1. Hogyan lehetne röviden megfogalmazni a keresztény ember reménységének
a lényegét!
Pál apostol fogalmazza meg a legklasszikusabban a kereszténység reménységét:
“Várván ama boldog reménységet, és a nagy
Istennek és a megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését.”
Tit.2,13.
Ez a reménység tehát nem más, mint a Jézus Krisztussal való személyes találkozás
boldog várása.
Egy olyan találkozás várása ez, amikor már nem kell újra elválni, hanem
egy örökkévalóságon keresztül együtt élhetünk Vele és egymással.
2. Lehetséges az, hogy egy megfelelően
pozitív élet eredményeként közvetlenül a halál után következik be ez az
esemény?
A keresztény világ legnagyobb része így gondolkodik
a Jézussal való találkozás beteljesedéséről.
Eszerint az elgondolás szerint a halál pillanatában
a testet elhagyja egy öntudattal, érzelemmel és cselekvő képességgel rendelkező
lélek, hogy azután már a Mennyben, az Isten színe előtt éljen tovább.
Ha elfogadjuk ezt a kereszténység körében
általánosan elfogadott elképzelést, akkor sok egyéb bibliai kijelentés
válik értelmetlenné és zűrzavarossá Jézus visszajövetelével kapcsolatban.
Ha az igaz életet élők a haláluk után a Mennybe
jutnak, akkor miért van szükség az igazak feltámadására?
I. Thess. 4,13-17.
Hogyan támadhat fel egy olyan ember, aki él?
Hogyan kell érteni a feltámadásról szóló bibliai beszámolót.
Ha a meghalt igazak a Mennyben élnek együtt Jézussal, akkor miért kell
Jézusnak ide a Földre visszajönni értük? Ján. 14,1-3.
3. Mit tudhatunk az apostoli gyülekezet
reménységéről, mit hittek ők a második adventtel kapcsolatban?
Az őskeresztény Egyház reménysége az volt, hogy Jézus személyesen fog visszajönni
értük a Mennyből.
Ezt ígérték az angyalok a tanítványoknak, amikor Jézus eltávozott közülük
az ég felhőiben. Csel. 1,11.
Erről beszélt Jézus is az Őt halálra ítélő
papi fejedelmek előtt. Mt. 26,64.
De erről prófétáltak az apostolok is a szent
iratokban. Jel. 1,7.
4. Tudhatunk-e valamit arról, hogy időben
mikor fog beteljesedni Jézus dicsőséges visszajövetele?
Jézus visszajöveteléről csak eseményszerűen beszél a Biblia, időpontjáról
azonban nem ad kinyilatkoztatást.
Isten mindenkit óv attól, hogy Jézus visszajövetelének idejét számolgassa.
Mk.
13,32.
Mivel pedig nem ismerhetjük az időpontot,
ezért egy nagyon fontos gyakorlati tanácsot ad Jézus. Mk. 13,33-34.
5. Hogyan jellemzi és mutatja be a Biblia azt a korszakot, amikor a
kereszténység reménysége beteljesedik?
Pál apostol arról beszél, hogy egyfajta látszat-kereszténység fogja jellemezni
azt a korszakot, amikor Jézus visszajön. II. Tim. 3,1-5.
Ezek az emberek is kereszténynek vallják magukat, csak éppen az életük
nem arról tesz bizonyságot.
Az apostol bemutatása alapján ezek az emberek
inkább szeretik a világot és annak kívánságait, mint Istent és az Ő országának
elveit.
Jézus hasonló képet festett a visszajövetelét
megelőző időszakról: “Az embernek Fia mikor eljön, avagy talál-e
hitet a Földön”. Lk. 18,8.
Itt azonban nem olyan hitről van szó, hogy
valaki hisz az Isten létezésében és a Biblia többi állításaiban.
Jakab apostol szerint ilyen hite még az ördögöknek is van.
Jak. 2,19.
Jézus olyan hit hiányáról beszél, amely az
Isten akaratával megegyező cselekedetekkel párosul. Jak. 2, 17-18.
6. Általában milyen módon gondolkodik a keresztény világ az Isten országának
kialakulásáról itt a Földön?
Miként az első advent idején, úgy ma is vannak
olyan egyházi tanítók, akik eltorzított módon hirdetik az Isten
országáról szóló evangéliumot.
Eléggé általános az az elképzelés, hogy a jóakaratú emberek összefogásával,
itt a Földön fog megvalósulni a megígért Isten-országa.
Esetenként éppen ez a teológiai gondolkodás
motiválja azokat a papokat, akik a politikai életben aktív részvételhez
és döntő befolyáshoz szeretnének jutni.
Ezek az emberek azonban figyelmen kívül hagynak
alapvető bibliai kinyilatkoztatásokat.
Azt az országot, “amelyben igazság lakozik” nem emberek alakítják
ki és teremtik meg, hanem Isten. II. Pét. 3,13.
A bűn világában élő emberek csak ideig-óráig
tartó, és önző érdekeken nyugvó békét és biztonságot tudnak megvalósítani.
I.
Thess. 5,3.
7. Milyennek mutatta be Jézus az Ő dicsőséges
visszajövetelét váró Egyházának lelki állapotát?
Egy példázat által mutatott rá az adventvárással kapcsolatos lelki állapotra.
Mt.
25,1-7.
A példázatbeli vőlegény Jézust jelképezi,
a szüzek pedig a visszajövetelére várakozó népét, az Egyházat szemlélteti.
Ezzel a példázattal Jézus azt is el akarta
mondani, hogy lelkileg még azok is alszanak, akik pedig egyébként igazán
várják az Ő dicsőséges visszajövetelét.
A példázatbeli vőlegény azonban egy hírmondót
küldött maga előtt, és így a szüzek még időben fel tudtak ébredni, hogy
egyesüljenek a vőlegényt kísérő násznéppel.
Valószínű, hogy Isten a nagy valóságban is
fog egy olyan körülményt támasztani, aminek az éjféli kiáltáshoz hasonlóan
az lesz a rendeltetése, hogy felébressze alvó népét. Mt. 25,6-7.
8. Hogyan ítéled meg korunk keresztény világának advent várását, várják
egyáltalán Jézus visszajövetelének eseményét?
Bár a Biblia nagyon sokat beszél Jézus dicsőséges
visszajöveteléről, ennek ellenére mégis a közömbösség jellemzi leginkább
a keresztény világot napjainkban.
A kereszténység nagy része nem is hisz Jézus személyes visszajövetelében.
Mások hisznek ugyan benne, csak nem foglalkoznak vele egyáltalán.
De vannak olyanok is, akik a messze jövőbe
helyezik Jézus visszajövetelének eseményét.
Úgy gondolkodnak róla, ahogy Jézus egy példázatban szemléltette:
“Halogatja
még az én Uram a hazajövetelt”. Mt. 24,48.
Lehet, hogy ezt szóban sohasem vallanák, de
az életükkel erről tesznek bizonyságot.
1. Miért adott Isten jeleket Jézus visszajövetelével
kapcsolatban?
Isten azért adott jeleket a második adventtel
kapcsolatban, hogy védelmet nyújtson Sátán megtévesztő és félrevezető szándékával
szemben, és megerősítse hitünket isten ígéreteiben.
Ezért Isten, aki előre tudja és ismeri a jövőt,
bizonyos eseményeket előre kijelent belőle. Ésa. 42,9.
A körülöttünk történő események kilátástalansága
között biztos útjelzőként szolgálnak az Isten által adott jelek. II.
Pét. 1,19.
Mivel Jézus visszajövetelének időpontját nem
ismerhetjük, ezért Isten olyan eseményekre irányítja figyelmünket, amiknek
Jézus visszajövetele előtt kell megtörténniük.
“Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok,
mely órában jő el a ti Uratok.” Mt. 24,42.
“Amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg,
hogy közel van, az ajtó előtt.” Mt. 24,33.
“Azért legyetek készen ti is; mert amely
órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” Mt.
24,44.
2. Milyen jellegzetes képet ad Isten a nemzetközi politikai életben
uralkodó állapotokról, Jézus visszajövetelével kapcsolatban?
Egyrészt mindenhol háborúra készülnek és harcra buzdítják egymást az emberek:
“Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek
harcra; indítsátok fel a hősöket..... jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó
férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká;
mondja a beteg is: Hős vagyok!” Jóel. 3,9-10.
Ezért aztán beteljesedik az, amit Jézus mondott: “nemzet támad nemzet
ellen, és ország ország ellen”. Mt. 24,7.
Ez a körülmény viszont azt eredményezi, hogy
az emberek tele vannak szorongással és a jövőtől való félelemmel.
Lk.
21,25-26.
Ez a nehéz helyzet a komolyabban gondolkodó politikusokat arra készteti,
hogy béke-mozgalmakat szervezzenek, erőfeszítéseket tegyenek a hadseregek
leszerelésére és a nagy erejű fegyverek megsemmisítésére. Ésa.
2,2-4.
Amikor már-már elérni látják a béketörekvéseik célját, akkor egy váratlan
esemény hirtelen mindent felborít, mivel a szívek nem változtak meg. I.
Thess. 5,3.
3. Hogyan lehet Jézus visszajövetelének jeleként alkalmazni azt, hogy
“halla-notok
kell majd háborúkról és háborúk híreiről” - hiszen szinte nem
volt a történelemnek olyan korszaka, amelyikre ezt nem lehetett volna érvényesíteni?
Jézus ezzel kijelentésével közvetett módon
a tudományok fejlettségének színvonalára utal, amiről már Dániel próféta
is azt mondta, hogy a végső időkben “nagyobbá lesz a tudás”.
Dán.
12,4.
Az emberiség történelmében ugyanis még nem
volt olyan idő, amikor olyan gyorsan tájékoztatták volna az emberiséget
a világban történő eseményekről, mint most.
A tömeg tájékoztatási eszközök szinte minden
órában a világ eseményeinek a híreivel kezdik műsorukat.
Jézus nem egyszerűen azt mondja, hogy lesznek
háborúk mindenfelé, hanem azt, hogy hallani fogjuk a hírekben ezeket az
eseményeket, bárhol történnek is.
4. Milyen jellegzetes képet ad Isten a társadalmi életben uralkodó állapotokról,
Jézus visszajövetelével kapcsolatban?
Pál apostol beszámolójából tökéletes képet kapunk az emberi természet teljesen
eltorzult és megromlott állapotáról.
“Mert lesznek az emberek magukat szeretők,
pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek,
háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók,
mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak,
inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” II. Tim. 3,2-4.
Jakab apostol pedig arról beszél, hogy a pénzsóvárgó
lelkület oda vezeti az embereket, hogy mások kizsákmányolásán keresztül
is képesek a földi kincseiket gyűjteni és felhalmozni. Jak. 5,3-4.
Ugyanakkor egy előttünk álló eseményként várhatjuk,
hogy a kereskedelemben felhalmozott árúk elveszítik értéküket és
tönkremennek. Jak. 5,2-3. Jel. 18,11-15.
5. Milyen rendkívüli események és jelenségek fogják jelezni Jézus visszajövetelének
közelségét a természet világában?
“Földindulások mindenfelé” Mt. 24,7.
A korabeli tudósításokban a következőket olvashatjuk
erről a rendkívüli eseményről:
“Azon földrengések közül, melyek a történelem folyamán Portugáliát sújtották,
a legrémesebb az volt, amely 1755 november 1-én Lisszabon városát romba
döntötte. Ez a földrengés 60 ezer embert pusztított el 6 perc alatt......A
földrengés 4 millió angol négyszögmérföldnyi területre terjedt ki.....Európa
lakosai heteken át álltak a rettenetes események hatása alatt. Este remegve
feküdtek le, s reggel megkönnyebbülve látták, hogy Isten ismét egy nappal
tovább megóvta őket Lisszabon sorsától.” (Spicer
W.A: Korunk és a világ sorsa 134-135. old.)
“A Nap elsötétedik és a Hold nem fénylik” Mt. 24,29.
A következő jel 1780. május 19-én történt,
amely New York állam keleti és New England déli vidékén volt észlelhető,
a korabeli feljegyzések így ismertetik ezt a rendkívüli eseményt:
“Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott
és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák és az épületek, a víz és az emberek
kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány perccel később
súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny
szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül
szokott lenni......Az embereken egyre jobban erőt vett a félelem, az aggodalom
és a döbbenet. Az asszonyok az ajtóban
állva figyelték a sötét tájat; a férfiak visszatértek a mezőről; az ács
otthagyta szerszámait, a kovács a műhelyét, a boltos a pultját. Az iskolák
bezártak, és a gyerekek remegve szaladtak haza. Az úton levők a legközelebbi
tanyán szálltak meg. Most mi lesz? - kérdezte minden ajak és szív.
Mintha hurrikán akarna végigsöpörni a tájon, vagy pedig a vég érkezett
volna el!?” (Nagy Küzd. 274,2-3.)
“Ami a tünemény időtartamát illeti, legalább
14 órára terjedt ki ezen a helyen, valószínű, hogy az ország különböző
részein az időtartam más volt. A tünemény éjszakai sötétségbe burkolt mindent.
A lakásokban nappal gyertyákat gyújtottak, a szárnyasok elpihentek,
a madarak esti dalaikat énekelték és azután elcsendesedtek. Az egyes tárgyak
között csak közvetlen közelről lehetett különbséget
tenni. Minden olyan volt, mintha valóságos éjszaka borult volna a tájra.”
(Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 137-138.)
“A nappali sűrű sötétség után, az est beállta
előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég és feltűnt a Nap, de még mindig
homályos volt a sűrű sötét ködtől. ‘Napnyugta után ismét felhők tornyosultak,
és hamarosan besötétedett.’ ‘Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan
és ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak
mesterséges
fénynél lehetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból - a szomszédos
házból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat majdnem áthatolhatatlan,
egyiptomi sötétség venné körül.’ Egy szemtanú ezt mondta: ‘Akaratlanul
is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne
sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba
burkolózna, vagy megszűnne létezni.’ Habár azon az estén kilenc órakor
felkelt a telihold, ‘legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat.’
Éjfél után a sötétség elmúlt, és a
Hold , amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.” (Nagy Küzd. 275-276.)
“A csillagok az égről lehullanak”Mt.
24,29.
“Az 1833 november 12-ről 13-ra virradó éjjel
a csillagok egész zápora hullott alá a földre. Különösen Észak-Amerika
volt a színhelye ennek az eseménynek. Míg a hasadó hajnal nagy nehezen
véget vetett a magasztos színjátéknak, a mexikói öböltől egész Halifaxig
mindent a repülő világítótestek ragyogtak be,” (Spicer W.A: Korunk és a
világ sorsa 142.)
“Azon kiáltásnál: Tekints ki az ablakon! -
gyorsan felébredtem az álomból és bámulattal szemléltem, miként volt a
keleti égbolt a hajnal pirkadásával és meteorokkal bevilágítva. Felébresztettem
feleségemet is, hogy ő is lássa ezt. Mialatt öltözködött, így kiáltott
fel: “Imé, hogy hullanak a csillagok!” Ez egy csoda - feleltem én - és
úgy éreztük szívünkben, hogy ez a világ végének egy jele volt. Mert az
ég csillagai valóban a földre hullottak, “miképpen a fügefa hullatja éretlen
gyümölcseit, mikor nagy szél rázza”. A prófétának
ez a kifejezésmódja mindig jelképes beszédnek volt tekintve. A tegnapi
napon azonban ez betűszerit beteljesedett.” (Uriash Smith: Gondolatok a
jelenések könyve felett, - Jel. 6,12-17-hoz vonatkozó részben)
6. Hogyan bátorít bennünket Isten, ha a megjövendölt események nem a
mi elképzelésünk szerinti gyorsasággal teljesednek be?
“Mert e látomás bizonyos időre szól, de
a vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön,
el fog jönni, nem marad el!” Hab. 2,3.
“Mert igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek
ha figyelmeztek.” II. Pét. 1,19.
“Nem késik el az ígérettel az Úr, mint
némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván,
hogy némelyek elvesszenek.” II. Pét. 3,9.
1. Milyen kapcsolatot találunk az evangélium
hirdetése és a végidő között?
Jézus visszajövetelének egyik feltétele az, hogy minden
emberhez eljusson Isten hírnökei által az evangélium felrázó és felébresztő
kiáltása.
“És az Isten országának ez az evangéliuma
hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor
jő el a vég.” Mt. 24,14.
Ebben az időben Isten nem hagy senkit sem
tudatlanságban, senki sem mondhatja, hogy ő még nem hallotta és nem tud
semmiről.
2. A kegyelemidő lezárásához elég az, hogy
már minden ember hallott az evangéliumról, vagy még valami másra is szükség
van?
Isten azt akarja, hogy az emberek ne csak
halljanak az evangéliumról, hanem döntsenek is a saját jövőjük felől.
Ennek érdekében olyan körülményt támaszt, ami döntésre fogja késztetni
az embereket.
Annyira kiélezetté válik majd a jó és a rossz közötti küzdelem az emberek
között, hogy mindenki állásfoglalásra kényszerül.
Ezzel az állásfoglalással mindenkinek vállalnia kell a döntésének minden
következményét.
Amíg egyetlen ember döntése bizonytalan, addig Jézus újra és újra késlelteti
visszajövetelének beteljesedését, mert “hosszan
tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki
megtérésre jusson.” II. Pét. 3,9.
3. Amikor beteljesedik ez az Isten által
előre látott és várt esemény, akkor milyen módon pecsételődik meg minden
ember sorsa örökre?
Amikor minden ember döntött, akkor Isten lezárja
az emberi család számára a kegyelem időt, és kimondja a megmásíthatatlan
ítéletét.
“Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes,
legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki
szent, szenteltessék meg ezután is.” Jel. 22,11.
Jézus az általa kimondott ítélettel nem tesz mást, mint elfogadja és változhatatlanná
teszi minden ember szabadon választott döntését.
4. Miért van szükség arra, hogy Jézus visszajövetele egy isteni ítélettel
együtt valósuljon meg?
A bibliai jövendölések szerint a bűn és a
gonoszság annyira megsokasodik, hogy Isten előtt betelt a gonoszság mértéke,
ezért szükségessé válik az Isten részéről történő közbeavatkozás.
“Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett
az Isten az ő gonoszságairól.” Jel. 18,5.
Mivel Isten mindent megtett az emberiség megmentéséért,
így a lehetőségek köre ezzel lezárult.
A történelem folyamán egyébként már többször is szükség volt ilyen isteni
közbeavatkozásra a bűn megfékezése érdekében.
5. Milyen körülmények között fog megtörténni
Jézus dicsőséges visszajövetele?
Elsőként azt kell megemlíteni, hogy az egy
valóságos esemény lesz, annyira valóságos, hogy a Biblia ígéretei szerint
mindenki megláthatja majd. Jel. 1,7.
Jézus visszajövetele egy olyan rendkívüli eseménye lesz az emberiség történelmének,
amilyen még nem volt soha.
Módjában, fenséges szépségében és ünnepélyességében is rendkívüli lesz
ez az esemény. I. Thess. 4,16-17. I. Kor. 15,52.
Jézus megjelenésének láthatása nemcsak néhány kiváltságos ember különleges
élménye fog lenni, ezért nem kell elmenni sehová sem, hogy látható legyen.
Mt.
24,23-27.
Még azoknak is szemlélniük kell Jézus dicsőséges
visszajövetelét, akik pedig szívesen lemondanának erről az élményről. Mt.
24,23. 26-27. Jel 1,7. 6,15-17.
Az előzőekből következik, hogy másodszor már
nem egyszerű ácsmester fiaként fog megjelenni, hanem hatalommal és dicsőséggel.
Lk.
21,27.
Ekkor fog megjelenni úgy, ahogy az első advent
idején várták a Messiást a zsidók. Mt. 25,31.
6. Milyen reakciót vált ki az emberekből
Jézus dicsőséges visszajövetelének eseménye?
Lesznek, akik meglepődnek, mert még nem várták Őt, nem számítottak a megjelenésére.
Mt. 24,44. 48. 50.
Az előbbiekkel együtt az emberiség
nagyobbik része félelemmel és kétségbeeséssel tekint majd Jézus megjelenésének
jeleire. Jel. 6,15-17.
Úgy éri őket Jézus megjelenése, mint az özönvíz
Noé kortársait.
Korábban nem hitték el, hogy be fog következni amit Noé mondott, amikor
pedig bekövetkezett, akkor már nem tudtak menedéket találni sehol sem.
Isten választottai azonban, akik mindvégig
állhatatosak maradtak, boldog örömmel kiáltanak fel, amikor megpillantják
Jézus visszajövetelének első jelét. Ésa. 25,9.
Az ígéretek beteljesedését látják benne, és szabadulásuk pillanatát üdvözlik
általa.