizmus, mint
egy keresztény ellenes mozgalom, Ő viszont megjövendölte, hogy tiszteletre
fog szert tenni a keresztények között is.
Ellen White idejében a protestánsok és a katolikusok
között még olyan szakadék volt, amely teljesen kizárt minden nemű együtt
munkálkodást, Ő viszont megjövendölte, hogy a protestánsok között végbemenő
változásokkal el fognak térni a reformáció hitvallásától, ami utat
készít az elválasztó szakadék áthidalásához.
Írásainak alapos tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi, hogy azok következetesek,
igazságot tartalmaznak, és teljesen megegyeznek a Szentírással.
Művei világosan ábrázolják Krisztus teljesen
isteni és teljesen emberi természetét, ami teljesen összhangban van a Biblia
tanításával és álláspontjával.
Az Adventista Egyház és azon belül, akik megfogadták
tanácsait és figyeltek üzenetére, azok tanúsíthatják, hogy az Ő prófétai
szolgálata állandóan és folyamatosan megtermi a megtérés igazi gyümölcsét.